Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-22 / 167. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 22. Vélemény És háttér 7 A Gombaszögi Nyári Tábor legnagyobb erénye, hogy minden ízében önszerveződő Táborunk Krasznahorkán Nehéz megfogni azt az érzést, ami az embert a hatalmába keríti arra a pár napra, amíg Krasz­nahorkán táborozik. Kü­lönösen akkor, ha van összehasonlítási ala­punk - e sorok szerzője először akkor sátorozott a rendezvényen, mikor még a névadó helyszínen rendezték a Gombaszögi Nyári Tábort. TOKÁR GÉZA A résztvevők száma azóta a tízszeresére nőtt, a tábort övező kötetlen és felszabadult hangu­lat viszont azóta sem változott, márpedig pontosan ez az atmo­szféra garantálja, hogy töme­gek utazzanak több száz kilo­métert minden évben. A tábor legnagyobb erénye, hogy minden ízében önszerve­ződő, többnyire ennek köszön­hetők a kívülállók számára ta­lán kicsit érthetetlenül is lelkes visszhangok. Nem nyereség­központú, viszont nem szorul egyetlen intézmény kizárólagos támogatására sem. Saját ma­gunknak csináljuk, ahogy a hangulatot és a légkört is saját magunk teremtjük meg. Ennek tükrében saját magunk is örü­lünk a kicsi, de figyelemben és visszajelzésekben azonnal mérhető sikereinknek. Ami már csak azért is nagy szó, mert a szlovákiai magyar rögvalóság­ban egyre kevesebb kezdemé­nyezés képes, vagy akar megél­ni a saját munkájára alapozva, miközben a krasznahorkai tá­bor nem egy ember, hanem egy közösség sikersztorija. Létezik ugyanakkor egy má­sik, a jövőre nézve legalább annyira fontos következménye a táborozásnak. A Gombaszögi Nyári Tábor elsődleges célcso­portját eredetileg a szlovákiai magyar egyetemisták adták, vi­szont egyre nagyobb számban tűnnek fel gimnazisták, vagy éppen olyan húszas-harmincas éveikben járó fiatalok, akik el­végezték az egyetemet és a tá­borban ragadtak (e sorok szer­zője egyébként az utóbbi kate­góriába tartozik). Jellemzően arról a rétegről van szó, amelyik érdeklődik a világ történései iránt, és kritikusan gondolkodik azokról, saját véleményt formál a társadalmat érintő esemé­nyekről, miközben átlagon felül képzett. Hosszú távon a szelle­mi elitünk részévé, hangadó csoporttá kellene válnia. Ezek­nek a fiataloknak ugyanakkor a jelenlegi körülmények között komoly gondot okoz, hogy szűkebb régiójukban, vagy akár Szlovákiában maradjanak - egy részük a jobb élet és a munkale­hetőségek reményében boríté­kolhatóan külföldre, Nyugatra, vagy Magyarországra költözik. A szlovákiai magyar társada­lom jelenlegi állapotában ezt a folyamatot rövidtávon mérsé­kelni csak módjával lehet, telje­sen megállítani pedig egyene­sen irreálisnak tűnik. Azt vi­szont el lehet érni, hogy kiala­kuljanak az érintett fiatalok kö­zött a személyes kapcsolatok és hálózatok, megismerjék egy­mást és a környezetüket, vég­eredményben pedig jobban kö­tődjenek mind a régiójukhoz, mind pedig a magyar közösség­hez. Ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság megmaradjon, az kell, hogy ezt a középréteget ne veszítsük el, számíthassunk rá­juk szimpatizánsként, támoga­tóként, vagy akár közvetítő­ként. Idén is jó volt Krasznahorkán táborozni, a maradandó élmé­nyeket pedig társadalmi tőkére is könnyen át lehet váltani.- Azért utálom a nyarat, mert a hőségben kiszárad a söröm (PeterGossányi rajza) KOMMENTAR Közöttünk járnak NAGY ANDRÁS A nyári szünetben a politikusok gyakran jár­ják az ország fesztiváljait, falunapjait, kultu­rális programjait, hogy a nyári hónapokra se feledkezzenek meg róluk a szavazók. Ám az idei nyüzsgésnek van egy ennél sokkal próza­ibb oka is. Az ősszel esedékes önkormányzati választás lesz az utolsó komoly lehetőség a parlamenti pártok számára, hogy megmérettessék magukat 2016 előtt. Az idei szuperválasztási év után jövőre bekö­szönt a teljes csend, a közvélemény-kutatásokon kívül nem nagyon fog kiderülni, hogy valójában mit is gondolnak az emberek a pártokról. Ezért is rettentően fontos lehet az egyes pártoknak, hogy ősszel bebizonyítsák, van helyük a palettán, illetve, hogy preferenciáik estleges csökkenése csak átmeneti, számolni kell velük még 2016-ban is. Az ön- kormányzati választások eredménye, illetve a pártok sor­rendje sosem annyira egyértelmű, hiszen nagyon gyakran helyi koalíciókban indulnak a polgármester-jelöltek, illetve komoly számú független jelölt indul ilyen-olyan koalíció támogatásával. Ám az a párt, mely nem nagyon tud felmu­tatni saját jelöltet, pont a helyi szinten kerül kellemetlen helyzetbe. A helyi politikusokat az emberek ismerik, hibás döntéseiket mindenki a saját bőrén érzi, egy önkormányza­ti képviselőt jó esetben sokkal könnyebb felkeresni, mint mondjuk egy parlamentit. Az újonnan alakult pártok, pél­dául a Sieť itt akarja majd bebizonyítani, hogy nemcsak a pártelnökről, Rado Procházkáról szól, hanem valóban igazi pártot épít, országos lefedettséggel, helyi aktivistákkal és politikusokkal. Dániel Lipšicék Novájának is valószínűleg ez lesz az utolsó igazi lehetősége, hogy megmutassa, valódi párt, nem csak a pártelnök és szűk környezetének megál­modott projektje. De ugyanígy érvényes ez az összes „ötszázalékos” pártra Szlováldában, amelyből mostanában egyre több van. A Smemek is rendkívül fontos lehet a vá­lasztás, mert ha itt sem sikerül megállítaniuk a párt támo­gatottságának csökkenését, előrevetítik, hogy a 2016-os parlamenti választás komoly kudarcot hozhat. És természetesen itt van a nagy MKP-Híd csata is. Míg a Híd 2010 óta folyamatosan a parlamentben van jelen, az MKP önkormányzati és megyei szinten volt fölényben. Kérdéses, hogy Bugáréknak vajon sikerül-e ősszel a 2012-enél jobb eredményt hozni, esetleg az MKP-nak erősödni, illetve sike­rül-e a két pártnak bármilyen komolyabb, mondjuk járási székhelyen közös jelöltet indítani. Ennek, természetesen, nem kell célnaklennie, de a 2012-es komáromi bukta ko­moly mementóként szolgál. Éppen ezért nem kell csodál­kozni azon, hogy egyes pártok bizonyos politikusai már most, a nyár közepén megkezdték óriásplakát-kampányukat is, nehogy akárcsak néhány hónapra mosolygós, rendesen megphotoshoppolt fejek nélkül maradjunk. Viszont örömhír lehet, hogyjövőre valószínűleg alig látunk majd politikust az óriásplakátokon. Vandálbiztos kivitelben készült a Szabadság téri szobor, a felületét antigraffiti bevonattal kezelték, de ez sem mentette meg a tüntetők fegyvereitől Budapesten nem avatják fel az éj leple alatt felállított emlékművet ÖSSZEFOGLALÓ Nem lesz avatóünnepsége a német megszállás áldozatai emlékművének - ezt Lázár Já­nos Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte Budapesten. A miniszter úgy fogalmazott: helyes döntés, hogy a kormány nem ünnepel, hanem tisztelet­ben tartja az elmúlt néhány hét társadalmi vitáit, megszólalása­it, és nem lesz avatóünnepsége a Szabadság téri emlékműnek. Lázár János közölte azt is, a magyar miniszterelnök nyilat­kozatot ad közre, amelyben is­merteti álláspontját az ügyben. Orbán Viktor döntött A szobor felállítása kapcsán a Népszabadságnak azt mondták a magyar kormányoldalon: Or­bán Viktor döntése volt, hogy most nyáron kerüljön a helyére a szobor, és legyen meg az ava­tás is. Azért is, mert „tombol a nyár”, az emberek nyaralnak, kisebb lesz az ellenzéki felhábo­rodáshullám hatása - vélelme­zik. Másrészt, a balliberális til­takozók minden ellenérvet - történelemhamisítás, holoka- uszt-átírás - számtalanszor el­mondtak, az sem hat már széles körben. Egy hete L. Simon Lász­ló, a Miniszterelnökség általá­nos államtitkára azt nyilatkozta a NOL-nal, hogy „a közeljövőben” átadják a Sza­badság téri emlékművet. Arra azonban nem tudott konkrét vá­laszt adni arra, hogy a Gábriel arkangyalos, birodalmi sasos szobor felavatására mikor kerül sor. A kormány számára az is szempont volt, hogy a nemzet­közi sajtót ne tudják sikeresen fellármázni a magyar balliberá­lis körök prominensei. Ahogy egyik vezető politikus fogalma­zott: most olyan a „csillagállás”, hogy az emlékmű felállítása valószínűleg nem kavar na­gyobb nemzetközi és belpoliti­kai hullámokat. Izrael a gázai háborúval van elfoglalva, a Ma­zsihisz pedig saját magával, mi­után a budapesti hitközség egyik vezetőjének Schwezoff Dávidot választották, aki ko­rábban Carol Hore Mohn néven transzvesztita előadóként dol­gozott, életének egy másik sza­kaszában pedig katolikus kán­tor volt az alsógödi Szent Ist- ván-plébánián. Ä kormányzat­nak kapóra jött a Mazsihisz bel­ső hatalmi harca. Kormányzati körökben vasárnap este meg­nyugvással fogadták, hogy az emlékmű felállítása után a Ma­zsihisz semmilyen tiltakozó közleményt nem adott ki. A nol.hu szerint a vasárnap hajna­li szoborfelállításra azután ad­ták ki a parancsot, hogy a múlt hét második felében a Fővárosi Törvényszék végleg elutasította az emlékmű építését megaka­dályozó helyi népszavazási kezdeményezést. Vandálbiztos kivitelben ké­szült el a Szabadság téri szobor, a felületét antigraffiti bevonat­tal kezelték, de ez sem mentette meg a tüntetők fegyvereitől. Vasárnap reggel a birodalmi sas érkezésére ébredt demonstrá­lok döbbenten ismerkedtek az elkészült alkotással, majd a maguk részéről kefirrel és tojás­sal avatták fel. Google-fordítás Egy oda nem illő kifejezés és két felcserélt szó mutatja, hogy héberül tudó ember nem, ma­ximum a Google látta a szobor­ra került héber szöveget. Rad­nóti Zoltán rabbi írta meg blog- jában, hogy szarvashibák van­nak a német megszállás emlék­művén olvasható héber felirat­ban. A héberben ugyanis több kifejezés is van az áldozatra, az emlékműre vésett „korbán” azonban a Szentélyben bemu­tatott állatáldozatot jelenti - mondta az Indexnek Radnóti Zoltán. Szerinte a Holokauszt áldozataira nem valami elegáns az állatáldozatokra használt szót szerepeltetni a szövegben. Radnóti úgy sejti, a német meg­szállás emlékművén olvasható feliratot nem is látta héberül tudó ember. Egyrészt azért, mert az áldozat kifejezésre a korbán az első találat a Google- ben, másrészt egy másik tükör- fordításra utaló hiba is van az emlékművön: „emlékére áldo­zatok” áll jelenleg a márványon, összecseréltek két sort, amit egy héberül tudó azonnal kiszúrt volna - mondta Radnóti. Cseh és lengyel lap A budapesti emlékmű felállí­tásáról cikkezett a cseh Hospo- dárské Noviny és a lengyel Rzeczpospolita. Az éj leple alatt általában olyan cseleke­deteket szoktak véghez vinni, amelyeket később a rendőrség azért vizsgál ki, mert nem lett volna szabad megtörténniük - írja a cseh napilap. „Ha azon­ban az éj leple alatt, ráadásul rendőri felügyelettel kell szob­rot állítani az elesett hősöknek, az azt jelzi, hogy az egész tár­sadalommal van valami baj” - mutat rá a Módosított történe­lem című jegyzetében a napi­lap. Az újság szerint a budapes­ti allegória „kissé megfeled­kezett” arról, hogy a Magyar Királyság 1940-ben Németor­szág oldalán lépett be a máso­dik világháborúba, illetve hogy az ottani zsidók közül majd­nem félmilliót halálba küldtek. Érthető, hogy a magyarok többsége csak a náci agresszió ártatlan áldozataként szeretné láttatni magát. „Történelmük értelmezéséhez azonban sem­miféle emlékmű nem nyújt ne­kik segítséget” - zárja jegyzetét a napüap. A lengyel lap szerint az emlékmű koncepciója „el­lentmond a történelmi tények­nek, hiszen megkerüli azoknak a magyaroknak a felelősségre vonását, akik kollaboráltak a németekkel, vagy a nyilas mozgalom résztvevőjeként maguk is háborús bűnöket kö­vettek el.” (MTI, NOL, Index)

Next

/
Oldalképek
Tartalom