Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-22 / 194. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 22. www.ujszo.com RÖVIDEN Szobrot kap Amy Winehouse London. A 2011-ben, 27 éves korában elhunyt brit énekesnő születésnapján, szeptember 14-én avatják fel az észak-londoni Camden kerületben Amy Winehouse életnagyságú bronzszobrát. A Scott Eaton által tervezett alkotás a helyi piac közepén fog állni. „Amy rajongott Camdenért, és rajongói is ezzel a hellyel azonosítják őt” - mondta a sztár apja, Mitch Winehouse, hozzátéve, hogy a család mindenképpen akart emlékművet állítani azon a helyen, amelyet Amy a legjobban szeretett. Az édesapa szerint a camdeni tanács korábban azt közlte vele, hogy általában húsz évet szoktak várni a halál után a szoborállításig, de Amyvel kivételt tesznek. A szobor megtervezésében a souldíva néhány családtagja és közeli barátja is részt vett. (MTI) Apák és lányaik egy filmben Los Angeles. Johnny Depp és Kevin Smith közös akció-ka- landfilmet forgat, amelyben szerepet kapnak a két híresség lányai is. A Yoga Hosers forgatását e héten kezdik. A főszerepet Johhny Depp alakítja lánya, Lily Rose Depp, valamint Harley Quinn Smith oldalán. A történetet Kevin Smith rendező írta, és két 15 éves jógaőrült lányról szól, akik csatlakoznak egy fejvadászhoz az ősi gonosz elleni harcban. A képregényrajongó Smith a filmes képregény-adaptációk piacára szeretne belépni. „Mindig azt kérdezik tőlem, mikor csinálok egy képregényfilmet. íme! De ahelyett, hogy egyújabb fickó mentené mega világot, a mi antihőseink a legjobban rettegett és legijesztőbb teremtmények, akikkel az ember valaha találkozott: két 15 éves lány”-mondta Smith a filmről. (MTI) Plágiumban találta vétkesnek a bíróság a sztárt Shakira dalt lopott ÖSSZEFOGLALÓ New York. Shakira, a kolumbiai popsztár Loca című világslágere egy dominikai zenész 1998-ban írt dalának plagizált változata - mondta ki egy New York-i bíróság. A 40 oldalas ítéletben Alvin Hellerstein szövetségi bíró kifejte, hogy az énekesnő Sale el Sol című 2010-es albumán szereplő dal spanyol változata a dominikai Ramon Arias Vas- quez művének másolata, aminél az eredeti szerző nevét nem tüntették fel. Ajúniusban és júliusban több mint tíz napon át tartó tárgyalássorozaton az Arias művésznéven tevékenykedő rapper elmondta, hogy a dallamot Loca con su tíguere címmel ő komponálta. A szerző azt a kazettát is meg tudta mutatni a bíróságnak, amelyre a próbateremben felvették a dalt, sőt el is énekelte a bíróságnak. A szerzemény 2007-ben Con Su Tiguere címmel jelent meg lemezen az El Cata művésznéven ismert Eduard Edwin Bello Pou előadásában, és a Dominikai Köztársaságban hatalmas sikert aratott. Az énekes, aki egyébként Shakira dalában is közreműködött, régebben nem jelezte, hogy az eredeti szerző Arias volt, most a bíróságon azonban azt vallotta, végig tisztában volt vele, hogy a dalt Arias írta, és sosem állította, hogy ő lenne a szerző. Mivel ebben a perben nem El Cata dalát vizsgálták, ő valószínűleg megússza a felelősségre vonást, ha csak Arias nem perli be őt is. Az Arias-dalok jogainak tulajdonosa, a Mayimba Music nevű kis kiadó egyébként már két évvel ezelőtt beperelte szerzői jogsértés miatt a Sony kiadót, amely alá a lemezt megjelentető Epic Records tartozik. Mivel a Loca világsiker lett, 2010-es megjelenése óta ötmillió példányt adtak el belőle kislemez formájában, a haszonból most az eredeti szerzőnek, illetve az őt képviselő kiadónak is leesik néhány százezer dollár. A Loca angol nyelvű változatát, amelyben Dizzee Rascal rappel, és amely tájainkon is sláger volt, elegendő bizonyíték hiányában nem találta plágiumnak a bíróság. Az angol nyelvű dal szövege ugyanis nem tükörfordítás. (BBC.juk) Shakira, a daltolvaj (Képarchívum) Könyvek a strandszatyorba IV.: ami a kortárs romantikus szerzőktől sikerre ítéltetett A modern románc hajtásai Hogyan foghatnánk ki egy menő, milliomos pasit? Látszólag ez az alapfelvetése a kortárs romantikus regényeknek. Azonban ha vesszük a fáradságot, és a felszín mögé nézünk, a könyvpiac forradalmi változásaival találjuk szemközt magunkat. Úgy tűnik, az utóbbi években unatkozó háziasszonyok tömegei ragadtak tollat vagy billentyűzetet, hogy egy levelező tagozatos krea- tívírás-tanfolyam elvégzése után urbánus románcok termelésében leljenek rá önmagukra. ALMÁS 1 SÁRA E sorok írója töredelmesen bevallja, hogy mindabból, amit a „mai romantika” címszóval jelzett könyvespolcokról piackutatás - és az idő elütése - céljából a strandszatyrába pakolt, kevés dolog bizonyult élvezetesnek, és annál is kevesebb emlékezetesnek. Hogy valami haszna mégis legyen az áldozatos munkának, nézzünk meg néhány kirajzolódó trendet egy-két jeles példával. Elsősorban annak néztünk utána, milyen álmokat kaphatnak a pénzükért a könyvesboltokban a fiatal felnőtt, azaz a 18 feletti-húszas éveik elején járó olvasók. Vagy inkább tegyük fel a kérdést a következőképpen: mi az, ami a kortárs romantikus szerzők szerint ebben a szegmensben sikerre ítéltetett? Első válaszunk talán meghökkentő: sikerre ítéltetett a melankólia, a depresszió, a gyötrődő lélek, a betegség és a halál árnyékában kibimbózó szerelem. Napjaink egyik nagy sikerkönyve John Green sokak által méltatott, Csillagainkban a hiba című tiniregénye. Ha a nagy papírzsepi-igényű olvasgatás hívei vagyunk, és egy korosztállyal feljebb lépünk, egyebek mellett J. A. Red- merski A soha határa című regényére és folytatására, Az örökké határára bukkanunk (Ulpius-ház, 2013, 2014). Húszéves hősnőnk, Camryn nagy szerelme elvesztése után nem találja a helyét a szülővárosában, ahol mindenki azt váija, lépjen tovább, legyen normális, találjon rendes munkát, éljen^ ahogy kell... Egy hátizsákkal indul útnak, és találkozik Andrew-val, aki megszabadítja a gátlásaitól, miközben merészebbnél merészebb vállalkozásokba rángatja bele. A két fiatal között szövetség, barátság, majd szerelem születik, ám a felhőtlen boldogság nem tart örökké. Élj a mának; élj teljes életet, a saját vágyaid szerint, ne úgy, ahogy mások elváiják tőled - ezek azok az örökbecsű gondolatok, melyeket Radmerski hősei közvetítenek. Ne vitassuk el a tényt, hogy a górcső alá vett szerzői réteg tagjaiból nem hiányzik a társadalmi kérdések iránti érzékenység. Számos kortárs romantikus regény reflektál például a nők elleni erőszakra, és igyekszik tágítani olvasóinak horizontját azzal, hogy hangsúlyozza: az érzelmi zsarolás, a megfélemlítés, a bántalmazás nem fogadható el egy kapcsolatban. Egy sorozat kezdő darabja Gail McHugh Ütközés című regénye (Ulpius-ház, 2013), melynek folytatása egyelőre várat magára. A főszereplő, Emily Cooper boldog menyasszony. Párja mellette állt anyja halálakor, segítette a tanulmányaiban, majd az új, felnőtt élet kezdeteiben. Emily jó ideig nem veszi észre, hogy szimplán trófea. Amikor azonban feltűnik egy harmadik fél, egy elbűvölő pasi, aki felkavarja az állóvizet, durva játszma kezdődik: az egykor tökéletesnek hitt vőlegény minden eszközt bevet a „birtoka” védelmében, a lány önbecsülésének lerombolásától kezdve a megalázáson át a fizikai erőszakig. Klasszis sportoló, körülrajongott rockzenész - melyik lány nem álmodott arról soha, hogy sztárja lesz a párja? Ebbe a vonulatba illeszkedik Heidi McLaughlin Forever my girl - Örökké a csajom című regénye (Ulpius-ház, 2013), amelyet már csak azért is példaként hozunk fel, mert a szerző nem aprózta el: hőse, Liam diákévei alatt sokszoros csúcstartó baseball-legenda volt, majd a nyomasztó elvárásokat maga mögött hagyva újra megcsinálta önmagát, immár rocksztárként. Mikor tíz év után hazalátogat egy barát temetésére, rájön, hogy nemcsak a fojtogató szülői ház és egy nagy szerelem maradt mögötte annak idején, hanem egy kissrác is, aki apa nélkül nőtt fel. A kérdés az, létezik-e második esély. Ha pedig még ennél is komolyabbak akarunk lenni (bár nem kötelező): összehangolható-e két nagyon eltérő életstílus pusztán az által, hogy két ember szereti egymást? Családot alapítani, családban élni még konvencionálisán gondolkodva sem egyszerű. Hát még ha formabontó megoldásról van szó. Az utóbbi években a piacon olyan művek is szép számban megjelentek, amelyek átfogalmazzák a társadalom alapvető egységének a fogalmát. „Puha” példánk legyen Katie Ashley Az ajánlat című könyve (Ulpius-ház, 2013) és folytatása, A javaslat (2014). A harmadik X felé közeledve Emma rádöbben, hogy ketyeg a biológiai órája, a nagy ő pedig sehol. Legalább gyereket szeretne, és ezért elfogad egy rendhagyó ajánlatot. Nő- csábász kollégája vállalja a spermadonor szerepét, ha a baba természetesen fogan meg. Aztán a céltudatosan felvázolt és kivitelezett projektben mégis felütik fejüket az érzelmek. Konzervatívabb olvasóink ne haladjanak tovább: van „kemény” példánk is: mondjuk Lainey Reese Asztal három főre című regénye (Ulpius-ház, 2013). Az éppen New Yorkba költöző fiatal banki menedzsert, Riley Rami- rezt kíváncsisága egy hírhedt éjszakai klubba viszi, ahol előbb a hely tulajdonosa csábítja el, majd megosztja a legjobb barátjával. Az édes hármas olyan jól sikerül, hogy hőseink - ketten szmokingban, a menyasszony Vera Wang esküvői ruhában - a mindent elfogadó szülők jelenlétében még a boldogító (bár nem hivatalos) igent is kimondják, és mosolyogva tervezik a közös jövőt. Nos: mindenkinek a maga álmai... Sem Ukrajnának, sem Oroszországnak nem adja vissza a krími kincseket az amszterdami múzeum A politika fura találkozása a kultúrával MTl-HÍR Amszterdam. Sem Kijevnek, sem Moszkvának nem szolgáltatja vissza az amszterdami Allard Pierson régészeti múzeum azokat az aranykincseket, amelyeket egy Krímet bemutató kiállításra kapott kölcsön. Attól tartanak ugyanis, hogy beperelnék őket, akár Ukrajna, akár Oroszország kapná meg a műtárgyakat. A Fekete-tenger partján talált, i.e. 6. és 2. század közötti időszakból származó tárgyakat öt ukrán - közöttük négy krími - intézmény adta kölcsön a hollandiai múzeumnak a Krím, a Fekete-tenger aranya és titkai című kiállításra. A tárlat mintegy száz tárgyat mutat be, többségük drágakő berakású arany ékszer, az ókori Görögország mitológiai alakjait idéző karperec, nyakék, gyűrű és fülbevaló, valamint fegyver. A tárgyak még az előtt érkeztek a holland nagyvárosba, hogy Krím csatlakozott volna Oroszországhoz. Vlagyimir Putyin orosz elnök március 18-án írta alá az erről szóló szerződést, amely azonnal hatályba lépett. Hollandia a világ számos más államához hasonlóan azonban nem ismeri el ezt a lépést. Mind az ukrán kormány, mind a krími múzeumok azt követelik, hogy Hollandia nekik juttassa vissza a műkincseket. Az amszterdami kiállítás augusztus végén zár. A múzeum igazgatója közölte, hogy egyelőre nincs kialakult álláspontjuk arról, mi legyen a kincsek sorsa, holott ügyvédektől és a holland kormánytól is tanácsot kértek. Jelenleg csak annyi bizonyos, hogy a tárgyakat biztonságos raktárba helyezik.
