Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-15 / 161. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2014. JULIUS 15. FOCmPP-EXTRA 11 M ikor utaztál Brazíliába? Négy nappal a nyitómérkőzés előtt, június 8-án indultam. Budapesttől Sao Paulóig tizenhat óra az út, párizsi átszállással. De legalább volt időm kiolvasni a különböző vb-kiadványokat. Milyen a helyi közlekedés? Életveszélyes. A taxisok úgy közlekednek, mint az őrültek, a piros lámpa semmit sem jelent számukra. Ä motorosok dettó. Nem csoda, hogy statisztikailag is kirívóan sok ott a halálos közúti baleset. Én is szemtanúja voltam egy-két karambolnak. Fájdalom, két argentin újságíró is életét vesztette balesetben. Noha korábban szó volt arról, hogy vezetnem kell Brazíliában, utólag örülök annak, hogy erre nem került sor. Nem biztos, hogy megúsztam volna karcolások nélkül... ft ■í: PIETSCH TIBOR sportújságíró egy hónapon át a helyszínről tudósította a Nemzeti Sportot a világbajnokság eseményeiről. Vele beszélgettünk arról, hogyan nézett ki a vébé a színfalak mögött. Az is előfordult, hogy egy éjszakai buszjáraton a lábamra kötöttem a laptoptáska pániját. bár a békére és a barátságra garancia a rendőri jelenlét... Hány meccset láttál odakint? Élőben kilencet. A Brazília-Hor- vátország volt az első, a Brazí- lia-Kolumbia pedig az utolsó. A legnagyobb élményt az Argentí- na-Bosznia-Hercegovina csoport- mérkőzés jelentette. Telt ház és vagy ötvenezer argentin fanatikus a Maracanában. Meg persze egy Messi-gól... Milyen volt a press-room felszereltsége és az újságírók kiszolgálása? Ami a megfelelő munkavégzéshez kellett, adott volt. Az újságírók kiszolgálását nem vitték túlzásba, de ezt nem is vártuk el. S amikor nem a stadionban voltál, akkor hol és kikkel nézted a meccseket? A sajtóközpontban kollégákkal, a Fan Zone-ban szurkolókkal, a szállodában egymagámban vagy egy vendéglátó-ipari egységben számomra ismereden, mégis barátságos, a futballért bolonduló, a Japárj-Elefántcsontpart meccsen is megőrülő emberekkel... Milyen volt a közhangulat? A Németország elleni meccsig kiváló. Aztán... Szerencsére a „nemzeti gyászból” nekem nem jutott, addigra ugyanis hazaértem. Bevallom, nem vagyok brazil-drukker, de a képeket elnézve nagyon sajnáltam a hazai drukkereket az elődöntő után. Sőt, közben is. Meccsnézés a riói Copacabanan. A brazil sajtó hogyan tálalta a vébét? Ahogy azt előre sejteni lehetett, egészen hiheteden módon. Közhelyesen hangzik, de még a csapból is a világbajnokság folyt. Ha már ívóvíz nem... A szálláshelyek minősége elfogadható volt? Sao Paulóban az ottani magyar közösség által működtetett Casa Hungára, vagyis Magyar Ház vendégszobájában szálltunk meg, ennék megvolt a maga bája. Másutt általában háromcsillagos hoteleket foglaltak nekünk, az égvilágon semmi gond nem volt velük - még akkor sem, ha egy-két csillag valószínűleg csak ráhullott a szállodára... De bőven megfelelt nekünk, aludni és reggelizni lehetett - másra pedig nem volt szükségünk. Hogyan jellemeznéd a brazil konyhát? Annyiban hasonlít a magyarhoz, hogy rengeteg húst esznek. Finomak a különböző módon elkészített sült szendvicseik, ízlett a nemzeti ételük, a babbal és rizzsel tálalt feijoada is, és nem volt hiány gyümölcsökből sem. Milyenek a brazilok? Kedvesek, aranyosak, barátságosak. Akkor is megpróbálnak segíteni, ha nyilvánvaló, hogy nem tudnak. Hogyan kommunikáltál a helyiekkel? Néhány szót tudok portugálul, azt próbáltam hasznosítani. Meg az angolt és a spanyolt. Hogy őszinte legyek, ritkán jártam sikerrel, mert arrafelé legtöbben csak az anyanyelvükön beszélnek. Igaz, az Activity ilyenkor sokat segít, ha nincs más választás, mutogatva is remekül megérteti magát az ember... Hallottak már Magyarországról? Voltak, akik igen - tízből kilenMár órákkal a Brazília-Mexikó csoportmérkőzés kezdete előtt gyülekeztek a szurkolók Fortalezában, a 67 ezer férőhelyes Estadio Castelao körül. A magas páratartalom miatt olyan, mintha órákon át szaunában ülne az ember. cen természetesen Puskás Ferenccel azonosították. A tizedik meg Cicciolinával... Persze akadt olyan is, akinek fogalma sem volt arról, hol kell keresni a térképen Magyarországot, még azt sem tudta, hogy Európában-e vagy más kontinensen. Milyen az ottani éghajlat? Rettenetes. Nem is a harminc Cel- sius-fokkal, hanem a magas páratartalommal volt baj. Mintha órákon át egy szaunában ülne az ember. Sebaj, legalább fogytam két kilót... A Nemzetközi Sportújságírószövetség a vébé előtt biztonsági útmutatót küldött az újságíróknak, benne a legfontosabb szabállyal: ha Brazíliában megtámadnak bennünket a rablók, ne tanúsítsunk ellenállást. Tényleg olyan borzalmas a közbiztonság? Borzalmas, igen, de a világbajnokság alatt fokozták a rendőri készenlétet, így a frekventált helyeken nem volt nagyobb gond. Bár a bra- züok elődöntőbeli veresége után a Copacabanát is megrohamozták a fegyveres rablók... Bevallom, előzetesen nekem is voltak aggályaim, de szerencsére nem ért semmilyen atrocitás. A biztonsági tanácsokat s a helyi életre vonatkozó írott és íradan tanácsokat igyekeztem betartani. Az is előfordult, hogy biztos, ami biztos alapon egy éjszakai buszjáraton a lábamra kötöttem a laptoptáska pántját, de nem volt rá szükség, mert semmi baj nem történt. Más kérdés, hogy én is láttam és hallottam csúf történeteket. Hogy mi lesz ott a világbajnokság után, amikor visszavonulót fúj a rendőrség, azt nem tudom, s inkább nem is akarom elképzelni. De nincsenek jó érzéseim... Bárcsak tévednék! Hogyan foglalnád össze a kint töltött egy hónapot? Előzetesen rosszabbra számítottam. Mindent összevetve: érdekes, kemény, s egyben különös világba csöppentem. Ami a képeslapokon vagy a tévében látható, az meglehetősen csalóka. A díszes színpad mögött bizony sokszor eléggé durva világ tárul föl. De egyszer ezt is látni kell... G.J. Mit tapasztaltál, elkészültek-e időre a világbajnokságra tervezett létesítmények? A legtöbb helyen, ha nem is az eredetileg kijelölt időpontra, de elkészültek. Ugyanakkor Sao Paulóban döbbenten láttuk, hogy két nappal a rajt előtt az Arena Corinthians környékét ellepik a „napszámosok” - több tucatnyian vártak arra, hogy alkalmi munkát kapjanak. S ahogy elnéztem, kaptak is, mert - fogalmazzunk finoman - a stadion még nem állt készen. Viszont annak köszönhetően, hogy éjt nappallá téve dolgoztak, a Brazília-Horvát- ország meccsig minden elkészült. Vagy legalábbis majdnem minden. Ami nem, azt letakarták egy hatalmas ponyvával... Hány vb-helyszínen jártál, s melyik volt a legszebb? Négy várost láthattam, Sao Pau- lót, Rio de Janeirót, Fortalezát és Belo Horizontét. Mind a négynek akadnak szép és kevésbé szép vonásai, de Riónak olyan varázsa volt, ami magával ragadott. Nehéz szívvel hagytam magam mögött. Tengerparti élmény? Elég, ha annyit mondok, hogy Copacabana? A világ legnagyobb szabad strandja... Kár, hogy az ottani tél miatt kevés bombázó lapult meg a homokban... Fortaleza tengerpartja is lenyűgöző volt, ráadásul a Fan Zone-t is oda telepítették A homokban ülve, egy hideg sört kortyolgatva meccset nézni, na, annak volt fi'lingje. Ha valamiért lehet dicsérni a FIFA-t, akkor az a szurkolói zóna felállítása. A hangulat remek, jó látni, hogy megannyi náció képviselője vígan szurkol egymás mellett. HaAhol még a csapból is vébé folyt, ha már ivóvíz nem...
