Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-17 / 213. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 17. Közélet 3 Nem tudni, milyen pénzneme lenne az országnak, emellett kérdéses, a pénzügyi és gazdasági szereplők hogyan reagálnának a függetlenségre Skócia elszakadóban, kisebb lehet az EU 2016-tól egy, mindenki által elismert európai ál­lammal több lehet. Erről holnap döntenek a brit szigetország északi részében. Skócia 307 év után ismét független lehet. ÖSSZEFOGLALÓ Csütörtökön ritka történelmi pillanat szemtanúi lehetünk. Egy nemzetnek vagy ország­résznek csak ritkán adatik meg, hogy demokratikus népszava­zás útján eldönthesse, függet­len akar-e lenni. Európában ilyenre utoljára a Balkánon és a posztszovjet térségben volt példa (Montenegró 2006-ban szakadt el Szerbiától), azóta főként a külvilág által el nem ismert referendumokat tartot­tak (legutóbb pl. a Krímben). „Skóciának független állam­nak kellene lennie?” - erre a kérdésre kell válaszolnia 4,3 millió választókorú (16 évnél idősebb) skóciai lakosnak csü­törtökön. Az eddigi felmérések szerint enyhe többségben van­nak a nemmel voksolni szán­dékozók, ám egyre több a füg­getlenségpárti - így szinte lehe­tetlen megtippelni a végered­ményt. Szavazásra a Skóciában élők jogosultak, ráadásul a nem brit, de uniós állampolgárok is: így a külföldi munkavállalók alkothatják a mérleg nyelvét - pl. a szavazásra jogosult 33 ezer lengyel. A sikeres népszavazáshoz elég a sima többség, ha 50 szá­zalékot plusz egy szavazatot kap a „nem” válasz, marad az eddigi unió Angliával, Walesszel és Észak-írország- gal. Ebben az esetben minden marad a régiben, ám ha győz­nek az igenek, olyan folyamat indul be, amelynek sok fontos részletét még senki sem látja. Kivált az EU-ból, majd csatlakozik? Ez nem csak azért van, mert egy állam létrehozása mindig bonyolult művelet, előre nem látható problémákkal. Nagy- Britanniából már vált ki or­szág (Írország 1921-ben), ám ez lenne az első eset, hogy az Európai Unióból kiválik egy állam. Az EU hivatalosan nem kí­ván beleszólni a népszavazás­ba, ám már jelezte, hogy ha va­laki kiválik egy uniós államból, az nem lehet automatikusan az EU tagja, hanem az elejétől vé­gig kell járnia a csatlakozási fo­lyamatot - a függetlenségpár­tiak egy része ezt is közvetett nyomásgyakorlásnak tartja. Mivel Skóciában az uniós jog­gal kompatibilis brit jog érvé­nyes, elvileg gyorsnak kellene lennie a csatlakozási eljárás­nak, ám néhány EU-tagország már jelezte, megvétózná a fel­vételt. A csatlakozáshoz ugyan­is szükséges az összes uniós tag beleegyezése - a spanyolok pe­dig saját függetlenedő régióik (Katalónia, Baszkföld - lásd al­só cikkünket) miatt nem en­gednék a skótokat az EU-ba. Skócia függetlenedésével - ez 2016-tól lenne esedékes - megszűnne az ország kollektív védelme is, ha NATO-tagok akarnának lennie, csatlakozhi kellene a szövetséghez. Miért mennének? Skócia viszonylag rövid ide­je, csak 307 éve része az Egye­sült Királyságnak, az írekkel el­lentétben sokáig nem is akar­tak függetlenedni. Ennek oka Lakossága: 5 327 000 Skócia Nagy-Britannia ■ Területe: 243 610 km2 ■ Lakossága: 64 100 000 ■ GDP/fő: 38 711 dollár ■ Területe: 78 387 km2 • GDP/fő: 44 378 dollár Országalapítás éve: 843 • Unió Nagy-Britanniával: 1707 » Főváros: Edinburgh • Legnagyobb város: Glasgow (597 ezer fő) főként abban keresendő, hogy a skótok sokáig elégedettek voltak a közös államban. Az 1707-ben kimondott unió ide­jében Skócia katasztrofális gazdasági helyzetben volt, a fellendülés reménye miatt adta fel korábbi függetlenségét. Az egyesülési törvény pedig ga­rantálta az oktatáspolitika ön­állóságának, a skót jogrend­nek, illetve a skót presbiteriá- nus egyháznak a továbbélését. Az egyesülést követő két év­század meghozta a skót társa­dalomnak a várt gazdasági prosperitást, amely egyben a brit állam iránti lojalitást is biz­tosította, létrehozva és folya­matosan erősítve a skótokban a brit identitást. A 19. századi nemzeti forradalmak és az ipa­ri fejlődés korában nem alakult ki a skót tömegnacionalizmus, a skótok a 20. század második feléig felülreprezentáltak vol­tak az állami adminisztráció­ban és a hadseregben is. Mindez az 1970-es években változott meg. A gazdasági ne­hézségek alááknázták a brit identitást, a helyzetet csak to­vább rontotta, hogy az akkor felfedezett északi-tengeri föld­gáz- és olajmezők kitermelésé­ből származó haszon, amely a gazdasági fellendülés lehető­ségét hordozta magában, nem a skótokat, hanem a brit állam költségvetését gyarapította. A 80-as évek thatcheri reformjai is negatívan érintették a tarto­mányt. Részleges autonómia 1979-ben népszavazást írtak ki az önálló skót parlament megalakításáról: az alacsony részvétel miatt ez akkor még kudarcot vallott, ám 1998-ban a többség már beleegyezett. Azóta Skóciának részleges au­tonómiája van: a skót parla­ment viszont nem szuverén, mivel a brit törvényhozás mó­dosíthatja és meg is szüntetheti önkormányzati jogait. A helyi parlament által ho­zott törvények néhány ponton azonban már eltéréseket okoz­tak a királyság többi részéhez képest, például a közszolgálta­tásokban. Skóciában ingyenes az egyetemi oktatás és az idős­ellátás, miközben mindenütt máshol fizetni kell ezekért. Skócia megtiltotta a dohány­zást nyilvános helyeken. Brit presztízsveszteség Míg Skócia számára az önál­lósulás az ismeretlenbe való huppanást jelentené - pl. nem tudni, milyen pénzneme len­ne az országnak, emellett kérdéses, a pénzügyi és gaz­dasági szereplők hogyan rea­gálnának a függetlenségre: több nagy cég már jelezte, hogy áttenné székhelyét Lon­donba-, Nagy-Britannia meg­maradó része számára pedig súlyos presztízsveszteséget okozna a döntés. Az egykori vezető világhata­lom elvesztené területe egy je­lentős részét, többen megkér­dőjelezhetnék az ENSZ-ben vagy EU-ban elfoglalt pozíció­ját, súlyát is. Az ország elvesz­tené kőolaj- és földgázlelőhe­lyek túlnyomó többségét, va­lamint a nagyhatalmi státuszát biztosító atom-tengeralattjáró- inak támaszpontját is (a fegy­verek átköltöztetése rendkívül költséges lenne). A referendum eredménye Skócia esetleges csatlakozásán túl egy másik ponton is érinte­né az uniót. A brit miniszterel­nök korábban azt ígérte, Nagy- Britanniában 2017-ben nép­szavazást tartanak az EU-ból való kilépésről: Skócia függet­lenedése esetén nagyobb lenne az esélye a britek kilépésének. A skót igennek komoly brit belpolitikai hatásai is lenné­nek: Skócia hagyományosan a Brit Munkáspárt fellegvára, a függetlenséggel nehéz hely­zetbe kerülne az ottani balol­dal. Ráadásul az angoloknak, ha meg is ússzák a mostani skót referendumot, jó eséllyel a jö­vőben még szembe kell nézni­ük a témával: a skót független­ségi gondolat ugyanis főként a fiatalabb generáció körében népszerű. Emellett a következő évtize­dekben Észak-írország is elsza­kadhat. A tartomány társadal- müag hagyományosan két nagy részre oszlik: az uniópárti protestánsokra és az Írország­hoz csatlakozni vágyó katoli­kusokra. Demográfiai okokból folyamatosan nő a katolikus lakosság arányszáma - amint többségbe kerülnek (ez egy-két évtized kérdése), valószínűleg ott is népszavazást tartanak az elszakadásról. (MSz) Katalóniában novemberben tartják a népszavazást, a spanyol kormány azonban kijelentette: nem ismeri el a végeredményét Spanyolország kisebb lehet, Belgiumot a megszűnés fenyegeti ÖSSZEFOGLALÓ A skót népszavazás lökést adhat más nyugat-eürópai nemzeti kisebbség függetlene­dési küzdelmének. Spanyolor­szágban két függetlenedni vá­gyó régió is található: Kataló- nia és Baszkföld. Mindkét tar­tományban közös, hogy a leg­gazdagabb spanyol régiók közé tartoznak - a távozás gondola­ta így főként a 2008-ban kirob­bant válság után erősödött -, valamint, hogy korábban hosszú évtizedekig a spanyolok nemzeti elnyomása alatt álltak. A Franco-rendszer bukása után mindkét tartomány széles körű autonómiát kapott, ám sokak számára ma már ez kevés. A katalán kormányzat no­vember 9-ére írta ki a függet­lenségről szóló népszavazást, a megrendezését Barcelonában rendszeresen sok száz ezres tüntetések támogatnak. A madridi kormányzat előre je­lezte: nem engedélyezi az al­kotmányellenesnek tartott re­ferendumot, eredményét pedig Katalónia Spanyolország leggazdagabb régiója, novemberben tartanak népszavazást a függetlenség­ről, amelyet a spanyol kormány nem ismer el. Autonóm terület, 7,6 millió lakossal. Fővárosa: Barcelona. Flandria Belgium autonóm, északi régiója. Az ország leggazda­gabb területe, 6,4 millióan lakják, az ország területének 45%-át alkotja. A hollandul beszélő flamandok régió­jának központja Brüsszel, melyet viszont a vallonok is fővárosuknak tekintenek. Baszkföld Autonóm régió Spanyolorszá­gon északi részén. A történelmi Baszkföld Franciaországba is át­nyúlik, ám ott minimális jogaik vannak a baszkoknak. Gazdag régió, 2,2 millió lakossal. Fővá­rosa: Bilbao (baszkul Bilbo). • Forrás: Wikipédia. Graf: Wall Street Joumal/Sme nem fogja tiszteletben tartani. A spanyol alaptörvény szerint az elszakadásba a parlament alkotmányos többségének kel­lene beleegyeznie, erre pedig gyakorlatilag nincs esély. Je­lenleg több mint kérdéses, mi lesz november 9-én, s főként, utána: mi történne, ha a kata­lánok, egy nagy többséget szerző „igen” után egyoldalúan kiáltanák ki a függetlenséget. A függetlenségi gondolat Baszkföldön is rendszeresen fellángol. A baszkok független­ségi igyekezetét korábban sú­lyosan terhelte az utóbbi évek­ben már viszonylag inaktív ETA terrorszervezet. Míg Spanyolország kisebbé válhat, a szeparatista gondola­tok egy másik EU-tagállamot, Belgiumot egyenesen megszű­néssel fenyegetnek. Az államot két nemzet lakja - a holland nyelvet beszélő flamandok és a franciául beszélő vallonok -, az ország közigazgatásilag három részre tagolódik: Flandriára, Vallóniára, valamint Brüsszel­re. A flamandok évtizedek óta úgy érzik, hogy az államon belül a rövidebbet húzzák: Flandria a népesebb és a fejlettebb régió, ám ráfizetnek az állami újrael­osztásra. Emellett Belgiumban - a hivatalos kétnyelvűség elle­nére - a vallonok által beszélt francia dominál. Az elszakadást nehezíti Brüsszel kérdése: a főváros a holland nyelvterületen fekszik, flamand települések veszik körbe, ám időközben francia nyelvűvé vált - köszönhetően egyrészt a franciát preferáló központi hivatalok hatásának, valamint a nagyszámú beván­dorlónak, akik jórészt franciául beszélnek. Belgiumot a flamand-valloű ellentét évek óta gyakorlatilag kormányoz- hatadanná teszi: két éve rekor­dot jelentő 541 napot kellett várni a kormányalakításra. Flandria elszakadása ellen hat az is, hogy Brüsszel az EU fővá­rosa: az uniós csúcspolitikusok pedig nem látnák szívesen, ha az integrációt szimbolizáló unió központja két részre sza­kadna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom