Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-25 / 196. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 25. Kultúra 7 Közös kötetben a két nagy, egykor „új hullámos" cseh rendező, Jirí Menzel és Milos Forman Két úton, egy irányban f ormán vs. menze Adriana Šteflová RÖVIDEN Magyar siker Szarajevóban Szarajevó. Hajdú Esztert az ítélet Magyarországon című dokumentumfilmért, Szőcs Petrát A kivégzés című kisfilmért díjazták a hétvégén befejeződött szarajevói filmfesztiválon. Hajdú Eszter filmje a dokumentumfilmes versenyben a zsűri különdíját és az emberi jogok díját kapta, Szőcs magyar-ro­mán koprodukcióban készült alkotását a kisfilmek között kü- löndíjjal ismerte el a zsűri. A jubileumi, huszadik fesztiválra kilenc magyar filmet hívtak meg, a seregszemle játékfilmes zsűrijének elnöke Tarr Béla volt. A színész Tóth Orsi a héttagú nemzetközi zsűriben foglalt helyet. (NOL) Bednárikra emlékeztek tisztelői Borosznófürdő (Brusno). Egy évvel Jozef Bednárik halála után a legendás musicalrendezőról keresztelték el a nevét vi­selő musicalfesztivál helyszínét. A Borosznófürdőn a hétvé­gén megrendezett zenés programsorozatnak otthont adó te­rasz tiszteleg Bednárik színházi sikerei előtt. Az évfordulóhoz kapcsolódva mutatták be Andrea Coddington Jozef Bednárik című kötetét is: a szerző több mint hetven beszélgetést készí­tett családtagokkal, barátokkal, pályatársakkal, s ezeken ke­resztül rajzolja meg a tavaly augusztusban, 65 éves korában elhunyt színházi legenda emberi és művészi portréját. (SITA) A Liliom ösvény 2015 tavaszán kerül a mozikba Fliegauf Bence újra forgat MTl-HÍR Mindketten csehek. Mindkettőjüket a hatva­nas évek filmes új hullá­ma emelte magasba. Mindketten Oscar-díja- sok. De csak ennyi a ha­sonlóság Jirí Menzel és Milos Forman között. SZABÓ G. LÁSZLÓ Adriana Šteflovát pedig e két pálya, e két alkotói magatartás, e két magánemberi attitűd köz­ti különbség érdekelte, amikor könyvet írt korunk két legjele­sebb és legsikeresebb cseh filmrendezőjéről. Akik, ha szo­ros barátságot nem is ápolnak, kapcsolatuk évtizedek óta ki­egyensúlyozott. Ismerik egy­más életútját, alkotói elképze­léseit, találkoznak, ha a sors egymás közelébe veti őket, ba­rátságuk fokmérője azonban ezen a ponton meg is áll. Nin­csenek hoszszas telefonbeszél­getések Prága és Connecticut között, nem írnak egymásnak hetente e-mailt, a másikról szó­ló lényeges hírek mégis mindig eljutnak hozzájuk. Forman vs. Menzel. Ezt a cí­met adta alig kétszáz oldalas könyvének a szerző, aki a rövid párhuzamok konstatálása mel­lett inkább a két pálya közti görbéket, elhajlásokat tanul­mányozza. Hogy miért maradt itthon az egyik, és miért válasz­tott magának új hazát és új ren­dezői terepet a másik? Hogy miért állt éveken át igazi bonvi- ván hírében az idősebb, és miért állította magáról a másik, hogy agglegénynek született, ha az előbbi nagypapakorban lett két ikerfiú édesapja, utóbbi pedig akkor kötött házasságot, ami­kor már ő maga sem gondolta, hogy erre képes lesz? S hogy miért alakult ki egyikükről az a kép, hogy a múlt rendszer han­gos ellensége volt, a másik meg „csupán” passzív ellenállója? Izgalmas kérdések mindkét oldalon, s ha a válaszok nem is mindig a legárnyaltabbak, elfo­gadhatók és érthetők. Šteflová szándéka mindenesetre tiszte­letre méltó, hiszen több szem­szögből is megpróbál rávilágí­tani egy-egy bonyolultnak lát­szó kérdésre. Forman esetében az első ilyen felvetése: miért nem értékelte az Amerikai Fümakadémia az első, még itt­hon készült filmjeit, a Fekete Pétert, az Egy szöszi szerelmeit vagy a Tűz van, babám!-at, hi­szen azok új fejezetet nyitottak a cseh fűm történetében, az egyetemes filmművészetre gya­korolt hatásuk pedig ugyanak­kora volt, mint a franciáknál Truffaut vagy Godard, a spa­nyoloknál Bunuel, az olaszok­nál Fellini korai alkotásai. „Milos Forman képes volt helytállni két, egymástól hom­lokegyenest eltérő közegben, Miért maradt itthon az egyik, és miért válasz­tott magának új hazát és új rendezői terepet a másik? ráadásul olyan módon, ami megkérdőjelezhetetlen - álla­pítja meg a szerző. - Nagyon kevés rendezőnek sikerül ez a nézők és a kritikusok szemszö­géből is. Főleg egy olyan műfaj­ban, amelyben a nyelv kiemel­kedő szerepet játszik. Ebben az összefüggésben csak Milan Kundera hasonló példa, de az ő esetében is van egy alapvető kü­lönbség. Ő Európában lett sike­res, Franciaországban, amely kultúrájával sokkal közelebb áll hozzánk, mint Amerika. For­man egy egészen más, számára ismeretlen kultúrába tudott be­hatolni. Abban a pillanatban, amikor eldöntötte, hogy Ame­rikában marad, világos volt számára, hogy témát és munka­stílust kell változtatnia. De akárcsak Kunderának, neki is el kellett sajátítania a nyelvet, amellyel dolgozott, és alkotói tevékenységében elengedhetet­lenül fontos volt.” Más oldalról világítja meg a kötet írója Jirí Menzel élet­művét. „Az ő filmjeivel kapcso­latban olyan kulcsszavakat kell használnunk, mint a poétika, a líra, a tragikomédia, a szarkaz­mus, az abszurditás - sorolja. - Megtalálta magának azt a szer­zőt, aki nem mindennapi érzék­kel mutat rá mindenre, ami ti­pikusan cseh, és meg is nevezi mindazt. Menzel munkássága örökre összefonódott Bohumil Hrabal nevével. Követett egy mestert, és felismerte saját köl­tői-vígjátéki jellemét.” Šteflová részletesen ismerte­ti a két rendező alkotói pályáját, filmjeiket több oldalon vázolja, miközben pályatársaikat is megszólaltatja. David Ondfí- ček, Jan Hfebejk, Jirí Vejdélek, Jan Svérák, Filip Renč vall mindkettőjükről. A képanyag is beszédes. Forman az ikreit eteti cumisüvegből, Forman első fe­leségével, Jana Brejchovával, majd ikrei anyjával, Véra Kresadlovával, és harmadik fe­leségével, Martinával. Jirí Men­zel Bohumil Hraballal, az Os- car-gálán, Danny Kaye társasá­gában, feleségével, Olga Kely- manovával. Jelenetek a Szöszi- ből, a Tűz van, babám!-ból, a Szigorúan ellenőrzött vonatok­ból, a Pacsirták cérnaszálonból, a Száll a kakukk...-ból, a Hair- ből, Az én kis falumból, az Amadeusból, a Larry Flyntből, a Valmontból, az Őfelsége pincé­re voltamból és a Donjuanok- ból. Forman fehér nyúllal a kar­jában connecticuti kertjében, Menzel büszke mosollyal leg­újabb kocsijában. Zárófejezetként egy-egy in­terjú a kötet két főszereplőjével. „Nem vagyok olyan, mint Milos - állítja magáról a páros holdar­cú tagja, - Ha ő akar valamit, akkor azt el is éri. Ezt hozta ma­gával nehéz gyerekkorából. Őt nem kényeztette az élet. Én gondos szülők puha fészkében nőttem fel. Nekem csak könyve­im voltak, amelyek érdekeltek, de különösebb gondjaim soha. Milos megtanult küzdeni, vará- zsos egyéniségével a legnehe­zebb helyzetekben is győzni. Ráadásul szorgalmas volt és bá­tor. Én lusta vagyok, és még ma is inkább visszahúzódó.” Körülbelül ennyi a különbség kettőjük között. Am ami mind­kettőjük számára egyformán fontos, és nemcsak az életben, hanem a moziban is, az a humor. „Az az egyetlen, ami nem öreg­szik - hangsúlyozza Forman. - Örökérvényű. Greta Garbo film­jei ma már egytől egyig unalma­sak, kínosak. De a vígjátékok, Chaplin, Laurel és Hardy vagy Buster Keaton filmjei ma is meg­nevettetnek bennünket. A hu­moron nem tud kifogni az idő.” Egy szuszra végigolvasható a könyv. De nem olyan, mint egy Forman- vagy egy Menzel-film. A teljes élet, minden örömével és fájdalmával, náluk van. Adri­ana Šteflová dolgozata csak halvány lenyomata ennek. Budapest. A Duna holtágán és a budai hegyekben is forog Fliegauf Bence új filmje, a Lili­om ösvény, amelyben anya és kisfia szembesül élet és halál kérdéseivel egy mesékkel tele­szőtt belső utazás során. A szi­nopszis szerint amikor a film fő­szereplőjének, Rebekának az anyja meghal, Rebeka felkutat­ja rég nem látott apját és vissza­tér gyerekkora színhelyére. Kis­fiát, Danit pedig meséin keresz­tül avatja be a múlt sötét emlé­keibe. „Dani világképe - korá­nak megfelelően - mágikus: a halál-születés, képzelet-való­ság kérdései foglalkoztatják. Rebeka szimbiotikus kapcso­latban van Danival, így hát nincs más választása, mint hogy ő is szembenézzen ezekkel a kérdésekkel. Amikor rálépnek a Liliom ösvényre, még nem tud­ják, hogy mi vár rájuk. Egy ti­tokzatos, nagyvárosi beavatás­történetbe csöppennek” - fo­galmazott Fliegauf Bence, aki ezúttal is maga írta filmje forga­tókönyvét. A filmbeli kisfiút Sótonyi Bá­lint alakítja. A megfelelő sze­replő után iskolákban kutattak. Az anyát Stefanovics Angéla játssza, a Pintér Béla Társulat tagja. A Liliom ösvény előrelát­hatólag 2015 tavaszán kerül a mozikba. Fliegauf Bence rendező és a Dani szerepét játszó Sótonyi Bálint a forgatáson (MTI-felvétel) KULTURMIX Könyv. Salsaóra, agykontroll, társkeresés és még sok más, semmiképpen sem fennkölt eszköze van a könyv szereplői­nek arra, hogy értelmessé te­gyék az életüket. A könnyen befogadható, humorral megírt történetekben még a leghét­köznapibb sorsoknak is vannak megfejthetetlen fejezetei. A JAKKendő-díjas Mán-Várhegyi Réka egyike a legígéretesebb fiatal prózaíróknak. írásmódja az amerikai minimalista pró­zával rokonítható, friss és újszerű: semmi sem idegen tő­le, ami emberi. A Boldogtalan­ság az Auróra-telepen az első megjelent kötete. Mán-Várhegyi Réka: Boldog­talanság az Auróra-telepen. JAK-Prae.hu, 2014. (220 o.) Mozi. Kilenc évvel a Sin City után mozikban a szuperstilizált fekete-fehérbe váltó folytatás: az Ölni tudnál érte olyan törté­neteket mutat be, melyek kima­radtak az első filmből, de új szá­lakkal is bővül a sztori. A cse­lekmény Marv történetével (Mickey Rourke) folytatódik, azon az éjen, amikor Hartigan (Bruce Wülis) meghal. Láthat­juk, hogyan próbálja Nancy (Jessica Alba) túlélni Hartigan áldozatszerű öngyilkosságát. A bűnös városban új figurák is megjelennek: Johnny, az arany­kezű szerencsejátékos (Joseph Gordon-Levitt) és Ava Lord, a femme fatale (Eva Green). Sin City: Ölni tudnál érte. Amerikai akciófilm, 103 perc, 2014. Rendezte: Robert Rod­riguez, Frank Müler. Kiállítás. Régészek felügyele­tével elkészített, látványhű má­solatokat vonultat fel a Tutan- hamon sírja és kincsei című vándorkiállítás, amely Po­zsonyban, az Incheba kiállító- csarnokaiban tekinthető meg. Az ókori Egyiptom XVIII. di­nasztiája utolsó fáraójának sír­ját 1922-ben tárta fel a Királyok völgyében Howard Carter. A le­letanyag páratlan, hiszen ez az egyetlen, épségben megmaradt fáraósír. A kiállítás azt az álla­potot mutatja be, ahogy a szik­lasírt megtalálták. A több mint ezer tárgy között az uralkodó aranyozott szarkofágja és a múmia aranymaszkja is látható. Tutanhamon súja és kincsei. Pozsony, Incheba. Megte­kinthető: november 30-ig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom