Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-26 / 197. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2014. AUGUSZTUS 26. Hma 15 A FIFA szakértői bizottsága megjelentette 284 oldalas, négy nyelven írott kiadványát, amelyben a brazíliai világbajnokság eseményeit elemzi. . ____ volt minden r 1 rW idők legna- m gyobb iramú JLmmJ JL.mJ világbajnok- sága. Gyorsaság, technikai képzettség, dinamika, rövid passzok, csapategység - a mai fociban ezek a siker elengedhetetlen feltételei. A mezőny kiegyenlítetté vált, a kieséses szakasz 16 mérkőzése közül 8 nem dőlt el a rendes játékidőben (négy meccsen végül csak a büntetőpárbaj döntött a továbbjutóról), s még azon a találkozón is, amelyen a legnagyobb különbség volt a labdabirtoklás terén (Argentína 70%, Irán 30%), csak egy utolsó percben szerzett gól döntött a favorit javára. Flexibilitás A mai futballban alapkövetelmény, hogy egy csapat a mérkőzés alakulásának függvényében változtatni tudjon a taktikán. A statikus formációk vereségre vannak ítélve, a sikeres csapatok ugyanis flexibilitásuknak köszönhetően egyazon mérkőzésen két-három taktikai rendszert is képesek alkalmazni. Ma már minden poszt univerzális játékosokat követel meg, s ez a kapusokra is érvényes. A kapus feladata nem csupán az, hogy megakadályozza az ellenfelet a gólszerzésben, hanem hogy olvassa a játékot, egészítse ki a védelmet, és pontos passzokkal indítsa csapattársait. Ilyen erőteljes, modern felfogású kapusegyéniség volt a brazíliai tornán Manuel Neuer (Németország), Keylor Navas (Costa Rica), David Ospina (Kolumbia), Omar Bravo (Chile), Tim Howard (USA) vagy Guillermo Ochoa (Mexikó). Ugyanígy a hátvédeknél sem elég az, ha precízen szerelnek és pontosan passzolnak, hanem labdabiztosnak és technikailag képzettnek kell lenniük. Taktika A legtöbb válogatott négy védőjátékossal lépett pályára, de reneszánszát éli a háromvédős szerkezet is (lásd Chile, Hollandia, Uruguay, Mexikó vagy Costa Rica válogatottját). Négy évvel ezelőtt a leggyakoribb hadrend a 4-2-3-1 volt, két védekező középpályással és egy csatárral (2010-ben a négy elődöntős csapat közül három ezt választotta). Mára megváltozott a trend, általában egyetlen védekező középpályás van, aki a két belső védővel együtt „védekező háromszöget” alkot. A védekező középpályás csak a védekezésre, a labda megszerzésére és a labda pontos megjátszá- sára összpontosít, a támadásokban ritkán vesz részt. A két szélső középpályás védekezésben és támadásban egyaránt használható. A szélső hátvédek fő feladata ma már a támadásépítés, tulajdonképpen ők a valódi értelemben vett szélsők, mert a szélső középpályások gyakran középre indulnak el, s a széleket a bekkeknek engedik át. Míg régen az egyik szélső hátvéd felfutásakor a másik visszazárt a védelembe, ma előfordul, hogy mindketten egyszerre lépnek föl, ezzel is növelve a variációs lehetőségek számát a támadásoknál - brazíliai világbajnokságon 37 gól született oldalsó beívelés után. Cikkünk a 2010-es világbajnokság utáni zárójelentésről: Az eltűnt 4-4-2 nyomában (Új Szó/Focitipp, 2010, szeptember 28.) Csatárok Az egycsatáros szisztémát választó válogatottak korán kiestek, a legtöbben ugyanis két (nem ritkán három) támadóval álltak ki. A gólok több mint 50%-át csatárok szerezték - ilyesmire is régen volt példa a világbajnokságokon. A csatárok között két típus különíthető el élesen: a magányos center, aki mélyen az ellenfél térfelén belül marad (Fred, Giroud, Klose), valamint a mozgékony, több poszton bevethető támadó, aki főleg a középpálya és a csatársor közti területen mozog (Neymar, Messi, James Rodriguez). Négy éve még az szerepelt a szakértői elemzésben, hogy az első gól megszerzése kulcsfontosságú, mert rendkívül nehéz fordítani vesztes állásból. A brazíliai vébé nem ezt igazolta, a vezető gól megszerzése sokszor még az egy ponthoz sem volt elég: az első 10 csoportmecs- csen ötször az a csapat kapott ki, amelyik az első gólt lőtte. Gólok A brazíliai vébét a támadófútball jellemezte, összesen 171 gól született, ami 2,67-es meccsenkénti gólátlagot jelent - ez a második legmagasabb szám az 1982-es vébé óta. Sok meccset a rögzített játékhelyzetek (pontrúgások) döntöttek el: 38 gól született így, szöglet után 18 (balról 11, jobbról 7), közvetlenül szabadrúgásból 3, szabadrúgás után 5, büntetőből pedig 12. Főleg a szöglet utáni gólok száma meglepően magas (az összes találat 11 %- a született így - a Bajnokok Ligájában ez az arány csupán 2-3%). A pontrúgások veszélyessége miatt mindenki figyel arra, hogy saját tizenhatosa előterében ne kövessen el szabálytalanságot, ráadásul az idei vébén a szabadrúgáshoz jutó csapatot segítette a játékvezetők által használt spray is, a sorfalnak ugyanis minden esetben be kellett tartania az előírt távolságot. A gólok eloszlása: ► az öt és felesen belülről: 43 ► a 16-oson belülről: 97 ► a 16-oson kívülről: 19 ► büntetőből: 12 A kontratámadás ma már minden csapat taktikai repertoárjának a részét (sőt: az alapját) képezi. A 171 gólból 34 született gyors ellentámadásból. A gólok kétharmada a mérkőzés második félidejében vagy a hosz- szabbításban esett, negyedórás lebontásban magasan az utolsó percek vezetnek - olyankor a fizikai fáradtság is hozzájárul ahhoz, hogy kevésbé összpontosítanak, esetleg többet kockáztatnak a csapatok. Labdatartás A 2010-es világbajnokságon még a labdatartási fölényt tartották a siker egyik zálogának. Az idei vébén már 21 olyan mérkőzés volt, amelyen a labdát kevesebbet birtokló csapat győzött! Ez a villámgyors támadásépítéseknek köszönhető, ma ugyanis a mérkőzés kimenetele szempontjából nem a (gyakran meddő és kiismerhető) labdabirtoklás a kulcsfontosságú, hanem a támadásépítés gyorsasága és hatékonysága: ki milyen gyorsan jut el az ellenfél kapujáig. A gyors támadás azonban nem a hosszú indítást jelenti, hanem a lapos és ún. pozitív passzokat (amikor a labdát nem oldalra, hanem előre játsszák meg). A leghatékonyabb recept: teljes lendületben, két-három gyors passzal eljutni az ellenfél tizenhatosáig. De minden jobb csapatban van legalább egy olyan futballista, aki passzok nélkül, egymaga is képes villámgyorsan rávezetni a labdát az ellenfél védelmére (Messi, Neymar, Robben, Müller vagy Alexis Sánchez). Felívelésekkel csak a hátrányban lévő csapatok próbálkoztak, s azok is csak az utolsó percekben. Cserék Évről évre nő a cserejátékosok szerepe is, az edzők néha már eleve a cserékkel kalkulálva dolgozzák ki a taktikát. Az idei vébén az összes gól 19%-át (32 találatot) cserejátékosok szerezték (kétszer annyit, mint Dél-Afrikában). A cserék eredményessége az edzők felkészültségét is jelzi, akik pontosan tudták, hogy az adott meccsperiódusban milyen impulzusra van szüksége a csapatuknak. Sérülések Az orvosi stábok jelentéseiből kiderül az is, hogy meccsenként 1.7 sérülés történt, ez 40%-os javuló tendencia a 2010-es adatokhoz képest (akkor 2.7 sérülést regisztráltak meccsenként). A világbajnokságok történetében először alkalmazták az ivószünetet (ha a hőmérséklet elérte a 32 fokot), s a doppingellenőrök a vébé alatt 512 vér- és vizeletmintát küldtek a WADA Lausanne-i laboratóriumába, de egyik mintában sem bukkantak doppingszer nyomaira. Fordította: G. J.
