Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-17 / 163. szám, csütörtök
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 17. Közegről, nyelvjárásról, színészetről, útkeresésről, kitérőkről, szabadúszásról és társulati tagságról Egy szerep színésznőt talált „Én legszívesebben mindent palócul játszanék" (A szerző felvétele) Lax Judit, a kassai Thália Színház társulatának tagja a legjobb alakítás díját kapta a Magyar Színházak 26. Kisvárdai Fesztiválján. A fiatal színésznő a Portugálban játszotta Masni szerepét. JUHÁSZ KATALIN Egressy Zoltán Portugálja a kilencvenes évek végén forradalmat hozott a magyar színházi életbe, sokan, sokféleképpen játszották. A kassai előadás azonban teljesen más, mivel a mi itteni viszonyainkra lett alakítva. Igen, ez valóban nagyon a miénk, bár be kell vallanom, nincs összehasonlítási alapom, mert nem láttam a darabot színpadon. A Katona József Színház híres előadását sem. Amikor pedig lehetőségem lett volna megnézni, már tudtam, hogy megkapom Masni szerepét, úgyhogy direkt nem akartam látni, hogy ne befolyásoljon. A mi előadásunk palóc közegben játszódik, a rendező, Dudás Péter szülőfalujában, Restén, ahová természetesen Kassáról érkezik a messziről jött idegen. Péter régi vágya volt ez a rendezés, mert az általa naponta látott karakterekből akart kiindulni. Tornaijai lányként milyen érzés volt palócul játszani? A palóc vidéken született színészek általában évek kemény munkájával igyekeznek megszabadulni a tájszólásuktól, itt viszont pont ez volt a koncepció... Óriási élmény volt! Úgy fogadtam, mint egy ajándékot, mert én legszívesebben mindent palócul játszanék. Sosem próbáltam ki, úgyhogy nem tudtam, milyen felszabadító érzés a saját nyelvjárásomban beszélni a színpadon. Azt tapasztaltam, hogy sokkal mélyebbre tudok így ásni a szerepbe, mert ez az én igazi lelki közegem, ebben nevelkedtem, ezt a beszédet hallottam magam körül. Teljes mértékben azonosulni tudtam ezzel a karakterrel, minden téren. Talán pont ezért talált meg ez a díj is. Úgy értsem, hogy benned is van valami a naiv és tiszta kocsmároslányból? A naiv jelzőt nem érzem igazán adekvátnak. Szerintem Masni inkább nyitott és őszinte, aki nem ismeri a köntörfalazást, a ravaszkodást. Az a tiszta, egyszerű bölcsesség van meg benne, amitől a vidéki parasztbácsi bölcsebb az egyetemi professzornál. Fel sem merül benne, hogy a nagyvárosból érkezett fiú esetleg csak le akarja fektetni. De szerintem a fiú sem így közeledik hozzá, mert leveszi őt a lábáról ez a fajta tisztaság. Ami köztük történik, az szerintem valódi érzésekből fakad. Nagyon örültem, amikor a kisvárdai fesztiválon az értékelésnél velem kapcsolatban legtöbben az egyszerűséget emelték ki. Mert szerintem ez a szerep úgy van megírva, hogy csak ki kell mondani a mondatokat, nem kell rájátszani. Ezek a falusi emberek pont azt keresik, hogyan lehet egyszerűbben élni és. boldogulni a hétköznapokban. A te hétköznapjaid nem voltak mindig egyszerűek, diploma után sokfelé megfordultál és sokáig kerested a helyedet... Ha tudom, hogy mit akarok, akkor általában magabiztosan megyek előre. Nekem a színészettel voltak gondjaim eleinte. Gyerekkorom óta tudtam, hogy színész akarok lenni, de a való életben ez is más, mint ahogy az ember fiatalon elképzeli. Az egyetem után nem igazán mertem belevágni dolgokba, egy kicsit elpártoltam a színészettől. Két éven át például rendezőasszisztens voltam a Szlovák Nemzeti Színházban, ahol nem elsősorban színészként tekintettek rám. Aztán egyszerre két állásajánlatot is kaptam: a nagyszombati színházba, illetve a Tháli- ába. Nagyszombatot választottam, ahol viszont a nyelvvel voltak gondjaim: rájöttem, hogy szlovákul játszani mégsem az igazi. Aztán olyan másfél-két éven át szabadúszó voltam, sokat forgattam, főleg reklámokban szerepeltem, állandóan ingáztam Budapest, Pozsony és Prága között. Sokszor tíz órát utaztam egy tízperces casting végett. Akkoriban úgy gondoltam, hogy társulatban lenni kötöttségekkel jár. Amióta viszont társulati tag vagyok Kassán és egymás utánjátszóm a szerepeket, úgy érzem, pont az tesz jót nekem, amitől korábban tartottam. Az, hogy folyamatos a terhelés, hogy pakolják rám a súlyokat. És rádöbbentem, hogy a társulati tagság teljes embert kíván, azaz emellett semmi más nem fér be az életembe. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy belekóstolok, aztán kipróbálok valami mást. Mit szeretnél még kipróbálni? Nagyon érdekel a filmezés, vonz a kamera. Szívesen belevetném magam abba a világba is, hogy megint új impulzusokat kapjak. Filmszínésznő viszont csak szabadúszóként lehet az ember. Tény, hogy ilyen sokáig én még nem maradtam meg egy helyen, mint most. És ennek is kezdem érezni a pozitívumait. Masni szerepét is a Tháliának köszönhetem. Most úgy érzem, ebben a szerepben benne van az egész út, amit eddigi életem so- ránmegtettem... Pozsonyban, a Medium Galériában a Képzőművészeti Egyetem indulását felelevenítő kiállítás nyílt Az augusztus 31-ig látható kiállítás műtárgyak, korabeli dokumentumok és személyes vallomások alapján villantja fel a felsőoktatási intézmény 1949 és 1959 közötti időszakát (TASR-felvétel) Az iskola első tíz éve Pozsony. A Képzőművészeti Egyetem (VŠVU) Medium Galériájában látható Az első tíz év című kiállítás. A művészeti felsőoktatási intézmény ebben az évben ünnepli megalakulásának 65. évfordulóját. Ebből az alkalomból korábban a Szlovák Nemzeti Galériában rendeztek átfogó kiállítást Fontos a sokrétűség címmel, amely egyrészt a jubiláló oktatási intézménytörténetébe nyújtott betekintést, másrészt jelenlegi hallgatóinak a munkáiból mutatott be válogatást. A Medium Galériában megtekinthető kiállítás viszont a kezdeteket, az első tíz év működését mutatja be. (tb) PENGE Pontos tér és karakterek Nekem Száz Pál Halott föld, halott lányok című kötete az új írói nemzedék egyik jelentős prózakötetének számít. Ez az a nemzedék, amely mérhető, kiugró eredményeivel, az elmúlt fél évtizedben megjelent írásaival már egy más képet ír, más elvárásokkal indul, ez már a demokratikus változások után szocializálódott korosztály. Amely - igen helyesen - teret, felületet kér magának. Kérjen is! Megérdemli! Induljunk ki abból, hogy Száz Pál olyan szerző, aki kutat. Felfedező. Belső monológjai a gondolkodásmódját ábrázolják. írásai az én - külvilág - érzelem - idegen anyag - én visszacsatolási rendszerben működnek. Rálátás van a mindenre. Sajátságos, keresővel ellátott nagyfelbontású objektív, amelyet akarat és gondolat vezérel. így fókuszál apróságokra, finom kis részletekre, hangulatokra, érzelmi rezzenésekre és zajokra meg csendekre (ezeknek külön súlyuk van írásaiban), vagy éppen nagytotált nyit, az egész területet végigpásztázza és ebből a világból építi a bentit, amit az írással ismét kintivé éleszt. Sajátságos technika. A szerző számára komoly feladat az önmeghatározás, a pozicionálás. De ennekjó érzékkel nem rendeli alá mindegyik írását. Nagy kaland számára az élet és az írás, s e kettő elválaszthatatlan egymástól. Csak akkor tud írni, ha megéli, csak úgy tud élni, ha megírja! Olykor játszik is. Sorsokat kever, isteni beavatkozásról mesél, mint az Idegen című novellában, amelyet én a kötet egyik legjobb írásának tartok. Filmes, izgalmas, pergő, csavaros novella! A másik számomra meghatározó írás a Zaj. Ami egy páratlan kísérlet, több regiszteren való játék, sajátságos tempóval és kameraállásokkal forgatott, rendkívül izgalmas etűd és vallomássorozat. Száz Pál elindult egy úton, ez a saját útja, az előd a magyar irodalomban talán Mészöly Miklós lehetne. De ez csak olyan ráérzés, rágondo- lás. Szerintem. Száz szónak is ezer vége lehet. Száz Pál Halott föld, halott lányok című prózakötete figyelemre méltó, eddig ismeretlen regisztereket megszólaltató kötet. Az olvasó kedvére bolyonghat, kereshet, eltévedhet és újraolvashat. Jó és izgalmas könyv ez! Új korszak? Új stílus? Nem tudom. De biztató, rejtélyes, izgalmas, érdekes! Ha meg az, akkor igényes olvasók kellenek, továbbgondolok, olvasásban élők, életet olvasók! Száz Pál: Halott föld, halott lányok. Kalligram, Pozsony, 2013. Értékelés: «»»«# ) öld, halott Iá Természeti szépségek és épített örökség Fiatal alkotók kiállítása AJÁNLÓ Torna. Július 6. és 13. között zajlott Torna községben az AMART képzőművészeti műhely, amelynek célja teret és lehetőséget adni a képzőművészet iránt érdeklődő 16-25 éves fiataloknak az alkotásra, új technikák kipróbálására, formai és technikai kísérletezésre. A táborban készült alkotások mind tematikailag, mind technikailag változatosak lettek. Az alkotók többnyire a környék természeti szépségeit és épített kulturális örökségét rögzítették, a műhelymunkát Fecsó Szilárd és Fecsó Yvett vezette. Az alkotásokból a tornai Infocent- rumban nyílt kiállítás, amely július végéig tekinthető meg. (k) Janitor Kristóf: Tornai kastély (Képarchívum)
