Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-08 / 182. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 8. Vélemény És háttér 7 Pálinka formájában nem vonatkozik az almára orosz embargó Kaja nem kell, a pia jöhet Sokan kérdezték már, mi lehet a jóisten célja az orosz néppel, meg a kegyetlen nagy országukkal, amely néhány évtizedenként szeretné a nagyhatalom látszatát kelteni. VERES ISTVÁN Tegnap jött a hír, hogy Moszkva bevezeti az Európai Unióból, az USA-ból, Kanadából, Norvégiából és Ausztráliából származó zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek, húsok és halak, vagyis az élelmiszerek behozatalára az embargót. Merthogy akik szankciókkal sújtják őket, azoktól nem vesznek élelmiszert, és főleg a lengyelek fulladjanak bele a sok almájukba. Terjed is a pánik a szlovák sajtóban: oké, hogy exportunknak csak a töredéke irányul Oroszországba, de mi lesz például az almatermesz- tőkkel, ha az eddig Oroszországba kerülő rengeteg lengyel alma az uniós piacokon marad - persze áron alul. Biztosan a szlovákiai almatermesztők sem tudják majd eladni saját termésüket. Az egyik termelő ráadásul azt mondta, hogy az oroszok valószínűleg meg sem érzik a szankciókat, ugyanis hozzá vannak szokva, hogy időnként nem esznek. Érdekes nézőpont. Valószínűleg Putyin is ebben bízik, mert azt azért nyüván ő is tudja, hogy ha az említett országokból érkező élelmiszerimport leáll, azt elsősorban az oroszok érzik meg, ugyanis ezek a meg nem érkező élelmiszerek nekik fognak hiányozni. Persze, hozat majd Putyin almát Kínából meg Iránból, meg ahonnan akar, de ha azt nézzük, hogy tavaly például az unió országaiból összesen 11,8 Valljuk be: ha elfogy a kaja, az kellemetlen tud lenni, de ha inni nincs mit, alapjaiban rendülhet meg a társadalom. müliárd euró értékben importált Oroszország élelmiszert, az USA-ból pedig 1,3 milliárd dollárért, akkor ezt a kiesést nyilván nem lehet egyik napról a másikra pótolni azzal, hogy odatelefonálnak a kínaiaknak: elvtársak, küldjétek idén pár kamionnal többet, koszi. És hát könnyekig hatódunk azon is, ahogy az orosz mentalitás átüt az embargó kihirdetésénél is: vonatkozik az mindenféle élelmiszerre, de alkoholra nem. Vagyis a legfontosabbat azért elfogadják az uniótól is. Mert hát valljuk be: ha elfogy a kaja, az kellemetlen tud lenni, de ha már inni sincs mit, alapjaiban rendülhet meg a társadalom. Ezt nyilván Putyin sem kockáztatná meg. És pont ez jelentheti a kiutat az itteni alma- és egyéb gyümölcstermesztőknek: ha nyakukon marad a termés, főzzenek belőle pálinkát, aztán mehet a rakomány az orosz piacra. Az ukrajnai Kosztopil városában sírkövet készítettek Putyin orosz elnöknek, melyen látható pontos születési dátuma és halálának napja is, év nélkül. Május 9. Az ukrán rendőrség állítólag nyomoz a sírköves után. (Fotó: rivnepost.rv.ua) KOMMENTAR Sárral kevert vér LOVÁSZ ATTILA „Halált virágzik most a türelem. / Der spring noch auf, - hangzott fölöttem. / Sárral kevert vér száradt fülemen.” így írta le a Razglednyi- cákban röviddel halála előtt a véget Radnóti Miklós. Akkor már tudta, így végzi. Tarkólövés. Ennyi. Nem tudhatjuk, hogy a kiskatona, aki végzett vele, vajon tudta-e, kit öl meg, lehet, rémálmai voltak később, lehet, hogy elhitte a narratívát, amelyben évekig élt, elhitte, hogy akit a halálba küld, bűnös. Nem tudhatjuk, mit tudott Szerb Antalról az a két suhanc, aki bottal agyonverte. Az agyonveréshez viszont már el kellett hinni, hogy akit megölnek, bűnös. Mocskos zsidó, az akkori narratíva szerint. Csak két eset, mindkettőről sokat tud a történelem. Mindkettő, s több ezer más, úgy kezdődött, hogy szalonképessé vált a mocskoszsidózás. S nemcsak szalonképessé, hanem elvárt, s a tömegekben gerjesztett narratívává. Aggatjuk a címkéket manapság is. A zsidózás, cigányozás, libsizés, buzizás a közbeszéd még nem elfogadott, de már eltűrt része. Valós vitákhelyett szekértáborok, valós problémamegoldások helyett bűnbakkeresés, és annak legegyszerűbb, s immár politikai narratívához tartozó része, a címkézés, megbélyegzés, ez alapján kirekesztés, s csak idő kérdése, mindez mikor áll össze gyilkos ideológiává, mikor legitimálja a címke az erőszakot, a tarkólövést, az agyonverést. Ne legyenek illúzióink, a forgatókönyv nem új, Shakespeare óta, sőt, az antik görög drámák óta nem változott a dráma felépítése. A harmincas évek mocskoszsidózása egy dráma kezdete, a tarkólövés csak a tetőpont volt. A kibontakozás az lett volna, ha tanulunk belőle, de mint látszik, mégsem. A mai zsidózók, cigányozók, libsizők és buzizók azzal vágnak vissza, tapasztalatuk alapján okot kaptak erre a narratívára, csak közben azt nem veszik észre, hogy amint ez a narratíva a közbeszéd elfogadott részévé válik, nincs visszaút. A bé- lyegezés, címkézés megengedetté válik. S válsághelyzetben erőszakot gerjeszt. A forgatókönyvek sorának jelentős tanulsága, hogy a pofont, a botot, a golyót a végén olyanok kapják, akik még látszólag sem adtak okot a megbélyegző narratívára. Első cigányveréses riportomat olyan fiúkról írtam, akiket az angol különóráról hazafelé tartva ütlegeltek bőrfejűek, mocskoscigányozással fűszerezve. A kuláklisták- ra nem a dorbézoló nagybirtokosok, hanem a véres verejtékkel kis vagyont szerzők kerültek. Mocskosbuzizással akármikor agyonverhető egy archetipális heteroszexuális csak azért, mert a vele konfliktusban lévő szomszéd rásüti a bélyeget, zsidózni meg könnyebb, mint megnézni, mi a valódi oka az adósságcsapdáknak (mindenkori kormányzó urai- mékat ezúttal is tisztelettel köszöntöm). A címkézés nem diagnózis, nem is terápia. Az odvas fog sem gyógyítható ráolvasással. A „sárral kevert vér”-nek története és tanulsága van. Ha nem okolunk, egyszer saját gyermekünket láthatjuk megalázva. Vagy véresen. Mert valakik elhitték,'valakikkel elhitették, joguk van a fenn említett narratívák alapján ütni. De akkor már késő. JEGYZET A szerelem almája LAMPL ZSUZSANNA Mivel a következő könyvem többek között a szlovákiai magyarok étkezési szokásairól fog szólni, mostanában olyan irodalmat is olvasgatok, amely a táplálkozás társadalmi vetületével foglalkozik. Nagyon érdekes dolgokra bukkantam. Például arra, hogy az egyes társadalmak milyen szerelmi vágyfokozó étkeket használtak. Az ókori Görögországban, ahol szinte vallásszámba ment a szerelem - Aphrodité, a szerelem istennője a legnépszerűbb olimposzi hölgyek közé tartozott, az ő nevéből ered az afrodiziákum szó -, gasztronómiai művészetté fejlődött a vágyserkentő és vágymegtartó ételek és italok készítése. Aphroditének a gránátalma volt a jelképe, a szerelem almája, ezért eleve afrodiziákumnak tartották. Közismert volt továbbá a satyrion nevű ital, melyet a vadorchidea nektárjából és frissen fejt kecsketejből mixeltek. Sajnos, ma már nem ízlelhető, mert a vadorchidea védett növény (biztosan a sok bájital vezetett a pusztulásához). Szinte minden kultúrában ismert volt a fűszerek vágyserkentő hatása. Ánizs, fahéj, kardamon, bors, sáfrány, vanília, szerecsendió, szegfűszeg - frissen őrölték, és beleszórták az ételekbe és italokba. Az egyiptomiak az olajos magvakat kedvelték. A keleti társadalmakban olyan dolgokból készült porokkal is dúsították az ételeket, amelyeket a jó férfierő jelképeként tartottak számon. Ilyen volt az elefánt vagy az orrszarvú agyara, ragadozó állatok pénisze (szegény oroszlán!), Afrikában pedig a kőrisbogár (úgy emlékszem, erről szól Roald Dahl egyik novellája is). A nyugati kultúrákban a halra és a kagylókra esküdtek. Az uralkodók szerelmi légyottjaik előtt kagylót és kaviárt ettek. Az előbbit nyersen, néhány csepp citrommal, az utóbbit borral, majd nagyjából a tizenhetedik századtól kezdve pezsgővel. Az ír módra készített hal is hatásos és emlékezetes vacsora lehetett. Bármilyen füstölt halat hosszában kettévágtak, meglocsolták ír whiskey-vel, és következett a produkció: a halat meggyújtották, s amint a lángocskák kihunytak, kenyérrel és sörrel fogyasztották (egyszer Mártika barátnőmmel B-52-es koktélt rendeltünk, aztán alig bírtuk eloltani, a végén már a szívószál is lángra kapott, de hát ez egy más történet). Az édes gyümölcsöknek, a banánnak, fügének, baracknak is vágyserkentő hatást tulajdonítottak. És a csoki! Casanova is csokit majszolgatott, mielőtt soros kalandjára indult volna, sXV. Lajos szeretője is ezzel kínálta a kedvesét (gondolom, a kaviár után). A múltbeliek táplálkozásának persze nem a vágyserkentés volt a középpontja. Sorozatos éhínséghullámok söpörtek végig az emberiség történelmén. Nem is tudatosítjuk, micsoda ajándék, hogy nekünk naponta van mit ennünk. FIGYELŐ „Kölcsönösen fájdalmas lesz” Az Oroszország ellen szankciókat alkalmazó országok agrártermékeire elrendelt orosz embargó rendkívül fájdalmas lesz mindkét fél számára - vélik oroszországi szakértők. Az EU többmilliárd eurós oroszországi gyümölcs- és zöldségexporttól esik el - mutatott rá Szergej Szutrin, a Szentpétervári Egyetem közgazdász kutatója, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok pedig a marhahús- és baromfiexportjáról lesz kénytelen lemondani. Dimitrij Polevoj gazdasági elemző szerint az importtilalom „sokkterápiaként” éri az orosz élelmiszeripart. „A tilalom a mezőgazda- sági importunk tíz százalékát érinti, amit most a lehető leghamarabb pótolni kell” - hangsúlyozta. Az orosz média azonban új lehetőségeket is felismerni vél a tilalomban. „Az embargó végre megadja az élelmiszeriparnak a fejlődéshez szükséges lökést” - írta a Vedomoszty című napilap. Az EU-nak jóval nagyobb az orosz exportrészesedése, mint az Egyesült Államoknak. Az Eurostat uniós statisztikai hivatal szerint a közösség tavaly 11,8 milliárd euró értékben exportált mezőgazdasági termékeket Oroszországba, ami ugyan a teljes uniós exportnak az 1 százalékát sem éri el, de az agrárszektort külön vizsgálva igen jelentős az orosz kapcsolat szerepe: az EU csak az Egyesült Államokba exportál több agrárterméket, mint Oroszországba. (MTI)
