Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-12 / 185. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 12. www.ujszo.com Elfeledett Dali-művekre bukkantak Indiában Nem tudtak a létezésükről MTl-HÍR Színház utca címmel most jelent meg először magyarul Tamara Karszavina izgalmas memoárja Nizsinszkij partnere volt Kalkutta. Salvador Dali szürrealista spanyol képzőművész két elfeledett színezett rajzára bukkantak az indiai Kalkuttában, a Victoria Memorial múzeum archívumában. A Hindustan Times című lap szerint a Macbeth-sorozatból származó rajzok már 24 éve a múzeum birtokában vannak, de a múzeumi vezetőknek erről halvány fogalmuk sem volt, a művek nem szerepeltek a legfontosabb remekművek listáján sem. A japán rizspapírra készült rajzokat Bimal Banerjee indiai festőművész ajándékozta a Viktória brit királynő emlékére a 20. század elején épült, ma múELOZETES Los Angeles. Mark Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams és Stanley Tucci is előrehaladott tárgyalásokat folytat a katolikus egyházat érintő pe- dofilbotrányt feldolgozó, Spotlight című moziról. A Tom McCarthy rendezésében készülő dráma bemutatja, hogy a katoMark Ruffalo a tervek szerint riportert alakít majd a filmben (TASR/AP-felvétel) zeumként és turistalátványosságként üzemelő palotának. A Dali-rajzokat több tucat más alkotással együtt azzal a feltétellel adta a művész a Victoria Memóriáinak, hogy azokat kiállítják az állandó galériában. Az idézett újság szerint az immár New Yorkban élő Banerjee annyira csalódott a Victoria Memorial vezetőiben, hogy minden kapcsolatot megszakított az intézménnyel. Banerjee a Dali-rajzokat saját festményeiért cserébe kapta a katalán alkotótól. A Hindustan Times szerint az „elfeledett” Dali-műveket még ebben a hónapban közszemlére teszik a kalkuttai Viktória Emlékházban. likus egyháznak miként sikerült évtizedeken át eltussolnia az amerikai Massachusetts államban a papi pedofília eseteit, egészen addig, amíg a The Boston Globe című lap munkatársai le nem leplezték a gyermekekkel szembeni sorozatos szexuális visszaéléseket. Ruffalo és McAdams riportereket fognak alakítani a vásznon. A produkció bemutatja a lap munkatársainak egyévnyi kutatómunkáját, amely során interjúkat készítettek a szexuális zaklatások áldozataival, és több ezer oldalnyi dokumentumot átvizsgálva felfedték, hogy az egyház vezetői miként palástolták el az ügyeket. Az eset nyomán Bemard Law érsek, aki éveken át részt vett a papi pedofűia eseteinek eltusso- lásában, lemondott tisztségéről, valamint világszerte napvilágra kerültek hasonló gyermekmolesztálási ügyek és az azok elpalástolására irányuló erőfeszítések. A leleplező cikksorozatért a The Boston Globe csapata 2003-ban Pulitzer-díjat kapott. A Spotlight című filmet az Open Road fogja forgalmazni az Egyesült Államokban - adta hírül a The Hollywood Reporter című filmes szakportál. (MTI) Tamara Karszavina neve az orosz balett történetében ugyanolyan fényesen ragyog, mint Isadora Dun- cané az amerikaiban. Mindketten meghatározó egyéniségei a XX. század színpadi táncának. SZABÓ G. LÁSZLÓ Karszavina a Gyagilev társulat vezető balerinája volt, Mihail Fokint, a kor leghíresebb koreográfusát pedig több táncmű megalkotására ihlette. Neki kreálta a Petruskát és a Tűzmadarat, amelyben Vaclav Nizsinszkij partnereként táncolt. Hazáját a forradalom után, 1919-ben hagyta el, miután összeházasodott Henry James Bruce angol diplomatával. Neve később sem halványult el a balett világában, hiszen a tánccal nem hagyott fel. Ő lett a mestere Margót Fon- teynnek, minden idők egyik leghíresebb angol balerinájának, Nurejev legendás partnerének. Színház utca című könyvét, amely Fuchs Lívia remek szerkesztésében (és Urbán Máriával közös fordításban) most jelent meg először magyarul, 1930-ban írta Londonban. Amint a könyv előszavából kiderül: Vályi Rózsi, a neves magyar tánctörténész egy évvel azután, hogy a memoár megjelent, már fordítani kezdte Karszavina visszaemlékezéseit, ám egyetlen kiadó sem vállalkozott a megjelentetésre, a gépiratnak pedig azóta nyoma is veszett. Karszavina a korszak egyik legnagyobb balerinája (Anna Pavlova örök vetélytársa) volt, és a szentpétervári Színház utcában (Tyeatralnaja ulica) végezte tanulmányait (ma: Vaganova Koreográfusi Intézet), ahol a nemzetközi balettvilág több jeles képviselője koptatta a balett-termek padlóját. Két alkalommal Budapesten is fellépett. Magyarország később is fontos szerepet kapott az életében, hiszen férjét 1931-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Bank tanácsadójának, és jó ideig a Dísz tér 10. alatt laktak. A négy részből (A növendék, A Mariinszkij Színház, Gyagilev, Háború és forradalom) és huszonhét fejezetből álló könyv kétségkívül legizgalmasabb oldalai azok, amelyeken Karszavina Gyagilev és Nizsinszkij kapcsolatáról mesél finoman és érzékletesen. Példaként álljon itt egy 1928-as történet. ,.Amikor egy rövid, karácsonyi turnén Párizsban voltunk, Gyagilev felvetette, hogy meg kellene látogatnunk Nizsinsz- kijt. Aztán továbbgondolva az ötletet, jobbnak látszott őt elhozni a színházba, amikor én táncolom a Petruskát. Ni- zsinszkijt 1913 óta, amikor megvált társulatunktól, és Amerikába ment táncolni, nem láttam. Oroszországban kaptam először hírt a betegségéről, azt mesélték, elméjének zavarodottsága először a túlzott gyanakvásban nyilvánult meg. Azt képzelte, hogy mindenfelől gonosz ellenségek veszik körül, csak úgy volt hajlandó színpadra lépni, ha előtte egyik embere ellenőrizte a süllyesztők biztonságát, és megbizonyosodott róla, hogy nincsenek üvegcserepek a padlón. Hamarosan azonban már nem a félelmek kínozták, hanem elvesztette emlékezőképességét, azt sem tudta, hogy ő kicsoda. Az ő tragédiája ezzel véget ért, de nem fejeződött be azok számára, atók közel álltak hozzá, és akik kétségbeesetten próbálták eloszlatni az elméjét borító sötétséget, megpróbálták újból és újból elmondani neki, hogy ki is ő. Ám hiába próbálkoztak, a ráolvasás nem segített. Az önáltatás periódusa után Nizsinszkij tökéletes apátiába süllyedt, és szinte sohasem szólalt meg - bár nézni is kínos volt, tehetetlenek voltunk.” Bekerült a kötetbe egy interjú is, amely eredetileg a BBC- ben hangzott el 1965 márciusában. Izgalmas beszélgetés. Visszatekintés gazdag előadóművészi pályájára. Ebben mesél Budapesten töltött időszakáról is: „1933-ban hagytam el Londont, hogy csatlakozzak a férjemhez, aki Budapestre költözött. Nekem ez volt a legjobb pillanat ahhoz, hogy végleg búcsút mondjak a színpadnak. Budán, a Várban laktunk, amit ma is bástyák és sánc vesz körül, belül pedig elbűvölő kis utcácskák, régi nemesi paloták találhatók, amelyek közül soknak a kapuja fölé török fejek vannak bevésve. A családok férfi tagjai közül sokan küzdöttek a mohácsi csatában, amikor Jan Sobieski (sic!) végül kiűzte a törököt. E háború emlékét őrzik azok a földalatti folyosók is, amelyek a házaktól a Dunához vezetnek, és amelyeken át, hasonlóan a falakon belüli titkos lépcsőkhöz, el lehetett menekülni. Sztravinszkij egy koncertturnéja alkalmából meglátogatott minket. Teljesen lenyűgözte őt az ablakokból elé táruló látvány, alattunk a Duna és a túlparti, pesti fények. Azt mondta, sokkal szívesebben zárná az estéit nálunk, mint az éjszakai klubokban. Budapesten az embernek az az érzése támad, mintha a magyarok soha nem feküdnének le! Óh, olyan vidám és szeretette méltó emberek!” Balettmesteri tevékenysége mellett Karszavinának az írás volt a másik nagy öröme. Maina Gielgud is úgy emlékezik rá, hogy tőle kapta a legtöbbet, pedig több mint harminc balettmestere volt. Portréit, arcképvázlatait, interjúit, balett-technikai és pedagógiai tanulmányait a Dancing Times nevű jeles angol szaklapban jelentette meg. 1978 májusában bekövetkezett halálig kivételes szakértelemmel megáldott, tevékeny ember volt. Könyvét, amely a L’ Harmattan kiadó gondozásában jelent meg, élvezettel olvashatják azok is, akik eddig csak a nevét ismerték. Film a katolikus egyház pedofilbotrányáról A Spotlight főszereplői Varda megmutatta: a filmkészítés kreatív aktus, amely a kamera mögött álló embert érzelmileg és politikailag is teljes egészében magába zárja Tiszteletbeli Leopárd díjat kapott Agnes Varda a locarnói fesztiválon MTl-HÍR Locarno. Aghes Varda francia rendező vehette át az életműért járó Tiszteletbeli Leopárd díjat vasárnap este az augusztus 16-ig tartó 67. Nemzetközi Locarnói Filmfesztiválon. Carlo Chatrian a „modern mozi mesterének” nevezte Vardát, a második női alkotót, aki a locarnói filmes szemle életműdíját megkapta. A gigantikus szabadtéri mozivá átalakított főtéren, a 8000 nézőt befogadó Piazza Grandén rendezett díjátadón a filmrendező a közönség derültségére egy leopárdöltözéket varázsolt elő a táskájából. Ezt követően bemutatták a 2008-ban készült Les Plages dAgnés című önéletrajzi filmet, tegnap délelőtt pedig pódiumbeszélgetésen vett részt az időközben az aktív filmezéstől visszavonult Varda. A francia anyától és görög apától Brüsszelben született, idén 86 éves rendező 1954-ben készítette első hosszabb filmjét Párbeszéd címmel. A mű, amelynek vágója Alain Resnais volt, filmművészei mérföldkőnek számít: hatással volt a francia film akkori iskoláira, és előkészítette az utat a francia újhullám, a Nouvelle Vague számára. Pályája során mások mellett Philippe Noiret-val, Marcello Masttoiannival, Catherine Deneuve-vel és Michel Piccolival is dolgozott együtt. Agnes Varda francia rendező a Tiszteletbeli Leopárddal Varda „a nyelv mélységeinek kifürkészését és a formai szabadságot krédójává emelte. Műveiben megmutatta, hogy a filmkészítés kreatív aktus, amely a kamera mögött álló embert érzelmileg és politikailag is teljes egészében magába zárja” - fogalmazott Chatrian. Ä kiemelkedő filmművészi életműért 1989 óta odaítélt Tiszteletbeli Leopárd (Pardo d’Onore) korábbi díjazottjai közé tartozik Ennio Morricone, Jean-Luc Godard, Bernardo Bertolucci, Sydney Pollack, Terry Gilliam, Wim Wenders és Werner Herzog. Az 1994-ben kitüntetett Kira Muratova után Agnes Varda a második nő, aki átvehette az elismerést. Artem Bystrov a Durak című orosz film főszereplőjeként járt Locamóban (TASR/AP-felvételek)