Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-25 / 170. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 25. Vélemény És háttér 7 Radoslav Procházka, mint a közélet megújítását hirdető politikus nem lehet sáros fillérekben sem Bari, bari, bucc Végtelen sárdobálásnak tűnhet Radoslav Procház­ka és Igor Matovič ping­pongozása a titokban fel­játszott beszélgetés körül, tisztességes publicistának talán már foglalkoznia sem illene véle, lévén ez a bulvár dolga. Pedig nem így van. Erről az ügyről igenis kötelező írni! LOVÁSZ ATTILA No, nem abban a szellemben, ki melyik oldalra áll, ki szereti jobban az egyiket vagy a mási­kat, mert akkor hitvitánk lesz itt újra, s elfeledkezünk az alapel­vekről. Matovičcsal kezdeném, mert ez a rövidebb elintézniva­ló. Az Egyszerű Emberek veze­tője feltehetően jogot sértett, amikor megkérdezés nélkül ké­szített felvételt egy beszélgetés­ről, de ez most a kevésbé érde­kes. Amikor a honi jogalkotó a titkosan készített felvételeket a közéletben is (itt a hangsúly) törvényellenesnek minősítette, magam is tiltakoztam. A közér­dek közszereplők esetében ugyanis a világ legszabadabb és demokrácia terén legfejlettebb országaiban is felülírja a szemé­lyi jogokat, tessék eltűrni, hogy a közszereplő figyelt ember, mert mindannyiunk képének viselője. Ezt a szabálysértést vagy törvényszegést Matovič- nak megbocsátanám, de azért szólnék, érvényes jogszabályt sértett. Ami a felháborító és nem megbocsátható, az az a tény, hogy a feltehetően auten­tikus hangfelvételen Igor Matovič nem mint parlamenti képviselő, hanem mint egy ma­gánvállalat ügyvivője tárgyal Procházkával. Azaz lehet, hogy papíron leadta ügyvivői jogkö­reit a képviselői esküt követő 30 napon belül, de facto azonban tovább irányítja cégét, cégeit. Ilyenkor a mentelmi- és mandá­tumbizottság vajon mi a fenét csinál? Ennek fényében elját­szani a közerkölcsöket óvó bá­csit és az igazmondó szerepét, a legenyhébb kifejezéssel élve is farizeusi magatartás. Sokkal, de sokkal rosszabb hír a szlovákiai közéletnek Ra­doslav Procházka szerepe eb­ben a „bari, bari, bucc” játék­ban. Procházka generációsán és minőségében is új kínálattal ér­kezett. Tiszta, botrányoktól mentes, értékrenddel, vízióval rendelkező, elfogadható em­ber, s ha már nem került be a 2. fordulóba az elnökválasztáson, eredménye azt mutatja, bele­szólhat a hazai politikába. A hangfelvétel azonban azt bizo­nyítja, kampányának finanszí­rozásakor amolyan „én neked, te nekem” alapon akart bizni­szeim egy olyan emberrel, aki­nek a szava már akkor sem so­kat ért. A pénzben kifejezett stikli nem éri el hőn szeretett kormányfőnk egyik karórájá­nak értékét sem, de itt nem a pénzről van szó. Ha egy közéleti ember az adódó alkalommal él­ve húsz eurót „ír jóvá” saját zsebre, akkor miért higgyük, hogy milliárdok fölött rendel­kezve nem jár el hasonlóan? Nincs a világon nagyobb po­litikai baki, mint amikor a tisz­tességesebbik játszmát folytató politikus vagy politikusi gárda gazemberektől kapja a képébe: mit kiabálsz, nem vagy jobb, mint én. S mert az egyenes adásban lopó garnitúrának nincs bőr a képén, s két gyufás- doboz lenyúlását a tarvágá­sokhoz hasonlító bűnnek aposztrofálja, a közélet megújí­tását hirdető politikus nem le­het sáros fillérekben sem. Ezért diszkvalifikálta magát Pro­cházka mindjárt az elején, s ezért kell most várni, míg meg­jelenik a jelen valóban elfo­gadható alternatívája. Ami pedig a sajtóban zajló sárdobálást illeti, valóban bulvárműfaj. Bari, bari, bucc, vagy esetleg a Két konok kisgida meséje, de nem több. Kárunkra. JEGYZET Több volt, mint feleség LAMPL ZSUZSANNA H Szeretem bön­gészni az újsá­goknak azt a rovatát, amely­emberek szüle­tésének vagy halálának évfor­dulójáról. Am az utóbbi idő­ben néha csodálkozom a szer­kesztők válogatásán. Az em­beriségjavát szolgáló tudó­sok, művészek és egyéb fontos személyiségek mellett ugyanis egyre gyakrabban emlékez­nek meg olyan, sokszoregé- szen fiatal emberek születés­napjáról, akiknek az az egyet­len érdeme, hogy épp sztárok, ami ugye, önmagában is köz- tiszteletre méltó munkásság és örök időkre szóló érdem. Arról nem is beszélve, hogy némely ünnepelt drogügyletbe keve­redett, embert gázolt vagy adócsalást követett el. Ezért nagyon megörültem, amikor egy ilyen rovatban megemlé­keztek Mileva Marié 1947. au­gusztus 4-én bekövetkezett ha­láláról. Aztánjött a hidegzu­hany. Mileváról ugyanis csak ‘annyit tartottak fontosnak megjegyezni, hogy Einstein el­ső felesége volt. Ami igaz. De! A szerb Mileva 1896-ban kezd­te meg tanulmányait a zürichi egyetem matematika-fizika szakán. Itt ismerkedett meg a nála három évvel fiatalabb Einsteinnel. Hat évvel később félbe kellett szakítania a ta­nulmányait, így nem tudta megszerezni a hőn áhított dip­lomát. Úgy tért haza a nagyvi­lágból, mint egy rosszlány - gyerekkel a hasában, férj nél­kül. Bár 1903-ban visszament Zürichbe és összeházasodtak, az önálló tudományos karrier­nek befellegzett. Az esküvő előtti közös munkáikat még Einstein-Marič néven hozták nyilvánosságra, de utána már csupán Einstein neve jelent meg a tanulmányokon. Mileva nem ellenkezett. „Mi ketten úgyis ein stein (egy kő) vagyunk”, mondta. Pedig ezek a munkák alapozták meg Ein­stein későbbi hírnevét, de csakis az övét! Ma már nehéz rekonstruálni Mileva érdeme­it, de a hozzáértők úgy vélik, a matematikai vonatkozásokat dolgozta fel, s férje végső fel­fedezéseit ő bizonyította a ma­tematika eszközeivel. Első gyermekükön kívül még kettőt szült. A második bete­ges, állandó odafigyelést igénylő kisfiú volt (az anyja a haláláig ápolta őt), s Mileva a háztartás és gyermeknevelés mellett már nem igazán tu­dott részt venni a félje szak­mai és társasági életében. Az első világháború kitörését kö­vetően az asszony és a gyere­kek Svájcban ragadtak. Ein­stein ritkán küldött pénzt, így Mileva zongora- és matemati­kaleckékből tartotta el magu­kat. 1919-ben a férje elvált tő­le. Csekély kárpótlás az elve­szett álmokért, hogy az 1922-ben kapott Nobel-díjjal járó pénzt Einstein neki aján­dékozta. KOMMENTÁR Milliomos bírálat MOLNÁR IVÁN A vágsellyei Duslo vegyipari vállalat által igé­nyelt adókedvezmény megadásával a gazda­sági tárca arcul köpi a tisztességes adófizető­ket - állítja Richard Sulik. Az SaS elnöke fel­háborítónak tartja, hogy Andrej Babiš cseh pénzügyminiszter, a Duslo tulajdonosa 300 millió eurós befektetéséért cserébe 58 millió eurós adókedvezményt követel az államtól, 800 alkalmazott elbocsátásával fenyegetőzve. Suliknak igaza van, amikor a kormányt azért bírálja, mert az enged a zsarolásnak, a liberá­lis pártelnök azonban a felületes kritikánál nem mehet to­vább, ez esetben ugyanis azokkal az elvekkel találná magát szemben, amelyekre a pártját felépítette. Szlovákiában az elmúlt években a mérvadó jobboldali pártok többségébe beszivárogtak a piac mindenhatóságát szektás módszerekkel hirdető alapítványok „szakemberei”, ami alap­vetően nyomta rá bélyegét az említett pártok gazdasági prog­ramjaira. Az egyes pártok között jelentős különbségek van­nak, ám ami biztos, hogy a neoliberális gazdaságpolitika leg­vegytisztább változata épp Sulik pártjához köthető. Márpedig a neoliberális gazdaságpolitika egyik alapelve - az alkalma­zottak csaknem teljes jogfosztása és az állam leépítése mellett - a tőke szabad áramlása és a tőketulajdonosok mindenható­sága. Ma ez az uralkodó ideológia, a nagy nemzetközi multik így azt tesznek velünk, amit csak akarnak, hiszen az országok, teljes politikai pereputtyukkal együtt, a lábaik előtt hevernek. Az egyes államok csak a multik előtti hajlongás módozataiban különböznek. A befutott, fejlett gazdasággal, jól kiépített inf­rastruktúrával, alacsony korrupcióval, biztos jogi és vállalko­zói környezettel büszkélkedőknek nem kell a porban csúszni­uk, hogy elnyerjék a kegyeiket. A többiekkel szemben azon­ban már-már maffiamódszereket vetnek be: azok az államok, amelyek- adókedvezmények vagy közvetlen támogatások formájában - nem fizetnek eleget, vagy túl sok jogot és tisztes­séges fizetést biztosítanak az alkalmazottaknak, nem számít­hatnak kegyes elbánásra. Ez a neoliberális gazdaságpolitika lényege, amit az SaS és a hozzá hasonló pártok politikusainak eszében sincs bírálni, sőt, még azt sem tartják politikailag kor­rektnek, ha valaki a neoliberális szót ki meri ejteni a száján. Mindezt figyelembe véve, Sulik Duslóval kapcsolatos ldje- lentése felületes ellenzéki populizmusként értékelhető, amelynek semmi más célja, csak hogy rúgjon egyet a kormá­nyon. Ha a liberális politikus valóban őszinte kritikát szeret­ne megfogalmazni, el kellene ismernie, hogy a problémák többségéért az a beteg gazdaságpolitika a felelős, amelyre a pártját felépítette, és amelyért ma is képes lenne foggal-kö­römmel harcolni. Erre persze nem számíthatunk, hiszen ő is ahhoz a rendkívül szűk réteghez tartozik, amely a gazdagsá­gát ennek a rendszernek köszönheti. FIGYELŐ Körkörös lesz a német elhárítás A német kémelhárítás az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titkos né­metországi adatgyűjtő prog­ramjainak lelepleződéséből és az utóbbi hetek kémügyei­ből okulva ezentúl az ameri­kai és a brit partnerszolgála­tok németországi tevékeny­ségét is megfigyeli - jelentet­te tegnap a Süddeutsche Zei­tung. A müncheni lap értesü­lése szerint a kancellária, a belügy- és a külügyminiszté­rium hónapokig tartó egyez­tetés után állapodott meg ar­ról, hogy az alkotmányvé­delmi hivatalnál (BfV) - a belső elhárításnál-bevezetik a 360 fokos, körkörös megfi­gyelés elvét. Vagyis azt, hogy az eddig főleg az orosz, a kí­nai és az iráni hírszerző szol­gálatok németországi tevé­kenységére összpontosító BfV figyelemmel követi a ba­ráti amerikai és brit szervek munkáját is. Az elképzelés tavaly került napirendre, mi­után az Edward Snowdentől származó titkos NSA-doku- mentumok alapján kiderült, az informatikai hírszerzésre szakosodott amerikai ügy­nökség kiterjedt adatgyűjtő munkát végzett Németor­szágban, még a kancellár - Gerhard Schröder, majd 2005-től Angela Merkel - mobiltelefonos kommuniká­cióját is megfigyelte. Az új irányelvet mostanáig azért nem vezették be, mert attól tartottak, hogy az konfliktus­hoz vezethet Washingtonnal. Miután azonban július elején a hírszerző szolgálat (BND) és a védelmi minisztérium egy munkatársa ellen is fel­merült a gyanú, hogy az ame­rikai CIA-nak dolgoztak, a berlini vezetés elhatározta, nem várnak tovább az elhárí­tás munkájának átalakításá­val. Azt nem határozták meg pontosan, hogy milyen mély­ségű legyen az amerikai és brit hírszerzés tevékenységé­nek megfigyelése. Elsősorban a nagykövetségek és konzulá­tusok kommunikációjának el­lenőrzése jöhet szóba. (MTI)- Minél messzebbre akar utazni, ráadásul azonnal? Csaknem a Szlovák Villamosművek egyik csúcsvezetője? (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom