Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-09 / 207. szám, kedd
10 EB-SELEJTEZŐ FOCITIPP ■ 2014. SZEPTEMBER 9. www.ujszo.com Nullánál is kevesebb Európa-bajnoki selejtezőn: Magyarország Eszak-Irorsz^l^ EzvöiTamágyarválogatott400. „Ügy gondolom, hogy meg tudtuk szerezni a vezetést” - kezdte nyilatkozatát az északírek elleni 1-2 után Pintér Attila, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Vannak olyan pillanatok, amikor nincs értelme megszólalni. Hogyan lehet kommentálni ezt a megalázó mérkőzést és ezt az ökörséget? Pintér úgy gondolja, hogy megszereztük a vezetést. Miféle gondolatok járhatnak a fejében? De kérdezünk jobbat: miféle gondolatok jártak a szövetség vezetőinek fejében, amikor - egy „nemzetközileg elismert tréner” helyett - Pintért nevezték ki a kapitányi posztra? Tökmindegy. Jelentősége: zéró. A magyar futball régóta halott. Szép a panoráma az új Groupama Arénában, szépek a miniszteri mosolyok, és Menczer Tamás is kellő alázattal hívja segítségül a „teremtőt” 1—1-nél, de ez sem segít. Kikapunk ettől a nevetségesen gyenge északír válogatottól. . De ez nem olyan nagy szenzáció. A magyar futball már régóta nem döglődik. A magyar futball halott. Az egykori nagyságból nem maradt más, csak a látszatvilág. Kétezer néző a lelátókon, a szurkolói kártyás stadionokban. Trollkodás. Drukkerek tízezrei, akik a kezdőbe követelik Bajner Bálintot Angliában, és akik a forduló játékosának szavazzák meg Szalai Ádámot Németországban. Egyéb szórakozásuk úgysincs, ennyi maradt. Puskás bal lába és Törőcsik cselei helyett ma már csak a magyar focidrukkerek lájkjaitól és kom- mentjeitől félnek Európában, amúgy rajtunk röhög a világ. A focistáinkat netkommana mérkőzés után Oszkár (balra). n&r tulajdonosa. Világi. ___ Ú tvesztőben (egy vereség margójára) Ha ilyen ütemben fejlődik tovább a magyar futball, akkor néhány év múlva örülni fogunk ezeknek az egygólos vereségeknek is. Ez a jó hír. A rossz: Pintér Attila nem mondott le. dósok helyettesítik, aTelegraph- ban a magyar tikitakán (Paks-FTC) röhögnek. Sokkal érdekesebb kérdés, mi mit gondolunk magunkról. Hogy mit gondolnak azok, akik felelősek ezért az újabb botrányért. Mit érzett például Pintér Attila, amikor a szurkolók azt skandálták, „Pintér, takarodj!”? Ja, nem hallotta. Mikor rándult görcsbe Csányi Sándor gyomra? Mit érzett Szalai Ádám, miközben Vanczák Vilmos a földön hempergett, és mire gondolt Dzsudzsák Balázs, amikor a „kvalitásokról” beszélt? És mit gondolt Mészöly Kálmán? De tényleg, őszintén. Kinek az ideje járt le már megint, ha nem mindenkié? Ne szépítsük. Ezen a mérkőzésen az északírek végtelenül primitív, körülményes, szinte élvezhetetlenül unalmas játékot produkáltak. És még így is karakteresebbek voltak a magyar csapattál, mert az még a nullánál is kevesebb volt. (kín) N ehéz eldönteni, melyik a nagyobb botrány: hogy 834 (leírom: nyolcszázharmincnégy) fizető néző látta az MTK-Fradi örökrangadót, vagy hogy még mindig Pintér Attila a magyar válogatott szövetségi kapitánya? Egy friss statisztika szerint 1996 óta nem szerepelt ilyen kevés magyar légiós (2 fő!) az európai topligákban. Ketten maradtak hírmondónak: Szalai Ádám (Hoffenheim) és Stieber Zoltán (Hamburg). Pintér Attila egyiküket sem hívta meg a válogatottba. Sértődöttségből, rá- tartiságból, kivagyiságból. Az előzmények Szalai posztjára megvannak az embereink, mondta Pintér. Aha, láttuk az északírek ellen. Szükségünk van az egyetlen bundesligás csatárra? Á, dehogy! Minek is': hisz’ itt van nekünk az NBI, igaz? Azok kapnak meghívót a válogatottba, akik megfelelnek három követelménynek — magyarázta Pintér. A három követelmény: illeszkedni a játékrendszerbe (ha volna ilyen! - a szerk. megj.), sok tétmeccs a lábakban, s végül: az emberi minőség. (Kár, hogy a futballtudás nem szerepel a kritériumok között.) „Ezek a játékosok jelen pillanatban azok, akik a legalkalmasabbak arra, hogy a versenyt felvegyük az északírekkel.” Ez volna hát a cél: felvenni a versenyt az egyik leggyengébb európai válogatottal, amely még Luxemburgban is kikapott. Szép, nemes, bátor elgondolás. S hogyan akartuk megvalósítani? „Egyszerre kell megoldanunk a támadójátékunkat, illetve a védekezésünket” - vázolta elképzeléseit Pintér, akit az MLSZ a magyar futball reprezentálására a legméltóbb személynek talált, s mi megnyugodva hátradőlhettünk, mert ekkorra már egyértelművé vált, hogy válogatottunk ismét jó kezekben van, a szakmai fejlődés pedig, akárcsak az Egervári-érában, ezúttal is garantált. A meccs Kikaptunk a világranglista 95. helyén álló, harmatgyenge északírektől, de a fejlődés, s ezt még sokszor fogjuk hallani a következő hetekben, megkérdőjelezhetetlen. Taktikai repertoárunk például kibővült, ezen a téren mondhatni lépést tartunk a világgal, sőt meg is előzzük azt, a meccset ugyanis három védővel kezdtük, majd egészen unortodox módon kettővel (Vanczák, Juhász) fejeztük be, na ezt csinálja utánunk bárki a következő tíz évben, tétmeccsen! Melyik játékszituációt érdemes kiemelni? Amikor az északírek egyenlítő góljához hat magyar futballista (plusz a kapus) asszisztált anélkül, hogy beavatkozott volna? Vagy amikor a játékvezető elvette tőlünk a labdát, mert Balogh Európa-bajnoki selejtező, F csoport, 1. forduló Magyarország-Észak-írország 1-2 (0-0) Budapest, Üllői út, 20 672 néző. Vezette: Aytekin (német). ® 75. Priskin, ill. 81. McGinn, 88. Vanczák (öngól) Magyarország: Gulácsi - Vanczák, Juhász, Lipták - Gyurcsó (58. Lovrencsics), Varga, Tőzsér, Balogh B. - Rudolf (70. Kovács I.), Nikolics (Priskin, a szünetben), Dzsudzsák. Szövetségi kapitány: Pintér Attila Észak-írország: Carroll - McLaughlin, McAuley (72. Cathcart), A. Hughes, Brunt - C. Evans, S. Davis, Norwood (79. McKay), Baird - K. Lafferty, Ward (66. McGinn). Szövetségi kapitány: Michael O'Neill Kommentár nélkül A válogatott játékosok meccs utáni nyilatkozatai: Dzsudzsák Balázs: „Ez az északír válogatott ma semmivel sem volt jobb." Varga József: „Egyre jobban átvesszük, amit a kapitány képvisel." Priskin Tamás: „Ugyanúgy kell tovább dolgoznunk, erre lehet építkezni." Gyurcsó Ádám: „Ennél sokkal jobb teljesítmény van bennünk." Balázs (válogatott focista!) rosszul végzett el egy bedobást?! Az utolsó tíz percre emberhátrányba kerültünk, ebbe kapaszkodik a kapitány. Az történt, hogy miután mindhárom cserelehetőségünket kihasználtuk, Lipták Zoltánnak begörcsölt (!) a lába. Ötnapos edzőtábor után, az északírek ellen. Nem bírta az észveszejtő tempót, nyilván. (Halk kérdés: ha a német válogatott pörgetné nekünk az iramot, Reus, Müller és Götze, akkor már tíz perc után szanaszét hevernénk, gyúróért kiáltva?) Ami utána jött Aki azt remélte, Pintér magára vállalja a felelősséget az utóbbi egy év szerencsétlenkedéseiért (irányításával eddig öt meccset játszott a válogatott, de koncepciónak se híre, se hamva), s az északírek elleni vereség után lemond, annak csalódnia kellett. A sajtótájékoztatón csak a szokásos mellébeszélés következett, lózungok arról, hogy megvoltak a lehetőségeink, s hogy hetven percig a mi akaratunk érvényesült. „Ha nincs az emberhátrány, miénk a három pont” - mondta Pintér. Ezt az érveléstechnikát alighanem az MLSZ kommunikációs tréningjein tanítják, már Andrusch József, a válogatott kapusedzője is azt magyarázta tavaly, „ha nincs a bukaresti meg az amszterdami meccs, akkor bezzeg...” Na ja, ha nincs. Akkor, bezzeg. Ha nincs a meccs, simán nyerünk. De sajnos volt meccs, így kikaptunk. Megint. „Vannak, akiknek tetszett a játék, vannak, akiknek nem” - mondta még Pintér. Ebben spéciéi igaza van. Az északír szurkolóknak tetszett a játék, a magyaroknak nem. „Most mondhatjuk, hogy millió dolgot kellene gyakorolni, de mit? Hogy lekésünk, hogy eltolódjuk magunkat... ezek olyan dolgok, amikre nem lehet előzetesen felkészülni” - ezt már Dzsudzsák Balázs nyilatkozta. Benne van a lényeg. Gyakorolni, de minek. Tavaly ősszel, a 8-1-es történelmi vereség után Csányi Sándor MLSZ-elnök nem érezte magát felelősnek a sorozatos kudarcokért, s úgy nyilatkozott: „Egyetlen út vezet a megújuláshoz, és mi azon haladunk.” Hát, nem is tudom. Nem lehetne inkább a másik irányba menni? Gazdag József
