Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-02 / 151. szám, szerda
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 2. A kormány abbahagyná azt a spórolást, amelyet el sem kezdett, csak a szavak szintjén létezett Az osztogató fosztogató Fico szociáldemokrata programnak csúfolt, valójában populista szavazatvásárló intézkedései egybevágnak azzal, amit 2009-ben mondott Ze- mannak (a jelenlegi cseh elnöknek): az emberek nem szabadságot akarnak, hanem pénzt a markukba és szociális segélyeket. GÁL ZSOLT Rossz szereplés három választáson, tartósan csökkenő népszerűségi mutatók - a miniszterelnök és csapata megijedt és előhúzta az egyetlen módszert, amelynek sikerében még bízik: a mások pénzéből való felelőtlen szavazatvásárló osztogatást. Mindezt persze úgy próbálja eladni, mintha a felelős politikus mintapéldánya lenne, aki úgy oszt az embereknek, hogy közben nem hagyja elszabadulni a költségvetési hiányt és az államadósságot. És nem is Ficóról lenne szó, ha az egészet nem fűszerezné pár vaskos hazugsággal, például amikor arról beszél, hogy a kormánya bizony sose fogadna el olyan dolgokat, amelyekre nincs pénzügyi fedezet. Jelentem, 2006 óta folyamatosan ezt csinálja, az állam kiadásai mindig meghaladták a bevételeket, ergo olyan dolgokra (is) költöttek, amire nincs fedezet. És kölcsön vettek fel rá, ezért duplázódott meg az elmúlt öt évben az államadósság (a nemzeti össztermékhez képest, mert abszolút mértékben még ennél is gyorsabban nőtt). De ő ezt is sikerként tudja elkönyvelni, mert ugye sikerült az államháztartási hiányt 2 milliárd euró környékére leszorítani. A szlovák állam már „csak” ennyivel költ többet a bevételeinél. Mihez képest is? Az első Fico-kormány utolsó két évéhez (2009-2010) képest, amikor a hiány még öt milliárd euró volt... És hogy sikerült ezt elérni? Véletlenül sem spórolással, mert az nem volt. Az állam kiadásai általában nőttek, de a bevételeket sikerült még gyorsabban növelni. Főleg úgy, hogy a dolgozók és a munkahelyeket teremtő vállalatok minden kategóriája magasabb adó és/vagy járulékterheket kapott a nyakába. Ehhez jött pár egyszeri, hosszú távon visszaütő intézkedés, mint a második nyugdíjpillér brutális megvá- gása, vagy az állami résztulajdonú cégek szabályos kifosztása a szuperosztalékokon keresztül, és már el is készült a konszolidációs koktél. Ennek járulékos vesztesége volt a Szlovákiát korábban sikeressé tévő reformok szisztematikus szétverése. Itt állunk most, a tátrai tigris megdöglött (versenyképességünk évek óta romlik), az adósság rekordokat döntöget, a kormány még el sem kezdett igazán spórolni, de már osztogatna. Mi lesz itt még a választásokig, ha nem sikerül megállítani a népszerűségi mutatók csökkenését? A kérdés az, hogy a szlovákiai választók kritikus többsége felfogja-e végre, hogy ha egy politikus (jelen esetben Fico) valamelyik csoportnak valamit „ad”, akkor azt másoktól, sőt nem ritkán ugyanazoktól el kell vennie, mert bizony nem a saját zsebéből osztogat, hanem a miénkből. És a közpénzügyek velejárója, hogy mindig többet kell elvenni, mint ami szétosztható, mert a beszedő-elosztó gépezetet is működtetni kell ugye, hogy a szponzorokról már ne is beszéljünk. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Elmondom, mon ami, hogyan úszhatod meg közmunkával... (Silvio Berlusconi és Nicolas Sarkozy) (Képarchívum) JEGYZET Megnyugtató VERES ISTVÁN Jó érzés tudni, hogy vannak országok, amelyekben előfordulhat, hogy le- tartóztatjáka volt államfőt. Olyan... megnyugtató. Nem mintha valami bajunk lenne az államfőkkel (legtöbben közülük robotolnak a népükért, mint az állat) csak hát felénk az a hagyomány, hogy aki egyszer magas pozícióba kerül, elkövethet bármit, egy életre biztonságban tudhatja magát. Tegnap a Párizs melletti Nan- terre-ben őrizetbe vették Nicolas Sarkozy volt francia elnököt, mivel fennáll a gyanú, hogy2007-es kampányát a Kadhafi-féle Líbiából finanszírozta, majd kiépített egy informátori hálózatot a rendőrségen és a bíróságokon belül. Célj a állítólag az volt, hogy időben tudomást szerezzen arról, ha ellene vagy a hozzá közel álló személyek ellen lépéseket készítenek elő a hatóságok. Tette mindezt nyilván azért, mert maga is tudta, hogy lenne mit kinyomozni vele kapcsolatban. Ez a Sarkozy egyébként egy tipikus regényhős: az idősebb Sárközy a Szolnok melletti Alattyánból kivándorol nyugatra, a fia pedig a múltat és az ékezeteket sutba vágva francia pénzügy- miniszter, majd elnök lesz. Feleségülveszi a zegzugos múltú Carla Bruni énekesnőt, majd a második elnöki kampányában bevándorlók gyerekeként maga is a bevándorlók ellen uszít. Igen, egy ilyen pályának csak csúnya vége lehet. A történet viszont nem Sarkozy miatt érdekes, hanem ajelenség szempontjából: lehetsz te bármilyen befolyásos alak, a hatóság keze elér, ugyanis a rendőrség és a bíróságokjól működnek. Bármilyen furcsa, van ilyen is. Május végén hasonló történt Berlusconival - a volt olasz miniszterelnököt a bíróság első fokon hét év börtönre és a közügyektől való végleges eltiltásra ítélte. De Franciaországban Chirac exállamfő is kapott már két évet korrupcióért. Szlovákia pedig ott tart, hogy Michal Kováč volt köztársasági elnökfiának 1995-ös elrablásának felgöngyölítésére 20 év nem volt elég. Többek között azért sem, mert a Smer, amely előszeretettel reklámozza magát saját, állítólagos igazságügyi reformjával (amelyet nemrég alkotmányba is iktattak) , nem hajlandó megszavazni a Mečiar-féle amnesztiák eltörlését, amelyet a KDH a parlamentben rendszeresen javasol. Nyilván megvan az oka, miért nem hajlandó. A 2008-as kvótaeladási botrány vizsgálatát pedig idén azzal zártákle, hogy bár tényleg megrövidítette valaki az államot több mint 40 millió euró- val, de ez nem minősül bűnténynek. Csodálatos. De miért van az, hogy ami működik Párizsban, az nem működik Pozsonyban? Elsősorban talán csak azért, mert Franciaországban a demokráciának kétszáz éves múltja van, Szlovákiában pedig húsz. Vagy a szlovák politikusok valamit profibban csinálnak, mint a franciák. Ez a fajta profizmus viszont nem megnyugtató, inkább aggasztó. De legalább valamiben j ók ők is. KOMMENTAR Lebetegedett az aranyhal MARIÁN LEŠKO Senki sem érezheti magát olyan tehetetlennek, mint egy beteg aranyhal gazdája, mondta Frank Hubbard amerikai humorista, és teljes mértékben igaza volt. Pontosan ez a helyzet most a Smerben is. A funkcionáriusok, a pártszponzorok, a köré szerveződő gazdasági csoportok 2006 óta megszokták, hogy Robert Fico teljesíti minden kívánságukat, akár a mesebeli aranyhal. Csakhogy ezt a „csodás” képességét éppen a legrosszabb pillanatban veszítette el, amikor a saját kívánságának kellett volna teljesülnie: Fico nem lett köztársasági elnök. Mivel az aranyhal gyengélkedik, a Smernek hosszú idő után „munka- jellegű” kongresszust kellett összehívnia, hogy megtanácskozzák, mivel is lehetne helyettesíteni az aranyhalat. És arra jutottak, hogy ez bizony a szociáldemokrácia lesz - úgyis évek óta benne van a párt elnevezésében. Ez annyit jelent, hogy pártnak sokkal, de sokkal bőkezűbbnek kell lennie. „Mivel két évig azzal foglalkoztunk, hogy rendbe tegyük az államháztartást, most kötelességünk, hogy még nagyobb szociáldemokraták legyünk, mint korábban bármikor.” Ahogy Fico fogalmazott, az emberek segítettek a kormánynak konszolidálni az államháztartást, ezért most végre a kormány is „kínál nekik valamit”. Mégpedig a pártkongresszus utasítására lesz kínálgatva a nép. Ahelyett, hogy a küldöttekvalami- féle politikai irányvonalat és programkeretet adtak volna az új szociáldemokrata ideológiának, jóváhagyták a „kétéves tervet”. „Ha jóváhagyjuk, akkor az kötelező érvényű lesz a kormány számára” -jelentette be Fico. Az emberek életszínvonalának emelésére hozott intézkedéseket - ahogy a tervet Fico elnevezte - a kongresszus anélkül fogadta el, hogy bármilyen értékelhető hozzászólás elhangzott volna. Az egyetlen fogódzó, amibe belekapaszkodhatunk, Fico mondata: „kormányfőként sose engedném, hogy olyasvalamit fogadjunk el, amire nincs pénz”. 1989 előtt is kötelező érvényű terveket fogadott el a párt, amelyek aztán sosem valósultak meg. A magyarázat pedig mindig az volt, hogy maga a terv tökéletes volt, de hát az emberi tényező... ezért nem sikerült megvalósítani. A mostani kötelező érvényű tervet úgy fogadta el a Smer, hogy bármilyen elemzés készült volna a hatásairól vagy arról, hogy ilyen intézkedésekre van szüksége az országnak. Ám a Smer magát is „szociáldemokratizálni” akarja: megvizsgálja valamennyi jelöltjének alkalmasságát, etikai kódexet dolgoz ki és úgy általában harcot indít a dölyfös basásko- dás és pöffeszkedő úrhatnámkodás ellen a saját soraiban. „Mindenekelőtt szociáldemokrataként kell viselkednünk, az államigazgatás valamennyi szintjén” - oktatta a küldötteket Fico. A legnagyobb talány az, hogy honnan tudhatták volna a pártfunkcionáriusok, le egészen ajárási struktúrákig, hogy a pártelnök úr most valami ilyesmire vágyik. Hiszen amióta a Smer felhagyott harmadikutas-politikájával, egyáltalán nem szociáldemokrataként viselkedett, beleértve legfelső vezetését és magát a pártelnököt is. Marek Maďarič régi-új alelnök a kongresszuson figyelmeztette kollégáit, hogy a következő két évben mindenkinek többet kell dolgoznia, és ne számítsanak azzal, hogy a „pártnak mindig ilyen karizmatikus elnöke lesz”. Vagy azt akarta ezzel mondani, hogy Fico már nem sokáig lesz pártelnök, vagy azt, hogy nem lesz karizmatikus. Egyik sem örömteli hír a párt tagsága és szimpatizánsai számára. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Ha miniszter a tulajdonos Lemondott a legnagyobb cseh napüap, a Mladá Fronta Dnes főszerkesztője, Sabina Slonková, mert nem ért egyet a lap irányvonalával. „Véleményem a lap tartalmáról szögesen eltér a cégvezetés többi tagjának véleményétől” - nyilatkozta a MediaGuru.cz hírportálnak Slonková. A Mladá Frontát, valamint a Li- dové Noviny napilapot is a Maira kiadó jelenteti meg, amelyet tavaly nyáron vett meg Andrej Babiš, multimilliárdos vállalkozó, az Igen (Ano) politikai mozgalom elnöke, jelenlegi miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter. A kiadóvállalat közleményében mindössze azt írta, Slonková saját kérésére távozik. Slonková januárban lett kinevezve, akkor úgy nyilatkozott: megegyezett Babiš- sal és a kiadóval, hogy a lap tartalmába nem szólnak bele. Az utóbbi időben prágai újságírói körökben azonban egyre több olyan értesülés terjedt, hogy Slonkovának bizonyos cikkek közlése miatt éles vitái vannak a kiadóval. Bár általános volt a vélemény, hogy emögött Babiš áll, ő ezt mindig tagadta, s azt állította, nem avatkozik be a munkába. Mindkét lapot több neves újságíró hagyta el, miután Babiš kezébe kerültek. (MTI)
