Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)

2014-06-27 / 147. szám, péntek

8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 27. www.ujszo.com RÖVIDEN Színpadon a telefonlehallgatások London. Éveken át a bíróságon zajlott a News of the World című brit bulvárlap telefonlehallgatási botrányának drámája, amely a jövő héttől színdarab formájában a brit Nemzeti Színház színpadára kerül. Richard Bean színműve „szatíra a brit sajtóról, rendőrségről és az uralkodó osztályról”, a cse­lekmény pedig egyértelműen felidézi Rupert Murdoch sajtó­mágnás lapjának illegális lehallgatási botrányát. A színészek úgy próbáltak, hogy nem tudták, mikor tartják a bemutatót. Meg kellett várniuk a lap két volt főszerkesztője, Andy Coul- son és Rebekah Brooks perének végkimenetelét. Coulsont bűnösnek mondta ki ta bíróság, Brooksot viszont felmentette. Három éve derült ki, hogy a News of the World feltörte és le­hallgatta egy elrabolt és brutálisan meggyilkolt 13 éves kis­lány mobiltelefonjának üzenetrögzítőjét, az üggyel kapcsola­tos exkluzív értesülésekre vadászva. (MTI, jukj Chicagóban lesz a Lucas Múzeum Los Angeles. Chicago és San Francisco is magának szeret­te volna a George Lucas Múzeumot, a verseny nagy volt, de gyorsan el is dőlt: Chicago nyert. A filmrendező-producer San Franciscót szerette volna helyszínül választani, de nem kapta meg azt a földterületet, ahova az épületet szánta. A múzeumban Lucas festmény-, illusztráció- és digitális művészeti gyűjteményét láthatja majd a közönség. Az építé­szeti terveket ősszel nyújtják be a város vezetésének. A mú­zeum 2018-ban nyílhat meg. (cinematrix) Shakespeare mint ihletforrás Rozsnyó. Ma Kovács András Ferenc erdélyi költő a Rozsnyói Könyvklub vendége. Az idei könyvhétre megjelent új versköte­tében (York napsütése zengő tombolás) a színház ésavers egy­re inkább elkülönülő világa kapcsolódik össze, és élettel telítő­dik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, hol pedig kész kabaré. A beszélgetés helyszíne a Bányászati Múzeum galériájának udvara, a kezdés időpontja 16.30. (k) Bob Dylan nem válogatós Kassa. Ma este lép fel a Steel Arénában Bob Dylan, a rocktörténet egyik legna­gyobb hatású alakja, aki so­kak szerint új értelmet adott a könnyűzenének, nívós dalszövegei miatt pedig minden fogadóirodánál sze­repel az irodalmi Nobel-díj- ra esélyesek listáján. Michal Očovan, a kassai koncert egyik szervezője elmondta, hogy Dylan harminctagú stábbal érke­zik, és nincsenek különleges kérései az ellátást illetően. Csu­pán egy üveg minőségi fehérbort és hat üveg ásványvizet kért az öltözőjébe. Az ételkínálatot a szervezőkre bízta, a kávét vi­szont szigorúan papírpohárból issza, (juk) ^ÄÄcsakO,»)*! június 28‘Mi^“*"* *A rejtvényújság nem része az előfizetésnek és nem előfizethető, csak standon kapható az Új Szóval együtt! Hazai magyar szerzők tiltakoznak az antiszemita és szélsőséges nézeteket hirdető vers ellen Botrány egyetlen pipacs miatt Zirig Árpád felolvas az antológia bemutatóján (Képarchívum A S zlovákia Magyar írók Társasága által megjelen­tetett Szlovákiai magyar szép irodalom 2014 című antológiában szereplő egyik ver s kiverte a biztosí­tékot a társaság néhány tagjánál, akikemiattnem szertnék, ha alkotásaikjö- vőre bekerülnének a válo­gatásba. Lapzártánkig 11 -en írták alá a tiltakozó nyilatkozatot. JUHÁSZ KATALIN Versek, versrészletek közlé­sére sajnos nincs hely e hasá­bokon, ezúttal azonban kivé­telt teszünk, mert olyan műről lesz szó, amelynek tartalmát, hangulatát és poétikai jellem­zőit lehetetlen egy „gazdasá­gos” körülírással megfelelően érzékeltetni. A Szlovákiai magyar szép irodalom 2014 című antológi­ában szereplő Egyetlen pipacs című versről van szó. Szerzője Zirig Árpád, aki ebben a műben azt bizonyítja, hogy egy igazi művészembernek nemcsak az aktuális politikai helyzetről van véleménye, hanem kollé­gái művészi teljesítményéről is markáns és építő jellegű kriti­kát képes megfogalmazni, el­helyezve őket a képzeletbeli ér­téklistán, ily módon segítve, nevelve az olvasót. Persze el lehetne intézni a dolgot egy mondattal, valami üyesmivel: „Versében Zirig Ár­pád az intolerancia és az alig burkolt antiszemitizmus radiká­lis nyelvén jellemzi Kertész Imre Nobel-díjas regényét, a Sors- talanságot.” Ehelyett álljon itt az ominózus versrészlet az antoló­giából, amely a hazai magyar szerzők tavaly folyóiratokban publikált műveiből állt össze. „Újra kezdtem olvasni a Sors- talanságot, de Nobel-díj sem emelt nagyot a színvonalán, csak a szerzőt súlyozta, fé­nyezte, arra azért elégnek bizonyult, hogy rájöjjek, én nem írhatok ilyen bepácolt, nagydíjra készült regényt, inkább a szer­zőt bújtatom bele e versbe ha a jégeső a kertemet úgyis meggyalázta, legalább legyen nekem is egy jó kertészem. ” Az idézett vers egyébként az Irodalmi Szemle 2010/1. szá­mában jelent meg. Most nyil­ván sokakban felvetődik a kér­dés, vajon miképp kerülhet egy 2010-es szöveg a 2014-es anto­lógiába. Én viszont azt mon­dom, hogy egy műalkotás érté­kének szempontjából mit sem számít a megjelenés éve, főleg, ha a a mondanivaló aktuális, a szerző neve pedig Z-vel kezdő­dik, azaz komoly esélye van az ábécésorrendbe szerkesztett kötet utolsó versét prezentál­nia, mintegy lezárva az antoló­giát, kitéve azt a bizonyos pon­tot. De ha már így benne va­gyunk a helypazarlásban, jöj­jön még egy részlet az Egyetlen pipacs című költeményből: „Sok minden még zavaros, rendezetlen de csakis egy nyitott állam­alakulatjöhet számításba, amelyhez később csatlakozhatna, például Mátyusföld, Palóc­föld, Gömörország, Bodrogköz, Ungvidék, Kár­pátalja, Erdély és Délvidék is, de ha a maradék ország is csatlakozni szeretne arról bizonyosan népszava­zást kellene tartanunk. ” Nyilván akadnak rosszmájú- ak, akik nem a tartalomra, ha­nem csupán a formára figyelve azt kérdik, hogy vajon mi eb­ben a vers, hiszen sem belső ritmus, sem rímelés nem iga­zán jellemzi e sorokat. Nos, ne­kik azt üzenem, hogy elég a szőrszálhasogatásból, vers az, amit rövid sorokba tördelünk, punktum! Ennél sokkal érdekesebbnek tartom azt a kérdést, vajon mi­ért nem foglalkozott eddig senki ezzel a művel, például miért nem tűnt fel annak idején az Irodalmi Szemle szerkesztő­inek, a kritikusoknak és iroda­lomtörténészeknek vagy a szó­ban forgó antológia szerkesztő­jének. Azt, hogy az olvasók mi­ért nem hívták fel eddig lapunk figyelmét e versre, azzal ma­gyarázom, hogy közülük csak kevesen juthattak a napokban megjelent antológia végére, ha egyáltalán hozzájutottak már. A benne szereplő negyven szerző közül én jelenleg nyolc olyanról tudok, aki még nem foghatta kézbe. Apropó: szerzők. Többen közülük értetlenül állnak az idézett vers fölött, és fel nem tudják fogni, hogyan kerülhet­tek egy társaságba, egy szö­vegkörnyezetbe a mű megalko­tójával. Mindenesetre jövőre már nem szeretnének szere­pelni az antológiában. A Csehy Zoltán és Polgár Anikó által e tárgyban indított, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának, il­letve a szerkesztőnek címzett körlevelet többen aláírták, de például Barak László úgy véli, egyszerű dilettantizmussal állnak szemben, ami nem al­kotmányellenes, ezért tilta­kozni sincs érteleme ellene. Mindenesetre úgy tűnik, gyűrűzik a botrány, és egy leg­alább tízéves hagyomány ke­rült veszélybe. (Minimum ennyi ideje jelenik meg éves irodalmi termésünk válogatá­sa.) Az eddig egységesnek tűnő hazai magyar írószerve­zeten belül dúlnak az indula­tok, mint amikor „Piros rózsák ágyasai között / fehér szelek imádkoznak, / zöld suhanás borzolja a kalászokat.” Ugye, mondanom sem kell, kitől idéztem e sorokat? A borsosnak tartott 24 dolláros belépő ellenére sokan kíváncsiak a WTC helyén létesült múzeumra Egy hónap alatt 300 ezer látogató A látogatók megismerhetik a terrortámadás elkövetőinek történe­tét az áldozatok és a túlélők történeteivel együtt (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ New York. Alig több, mint egy hónapja nyílt meg a WTC ikertornyainak helyén létesí­tett múzeum, a látogatók szá­ma máris túllépte a 300 ezer főt. Ekkora érdeklődésre az üzemeltető sem számított, an­nál is inkább, mivel a sokak szerint túlzottan drága, 24 dol­láros belépő az elmúlt hetek­ben jókora vihart kavart az amerikai sajtóban. A 700 millió dolláros költ­séggel létrehozott Szeptem­ber 11. Nemzeti Emlékmúze­umot a május 15-i felavatást követő héten kizárólag az ál­dozatok hozzátartozói, a men­tés és a helyreállítás résztve­vői, valamint Alsó-Manhattan lakói látogathatták, aztán a nagyközönség számára is megnyílt, ekkor kezdtek belé­pőjegyet árulni. A részben föld alatti múze­um tízezer négyzetméteren mutatja be a leomlott tornyok­ból és az áldozatoktól szárma­zó tárgyak ezreit. A látogatók megismerhetik a terrortáma­dás elkövetőinek történetét az áldozatok és a túlélők történe­teivel együtt. Az egyik különte­rembe kegyeleti okokból to­vábbra is kizárólag a hozzátar­tozók léphetnek be. Ott az ál­dozatok mintegy 8 ezer, eddig azonosítatlan maradványda­rabját őrzik. Á múzeum és a hozzá tarto­zó emlékmű egy teljesen új komplexum részeit képezik, amelyhez egyebek mellett hat új toronyház is tartozik. Ezek közül öt már elkészült, a hato­dikat még építik. A One World Trade Center névre keresztelt főtornyot, amely 541 méteres magasságával az Egyesült Ál­lamok legmagasabb épülete lesz, a tervek szerint még az idei év folyamán megnyitják. A múzeum fenntartása és működtetése az előzetes szá­mítások szerint évi 63 millió dollárba kerül. Az intézmény vezetése jelenleg azért lobbi­zik, hogy a szövetségi kong­resszus is járuljon hozzá a büdzséhez. Az üzemeltetési költségek kétharmadát egyéb­ként épp a belépőkből szeret­nék finanszírozni, a többire pedig magánadományokból várják az anyagi fedezetet, (guardian, nyt, juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom