Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-14 / 187. szám, csütörtök
^ I Méhészet 2014. augusztus • www.ujszo.com KERT ÉS UDVARI A méhek termékeinek emberi hasznosítása egyidős az emberrel, a méhészet az állattenyésztési termelés régi ágazata. Első művelői, oktatói a papok voltak. A gyűjtögető életmódról az ember 8-9 ezer éwel ezelőtt tért át a termelésre. A méhek (Apis mellifera) háziasítása 6000 éwel ezelőtt történt. Kezdetben nem a ház körül tartották a méheket, hanem az erdőségekben a fák odvábán tanyázó vadméheket fosztották ki az ökörszarvból készített méhészcsonttal vagy mézkeresővel, illetve kifüstölték a méhcsaládot. Később az ember kivágta a méhlakta odvas fatörzseket, és a lakóhelye közelébe telepítette a méheket. Felismerte a méhlakás jelentőségét, és elkezdte a mai kap- tárak őseit készíteni: belül kivájt tönköket, deszkából összerótt köpűket, gyékényből, vesszőből és szalmából font méhlakásokat - a kas egyes helyeken még ma is használatos. A méhész irányítja a méhek életét. Napjainkban a méhészet fő feladata a méhek megporzó tevékenységének hasznosítása. A rovarok általi beporzást igénylő növényeket 85-95%-ban a méhek termékenyítik meg. A méhek jelentősége a szántóföldi kultúrák és a gyümölcsösök termésének növelésében is óriási. Agrotechnikai tényezőnek számítanak. MÉHEK AZ IDŐBEN Az emberek valaha kizárólag a méhészkedés útján jutottak hozzá az édesítőanyagukhoz, a mézhez. SoAz anya életkora 4-5 év, de ajánlom a méhészeknek két év után lecserélni, mert a pete lerakása a második évtől jelentősen csökken. A dolgozó méhek nem teljesen kifejlett, kisebb termetű, nőnemű egyedek. Párosodni sem tudnak. Rendkívüli esetben csakis heréket szaporítanak, ilyenkor álanyának nevezzük őket. Feladatuk a koruknak megfelelő munkavégzés. Elnevezésüket is erről kapták: őrző, etető vagy daj- kaméh, építő, gyűjtő vagy kijáró méh. A petékből kikelő fiatal nemzedék (hasítás) gondozása a dolgozók feladata. Ők a dajkaméhek. A petéből először lábatlan lárva fejlődik. A dajkaméhek etetik, szépen növekedik, nem vedlik, és ürülékét sem adja le, gyorsan nő. A dajkaméhek a sejtjét befödele- zik és rátelepszenek. Ezalatt a lárva a sejtben finomszövedékű gubót (bábing) sző maga körül, s ebben bábbá alakul. Átalakulás után átvágja a bábinget és a födelet, majd kimászik a bölcsőből. A dolgozó kifejlődése átlagosan 21 napig tart. Az első két hétben a kaptárban házimunkát végez, csak azután repül ki külső munkára, gyűjtésre (kijáró méh). A tavasszal kikelt dolgozó méhek hat hétig élnek, a nyár végén kikeltek a telelésnek köszönhetően megérik a tavaszt. DOLOGTALAN HERÉK A herék testalkata nagyobb, zömökebb a dogozó- kénál. A méhcsaládban nincsenek jelen állandóan, rendes családban csupán a szaporodás időszakában mutatkoznak. Kifejlődésük 24 napig tart, és legfeljebb 15-40 napig élnek. A dolgozó méhek munkájában nem vesznek részt. Két dolgot szeretnek: enni és anyát megtermékenyíteni. A megtermékenyítés a szűz anyával a szabad ég alatt történik, nászrepüléssel és hangos zümmögéssel. A termékenyítést követően a hereméh elpusztul. A szaporodási időszak vége felé a dolgozók nem tűrik tovább őket, űzik, zaklatják, éheztetik, hajtják őket a kaptárban, (gj) megtörténhet, hogy egy korai utóraj gyors szaporodása következtében új rajt ereszt - ez a szűz raj vagy unokaraj, amely a család szaporításának egyik módja. AZ ANYA SZEREPE Az anya vagy királynő tökéletesen kifejlődött nőivarú egyed, a legnagyobb méretű a családban, mely a családját csak párzáskor és rajzáskor hagyja el. Párzás után visszarepül a kaptárba, és elkezdi a peték lerakását. Életében egyszer párosodik. A párzás alkalmával annyi hím csírasejt kerül a spermahólyagjába, hogy az elegendő egész életében a lerakott peték egy részének megtermékenyítésére. Petézés közben a dolgozók etetik, csápjukkal cirógatják, szeretetükkel halmozzák el. A peték lerakása a tél végétől kezdődik. Tavasszal, ha jó a hordás, az anya egy nap alatt 1500-2500 megtermékenyített és meg nem termékenyített petét képes lerakni. A jó hordást kitűnő méhlegelővel lehet biztosítani. A dolgozók a pete mellé méhpempőt csurgatnak táplálékul, virágporral keverik, és úgy adják a lárváknak. A petékből a táplálék minősége és mennyisége szerint anyák és dolgozók, a meg nem termékenyített petékből pedig herék fejlődnek. méhcsaládban egész évben rendszerint egy anya, 10-15 ezer dolgozó és a szaporodás időszakában 1-3 ezer here él. Ha túlságosan elszaporodnak, akkor a család egy része (raj) az öreg anyával kirepül a kaptárból. Ezt nevezik rajzásnak, amely a méhcsalád legérdekesebb eseménye. A háziméh családjában egyetlen anya tartja össze a népet. Néha előfordul, hogy az öreg anyát is megtűrik a fiatal mellett. Ha a család szükségét érzi, új anyát nevel - ezt anyabölcső jelzi. 16 nap múlva az érett méhanya elhagyhatná a bölcsőjét. Elhagyná, de a dolgozók visszatartják, nehogy a öreg anya útjába kerüljön, mert annak élet-halál harc lenne a vége. A család ilyenkor izgatott, pártokra szakadnak. Az egyik párt az öregekkel, a másik a fiatalokkal tart. A nyugtalanság egyre fokozódik a családban. A család nagy része a kijáró előtt összeverődve, nagy zúgással készülődik - „habzik a kas". Egyszer csak erővel, hömpölyögve kiindul a 10-15 ezer méhből álló raj, és magával sodorja az öreg anyát. Ezt főrajnak hívjuk, az ezt követőket pedig utórajoknak. Jó méhészeti évben káig a világításhoz szükséges viaszt is a méhészkedés révén teremtették elő. Az orvostudomány és a gyógyszeripar közreműködésével kialakult egy új tevékenységi terület is: a méhméreg és a méhpempő termelése. A méhészet terjedésével új foglalkozások keletkeztek: viasziparos, mézsörkészítő, mézesbábsütő, a későbbiekben külön iparággá fejlődtek. A méhészetet az újkorban az új világítóanyagok megjelenése - olaj, sztearin, paraffin - és a cukorfinomítók elterjedése némileg háttérbe szorította, jelentősége azonban a mai napig vitathatatlanul óriási. A méhészettel a múltban a magánemberek foglalkoztesebb munka- megosztásban l élnek egymással. Egy kilogramm méz elkészítéséhez akár 50-60 ezerszer is kirepülnek a kaptárból. A háziméhcsaládokban él. Egy tak, kedvtelésből. A méhtar- tás helyhez kötött volt. Mára a gazdálkodás nagyüzemi formája a növénytermelés fontos részévé vált, és áttértek a méhészkedés mobil formájára, a vándorméhészetre, melynek során a méhcsaládot újabb és újabb méhlegelőre vándoroltatják. TÖKÉLETES CSALÁD A méhek az állatvilág legszorgalmasabb dolgozói. A legtö- kéleA méhek tökéletes közössége
