Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-03 / 152. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 3. Vélemény És háttér 7 Vallási, etnikai, politikai és történelmi ellentétek feszítik a Közel-Keletet Az új konfliktus frontjai Nem vizsgálható egyetlen törésvonal mentén a Közel-Keletet ismét lángba borító konfliktus, amely Szíria után Irakban is polgárháborús állapotokat eredményezett. RAVASZ ÁBEL Több érdekellentét, sérelem és szándék feszül egymásnak és teszi a helyzetet nehezen kibo- gozhatóvá. Egyrészt ott a kormányzatokkal szembeni elégedetlenség és talán az összes indok közül ez a legfontosabb: Szíriában az Aszad elnök korrupt és diktatórikus kormányzása elleni tüntetések vezettek a polgárháború kitöréséhez. Hasonlóképpen Irakban a Máli- ki-kormány népszerűtlensége, a miniszterelnök egyre inkább önkénybe hajló kormányzása készítette elő a terepet az iszla- misták előretöréséhez. Másrészt ott az iszlám egyes irányzatai közötti hatalmi harc. Elsősorban a síita-szunnita ellentétről van szó, amelyhez ráadásul kapcsolódik az Irán- Szaúd-Arábia ellentét (ez a két állam finanszírozza a síita, illetve szunnita erőket). Szíriában az elnök hátországát jelentő alaviták jelentenek újabb csoportot a hatalmi egyenletben. Irakban Szaddám Húszéin idején az egyébként kisebbségben lévő szunniták irányították az országot, azóta viszont a síiták kerültek fölénybe. Harmadrészt ott az etnikai vonal: mindkét ország északi részén kurdok élnek, és kihasználva a hatalmi vákuumot, sikerült megerősíteniük pozíciójukat, különösen Irakban, ahol a kurd autonóm tartomány a korábban általa igényelt területekre is rá tudta tenni a kezét (legalábbis egyelőre). De más csoportok, például a kurdok ellen mobilizáló iraki turkománok, vagy a kormánypárti szíriai örmények is bonyolítják a képletet. Negyedrészt a térségnek a radikális iszlamistákkal is szembe kell néznie, ám az ő céljaik is eltérők: a térség „megtisztítása” a vallás képviseletére méltatlannak tartott elemektől és az iszlám által inspirált kormányzáshoz való visszatérés, illetve az iszlám állam (a kalifá- tus) visszaállítása. Míg az első célban a legtöbb iszlamista csoport egyetért, a második jelentős konfliktusforrás a már régi vonalasnak számító Al-Kaida és a ma fölényben lévő Iraki és Le- vantei Állam (ILIÁ) szélsőséges szervezet között, amely a napokban ki is kiáltotta saját kali- fátusát. Ötödrészt, az egész történet mögött ott zúg az 1916-os Sykes-Picot megegyezés által generált feszültség. A brit-francia paktum, ha úgy tetszik, az „arab Trianon” érdekszférákra osztotta a régiót, fittyet hányva az etnikai, vallási és kulturális viszonyokra. A határok felülvizsgálata, kimondva vagy kimondatlanul, benne van az egész konfliktusban. A legfontosabb kérdés az, hogy a határok sérthetetlensége a Krím után is elegendően fontosnak tűnik ahhoz, hogy minden más igényt alávessenek. És ettől függetlenül ott a második kérdés: a radikális iszlamistákkal szemben vajon a tárgyalás - és mondjuk egy autentikus szunnita arab állam létrehozása - vagy a kemény katonai fellépés a helyes út? (Cartoonizer) VT MAR nem kell A MINISZTÉRIUMBAN Ir ^ UNATKOZNOD. HA NEM FÉLSZ, NÉHA ELMEHETÜNK LŐNI VALAMIT. A francia belpolitikai botrányból tovább profitálhat a Nemzeti Front Nagy a tétje a Sarkozy-ügynek MTl-HÁTTÉR Nagy a tétje a Nicolas Sarkozy korábbi francia államfő ellen indított eljárásnak, ezen múlhat, ki lesz a francia jobboldal jelöltje a következő elnökválasztáson. Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa kifejtette: Sarkozy ellen öt komolyabb ügyben folyik eljárás, a legtöbb választási kampánya finanszírozásával kapcsolatos. Állítólag 2007-ben a Líbiában még hatalmon lévő Moammer Kadhafihoz köthető pénzekből finanszírozták a kampány egy részét. A szakértő szerint nagyobb gond, hogy az esettel kapcsolatban telefonlehallgatások alapján kiderült: Sarkozy, hatalmával visszaélve információkat szerzett az ügyeiről. Ez a legsúlyosabb szempontja az esetnek. Világossá vált, hogy Sarkozy elnöksége után is kiterjedt hálózatot tart fenn a rendőrségnél és az igazságügyi szerveknél, hogy védekezhessen a folyamatban lévő eljárásokban. A történtek politikai súlya nemcsak azért óriási, mert először fordul elő az V. köztársaság történetében, hogy egy volt államfőt telefonon lehallgatnak, majd őrizetbe vesznek, hanem mert az európai parlamenti és a helyhatósági választáson a francia politikai életet felborítva előretört a Nemzeti Front (FN). Ezután nagyon fontos, ki nyeri a következő elnökválasztást, ki állíthatja meg az FN erősödését. . Fejérdy Gergely emlékeztetett: bár Sarkozy 2012-ben kijelentette, hogy visszavonul a politikából, Francois Hollandé jelenlegi elnök népszerűségének csökkenésével párhuzamosan emelkedett az övé, ezért valószínűnek tűnt, hogy visszatér. Azonban ha bűnösnek találják, vagy más ügyben „előveszik”, akkor nem sok esélye lesz arra, hogy 2017-ben újra elnöki pozícióba kerüljön. Ez esetben Álain Juppé korábbi kormányfő lehet a jobboldal elnökjelöltje. Azonban a Nemzeti Front a nagy pártok megosztottságából kifejezetten sokat profitálhat. Természetesen a francia lapok is arra keresik a választ, hogy Sarkozy vissza tud-e térni a politikába. Emlékeztetnek, hogy nem először indult ellene eljárás. A baloldali Libération szerint „ha még vissza akar térni, Sarkozynek vállalnia kell a franciák előtt azt, amire a nyomozás fényt derített”. A lap úgy véli, a volt államfő a sajátos viselkedésért fizet most. „Az ügy egy olyan politikai gyakorlatra világít rá, amely a manipulációkon, a szabályok megkerülésén és időnként a törvény semmibe vételén alapult” - hangsúlyozta a Libération. A Le Figaro szerint a Sarkozy elleni eljárások megindítása nemcsak a kormány- többség vezetőinek titkos vágya volt, hanem főleg Sarkozy pártjáé, az UMP-é. A lap szerkesztőségi írása azt sugallja, hogy az igazságszolgáltatás részéről hajtóvadászat folyik az exelnök ellen. „Az az érzésünk, hogy nagyon különleges igazságügyi rendszert tartanak fenn Nicolas Sarkozynek. Ez több, mint benyomás. Gyűlnek az olyan dossziék, amelyekben megemlítik a nevét, néha csak mellékesen. A médiában viszont azonnal kiteregetik a legkisebb jogi ügyet is, a nyomozási titok semmibevételével, amelynek megsértésével őt is vádolják” - írta a Le Figaro. KOMMENTAR Új társadalmi szerződés KOCUR LÁSZLÓ A lakosság nyolcvan százaléka nem hiszi, hogy a pártok finanszírozásáról közzétett adatok valósak lennének, derül ki egy friss felmérésből. Azt, hogy a pártok által nyilvánosságra hozott számok fednék a valóságot, csak az emberek 9,1 százalék gondolja, abban pedig a megkérdezettek durván háromnegyede ért egyet, hogy a pártok ellenőrzésére nincsenek hatékony eszközök. A minap ezeken a hasábokon Gazdag kolléga kesergett afelett, hogy a velejéig korrupt FIFA őrködik a futball erkölcsi tisztasága felett. Nos, a pártokat ületően sokkal rosszabb a helyzet. Úgy tűnik, azokra bíztuk az ország - szerencsére nem a sorsunk - irányítását, akikben nem bízunk, akikben az ország nagyobb része nem bízik. Már-már Stockholm-szindrómába hajló látlelet ez. Tudjuk, sejtjük, hogy az óriásplakátról mosolygó pártember simlis, de azért szavazunk rá. Szegény jó Rousseau forogna a sírjában, ha hamvait nem a Szajnába vetették volna. A társadalmi szerződés, melynek oly nagy jelentőséget tulajdonított, új alapokra látszik helyeződni. Valamiféle kollektív hazugságra. Elhisszük, hogy a pártok által irányított képviseleti demokrácia a lehető legjobb rendszer, miközben, ha annak hátteréről kérdeznek bennünket, nyíltan kijelentjük, reprezentánsait hazug, pénzzel mismásolóknak gondoljuk. Elhisszük, hogy az állam biztosítja a védelmünket, miközben tudjuk, hogy az ország vadászgépei nem tudnának egyidejűleg felszállni, mert némelyik alkatrészei a másik gépben pihennek. Befizetjük a nyugdíjjárulékot, holott a mai harmincas generáció reprezentánsai közül finoman szólva is naivnak nevezhető az, aki azt gondolja, kap majd nyugdíjat. Befizetjük az egészségügyi járulékot, hogy aztán a kórházban egy szelelő ablak alatt feküdjünk, napokig kicseréletlen ágyneműben. Akinek van munkája, fizeti a munkanélküliségi biztosítást, de ha elveszítené az állását és segélyre szorulna, azt az állam már újabb munka elvégzéséhez köti. Ezek a tények alulról jövő kezdeményezés formájában nem, vagy csak nagyon nehezen változtathatók meg, főleg, ami a nagy ellátórendszerek mindenki által elismert, de mivel választási ciklusokon túlmutató, emiatt el nem végzett reformját illeti. Ám azokra a politikusokra várni, akikről az emberek nyolcvan százaléka azt gondolja, hogy csalnak a pártpénzekkel, a legnagyobb önámítás. FIGYELŐ 193 országban fülelt az USA Gyakorlatilag az egész világot lehallgatta az Egyesült Államok. Az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) 193 ország megfigyelésére kapott engedélyt - írta a The Washington Post amerikai napilap. A lap megszerezte az NSA volt munkatársától, Edward Snowdentől azokat a 2010-ből származó dokumentumokat, amelyek felhatalmazzák az NSA-t a kommunikáció megfigyelésére, a listán 193 állam szerepel. Ezen felül a törvényes célpontok között volt a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, az Európai Unió és a Nemzetközi Atomenergiaügynökség (NAÜ). A listán viszont nem szerepel a Five Eyes (Öt Szem) nevű hírszerzési szövetségmásiknégy tagja - Nagy-Britannia, Új-Zé- land, Ausztrália és Kanada. Az NSA szerint Snowden legalább 200 ezer titkos dokumentumot adott át újságíróknak. Az Egyesült Államokban azzal vádolják, hogy kémkedett, kormányzati tulajdont lopott és hírszerzési információt közölt jogosulatlan személlyel. (MTI) Egyre drágább lesz a béke A fő veszély az, hogy világ negatív spirálba kerül: a kisebb gazdasági növekedés több erőszakhoz vezet, és ennek költsége miatt tovább lassul a gazdaság - kommentálta a Vüág Békemutató idei kiadását Steve Killilea ausztráliai információs technológiai iparmágnás. Az idei békemutató szerint 2008-hoz képest 111 országban romlott a helyzete, összességében a világ 4%-kal lett kevésbé békés hely. A felmérés szerint az erőszak feltartóztatásának költsége tavaly 9,8 ezer milliárd dollár volt, a 2012-ben pedig 9,46 ezer milliárd. Ez a világ éves GDP értékének több mint 11%-a. A külső és belső erőszak elleni költségből a legtöbb az Egyesült Államokra jut: 2,2 ezer milliárd dollár. Ez körülbelül annyi, mint Nagy-Britannia teljes gazdasága. Valahányszor a világ- gazdaság életjeleket mutat, mindig történik valami: arab tavasz, Ukrajna, legújabban az iraki polgárháború. Emellett a szélsőséges pártokra leadott protestszavazatok is szaporodnak szerte Európában. (MTI)
