Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-15 / 161. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 15. Vélemény És háttér 7 A szegény nem természeténél fogva erkölcsös, és a gazdag nem természeténél fogva erkölcstelen Az elnök bére Gazdára vár a köztársasá­gi elnök első fizetése, szól a hír. Andrej Kiska hivata­la elfoglalásakor jelezte, hogy fizetését nem veszi fel jótékony célra ajánlja. A gesztus szép. Csak ép­pen nem jó. Sőt, kifejezet­ten káros. LOVÁSZ ATTILA A választók nem azért válasz­tottak államfőt, hogy a hivatalát amolyan gesztusképpen, szíves­ségből lássa el. Az államfő jog­körei, úgymond munkaköre sze­repel az alkotmányban. Ezt kell elvégeznie, ez a munkája, s ami plusz ebben a munkában adód­hat, az a személyiség, az egyéni­ség varázsa, de ez minden mun­kakörre egyaránt vonatkozik. Az államfői bérezés hazai viszo­nyok között nem alacsony, cse­rébe a választó azt is elvárhatja, hogy az elnök erkölcsi tekintély legyen, figyeljen oda arra, hogy az írott szabályokon túl íratla­nokat is betartson, és valamilyen etikai, morális nyomot hagyjon a hivatalában, egyúttal a társa­dalomban. Ezt a munkát elvé­gezni nem könnyű, s ezért bér jár. Mint minden munkáért. A szívességből végzett mun­kának egy szerződéses viszony­ban több hátulütője van, mint gondolnánk. Először is a szíves­séget tévő az „ajándék lónak ne nézd a fogát” elve alapján bár­mely kritikus, rosszalló vagy el­marasztaló véleményre reagál­va azt mondhatja: mit morog­tok, ingyen dolgozom nektek. No, nem azt gondoljuk, hogy ezt Kiska megtenné, de a közjogi méltóságoknál arra is figyelni kell, megteheti-e. S megteheti. Másrészt a szívességből vég­zett munka azt üzeni a társada­lomnak, hogy közjogi pozícióért olyan ember jelentkezzen, aki már másból is képes megélni. Márpedig a politika is szakma, azt meg kell fizetni, persze, ha végzik. Ha nem, az más kérdés, de ne abból induljunk ki, hogy pl. a törvényhozás tele van jel­legtelen, soha semmit el nem végző emberkékkel, akik a kép­viselői bérért és juttatásokért bármit képesek megszavazni. Ez a nem normális állapot, mi pedig a normálisát szeretnénk. Aztán itt van a példa: ha az el­nök megél másból, a munkabé­rére nincs szüksége, akkor az azt sugallja, hogy mi mindannyian éljünk meg másból, munkába meg szívességből járjunk. A sző­ri efféle rendszerre volt beren­dezkedve: úgy tettünk, mintha dolgoznánk, az állam meg úgy tett, mintha fizetne, s közben a szürkegazdaság és a mutyi vitte előre a gazdaságot. Meg az a né­hány hülye, aki éhbérért ledol­gozta a nyolc órát. És végül: hagyjuk már abba ezt a farizeusi, „fuj, a piszkos pénz” hozzáállást. A pénz min­dennapjaink része, univerzális áru, amivel értéket mérünk. Vannak gazdag emberek, van­nak szegények, vannak dúská­lok és segélyre szorulók. De a szegény nem természeténél fog­va erkölcsös, és a gazdag nem természeténél fogva erkölcste­len. Márpedig az elnöki gesztus ezt sugallja. Ami pedig a marke­ting részét illeti a dolognak, ne­hogy már azért tiszteljünk egy államfőt, hogy lemond 5300 eu­ró tiszta bérről, amivel a mély­szegények jövedelmét egy tized centtel sem lehet emelni. Andrej Kiska tehát szépen ve­gye föl a tiszta, megadózott és il­letékektől megtisztított bérét. Aztán ha úgy látja jónak, adja oda a rimaszécsi romáknak, a necpali gyerekotthonnak, a Herkó páternek, akárkinek, de ne reflektorfényben, kamerák előtt, sajtónyilatkozatok kísére­tében. Ez így nem szép, nem őszinte és nem hiteles. Majd egyszer, néhány évtized múlva jöjjön rá egy levéltáros, miként volt emberileg is szolidáris az egykori államfő, és övezze őt ezért az utókor tisztelete. Most inkább másért tisztelnénk. '^BIZTOS, HOGY NEM FOHÁSZKODTÁL HOZZÁ A HOSSZABBÍTÁS ALA TT SEM.. ? A német és az argentin pápa lomzei KOMMENTAR A nagy egymásra találás NAGY ANDRÁS Az igazságügyi reform és a tradicionális csa­ládmodell védelme után úgy tűnik, hogy a Smer és a KDH két újabb témában keresi egy­mást, és ha megegyeznek, akkor újabb alkot­mánymódosítás várható. Ám míg a korábbi két téma mindkét fél számára stratégiai jelentőségű volt, a mostani javaslatoknak nincs különösebben fontos pártpolitikai tétje. Az ivóvíz exportjának és a politikai funkciók halmozásának ügyét bármelyik másik párt is a zászlajára tűzhette volna. Az öntözővizes téma kellemetlenné vált a Smer számára, miután kiderült, hogy meg akarták fizettetni a folyókból nyert vizet a gazdákkal. Valószínűleg ezért jöttek elő az ivóvíz kivitelét til­tó alkotmánytörvény-javaslattal, hogy kicsit más vizekre evezzenek és eltereljék a figyelmet az előző témáról. Noha év­tizedek óta mindenki tudja, hogy a Csallóköz alatt van Közép- Európa egyik legnagyobb vízkészlete, nem valószínű, hogy a közeljövőben bárki is ipari mennyiségben készült volna azt ki­szivattyúzni és külföldre szállítani. A KDH-s ötlet sem túl eredeti, főleg az indoklása nem. Nem at­tól kerül majd több ember az államigazgatásba, hogy valaki nem lehet egyszerre képviselő és mondjuk polgármester. Sze­rintem ez morális kérdés, amit a szavazóknak és a politiku­soknak maguknak kell eldönteniük. Ha a szavazóknak megfe­lel, hogy választott képviselőjük egyszerre több lovon ül, ak­kor minek korlátozni az egészet? Inkább arról van szó, hogy a Smer és a KDH egyre jobban kós­tolgatja az együttműködést, illetve teszteli a szavazóit, hogy mennyire ízlik ez nekik. Hogyan reagálnak, ha a témáikat a másik támogatásával sikerül megvalósítani. Nem szabad elfe­lejteni, hogy a KDH 2006-ban majdnem koalícióra lépett a Smerrel, de addig kérették magukat, amíg Ficöék az SNS-t és a HZDS-t választották. Annak ellenére, hogy a keresztényde­mokraták minden eddigi jobboldali kormánykoalíció stabil tagjai voltak, 2016-ra minden eddiginél közelebb fognak ke­rülni a Smerhez. A régi, jobboldali koalíció már túlhaladott, nincs semmilyen ígéret, mely arra kötelezné a keresztényde­mokratákat, hogy csak és kizárólag a többi jobboldali párttal egyezkedjenek. Áz ortodox témáikra nagyjából senki sem ve­vő a jobboldali potenciális partnerek közül, ezért is indultak a Smer irányába. A Smer pedig már régen nem az a mumus, ami volt, a vele való szövetkezés a KDH számára egyáltalán nem kínos, főleg, hogy hajlandó elfogadni a KDH számára fontos témákat. Némi „szociáldemokrácia” meg nekik is bőven bele­fér. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a KDH-ra mától kezdve a Smer szövetségeseként kell tekinteni, de egyre in­kább számolni lehet ezzel a lehetőséggel is. Egyébként, mivel minden politikai párt arra törekszik, hogy saját céljait megva­lósítsa, hihető, hogy a KDH-nak ezt a Smer mellett sikerül el­érnie. Természetesen ezt a forgatókönyvet sarokba lehet dobni, ha kiderül, hogymég együtt semlesznekképesekkor- mányt alakítani, aminek egyre nagyobb az esélye. Ám ez még messze van, így inkább azt érdemes figyelni, hogyan udvarol- gatnak egymásnak a választásokig hátralévő szűk két évben. A Hamásznak sikerült elérnie a rakétatámadásokkal, hogy több arab és nyugati ország már kénytelen tárgyalópartnerként kezelni A fegyverszünet esélyei Izrael és a Hamász között MT1-ELEAAZÉS Az izraeli Erős szikla hadművelet ismét bebizonyí­totta, hogy akárcsak a másfél évvel ezelőtti Felhőoszlop, vagy a 2008-2009-es Öntött ólom hadművelet idején, vi­szonylag egyszerű, sőt az Izra­elre lőtt rakéták miatt kifeje­zetten népszerű lépés megindí­tani egy hadműveletet a gázai Hamász ellen, de roppant ne­héz sikeresen lezárni azt. A tízes tévécsatorna híradá­sa szerint Jeruzsálem kész alá­írni egy tűzszüneti megállapo­dást, de a Hamász többet akar, hiába egyértelmű a zsidó állam katonai fölénye, s hiába nő a gázai áldozatok száma. Minél több a halott, annál erősebb a Hamász Épp ellenkezőleg: minél többen halnak meg, különösen a palesztin civil lakosság köré­ben, annál népszerűbbé válnak a palesztin szélsőséges szerve­zetek, amelyek eleve helyzetük megerősítése érdekében indí­tották a hadműveletet kiváltó nagyszabású rakétatámadást. Ráadásul, ha megszületik a megállapodás, akkor annak be­tartatása sem lesz egyszerű a gazdasági és politikai nehézsé­gekkel küzdő Hamász számára, hiszen rajta kívül több mint egy tucat radikális iszlamista szer­vezet képes rakétákat szerezni és lőni Izraelt. A Hamász a tűzszünet fejé­ben a három elrabolt izraeli ke­resésekor elindított Hamász el­leni akcióban ismét elfogott pa­lesztinok szabadon bocsátását követeli. Izrael kész elengedni a rabok egy részét, valamint az előző tűzszünethez hasonló gazdasági engedményeket kilá­tásba helyezni, mint a halászati jogok kiterjesztése vagy a tiltó­listán lévő termékek beengedé­se Gázába. A bojkott felszámo­lását viszont a fegyvercsempé­szet veszélye miatt Jeruzsálem nem engedheti meg, s ezzel ál­landósítja az övezet megszállva tartásának palesztin vádjait, noha 2005-ben a telepesek ki­vonultak az övezetből. „Győzelmi” jelentés kell mindkét oldalon A „sikeres” tűzszünethez mindkét félnek szüksége van a saját tömegeinek szóló „győ­zelmi” jelentésre. Gázában pa­radox módon a légicsapások civil áldozatai, az izraeli „ke­gyetlenség” képsorai, valamint az Izraelre kilőtt rakéták jelen­tik a sikert. Benjámin Netanja­hu izraeli miniszterelnöknek pedig ezúttal igen nehéz „elad­nia” a tűzszünetet, különösen szárazföldi hadművelet nélkül, éppen az egész országot fenye­gető rakétatámadások miatt. Ezért a hadsereg számos kép­sort hozott nyilvánosságra a si­keres bevetésekről, a gázai tengerészkommandó felszá­molásáról, a pontos légicsapá­sokról. De csak elvétve jelentek meg képek a halott vagy sebe­sült gázai civilekről, mert ezek az izraeli közvéleményben erő­sítenék az azonnali tűzszünetet követelő szolidaritás hangjait, s már így is megkezdődtek a hadművelet abbahagyását kö­vetelő baloldali tüntetések, to­vább fokozva a nemzetközi nyomást. Lőttek, hogy visszalőjenek A palesztin szervezetek a sűrűn lakott övezetekből in­dítják rakétáikat, s az izraeli hadsereg választhat: vagy fel­számolja a kilövőhelyeket, s ekkor óhatatlanul civileket is megöl, vagy a Vaskupolában bízva érintetlenül hagyja leg­alábbis a házak tövébe telepí­tett rakétaállomásokat, de ez­zel csak elnyújtja az izraeli lé­giriadókat. A hadsereg ezért sürget szá­razföldi hadműveletet, de an­nak számos izraeli katonai se­besültje és áldozata lenne, ezért Netanjahu, úgy tűnik, megpróbálja elkerülni. Jeruzsálemben megértek a feltételek a tűzszünetre: a pa­lesztinok háborús vesztesége, szembeállítva az izraeli sikerrel az emberélet védelmében, va­lamint a déli országrész nyu­galmának időleges visszatérése ugyanis lehetővé teszi Netan­jahu számára a megállapodást. A Hamász is sikereket mu­tathat fel: az áldozatok képei­vel ismét a palesztinok mellé állította Izraellel szemben a nemzetközi közvéleményt, mi­közben Egyiptom, Szúd-Arábia és a nyugati nagyhatalmak tár­gyalópartnernek tekintik a szervezetet. így várhatóan néhány nap múlva megkötik többé-kevésbé ugyanazt a tűzszünetet, amelyben egyiptomi közvetí­téssel már a múlt vasárnap, a Hamász nagyszabású rakéta- támadása s ennek nyomán az izraeli hadművelet megindítá­sa előtt megállapodtak. Jöhetnek a nyugati segélyek Látszólag semmi sem válto­zott, de több mint százötven ember halála és közel kilenc- száz ember megsebesülése árán a Hamász kitört nemzet­közi elszigeteltségéből, és vár­hatóan kikerül a gazdasági csődből is. Hiszen ismét szá­míthat a nyugati újjáépítési se­gélyekre a háborús pusztítások eltakarítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom