Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-28 / 199. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 28. www.ujszo.com RÖVIDEN Somorján ünnepel az Amadinda Somotja. Az At Home Galleryben ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját a világhírű Amadinda ütőegyüttes. A so- morjai jubileumi koncertre szeptember 6-án kerül sor, 19.30-as kezdettel. Az Amadinda 1984-ben alakult meg, tagjai a budapesti Zeneakadémián végezték tanulmányaikat. Az együttes a már klasszikussá vált ütőhangszeres kompozíciók bemutatása mellett a kezdetektől fogva megkülönböztetett fontosságot tulajdonít annak, hogy működése inspirációt nyújtson magyar és külföldi zeneszerzőknek egyaránt. John Cage, Ligeti György, Steve Reich: a 20. századi zenetörténet e három meghatározó alakja is komponált darabot az Amadinda számára. A világ szakmai közvéleménye az Amadindát a legeredetibb ütőhangszeres együttesek közé sorolja, (ú) Scorsese újra a tévének dolgozik New York. Tévésorozat készül Martin Scorsese Viharsziget című pszichothrillerének előzményeiből. Az Ashecliffe munkacímen futó széria a Scorsese-filmből megismert, világtól elzárt elmegyógyintézet történetével foglalkozik. A hírek szerint maga az Oscar-díjas rendező készíti a sorozat bevezető epizódját az HBO számára. A szereposztás és egyéb részletek azonban nem derültek még ki. A 2010-ben bemutatott Viharszigetben Leonardo DiCaprio, Emily Mortimer és Mark Ruffa- lo játszotta a főbb szerepeket. Scorsese legutóbbi tévés munkája a Gengszterkorzó című tévésorozat volt: annak is ő rendezte a pilot-epizódját, valamint executive producerként is jegyezte a szériát. A 2011-ben két Golden Globe díjat is elnyert sorozat befejező évada szeptembertől látható Észak- Amerikában. (MTI) Elérhetők Roman Vishniac fotói New York. Online elérhető Roman Vishniac (1897-1990) fotográfus közel 9 ezer képet tartalmazó archívuma, melyben a közép-európai zsidóság élete elevenedik meg a két világháború között. Vishniac orosz zsidó volt, aki 1920-ban Berlinbe költözött, ettől kezdve örökítette meg a zsidóság mindennapjait a nácizmus előretörésén át egészen a holokausztig. A vishniac.icp.org weboldalon elérhető képek egyebek között Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Litvániában, Lettországban és Romániában készültek. A digitális archívumot létrehozó New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum arra kéri a kutatókat és az amatőr felhasználókat, hogy segítsenek beazonosítani a képeken látható helyeket és személyeket. A fotók többségét most teszik közzé először. Vishniac 1983-ban megjelent Vanished World (Egy letűnt világ) című könyve az 1930-as évek közép-európai zsidó kultúrájá- ■ nak egyik legrészletesebb képi bemutatása. (MTI/AP) Huszonöt művész hajózik végig a Duna teljes hosszán, közben bemutatják, mire jutottak közösen A Duna, ami összeköt Tánc, fényfestés és etnozene a hajón (Fotók: Pro Progressione) Holnap és holnapután Komáromban, vasárnap és hétfőn pedig Párkányban horgonyoz az a hajó, amelyet nyolc ország művészei vettek birtokukba, hogy a Dunán lecsorogva bemutassák, mit alkottak közösen. ' JUHÁSZ KATALIN Összesen 25 táncos, zenész, képzőművész és dizájner vesz részt a nemzetközi kezdeményezésben, amelynek részleteiről Csontos Róbert, a projekt szlovákiai koordinátora mesélt. ,A Rivers of Europe egy kultúrákon átívelő összművészeti kezdeményezés, amely a közös történelmen, kultúrán és értékeken nyugvó, de egy új regionális gondolatba ágyazott európai identitás kialakítását célozza meg - hangsúlyozta. - A határokat átszelő európai folyók a nemzetek közötti mobilitást jelenítik meg, melyet a Rivers of Europe a művészet eszközeivel hivatott prezentálni.” A hajón esténként összművészeti produkciók láthatók, amelyekhez minden résztvevő hozzáteszi a maga tudását, érzéseit, ötleteit. Nem csupán egy közös hajókázásról van tehát szó, hanem együttgondolkodásról és kapcsolatépítésről is. ,A munkafolyamat másik célja, hogy megszólítsa a helyi közösségeket, feltárja azok kultúráját. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig tartó utazás során a hajó 35 nap alatt 1884 kilométert tesz meg. Tudjuk, hogy a Duna kultúrákat köt össze és választ el. Ez a kezdeményezés kapocs kíván lenni, amely a művészet egyetemes nyelvét segítségül híva létesít kapcsolatot országok, művészek és a folyó menti városokban élők között” - magyarázza Csontos Róbert. Megtudtuk, hogy az esti' előadások propagálása minden városban úgy zajlik, mint egykor a vándorcirkuszosoknál: a művészek napközben az utcákat járva mutatnak be improvizáción alapuló rövid produkciókat, így invitálva a közönséget a hajóra. Ez izgalmas kihívás számukra, mert viszonylag rövid idő áll rendelkezésükre, hogy felhívják a helyiek figyelmét a kezdeményezésre. A közönségcsalogatás leghatásosabb formája a tánc, a Duna menti népek Alkotás útközben zenéjét felhasználó és továbbgondoló, elektronikus alapokon nyugvó etnozenére. Ez a fiatalokat megcélzó stílus adja a kortárs tánckoreográfiák alapját is. A képzőművészeti részt se úgy képzeljék el, hogy festők vásznakra pingálnak. A legmodernebb eszközöket használják, avideoművészekpéldáula víztükörre, a hajótestre, a környező objektumokra, sőt párára is „festenek” fénnyel - ez a feladata a projekt hazai magyar résztvevőjének, a kassai Nagy Tibor Grossónak is. Ennél többet előzetesen nem árulunk el, talán még csak annyit, hogy a hajón megvalósuló kiállítások egy része sem látható a szó hagyományos értelmében, hiszen video- és hanginstallációkról van szó, amelyek az identitás kérdéseit feszegetik. A Rivers of Europe fő szervezője a budapesti Pro Progressione egyesület. A Balkán konfliktusait feldolgozó alkotásokra fókuszált a Dokufest Koszovó helye a filmes térképen BARTAL DÓRA Koszovóról a bizonytalan politikai helyzeten kívül valószínűleg nem sokat hall itthon az ember. Az ország, melynek függetlenségét egyebek között Szlovákia sem ismerte el, a Dokufest dokumentum- és rövidfilmfesztivállal mégis nemzetközi figyelemre törekszik. A több mint 200 filmet bemutató rendezvényt immár 13. alkalommal rendezték meg Prizren városában. A Dokufest alapítói helyi filmesek és fotósok, a fesztivállal az volt a céljuk, hogy újra beindítsák a kulturális életet. Kezdetben rengeteg nehézséggel küzdöttek: a háborús éveket követően bizonytalan volt a helyzet, bizalmatlanok voltak a szponzorok. Nem mellesleg: Európa legfiatalabb országában nincsenek nagy hagyományai a filmes kultúrának. Csak néhány mozi üzemel, ott is inkább külföldi filmeket vetítenek, a film- készítésre alig jut állami támogatás. Mára a problémák egy része megoldódott: jelentős szervezetek, nagy cégek támogatják a rendezvényt, és egy minden Ll DGMENT '"HUNGARY Hajdú Eszter ítélet Magyarországon című dokudrámáját Prizrenben is díjazták (Képarchívum) szempontból profin szervezett seregszemlére érkeznek a vendégek, akiknek több mint 40%-a külföldi. Napközben három teremben zajlanak a vetítések, este pedig két szabadtéri moziban és két különleges helyszínen lehet filmeket nézni - a folyó fölé épített színpadon és a középkori vár tetején. Az idei válogatás hihetetlenül sokrétű volt: amellett, hogy levetítették az utóbbi egy-két év legfontosabb európai dokumentumfilmjeit, külön figyelmet szenteltek a térségben készül, a Balkán konfliktusait feldolgozó alkotásoknak. Idén az Egyesült Államok volt a kiemelt partner, retrospektív vetítések is zajlottak, valamint emberi jogi, környezetvédelmi és zenés dokumentumfilm szekció közül lehetett választani. A hétvégén befejeződött, ki- lencnapos filmfesztivál Balkan Dox elnevezésű. fő versenyprogramjának győztese Iva Radivojevic első egészestés dokumentumfilmje, az Evaporating Borders lett, mely a nemzeti identitás kérdését vizsgálja a migráció kontextusában. A dokumentumfilmek nemzetközi versenyében a lengyel El- wira Niewierát és Piotr Rosolowskit díjazták a a vitatott státuszú Abháziéban játszódó, Domino Effect című szerelmi történetért. Az emberi jogi szekciót az ítélet Magyar- országon című tárgyalótermi dokudráma nyerte meg. Hajdú Eszter rendező a magyarországi cigánygyilkosságok tárgyalását dolgozta fel. PENGE Ezt is el - vagy mégse tán? Sok mindent elhiszek a költőknek. Igazi dühüket, felháborodásukat, tiltakozásukat, nyilvános fellépéseiket, polit- folknak tűnő megnyilvánulásaikat, színpadi felszólalást, nyílt levelet, morgást, szóval sok mindent. Mert az a költő feladata, hogy a mindenkori hatalommal szemben, mint egy lakmuszpapír, a lélek rezdüléseinek megmutatója, igenis jelezzen, ha látja, baj van a kréta körül, s elnézést, urak vagy elvtársak, ne tessenek grázli, gamat senkikké válni, csak azért, mert most ugye hatalmon tetszenek lenni! Szóval elfogadom a költő szent dühét, meg hiszek neki. Erdős Virág Ezt is el című kötetének is hittem. Első olvasatkor. Második olvasatban még mindig úgy gondoltam, hogy na, biztosan megcsúszott kicsit, de jó ez! Harmadik olvasatkor viszont már azt kellett megállapítanom, hogy jó ez, de néhol a kevesebb több. Meg aztán... Jó a rímjó a ritmus, de ha csuklik, botlik, jaj, bizony a nagy hitel, mit 'Vflk- Szászi Zoltán .Almiak 1 kritikai rovata említettem feljebb, meginog, fogyóba megy. Hogy van-e helye a nap alatt a politikára reagáló költészetnek vagy nincs, azon lehet vitatkozni. Szerintem fontos, hogy létezzen. De akkor legyen tényleg átütő, harmadik olvasatra is. Mert bizony, nekem - hangsúlyozom: nekem - negyedik olvasatra ez a kötet már inkább csasztuskákra hajazott. Sokaknak nagyon bejön, amit Erdős Virág ír. Sokaknak meg túl sok, vagy sokkoló, vagy úgy érzik, kevés benne a mélység. Kétségkívül pazar ötlet volt ezt a tizenkét versből összeállított kötetet megjelentetni; már a Bélga is megzenésítette a címadó verset, és a zenakar előadásában piszok jól hangzik mint rapszöveg vagy megzenésített slam poetry. A kötet jól fogy, hozzám már az ötödik kiadás jutott el, de mégis, mégis: az a hiányérzet. Hogy sokkból is megárt a sok. Ráadásul idézni is nehéz. Nem tudok kiragadni részletet. Talán maradjunk ennél: „most akkor mondjátok meg nagyokosokmilegyen... ’’Ami a fülszöveg, s direkt, nagyon direkt, még majdnem elhiszem! Erdős Virág: Ezt is el. Magvető, Budapest, 2013. Értékelés: ———OOOO
