Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-22 / 194. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 22. www.ujszo.com RÖVIDEN Szobrot kap Amy Winehouse London. A 2011-ben, 27 éves korában elhunyt brit éne­kesnő születésnapján, szeptember 14-én avatják fel az észak-londoni Camden kerületben Amy Winehouse élet­nagyságú bronzszobrát. A Scott Eaton által tervezett alkotás a helyi piac közepén fog állni. „Amy rajongott Camdenért, és rajongói is ezzel a hellyel azonosítják őt” - mondta a sztár ap­ja, Mitch Winehouse, hozzátéve, hogy a család mindenkép­pen akart emlékművet állítani azon a helyen, amelyet Amy a legjobban szeretett. Az édesapa szerint a camdeni tanács ko­rábban azt közlte vele, hogy általában húsz évet szoktak vár­ni a halál után a szoborállításig, de Amyvel kivételt tesznek. A szobor megtervezésében a souldíva néhány családtagja és közeli barátja is részt vett. (MTI) Apák és lányaik egy filmben Los Angeles. Johnny Depp és Kevin Smith közös akció-ka- landfilmet forgat, amelyben szerepet kapnak a két híresség lá­nyai is. A Yoga Hosers forgatását e héten kezdik. A főszerepet Johhny Depp alakítja lánya, Lily Rose Depp, valamint Harley Quinn Smith oldalán. A történetet Kevin Smith rendező írta, és két 15 éves jógaőrült lányról szól, akik csatlakoznak egy fejva­dászhoz az ősi gonosz elleni harcban. A képregényrajongó Smith a filmes képregény-adaptációk piacára szeretne belépni. „Mindig azt kérdezik tőlem, mikor csinálok egy képregényfil­met. íme! De ahelyett, hogy egyújabb fickó mentené mega vi­lágot, a mi antihőseink a legjobban rettegett és legijesztőbb teremtmények, akikkel az ember valaha találkozott: két 15 éves lány”-mondta Smith a filmről. (MTI) Plágiumban találta vétkesnek a bíróság a sztárt Shakira dalt lopott ÖSSZEFOGLALÓ New York. Shakira, a ko­lumbiai popsztár Loca című vi­lágslágere egy dominikai ze­nész 1998-ban írt dalának pla­gizált változata - mondta ki egy New York-i bíróság. A 40 oldalas ítéletben Alvin Hellerstein szövetségi bíró ki­fejte, hogy az énekesnő Sale el Sol című 2010-es albumán sze­replő dal spanyol változata a dominikai Ramon Arias Vas- quez művének másolata, ami­nél az eredeti szerző nevét nem tüntették fel. Ajúniusban és júliusban több mint tíz napon át tartó tárgya­lássorozaton az Arias művész­néven tevékenykedő rapper elmondta, hogy a dallamot Loca con su tíguere címmel ő kom­ponálta. A szerző azt a kazettát is meg tudta mutatni a bíróság­nak, amelyre a próbateremben felvették a dalt, sőt el is énekelte a bíróságnak. A szerzemény 2007-ben Con Su Tiguere címmel jelent meg lemezen az El Cata művész­néven ismert Eduard Edwin Bello Pou előadásában, és a Dominikai Köztársaságban ha­talmas sikert aratott. Az éne­kes, aki egyébként Shakira da­lában is közreműködött, ré­gebben nem jelezte, hogy az eredeti szerző Arias volt, most a bíróságon azonban azt vallot­ta, végig tisztában volt vele, hogy a dalt Arias írta, és sosem állította, hogy ő lenne a szerző. Mivel ebben a perben nem El Cata dalát vizsgálták, ő való­színűleg megússza a felelős­ségre vonást, ha csak Arias nem perli be őt is. Az Arias-dalok jogainak tu­lajdonosa, a Mayimba Music nevű kis kiadó egyébként már két évvel ezelőtt beperelte szer­zői jogsértés miatt a Sony ki­adót, amely alá a lemezt megje­lentető Epic Records tartozik. Mivel a Loca világsiker lett, 2010-es megjelenése óta ötmil­lió példányt adtak el belőle kis­lemez formájában, a haszonból most az eredeti szerzőnek, illet­ve az őt képviselő kiadónak is leesik néhány százezer dollár. A Loca angol nyelvű válto­zatát, amelyben Dizzee Rascal rappel, és amely tájainkon is sláger volt, elegendő bizonyí­ték hiányában nem találta plá­giumnak a bíróság. Az angol nyelvű dal szövege ugyanis nem tükörfordítás. (BBC.juk) Shakira, a daltolvaj (Képarchívum) Könyvek a strandszatyorba IV.: ami a kortárs romantikus szerzőktől sikerre ítéltetett A modern románc hajtásai Hogyan foghatnánk ki egy menő, milliomos pa­sit? Látszólag ez az alap­felvetése a kortárs ro­mantikus regényeknek. Azonban ha vesszük a fá­radságot, és a felszín mögé nézünk, a könyv­piac forradalmi változá­saival találjuk szemközt magunkat. Úgy tűnik, az utóbbi években unatko­zó háziasszonyok töme­gei ragadtak tollat vagy billentyűzetet, hogy egy levelező tagozatos krea- tívírás-tanfolyam elvég­zése után urbánus ro­máncok termelésében leljenek rá önmagukra. ALMÁS 1 SÁRA E sorok írója töredelmesen bevallja, hogy mindabból, amit a „mai romantika” cím­szóval jelzett könyvespolcok­ról piackutatás - és az idő el­ütése - céljából a strandszaty­rába pakolt, kevés dolog bizo­nyult élvezetesnek, és annál is kevesebb emlékezetesnek. Hogy valami haszna mégis le­gyen az áldozatos munkának, nézzünk meg néhány kirajzo­lódó trendet egy-két jeles pél­dával. Elsősorban annak néz­tünk utána, milyen álmokat kaphatnak a pénzükért a könyvesboltokban a fiatal fel­nőtt, azaz a 18 feletti-húszas éveik elején járó olvasók. Vagy inkább tegyük fel a kérdést a következőképpen: mi az, ami a kortárs romantikus szerzők szerint ebben a szegmensben sikerre ítéltetett? Első válaszunk talán meg­hökkentő: sikerre ítéltetett a melankólia, a depresszió, a gyötrődő lélek, a betegség és a halál árnyékában kibimbózó szerelem. Napjaink egyik nagy sikerkönyve John Green sokak által méltatott, Csillagainkban a hiba című tiniregénye. Ha a nagy papírzsepi-igényű olvas­gatás hívei vagyunk, és egy korosztállyal feljebb lépünk, egyebek mellett J. A. Red- merski A soha határa című re­gényére és folytatására, Az örökké határára bukkanunk (Ulpius-ház, 2013, 2014). Húszéves hősnőnk, Camryn nagy szerelme elvesztése után nem találja a helyét a szülővá­rosában, ahol mindenki azt váija, lépjen tovább, legyen normális, találjon rendes munkát, éljen^ ahogy kell... Egy hátizsákkal indul útnak, és találkozik Andrew-val, aki megszabadítja a gátlásaitól, miközben merészebbnél me­részebb vállalkozásokba rán­gatja bele. A két fiatal között szövetség, barátság, majd sze­relem születik, ám a felhőtlen boldogság nem tart örökké. Élj a mának; élj teljes életet, a sa­ját vágyaid szerint, ne úgy, ahogy mások elváiják tőled - ezek azok az örökbecsű gon­dolatok, melyeket Radmerski hősei közvetítenek. Ne vitassuk el a tényt, hogy a górcső alá vett szerzői réteg tagjaiból nem hiányzik a tár­sadalmi kérdések iránti érzé­kenység. Számos kortárs ro­mantikus regény reflektál pél­dául a nők elleni erőszakra, és igyekszik tágítani olvasóinak horizontját azzal, hogy hang­súlyozza: az érzelmi zsarolás, a megfélemlítés, a bántalma­zás nem fogadható el egy kap­csolatban. Egy sorozat kezdő darabja Gail McHugh Ütközés című regénye (Ulpius-ház, 2013), melynek folytatása egyelőre várat magára. A fő­szereplő, Emily Cooper boldog menyasszony. Párja mellette állt anyja halálakor, segítette a tanulmányaiban, majd az új, felnőtt élet kezdeteiben. Emily jó ideig nem veszi észre, hogy szimplán trófea. Amikor azon­ban feltűnik egy harmadik fél, egy elbűvölő pasi, aki felkavar­ja az állóvizet, durva játszma kezdődik: az egykor tökéle­tesnek hitt vőlegény minden eszközt bevet a „birtoka” vé­delmében, a lány önbecsülé­sének lerombolásától kezdve a megalázáson át a fizikai erő­szakig. Klasszis sportoló, körülra­jongott rockzenész - melyik lány nem álmodott arról soha, hogy sztárja lesz a párja? Ebbe a vonulatba illeszkedik Heidi McLaughlin Forever my girl - Örökké a csajom című regénye (Ulpius-ház, 2013), amelyet már csak azért is példaként ho­zunk fel, mert a szerző nem ap­rózta el: hőse, Liam diákévei alatt sokszoros csúcstartó baseball-legenda volt, majd a nyomasztó elvárásokat maga mögött hagyva újra megcsinál­ta önmagát, immár rocksztár­ként. Mikor tíz év után hazalá­togat egy barát temetésére, rá­jön, hogy nemcsak a fojtogató szülői ház és egy nagy szere­lem maradt mögötte annak idején, hanem egy kissrác is, aki apa nélkül nőtt fel. A kér­dés az, létezik-e második esély. Ha pedig még ennél is komo­lyabbak akarunk lenni (bár nem kötelező): összehangol­ható-e két nagyon eltérő élet­stílus pusztán az által, hogy két ember szereti egymást? Családot alapítani, család­ban élni még konvencionálisán gondolkodva sem egyszerű. Hát még ha formabontó meg­oldásról van szó. Az utóbbi években a piacon olyan művek is szép számban megjelentek, amelyek átfogalmazzák a tár­sadalom alapvető egységének a fogalmát. „Puha” példánk le­gyen Katie Ashley Az ajánlat című könyve (Ulpius-ház, 2013) és folytatása, A javaslat (2014). A harmadik X felé kö­zeledve Emma rádöbben, hogy ketyeg a biológiai órája, a nagy ő pedig sehol. Legalább gyere­ket szeretne, és ezért elfogad egy rendhagyó ajánlatot. Nő- csábász kollégája vállalja a spermadonor szerepét, ha a baba természetesen fogan meg. Aztán a céltudatosan fel­vázolt és kivitelezett projekt­ben mégis felütik fejüket az ér­zelmek. Konzervatívabb olva­sóink ne haladjanak tovább: van „kemény” példánk is: mondjuk Lainey Reese Asztal három főre című regénye (Ul­pius-ház, 2013). Az éppen New Yorkba költöző fiatal banki menedzsert, Riley Rami- rezt kíváncsisága egy hírhedt éjszakai klubba viszi, ahol előbb a hely tulajdonosa csá­bítja el, majd megosztja a leg­jobb barátjával. Az édes hár­mas olyan jól sikerül, hogy hő­seink - ketten szmokingban, a menyasszony Vera Wang es­küvői ruhában - a mindent el­fogadó szülők jelenlétében még a boldogító (bár nem hi­vatalos) igent is kimondják, és mosolyogva tervezik a közös jövőt. Nos: mindenkinek a ma­ga álmai... Sem Ukrajnának, sem Oroszországnak nem adja vissza a krími kincseket az amszterdami múzeum A politika fura találkozása a kultúrával MTl-HÍR Amszterdam. Sem Kijevnek, sem Moszkvának nem szolgál­tatja vissza az amszterdami Al­lard Pierson régészeti múzeum azokat az aranykincseket, ame­lyeket egy Krímet bemutató ki­állításra kapott kölcsön. Attól tartanak ugyanis, hogy bepe­relnék őket, akár Ukrajna, akár Oroszország kapná meg a műtárgyakat. A Fekete-tenger partján ta­lált, i.e. 6. és 2. század közötti időszakból származó tárgyakat öt ukrán - közöttük négy krími - intézmény adta kölcsön a hol­landiai múzeumnak a Krím, a Fekete-tenger aranya és titkai című kiállításra. A tárlat mintegy száz tár­gyat mutat be, többségük drá­gakő berakású arany ékszer, az ókori Görögország mitoló­giai alakjait idéző karperec, nyakék, gyűrű és fülbevaló, va­lamint fegyver. A tárgyak még az előtt érkeztek a holland nagyvárosba, hogy Krím csat­lakozott volna Oroszország­hoz. Vlagyimir Putyin orosz elnök március 18-án írta alá az erről szóló szerződést, amely azonnal hatályba lépett. Hol­landia a világ számos más ál­lamához hasonlóan azonban nem ismeri el ezt a lépést. Mind az ukrán kormány, mind a krími múzeumok azt kö­vetelik, hogy Hollandia nekik juttassa vissza a műkincseket. Az amszterdami kiállítás au­gusztus végén zár. A múzeum igazgatója közölte, hogy egye­lőre nincs kialakult álláspont­juk arról, mi legyen a kincsek sorsa, holott ügyvédektől és a holland kormánytól is tanácsot kértek. Jelenleg csak annyi bi­zonyos, hogy a tárgyakat biz­tonságos raktárba helyezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom