Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-23 / 168. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 23. Vélemény és háttér 7 A nagy világégés a stabil, aranyalapú pénzt és a felelős államháztartási politikát is sírba vitte 1914 súlyos gazdasági öröksége Az első világháború hatalmas károkat okozott emberéletekben, emberi sorsokban, ordas politikai eszmék burjánzásához vezetett, de - az előzőkkel szoros összefüggésben - gazdaságilag is tönkretette a kapitalizmust, aminek háború előtti aranykorszakához már soha nem sikerült visszatérni. GÁL ZSOLT Az első világégés századik évfordulója kapcsán nem árt a visszaemlékezésekben többnyire mellőzött gazdasági következményekkel is foglalkozni. A háború ugyanis hosszabb távon is maradandó, máig ható, korántsem pozitív „örökséget” hagyott maga után, nemcsak a reálgazdaságban, hanem főleg a gazdasági gondolkodásban és a gazdaságpolitikában. A számos negatívumból három fontos problémakört emelnék ki: a stabil aranyalapú pénz tartós elvesztését, a felelős költségvetési politika háttérbe szorulását és az állandósuló eladósodást, valamint az állami újraelosztás drámai növekedését. Rövid távon ezek a háborús erőfeszítések természetes következményének tekinthetők. A kormányok megnövelik a hadikiadásokat, eladósodnak, felfüggesztik a pénz aranyra válthatóságát, hogy fedezetlen papírpénz nyomtatással is hozzájáruljanak a háborús kiadásokhoz. Erre számtalan precedens van a történelemben, a kérdés csak az, hogy a háború után si- kerül-e visszatérni az eredeti kerékvágásba. A megelőző „nagy” háború (a napóleoni háborúk 1815-ig) után Nagy-Bri- tanniának ez kifejezetten jól sikerült és ez nagyban hozzájárult a kivételesen jelentős gazdasági fellendüléshez a 19. században (boldog békeidők). 1918 után ez nem jött össze. Már soha nem sikerült tartósan visszatérni a nemesfémalapú pénzhez, az aranystandard végleg a múlté lett, az országok fokozatosan áttértek a jelenleg kizárólag használt papírpénzre, amely a kormányok vagy jegybankok által szabadon nyomtatható. Nem csoda, hogy ez soha nem tapasztalt inflációhoz vezetett, a hiperinfláció számos extrém esetéről nem is beszélve (ezek szinte kivétel nélkül a 20. században történtek). Fokozatosan megszokottá vált a tartós túlköltekezés és állami adósságfelhalmozás is, ez korábban csak a háborús időszakokra volt jellemző (igaz, sokszor elég gyakran voltak ilyen időszakok). A felduzzasztott állami kiadások nem estek vissza a háború előtti szintre, ellenkezőleg, a múlt század nyolcvanas éveiig folytonos növekedés volt tapasztalható. 1914 előtt a fejlett országokban az állami újraelosztás mértéke a nemzeti össztermék (GDP) 10 százaléka körül mozgott és békeidőben elfogadhatatlannak tartották a költségvetési hiányt. Ma az újraelosztás szintje 40-60% között mozog, az EU legjobban teljesítő gazdaságában, Németországban pedig azzal büszkélkednek, hogy 1969 (!) óta először nem lesz költségvetési hiányuk... Az államadósság átlaga a fejlett országokban 90-100% körül van, csak most ezt békeidőben „sikerült” felhalmozni, ami példátlan rekord. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Üdvözlöm képviselő úr! Azért magának a közéleti árokásás jobban megy, mint a vízben futás... (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Fürdőzők dilemmái VERES ISTVÁN _ Telnek a nyári hónapok, és egyre többen fulladnak bele a pozsonyi tavakba. Az elmúlt napokban több tóból is holttest került elő, a Kuchajdából például kettő is. A rendőrségi orvos tegnap megállapította, hogy a legutóbbi kihalászott tetem több napja a tóban volt, személyes holmiját meg is találták a parton. Vannak tavak, amelyekben csak saját felelősségre lehet fürdőzni (mert mondjuk villanyvezetékek lógnak felettük), mások kimondottan rekreációs céllal létesültek, és kiépített strandok veszik őket körül, ami persze nem védi meg a fürdőzőket egy esetleges balesettől. Egy ismerősömmel arról beszélgettünk, képes-e elriasztani a fürdőzőket (ez esetben minket), ha kedvenc tavunkból holttestet halásznak ki. Mármint nem a félelem miatt (ahonnan halottak kerülnek elő, az a tó veszélyes - alapon), hanem az undorérzet miatt, amelyet a gyanútlan pancsolókban egy-egy vízihulla felbukkanása kiválthat. Jómagam azt az álláspontot képviselem, hogy egy relatíve frissen kihalászott holttest miatt nem feltétlenül érdemes elpártolni kedvenc fürdőhelyünktől. Egy friss holttest ugyanis biokémiai szempontból legfeljebb akkora undorérzet keltésére lehet alkalmas, mint egy döglött hal. Döglött halból pedig, mint tudjuk, azért akad akkor is, ha a vízzel minden rendben van. Sokkal visszataszítóbbnak tartom például azokat a foltokat, amelyeket a víz felszínén a nagyszámú fürdőző bőréről leázott naptej képez. Ha viszont egy olyan esettel kerülnék szembe, mint a fenti, vagyis hogy az utóbbi napok kánikulájában több napig a tóban ázott valaki, bizony alighanem tavat váltanék. Ismerősöm arra az elhatározásra jutott, hogy családjával innentől fogva inkább az élményfürdőket igyekszik előnyben részesíteni. Igaz, hogy borsos belépőt kell fizetni, és nagy a tumultus, de mivel a víz sekély és áttetsző, legalább biztosak lehetünk abban, hogy egy-egy bátrabb merülésnél csak olyan végtagokba gabalyodhatunk, amelyek élő emberhez tartoznak. Persze vannak, akiket az épített strandok sterilsége riaszt, vagy az, hogy ezeken korántsem olyan sterilek a viszonyok, mint elvárnánk. Végül abban maradtunk, hogy aki a természet közelségét szereti, keresse inkább a tavakat vagy a folyókat, aki pedig komfortra vágyik, vegyen élményfür- dőbérletet. A félelem nem old meg semmit, értettünk egyet, majd eszünkbe jutottak József Attila költeményének, a Spanyol földmíves sírversének záró sorai: „Féltem - azért harcoltam a haddal a jog s a szabadság ellen írun falain. S így is elért a halál.” KOMMENTAR A birodalom áldozatai MARIÁN LEŠKO A múlt hétig sokan még azt gondolták, hogy ami Kelet-Ukrajnában történik, nem is igazi háború. A malajziai repülőgép lelövése viszont, melynek következtében majd háromszáz ártatlan áldozat veszett oda (többségükben uniós állampolgárok), nagyon is valós. Egy olyan háborúról van szó, amelyet Ukrajna ellen Oroszország nemcsak finanszíroz, hanem szabályosan folytat, még ha nem is hagyományos hadsereggel, hanem afféle „önkéntesekkel”. Az oroszok segítsége nélkül Kelet-Uk- rajna nem vált volna senki földjévé, amelyben ma politikai, jogi és katonai káosz uralkodik. Egy ilyen káosz nélkül pedig nem történhetett volna meg az, hogy egy katonai rakétával lelőnek egy civil gépet. Az ország, amely a káoszért felelős, erkölcsileg és politikailag felelős a tragédiáért is. Napról napra több a bizonyíték, hogy a rakétát oroszbarát területről lőtték ki. Ha az oroszbarát oldal el is tudná tüntetni a nyomokat, nem fedhetik el a lényeges tényt, hogy a repülőgép lelövése közvetlen következménye volt Ukrajna destabi- lizálásának. Területi egységét megbontották a szakadárok, mögöttük a Kremllel. Ha eddig néhány uniós ország (köztük Szlovákia) szemet is hunyt a történések felett, most, a repülőgép tragédiája új helyzetet teremtett. Az oroszbarát politikusok és üzletemberek tovább ismételgetik majd, hogy a legfontosabb a gazdasági növekedés, ezzel viszont csak el akarják fedni a világ elől azt az igazságot, hogy Oroszországnak sokkal nagyobb szüksége van az EU-ra, mint fordítva. Főleg ha egy terjeszkedő Oroszországról van szó, amely veszélyezteti a nemzetközi jogot, emellett pedig nemcsak szomszédját, hanem az EU állampolgárait is. A világ politikai képviselői a tragédia után felvetették, hogy Oroszországgal szemben aszankciókharma- dik hullámát is be kellene vezetni. Ha a szankciók elérnék az orosz pénzügyi szektort, az orosz gazdaság fél éven belül összeomlana, véli Mihail Kaszjanov volt orosz kormányfő. A Szovjetunió felbomlását annak idején a moszkvai vezető elit is a kommunizmus alóli felszabadulásnak nevezte. Egy olyan rendszer alól szabadultak fel, amelyre elsősorban a „szovjet” nemzetek fizettek rá, a Szovjetunió idejében ugyanis a börtönökben vagy 25 millióan haltak meg, további 10 millió a polgárháborúban és a 30-as évek éhínségeiben. Csakhogy Vlagyimir Putyin orosz elnök már 2006-ban azt mondta, hogy a Szovjetunió megszűnése a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt. Ezzel pedig világossá tette, hogy a birodalom az ő szemében többet ér, mint azoknak a tízmillióknak az élete, akiket a birodalom barbár módon a halálba küldött. Egy ilyen politikussal lehet ugyan üzletelni, de csakis rövid ideig, és csakis a saját kárunkra. Jól mondta Traian Basescu román államfő: „Minél később vetjük be azokat az eszközöket, amelyek lehűtik Putyin lelkesedését a szovjet birodalom felélesztésére, annál drágábban fogunk érte megfizetni.” A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Merényletre buzdítottak az FBI-ügynökök A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) merényletek elkövetésére buzdított amerikai muzulmánokat számos terrorellenes fedett akciója során - állapította meg friss jelentésében a Human Rights Watch (HRW). A nemzetközi jogvédő csoport az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11. óta indított több mint 500 terrorizmussal kapcsolatos ügyből 27-et vizsgált meg tüzetesebben, amelyekben az FBI fedett nyomozók segítségével járt el a feltételezett terroristák ellen. Ennek keretében a HRW 215 emberrel, köztük a vádlottakkal, illetve elítéltekkel, hozzátartozóikkal, ügyvédeikkel, valamint az eljáró ügyészekkel és bírókkal készített interjút és azt találta, hogy az elmarasztaló ítéletek fele az FBI muzulmánokat célba vevő titkos műveleteinek, szúrópróbáinak közvetlen következménye. Andrea Prasow, a dokumentum egyik szerzője rámutatott: az elítéltek közül többen soha nem követtek volna el bűncselekményt, ha a bűnüldöző hatóságok nem ösztönözték volna erre őket, olykor még fizetséggel is. A HRW jelentéséből kiderül, bizonyos esetekben az FBI gyakorlatilag törvénytisztelő emberekből faragott terroristákat azáltal, hogy felvetette nekik egy terrorcselekmény elkövetésének ötletét vagy egyenesen cselekvésre biztatta őket. A jogvédő csoport szerint az FBI szúrópróbáinak célpontjai sokszor sérülékeny - mentális gondokkal küzdő vagy szellemi fogyatékos - személyek voltak. (MTI)
