Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-16 / 189. szám, szombat
ozs ln T opmodellek szerepében 2014. augusztus 16., szombat, 8. évfolyam, 33. szám ÁBfflOJ------Established 1976 29025 LA HIGHWAY 43 www.magyars.org A művelődési ház és a kulturális egyesület alapítására emlékeztető tábla A közös fotó Kropogék lakásában Known as Arpaanou, is site oí largest rural Hungarian settlement m US. Settlers attracted Here in 1896 by Charles Brakenndge lumber mill. People bought cut-over timber tendno_farm and raise strawb^^_ Árpádhonban Louisiana amerikai szövetségi állam délkeleti csücskének van egy érdekes magyar vonatkozása. A Maurepas-tó közelében, a 43-as mellékúton fekszik az a több mint százéves település, amelyet két zöld tábla határol be, jelezvén a magyar település, avagy a Hungarian Settlement helyét. E lhagyva a Baton Rouge-i főutat délnek fordultunk. Házak és kertek jelentek meg, majd megpillantottunk egy fehér épületet, előtte ismerős színekkel díszített tájékoztató táblát: Árpádhon. Ez a helyi magyar kulturális központ, ahol táncokat tanítanak és egyéb műsorokat rendeznek. Rettenetes hőség volt, a nap ezernyi tűként hasított belénk, de a természet gyönyörű, gazdag. A múzeumot kerestük, és tovább haladva a 43-as úton az információs központig jutottunk. Bent egy segítőkész hölgy köszönt ránk, s mi azonnal a magyarokról kérdeztük. Egy hosszabb beszélgetés következett, elmondta, miképp kerültek ide, honnan jöttek, milyen életük volt. Előkerültek a képek, felsorolta a neveket és az angolosan kiejtett magyar szavakat. A hölgynek magyar a férje, és olyan szavakkal lepett meg bennünket, mint kifli, kalács, gulyás, kolbász. Ugyanis ezeket itt mindenki szereti. Megemlítette, hogy volt magyar iskolájuk is, de valahogy vége szakadt a tanításnak, amit nagyon sajnál. „Nem egy könnyű nyelv” - jegyezte meg mosolyogva. Elárulta, hogy van egy igazi turistacsalogató tervük egy régi magyar településmúzeumot akarnak építeni, és szeretnék feleleveníteni a magyar szokásokat, ízeket. Szerinte ez nagyot lendítene a település életén, mivel a környéken mindenki ismeri a magyar telepeseket. Megkérdeztem, akad-e még valaki, aki beszéli a nyelvet. „Kevesen” - mondta rövid gondolkodás után. Átnyújtott egy információs lapot, majd felsorolt néhány vezetéknevet, amelyek itt gyakoriak, mint pl. Juhasz, Fekete (angolosan föketi), Erdey (ördi), Nyéki, Kovács (kovakszj, Aranyosi. Közben egy férfi jött ki az irodából és egy házaspárról kezdett mesélni. A férj magyar, a felesége pedig egy könyvet írt a magyar település történetéről. Azonnal telefonáltak is nekik, azt mondták: negyedóra múlva a múzeum előtt lesznek... (Folytatás a 17. oldalon)
