Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-08 / 155. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 8. Vélemény És háttér 7 A jobboldal problémái most sokkal súlyosabbak, mint 2010-ben A szlovák ellenzék pokla A szlovák ellenzékre is il­lik a klasszikus vicc a po­kolban rotyogó, őrizetle­nül hagyott katlanról, benne egy sereg bűnössel. TOKÁR GÉZA Amikor Lucifer kérdőre von­ja az ördögöket, miért nem őrzi senki a katlant, az a válasz: „Itt a szlovák ellenzéki politikusok főnek. Ha valamelyik megpró­bál kimászni, a többi úgyis visszahúzza!” A Radoslav Procházka és Igor Matovič közti kommuni­kációs bohózat ennek minta­példája. Az elnöki kampány fi­nanszírozása körül kirobbanó botrány olyan területet érint, amely a kollektív elhallgatás­nak köszönhetően ritkán kerül a nyilvánosság elé. Most azon­ban az ellenzék elkezdheti ki­teregetni egymás szennyesét. A szópárbajnak hosszabb távú hatása is van: pár politikus a rövid távú helyzeti előnyért és saját túléléséért cserébe elve­szejtette az ellenzék Smerrel szembeni stratégiai előnyét. Tavasszal ez az előny még egyértelműen érezhető volt. A Besztercebányán elveszített megyei választás, Fico kudarca az elnökválasztáson és a vi­szonylag sikertelen EP-válasz- tás megroppantotta a Smer dominanciáját, kiderült, van igény a változásra. Az ellenzék azonban ebben a helyzetben sem tudott előállni konstruktív javaslatokkal, kivéve a kívülál- lóságából és frissességéből - nem pedig ideológiájából - hasznot húzó Procházkát. Az ellenzéki körök hatalmi átren­deződése sok konfliktussal jár, hiszen az egyes pártok a saját túlélésükben érdekeltek, nem pedig az „ellenzék sikerében”, hiszen ez utóbbi bármit jelent­het. A legtöbb pártra nézve egyenesen katasztrofális lenne, ha lemaradna a versenyben, hi­szen a támogatottságuk vagy nem elég stabil, mint az Egy­szerű Embereké, vagy nem elég magas, mint az SaS-é. A Smer nyár elején ellentá­madásba lendült elveszett sza­vazói visszaszerzése érdeké­ben, s a kampánya két évig tart majd. Mutatják ezt részben a személyi változások, de a leg­nagyobb hatást a kilátásba he­lyezett osztogatócsomagtól reméli a kormánypárt. Ráadá­sul a Smer a legkiszámíthatóbb és a koalíciókötésre legalkal­masabb párt benyomást kelti. A többi párt dilemmája így az, hogy mennyire hangsúlyosan határolja be magát a Smer, vagy a jobboldali kis pártok el­lenében. Egyáltalán, érdemes lemondani a kormányzás esé­lyéről Fico túlzott bírálatával? A jobboldal problémái (so­roljuk most ide a meghatároz­hatatlan Egyszerű Embereket is) súlyosabbak, mint 2010- ben, ráadásul most egyáltalán nem látszik olyan személyiség, aki képes lenne összefogni a pártokat. Azt a szerepet, amit a gyengének tartott és kompro­misszumra törekvő Iveta Ra- dičová be tudott tölteni, Pro­cházka nem tudja, Andrej Kiska pedig államfőként nem képes és nem is akarja ezt felvállalni. Komoly csapdahelyzet állt te­hát elő a jobboldalon, s a kö­vetkező egy évben inkább csak romlik majd a pártok közötti együttműködés, mint hogy ja­vulna. ró» f ' tfO#ÍH ÖÁKOT* MONTAG MINNESOTA: .WISCONSIN UAKÖTA 'ttUNOtS jJ ” COEpŔAoo KANSAS*-. *******'■** MISSOURI OKtAWöíwr­ARKANSAS MEXICO TEXAS .OUlSiA^A ' HOTO&A, (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A térség sok államában rengeteg közpénzt költenek az ország vezetőjének dicsőítésére Tombol a személyi kultusz Latin-Amerikában MTl-HÁTTÉR Latin-Amerika számos politi­kai vezetője a gyerekkönyvektől kezdve az illusztrált alkotmány osztogatásáig szinte mindent bevet azért, hogy táplálja saját dicsfényét, ám Costa Rica állam­fője elnöki rendeletben tiltotta meg, hogy arcképe közhivata­lokba kerüljön, és nevét a köz­pénzből emelt épületek emlék­tábláira véssék. A magukat de­mokratikus berendezkedésűnek tartó latin-amerikai országok politikai vezetői a 21. század ele­jén is óriási mértékben ápolják a személyi kultuszt. A térség sok államában rengeteg közpénzt költenek az ország vezetőjének dicsőítésére, ez alól üdítő kivétel Luis Guillermo Solis, Costa Rica elnöke. Az aprócska közép-amerikai ország államfőjének rendelete szerint az új utak, hidak, kórhá­zak emléktábláin már csupán az építés évét kell feltüntetni, az elnök nevét nem. ,A középüle­tek az ország tulajdonátképezik, és nem egy bizonyos kormányét vagy államfőét” - mondta Solis. „Az elnök személyének nem lesz többé kultusza az én kormány­zásom alatt” - tette hozzá. A gyerekekkel játszó jóképű Chávez Ezzel szemben Venezuelá­ban, ahol legutóbb Hugo Chávez egykori elnök kezdte el a szemé­lyi kultusz népszerűsítését, Ni- colás Maduro elnök több millió, Chávezt és saját magát magasz­taló tankönyvet osztott ki. A Maduro-kormány Venezue­la bolivári köztársaságának il­lusztrált alkotmányával látja el az iskolákat. A legfőbb bol­dogság címszó alatt a gyerekek­kel játszó, mosolygó és jóképű Chávez látható. Egy másik il­lusztráció az égből letekintő, istenszerű Chávezt ábrázolja, a nemzeti színű, elnöki vállszala­got viselő Maduro pedig győzel­mesen emeli kezét a mennyek fe­lé. A kép címe Demokrácia. Rafael Correa, Ecuador elnö­ke - aki most éppen azon dolgo­zik, hogy korlátlan időre történő újraválasztása érdekében meg­változtassa az alkotmányt - már nem csupán cenzúrázza a sajtó bírálatait, hanem egyenesen megköveteli, hogy „szépeket” ír­janak róla. Júniusban az ecua­dori kormány kommunikációs hivatala eljárást kezdeménye­zett az El Universo, az El Comer- cio és a Hoy című lapok ellen, mivel azok nem tudósítottak Correa chilei útjáról, ahol egy egyetem díszdoktorává avatta. Maga Correa bírálta emiatt a saj­tót egy beszédében, és arra kérte támogatóit, tegyenek jogi lépé­seket a lapok ellen. A kis Evő kalandjai Bolíviában Evő Morales elnök nemrég gyerekkönyvet jelente­tett meg magáról ,A kis Evő ka­landjai” címmel, saját gyerekko­rának állítva emléket. A könyv szerzője korábbi tanácsadója, és öt történetben ábrázolja az el­nök fiatalkori élményeit, példá­ul amikor a „kis Evő” iskolába megy, focizik vagy egy három­színű szamárral barátkozik. Argentínában a közterek el­nevezésében teljesedik ki a sze­mélyikultusz. Legyen minden Néstor Cristina Femández de Kirch­ner argentin elnök annyi utcát, hidat és épületet neveztetett már el elhunyt férjéről, Néstor Kirchner egykori elnökről, hogy Leonardo Mindez, a Clarín című lap újságírója blogot indított „Nevezz mindent Néstornak” címmel. A honlap közel száz épületet és közterületet sorol fel, amelyet a néhai államfőről ne­veztek el, legutóbb az Atucha II. atomerőművet keresztelték át. A focimeccseken és a tévéközve­títések idején pedig kampányfil­meket vetítenek Cristina Kirch­ner népszerűsítésére, a bírálók szerint a kormány többet költött erre, mint amennyit az egész­ségügyre vagy az oktatásra. A jelenség legnagyobb hátul­ütője, hogy a Venezuela, Ecua­dor vagy Bolívia elnökei által támogatott személyi kultusz nem csupán az egyes vezetők ár­tatlan, nárcisztikus gyarlósága, hanem a közpénzek két kézzel szórása, és emellett megfertőzi az emberek gondolkodását. KOMMENTAR Fékek és ellensúlyok NAGY ANDRÁS Andej Kiska már az első döntéseivel megmutat­ta, pontosan érzékeli, milyenek a köztársasági elnökjogkörei, és azokkal teljes mértékben élni is kíván. A parlament smeres többsége által megválasztott hat alkotmánybíró-jelöltből csak egyet volt hajlandó kinevezni, paradox módon Štefan Harabin jelöltjét. A kinevezések vissza­utasítását egyszerűen ajelöltek szakmai felkészületlenségé­vel indokolta. Ezt az érvet természetesen nem Kiska használta először, ajelöltek parlamenti megválasztása idején is többen figyelmeztettek, hogy a leendő alkotmánybíráknak nincs megfelelő szakmai tapasztalatuk. Kiska merészen használta az Alkotmánybíróság korábbi döntését, amely még a Centés- ügy kapcsán született, Ivan Gašparovič idején. Az Alkotmány- bíróság akkori döntése alapján-valójában az alkotmány ér­telmezéséről van szó - az államfő, ha komoly érveket hoz fel egy-egyjelölttel szemben, nem köteles a parlament által meg­választott személyt kinevezni. Most kezd csak világossá válni, hogy az államfő végső soron nemcsak egy protokollfigura, hanem a szlovákiai belpolitika aktív szereplője lehet, és az el­következendő években az is lesz. Annak ellenére, hogy a szlo­vák alkotmány az államfőta végrehajtó hatalmi ág részének tekinti, egyre komolyabb döntéseket hozhat. Gyakorlatilag bármilyen kinevezést visszautasíthat, ha szakmailag nem tartja megfelelőnek a jelöltet. Ezáltal az államfő a hatalmi rendszer negyedik önálló ágává nőheti ki magát. Ez egyéb­ként várható is volt, hiszen morális felhatalmazása bőven van ehhez a választóktól, az államfőre általában legalább annyi ember szavaz, mint mondjuk az adott ciklus kormánykoalíció­jára, vagy akár még több is. Andrej Kiska tehát élt hatalmával, és megmutatta, hogy az alkotmánybírók kapcsán fontos szá­mára, hogy ne pártokhoz kötődő, szakmailag alig ismert em­berek kerüljenek a posztokra. Fontos megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság tagjait már 12 évre nevezik ki, azaz egy al­kotmánybíró három kormányciklust is végigdolgozik. Emel­lett fontos az is, hogy Kiska ideje alatt minden korábban meg­választott alkotmánybíró mandátuma lejár, tehát valójában az államfőn múlik, hogy öt év múlva milyen összetételű lesz a testület. És akkor még nem beszéltünk az alacsonyabb szintű posztokról, amelyekre az elnök nevezi ki a jelölteket. A múlt heti miniszterváltások kapcsán viszont egyértelművé tette az államfő, hogy a kormány összetételébe nem kíván beleszólni. Az új minisztereket minden gond nélkül kinevezte. Robert Fi­co kormányának az a nagy szerencséje, hogy első két évében kicserélődtek a fontosabb pozíciókon az emberek, mert a jö­vőben hasonló kinevezési ügyekben még meggyűlhet a baja az államfővel. Egyébként az ilyen mechanizmusokat hívják fékek és ellensúlyok rendszerének, s egyjól működő demok­ráciában pont azt szolgálják, hogy a politikai döntések ne egy szűk csoport kezében összpontosuljanak. Szlovákiában Kiska megválasztása és első lépései után örömmel konstatálhatjuk, hogy nálunk működésbe lépett ez a rendszer. FIGYELŐ Berlin is kémkedni fog Fontolóra vette a német belügy, hogy kiteijeszti a német hírszerzés munkáját az Egyesült Államokra, mi­után újabb megfigyelési bot­rány robbant ki egy német kettős ügynök miatt, aki az Egyesült Államoknak is dol­gozott - írta a Bild című né­met lap. Biztonsági forrásokra hi­vatkozva az újság közölte: Thomas de Maiziere bel­ügyminiszter egy belső érte­kezleten azt mondta, sürgő­sen szükség van arra, hogy a jövőben „360 fokos képet” kapjon a világról Németor­szág. Maiziere nem zárta ki Nagy-Britannia és Francia- ország megfigyelését sem. A Bűd emellett a belügymi­nisztérium egy titkos iratára hivatkozva közölte, hogy konkrét ellenintézkedéseket is kilátásba helyezett a tárca, amelyek érintik a kommuni­kációs megfigyelést. A Pe- kingben tartózkodó Angela Merkel német kancellár úgy nyüatkozott, hogy ha beiga­zolódnának az USA elleni vádak, az ellentétben áll az­zal, amilyennek lennie kelle­ne a „partnerek közötti együttműködésnek”. A Fehér Ház egyelőre nem reagált a német szövetségi hírszerzés (BND) 31 éves al­kalmazottjának őrizetbe vé­telére, aki nevük elhallgatását kérő hírszerzők és politikusok szerint beismerte, hogy irato­kat adott át amerikai kapcso­latának. A dokumentumok az Edward Snowden volt szer­ződéses NSA-munkatárs állí­tásainak ügyében - például Angela Merkel lehallgatásá­ról - folytatott német vizsgá­latról tartalmaztak informá­ciókat. Lapértesülések sze­rint a férfi állítólag több mint 200 dokumentumot adott át az Egyesült Államoknak 25 ezereuróért. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom