Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-30 / 200. szám, szombat

14 PORTRÉ PRESSZÓ 2014. AUGUSZTUS 30. www.ujszo.com „A derű, akit Bilicsinek hívtak” M aga volt a derű, mosolyt fa­kasztott, ha a színpadra lé­pett. Szeretete átsugárzott környezetére. Ilyen cso­da ritkán születik a nap alatt. Sokan mondtak ilyesmiket a színészről, a nagy nevettetőről, aki, ha fölné­zett az emberre borzos szemöldöke alól, biztos, hogy mosoly ült az ar­cán. Ha a mai gyerekek már nem is ismerik a nevét, szívesen hallgat­ják, éneklik a „szöszi Évinek” szóló dalát: „Apu, hod med be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?...” Bilicsi Tivadar - eredeti nevén Grawatsch Tivadar - 1901. szept­ember 6-án született Budapesten, a család azonban Morvaország Bilics nevű községéből települt át először Bécsbe, majd Budapestre. Sok ne­hézség árán érettségizett le. Közben egyre gyakrabban járt színházba, némafilmeket játszó moziba és cir­kuszba. Ez a miliő, ez a világ von­zotta igazából. A valóságban azért ennél sokkal prózaibb munkahelyre ment dolgozni. A Nagymező utcai postahivatalba. „Ám egy szép na­pon megláttam egy újsághirdetést, ami így hangzott: Budapesti Szín­ház jó megjelenésű, jó énekhanggal rendelkező nőket és férfiakat keres kórusba való felvétel céljából. Mint a villámcsapás, úgy hatott rám ez a hirdetés. Gondolkozás nélkül letet­tem a tollat, illetve stemplit, és elin­dultam a Feld Színház felé. Miután külcsínem és belbecsem megfelelt - felvettek! Nálam boldogabb em­ber nem volt akkor. Már másnap felmondtam és örök búcsút vettem a postától” - írta Bilicsi 79 évesen az emlékirataiban. Osztönszerűen a komikusszere­pekhez vonzódott, a humor, a komikum volt az, ami mindig vonzóvá tette számára ezt a pályát. 1923-ban beiratkozott a főiskolára, tanulmányait nagyon komolyan vette, tanárai elégedettek voltak, és minden rostavizsgán jól szerepelt. 1932-től 1935-ig a budapesti Terézkörúti és az Andrássy úti Szín­házakban játszott. Ez alatt a 4 év alatt 24 szerepet játszott el, egyik sikeresebb, mint a másik. Egyre népszerűbb, egyre ismertebb és egyre kedveltebb lett a közönség, a kritikusok és a rendezők körében is. A filmrendezők egész sora figyelt fel egyéni humorára, kedvességére, te­hetségére. Egyik jobb szerepet kap­ta a másik után, játszott a Vén gaz­embertől, a Tokaji Aszútól, a Csákó és kalapon, a Katyin keresztül egé­szen a Bob hercegig, a Semmelwei- sig mindenben. Partnerei is közis­mert, kitűnő színészek, színésznők voltak, a teljesség igénye nélkül, csak a legnagyobbakat említve áll­jon itt egy névsor: Latabár Kálmán, Kabos Gyula, Jávor Pál, Túrái Ida, Tolnay Klári, Vaszari Piri. 1930-tól 1952-ig 81 filmszerepet játszott el, nagyon komoly sikerrel. 1942-ben elvette Tímár Liza szí­nésznőt, 43-ban megszületett Má­ria, majd 44-ben Katalin, ezután 46-ban Erzsébet és végül 48-ban Éva. így nem is volt kétséges, hogy a tehetséges színésznő ezután már csak anyaszerepet vállalt. Emellett társa, partnere, támogatója, egyszó­val mindene lett Bilicsi Tivadarnak egy életen keresztül. A háború után, 1945-ben, a Fő­városi Operettszínházhoz került Honthyval, Felekyval, Mezeyvel, Ajtayval, Latabárral, Rátonyival együtt - csak hogy a legismertebbe­ket említsük. Az államosítások után Gáspár Margit lett az igazgató, aki az akkori kultuszminisztérium tel­jes bizalmát élvezte. Eleinte nagy­szerű szerepeket kapott, de nem tudni miért, Gáspár Margit nem fogadta a kegyeibe, és a továbbiak­ban egyre kisebb, jelentéktelenebb feladatokkal bízta meg. A Szent Ist­ván körúti Néphadsereg Színház­hoz (Vígszínház) került, lényegesen kevesebb gázsiért. Vegyesen kapott jó és kevésbé jó szerepeket, aztán inkább már csak epizódfeladatokkal bízták meg. Ez (Fotó: jokortv.hu) nagyon bántotta, s mikor egy kül­földről hazatelepült színész miatt a megszokott öltözőjéből is kitették, olyan elkeseredett lett, hogy elhatá­rozta, ő is elhagyja az országot egész családjával együtt, 1957 elején. A disszidálási kísérlet nem sikerült, a határnál feltartóztatták a külföldre távozni szándékozókat. Visszahoz­ták Budapestre. Itt legjobb barátja, Feleky Kamill és a Néphadsereg Színházának akkori igazgatója, Magyar Bálint mindent megtettek annak érdekében, hogy emiatt ne legyen bántódása. A Vígszínházban egyre-másra ját­szotta a kisebb-nagyobb szerepe­ket, de talán a koránál fogva már igazi nagy feladatot nem kapott a 70-es években. Ekkor osztották rá Gyurkovics Tibor új darabjában, Az Öregben a Szomszéd szerepét, amiben kirobbanó sikert aratott. Bilicsi hozzákezdett megírni első könyvét Hol vagytok, ti régi játszó­társak? címmel. Nagyon sok mun­kát jelentett a régi nagy színészek archív anyagának feldolgozása, de egyben nagy örömöt is és rendkí­vül jó elfoglaltságot. Sajnos, a sors úgy hozta, hogy a könyv megjele­nését nem élte meg. A gyilkos kór, a tüdőrák gyengítette egyre jobban szervezetét. 1981. július 11-én csa­ládja körében aludt el csendesen, örökre. „A derű volt maga - mondta Ve­rebes István, majd így folytatja. - Nem. így pontatlan és közhelyes. Itt járt köztünk hetven, nyolcvan évig a derű, akit Bilicsinek hívtak. (szineszkonyvtar.hu) Emlékműve Londonban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom