Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-02 / 151. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 2. Régiósport 21 Emlékképek a VI. Kék Duna Futásról, ahol az utolsó célba érő nagyobb tapsot kapott, mint a győztes versenyző Magyar Dunamocson is letette névjegyét Sokan vagyunk, fogynak a rajtszámok, még újak is készülnek, miután már a kétszázadikat is kioszt­ják. Rövidesen rajtol Du­namocson a VI. Kék Du­na Futás. Magyar Imre huszonnyolcszoros szlo­vák bajnok a mezőny leg­jobbja. Ő nyerni jött, a többség önmagát le­győzni. J. MÉSZÁROS KÁROLY A rátermettebbek tizenöt ki­lométert futnak, a többiek en­nek egyharmadát teljesítik fut­va, kocogva, gyalogolva. Üd­vözlő szavak, utolsó útbaigazí­tások, aztán felcsendül a Kék Duna keringő, hetven galamb a levegőbe száll, s Kele Géza ke­zében eldördül a rajtpisztoly. Irány a vadregényes táj, a régi aszfaltúton haladunk Karva fe­lé, helyenként a Duna is bekö­szön a fák közül, s mi élvezzük a csodálatos természetet. Mire a töltésre érünk, már nyoma sincs a futóknak. Ők a saját iramukban szedik a lábukat, mi csak gyalogolva, családok, helybeliek között. Nekünk így jó. Velünk tart a 87 éves Mellék Emma néni is. Hol kerékpárját tolja, hol rápattan, és könnye­dén elhajt mellettünk. „Már ta­valy is hívott Kele Géza, de gondoltam, ebben a korban szégyen sportolni. Most idejöt­tem csak így otthoniasan felöl­tözve, s rábeszélt, végül én is szívesen nekivágtam a távnak. Nagyon sokat gyalogoltam, énekelve mentem - meséli a fa­lu Mimi nénije, aki néhány dalt is gyorsan elénekel. - Csattog a kard, ez lelkesíti csatára a magyart... Olyan jó volt erre a dallamra menetelni. Nem fá­radtam el, hála a Jóistennek nagyon jól éreztem magam. A kislányom azt mondta, hogy kicsit kipirult az arcom. Jövőre is eljövök, ha megérem.” A többiek közé vegyülve Nem tart sokáig az egyirányú közlekedés az úton. A futók leg­jobbjai már megfordultak két és fél kilométernél, és sorra jönnek velünk szemben. Közülük kerül ki öt kilométeren a későbbi há­rom legjobb: az első, a szenei Mácsodi Gábor, a mögötte célba érő bogyai Végh Attila Márió és a lakszakállasi Dinga Krisztián. Nincs az arcokra írva, de fut- ballbírók, rendőrök és helyi lab­darúgók is vannak a futók kö­zött. Példásan a többiek közé vegyülve. „Motiválni próbálom a rendőrtársaimat, hogy szabad­idejükben is mozogjanak. A ki­képzésen belül futunk, moz­gunk, tornázunk, ami hozzátar­tozik a munkánkhoz. Csak üd­vözölni tudom, ha ezen túl, a szabad óráikban is futnak a srá­cok - mondja Szabó József, az Érsekújvári Rendőr-főkapitány­ság kiképző tisztje. - Maratonra készülök, nekem ez csak beme­legítő táv volt, élveztem a futást. Három társamnak az öt kilomé­ter eléggé megerőltető volt, vol­tak kisebb holtpontjaik, de egy­más segítségével túljutottunk rajtuk. Le a kalappal előttük.” Öt család (Szabó, Lajos, Cse­hi, Arany és Rácz) is nevezett, amit Kele Géza szervező példa­értékűnek tart a tömegsport felé fordulásban. „Versenyünk a du- namocsiakat is megmozgatta. Ennek örülök, bár az picit bosszant, hogy az időpont meg­változtatása miatt több nagyon jó futóbarátom nem jött el, mert más versenyt választott” - mondjakicsitkeserű szájízzel. Gyalogoltak a polgármesterek Alig egy óra múlva, mire gya­log visszaérünk, Magyar Imre is feltűnik a célegyesben. Egyedül fut, messze nincs senki a köze­lében. Megtapsolom az utolsó méterek előtt, aztán futok egyet vele a célig, hadd legyen a vé­gén izgalmas a gyalogolva meg­tett öt kilométer. Imre csak meglepődve nézi, ki eredt a nyomába. „Először indultam ezen a versenyen. Kele Géza már többször hívott, de mindig valamilyen bajnokság miatt nem jöhettem - meséli a célban számtalan utcai futóverseny győztese, aki ezzel Dunamo­cson is letette névjegyét. - Télen már voltunk itt a barátnőmmel egy bálban, s akkor megígér­tem, hogy nem hagyom ki a Kék Duna Futást. Laza edzőtempó­ban teljesítettem a távot. Na­gyon tetszett a természet, úgy éreztem, mintha erdőben fut­nék a Duna-parti környezetben. Tartottam a melegtől, de hűvös volt a fák között. Könnyen lefu­tottam a tizenöt kilométert, csak a táv volt az ellenfelem.” Együtt sétálta le az öt kilomé­tert Dunamocs és a Duna túlsó partján fekvő magyarországi Süttő polgármestere. „Néhány éve bevezettük ezt a gyalogló távot. Idén már többen indul­tunk, néhányan családostul. Ezzel támogatásunkat szeret­nénk kifejezni a verseny szerve­zőinek - indokolja jelenlétüket Banai Tóth Pál dunamocsi pol­gármester. - Nagy dolog, hogy itt él a faluban Kele Géza, aki több mind száz lefutott mara­tom jegyez, egyben futónagy­követ is. Községünkben ez egy olyan rendezvény, amely meg­mozgatja a falu- és környékbe­lieket, s újabban már távolabb­ról is érkeznek futók, akik más­hova is elvihetik Dunamocs és e táj szépségeinekhírét.” Az összes ovis futott Sokat vártunk az utolsó célba érkezőre. Végül visszatalált kö­zénk, s még nagyobb tapsot ka­pott, mint a győztes. Ő futni jött, nem versenyezni. Kele Géza most egy métert sem futhatott. Szpíkerként közreműködve irányította a verseny történéseit. Házigaz­daként izgult, sürgött-forgott körülöttünk. „Ennyi futót vár­tam, de nem gondoltam volna, hogy mindannyian el is jönnek. Amit nagyon akartam, és meg­valósult, hogy családok jöttek, s babakocsival gyalogolták le az öt kilométert. Több jobb futó hi­ányzása miatt ezúttal a hobbi­versenyzők voltak túlsúlyban - összegez a futónagykövet, aki saját falujában vendéglátóként tündököl. - Reggel az ovisok kezdték a versenyzést, Az összes itt volt, köztük a mezőny legfia­talabb indulója, a kétéves Komá­romi Lea. Legalább három hete készültek a száz méterre. Ben­nük volt a tűz, annyira várták. A szülők is izgultak, annyira együtt éltek csemetéjük futásá­val. Az ovisok között sorrendet nem hirdettünk, mindenki győ­zött, aki lefutotta a távot.” Utána még maradnak az in­dulók, csak másfél óra múlva zajlik az eredményhirdetés. Addig ebédelnek, csevegnek. Ez egy örömünnep a barátaimnak, a futóknak, mondja Kele Géza, és a falu polgármesterével sorra kiosztja a megérdemelt díjakat, érmeket. A legjobbaknak a do­bogón a helyük, mi, többiek meg a célbaérésnek örülünk. EredményekaHírkosárban. A győztes Magyar Imre és ba­rátnője, Benyó Nikolett, aki élete első 15 km-es versenyén a nők között harmadik lett ■ Atlétika VI. KÉK DUNA FUTÁS, Dunamnocs-Kaiva, dobogó­sok, 15 km, férfiak: 1. Magyar Imre (zsitvabesenyői) 54:36; 2. Bíró Károly Róbert 58:00,3. Takács Dávid (mindketten győriek) 59:16; nők: 1, Jana Styková (érsekújvári) 1:05:00, 2. Sőregi Ágnes (győri) 1:11:58,3. Benyó Nikolett (komáromi) 1:16:50. 5 km, férfiak: 1. Mácsodi Gábor (szenei) 17:44,2. Végh Attila Márió (bogyai) 18:04,3. Dinga Krisztián (lakszakállasi) 18:34; nők: 1. Várvölgyi Patricia (siit- tői), 2. Mátyás Katalin (őrsújfalui), 3. Gábor Zsuzsan­na (komáromi). 1200 m, fiúk: 1. Csontos Tibor, 2. Farkas Alex, 3. Tóth Krisztofer (mind dunamocsi); lányok. 1. Klvcka Vivien (izsai), 2. Záhorská Viktória (érsekújvári), 3. Csontos Veronika (dunamocsi). 400 m, fiúk: 1. Farkas Alex, 2. Csehi Krisztián (mind­ketten dunamocsiak), 3. Vasas Mihály Bertalan (kar- vai); lányok: 1. Raftik Emma (nagymegyeri), 2. Ko­máromi Tamara, 3. Simsik Réka (mindketten duna­mocsiak). ■ Labdarúgás TORNA AZ IZSAI SPORTSZERVEZET MEGALAKU­LÁSÁNAK 80. ÉVF0RDULÚJA ALKALMÁBÓL: Izsa (öregfiúk)-Nagyigmánd 4:2 (2:0), izsai gólok: Konc, Proházka, György, Lakatos; Izsa (felnőttek)-Uher- ský Brod 1:2 (0:2), izsai gól: Konc; Izsa (felnó'flek)- Nagyigmánd 6:1 (3:0), izsai gólok: Konc 4, Smolka, Proházka; Izsa (öregfiúkpUhersky Brod 2:2 (2:0), izsai gólok: Konc, Proházka. Díjazott-gólkirály: Konc Slavomír, 5találattal (csak a felnőtteknél rúgott gólokat számolták be). IZSAI TIZENEGYESRÚGÓ-VERSENY (megálmodója és kivitelezője Lebo Boldizsár volt) - győztes, felnőt­tek: Štefan Bobák, fiatalok: Hegedűs Olivér (17 éves), Konc Annamária (10), Beck Béla (6). (áb) ■ Vívás SZLOVÁK BAJNOKSÁG, Pozsony-tőr, nők, egyéni: 1. Bittera Kitti, 3. Pirk Rita és Cséfalvay Karolina (mind KŠ Samorín); csapat: 2. KŠ Šamorín (Bittera, Pirk, Cséfalvay, Derzsi Michaela). Tőr, férfiak, egyéni: 1. Végh Dávid, 3. Domsitz Tibor és Egyenes Pörsök Henrik (mind KŠ Samorín); csa­pat: 2. KŠ Samorín I (Végh, Pokorný, Egyenes Pör­sök), 3. KS Samorín II (Domsitz, Lelkes, Soóky). ■ Kyokushin karate 4. TADASKII KUPA, Kiskunmajsa (4 ország: Magyar- ország, Szerbia, Horvátország, Szlovákia, 320 ver­senyző) -formagyakorlatok: 2. Štefan Jurečka: küz­delem: 2. Miroslav Rybár és Horvát Berta (mindhár­man Párkány, a Szlovák Kyokushin Karate Szövetség versenyzői). D0R0G-KUPA (3 ország: Magyarország, Szerbia, Szlovákia, 150 versenyző) - küzdelem: 1. Štefan Jurečka (Párkány), Kiss Tamara (Érsekújvár), 2. Né­meth Carmen (Párkány), Szép Melinda, Obocsányi Tamás (mindketten Érsekújvár). Mindannyian a Szlovák Kyokushin Karate Szövetség versenyzői. 15. OSZTRÁK NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, Bécs (10 ország, 250 versenyző) - küzdelem: 2. Németh Car­men, Horváth Berta (mindketten Párkány) és Jóba Mária (Érsekújvár); tormagyakorlatok: 3. Štefan Jurečka, Horváth Berta (mindketten Párkány) és Ko­šík Roland (Érsekújvár). Mindannyian a Szlovák Kyokushin Karate Szövetség versenyzői. Egyik legsikeresebb évét zárta a somorjai vívás Bittera három bajnoki címe ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Somoija. Somorjai sikerek jegyében zajlottak az idei tőr­bajnokságok. „Egyik legsikere­sebb versenyévadot hagytuk magunk mögött. Nagyon kevés olyan kategória van, melyben nem nyertünk bajnoki aranyat- jegyezte meg a négy korosztá­lyos és a felnőttbajnokság csőr­iéi után Nagy József, a csallókö­zi klub vezetőedzője. - A legna­gyobb fegyvertény Bittera Kitti nevéhez fűződik. Tizenhét éves védencem sima asszóban győ­zött a női bajnokság döntőjében a pozsonyi Cellerová ellen, s ez­zel megszakította évek óta tartó egyeduralmát, s reméljük, ez­után Kitti győzelmi időszaka következik a pástokon. Az új női bajnok már előtte is legyőzte Cellerovát, mégpedig a junior­bajnokság fináléjában. Idei si­kersorozata a kadettbajnoki cím megnyerésével teljes. Eb­ben a korosztályban párbajtőr­ben is indult az országos baj­nokságon, és ebben a fegyver­nemben ezüstérmes lett.” A somorjai vívóévad további legsikeresebb törőzői Forgách Krisztián védence, Egyenes- Pörsök Henrik és Végh Dávid, akit Horony Tamás edz. Mind­ketten két bajnoki aranyérem­mel gazdagították gyűjtemé­nyüket. Végh Dávid 2012 után másodszor utasította maga mö­gé a teljes férfimezőnyt, (jmk) Az idei felnőtt tőrbajnokok, a bacsfai Bittera Kitti és a sárosfai Végh Dávid, mindketten a somor­jai klub vívói (Képarchívum) Ismét eljött lzsára futballozni az Uherský Brod Otthon maradt a serleg ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Izsa. A Komáromtól alig nyolc kilométerre fekvő ezerhatszáz lakosú község­ben méltó körülmények kö­zött ünnepelték meg a helyi sportszervezet megalakulá­sának nyolcvanadik évfordu­lóját. A négyes focitomán az izsaiak felnőtt- és öregfiúk csapata, az Uherský Brod és a nagyigmándiak indultak. A focigála előtt Domin Ist­ván polgármester ecsetelte a nyolc évtized történéseit, majd következett a foci. A komáromi kistérségben ta­lálható Nagyigmánd kollektí­vája mindkét meccsét elbuk­ta, így sereghajtóként vég­zett. Mivel a helyi felnőttek egy győzelmet arattak és egy vereséget könyvelhettek el, az utolsó összecsapás döntöt­te el a végső sorrendet. Ezen az izsai öregfiúk 2:2 arányú döntetlent harcoltak ki a Uherský Brod ellen, így ked­vezőbb gólarányuknak kö­szönhetően otthon maradt a serleg.- „Tapasztalt csapatunk tet­szetős játékkal ajándékozta meg a mintegy kétszázötven szurkolót. A döntést hozó párharcon már kétgólos előnyre tettünk szert, ám cseh barátainknak sikerült kiegyenlíteniük, így rendkí­vül izgalmas hajrának lehet­tünk tanúi. A közönség buz­dítására azonban behúztuk a meccset” - értékelt Czékus Tihamér, a helyi öregfiúk menedzsere. Fontos megjegyezni, hogy az 1965. évi nagy árvíz alatt Izsán 267 ház dőlt romba, és a többi házban is hatalmas károk keletkeztek. A helyre- állításban jelentős szerepet vállaltak Uherský Brod lako­sai, azóta a két település lab­darúgói évente megmérkőz­nek egymással oda-vissza alapon. Áz egyes mérkőzések közti szünetekben kiértékelték az elmúlt bajnoki idényben meghirdetett és lebonyolított tizenegyesrúgó-versenyek eredményeit is. Eredmények a Hírkosárban, (áb) Klubelnöki monológ a nyolcvanéves múltról Izsai futballkrónikalapok ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Bakai Zsolt egy éve irányítja a falu fociéletét. A klub megalaku­lásának 80. évfordulója kapcsán mondta lapunknak: „A Komá­romi FC ráckerti meccseire az izsaiak sokszor kilátogattak, s elhatározták, hogy ők is létre­hoznak egy csapatot. Ezerki- lencszázharmincnégyben hu­szonnégy lelkes focikedvelő rak­ta le a klub alapjait, majd a fiata­lok több környékbeli, általában komáromi csapatokkal mérkőz­tek meg. A háború utáni néhány éves kihagyás után óriási elán­nal fogtak neki a munkához. A csapatépítésben mindenekelőtt Németh István borbélymester, Kudlák András cipészmester és Varga Lajos tanító jeleskedett. Az említett vezetők kezükbe vet­ték a sport irányítását, páratlan lelkesedéssel, kitartással bő há­rom évtizeden át szervezték a szakosztály életét. Első pályánk a Duna partjánál volt, azt köve­tően a Leányvárnál, később pe­dig a Komáromi út déli oldalán hoztak létre egy sportlétesít­ményt, majd a Barak féle ház melletti játéktéren folytatták. A mostani sporttelep az ötvenes évek második felében formáló­dott, az öltözőket pedig ifj. Né­met István tervei alapján 1971 és 1976között építették fel. A klub­elnökök sorrendben Varga La­jos, Czékus Tihamér, Dudás András, Pavol Uhrin, Dušan Ma­sár, Szabó Ferenc, Nyirán Tibor, Molnár András, Ivan Orság és Ján Jankovič voltak. Jómagam a tizenegyedik vagyok a sorban. Legnagyobb sikerünket az 1989/1990-es bajnoki évadban értük el, amikor az I. B osztály győzteseként bekerültünk az I. A osztály mezőnyébe. Ennek játé­kosként én is részese voltam. Pil­lanatnyilag hatvanegy klubtag­gal rendelkezünk, főtámoga­tónk a helyi önkormányzat, ám számos egyéni adományozónk is akad. Külön örömömre szol­gál, hogy odaadó és tettre kész vezetőségi tagokkal dolgozha­tom. Krédóm, hogy a múltból kell meríteni ahhoz, hogy a jelen nehézségeit át tudjuk élni, és a mát képesek legyünk megőrizni a jövőnek” - áll a klubelnök mo­nológjában. (áb) Nagy csatában a gyerekek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom