Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-24 / 144. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 24. Vélemény És háttér 7 A Smer számára riasztó, hogy jó ideje egyetlen, a párthoz kötődő sikerélményt sem lehet említeni Második félidő Miközben a brazíliai foci- vb sokkal érdekesebb és értelmesebb eseménynek tűnik a szlovákiai politikánál, a nyári szünetben a Smer előtt is megnyílik a lehetőség néhány cserére a kormányban. TOKÁR GÉZA Már ha szükségét látják a cseréknek a párt stratégái. Ficóékra ráférnének minimum a jelképes változtatások, ugyanis az ellenzékkel együtt a kormánypárt politikája is kifulladni látszik. A szuperválasztási időszak ideológiától függetlenül elhasználta a pártokat. Az SDKÚ, mint az utóbbi napok eseményeiből látszik, egyenesen a szétesés szélére került. Az EP-választá- son való alacsony részvételi arány miatt az erején felül teljesítő SaS, a KDH és Lipšic Új Többsége sem képes sikerként kommunikálni saját választási eredményét, miközben a Smer szavazóbázisának bizonytalan része lassan lemorzsolódik. A szlovákiai politikai élet minőségére jellemző, hogy az utóbbi idők két nagy fejleménye olyan pártokhoz kötődik, amelyek nem hagyományos szereplői a közéletnek. RadoslavProcházka elnökválasztáson való személyes sikere a Sieť, Marián Kodéba besztercebányai előretörése pedig a rendszerellenes, általános elkeseredést kihasználó Mi Szlovákiánk Néppárt pozícióit erősítheti. Ha csak a Smerről beszélünk, riasztó számára, hogy a közelmúltból egyeden, a párthoz kötődő sikerélményt sem lehet megemlíteni. Az elnökválasztás személyesen Robert Fico kudarcát hozta, az EP-választás a párt általános mozgósítási képességének gyengeségére mutatott rá. Ha meg kéne nevezni, merre tart az ország és sorolni ennek látható jeleit, kevesen tudnának bármiféle konkrét eredményt felmutatni a kormány ténykedésének utóbbi két évéből. Egy esetieges tisztújítás abban segíthetne, hogy a párt felülemelkedjen a kifulladásos tüneteken. A Smer ugyanis nem tehet úgy, mintha minden rendben volna - ez az összekacsintós, a passzivitásra és a versenytársak tehetetlenségére építő taktika eredményezte azt, hogy a dominánsnak hitt baloldali párt két választáson is alulteljesített önmagához képest. Marad tehát a látszat fenntartása, hogy a Smer tanul a hibákból, miközben hangosan nem is ismeri el a hibák meglétét. Áldozatok éppenséggel akadnának: Dušan Caplovičnak rég lejárt az ideje a csúcspolitikában, a Smer legtöbbet és legszembetűnőbben hibázó tagja az oktatási miniszter. Megvalósíthatatian és gyakorta rendszeridegen ötletei miatt az újságírók és pedagógusok kedvelt célpontjává vált - ez látszott azokon a kisstílű, de a tömegek számára könnyen érthető korrupciós botrányokon, amelyek az utóbbi évben a tárcát sújtották. De nem érezhetik magukat biztonságban a Smer párton kívüli, függetíen jelöltjei sem, akik a szakmaiság garanciájaként érkeztek a miniszteri székekbe, pártbeli hatalmi pozícióik azonban nem túl erősek. A kérdés csak az, hogy a Smer a megújulás szükségességének elismerésén túl mennyiben lesz hajlandó felrúgni a párton belüli status quót. Az alelnökök és a helyi struktúrák megújulása ugyanis már a párton belüli harc függvénye, marketingértéke nincs. Érdekes módon ezen a területen biztosan lehet változásra számítani. Pavol FreŠO (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Kék elmúlás NAGY ANDRÁS Egyetemi éveim alatt a pozsonyi politológiai tanszéken a politikába készülő csoporttársaim mind az SDKÚ felé vették az irányt. A kétezres évek legelején SDKÚ volt az a párt, mely modem, jobboldali, polgári irányvonalat képviselve valódi jövőt jelentett nekik. Azóta eltelt lassan tizenöt év, a párt teljesen erodálódott, s manapság szinte senkinek sem jutna eszébe az SDKÚ-ban látni a szlovák jobboldal jövőjét. De miért? És ki az igazi felelős ezért a folyamatért? Mit rontottak el? A Dzurinda-Mikloš tandem vezette SDKÚ-nak sosem volt esélye arra, hogy a legnépszerűbb párttá váljon, bár az alapító atyák eredetileg egy német típusú néppártot akartak létrehozni. Ebben elvileg remekül megfért volna a keresztény és a polgári vonal is, erre utal a párt nevében a keresztény jelző. Ám a keresztény vonalat a KDH, a liberálist pedig mindig valaki más foglalta le, nem volt esélyük szélesíteni. Dzurinda és Miklós minden hibája ellenére mégis évekig össze tudta fogni a pártot, a többség számára valódi vezetők voltak. De a két és fél kormányzati ciklus alatt teljesen elhasználódtak, s közben megjelent a színen Iveta Radičová, aki, bár óriási esélyt jelentett a szavazók számára, ám személye az SDKÚ-ban csak tovább bomlasztotta a már akkor szakadozó egységet. A párt lassan belső frakciókra szakadt, egyre kevésbé volt világos, hogy ki kivel van, és kinek mi a pontos célja a hatalom megszerzésén túl. Amikor 2012-ben a párt az előrehozott választásokon alig hat százalékot szerzett, sejteni lehetett, hogy itt a vég kezdete. Az emberek a Gorilla-ügyet leginkább az SDKÚ-hoz kötötték, és ezen képtelen volt változtatni a párt. Talán ha Pavol Frešo helyett Lucia Žitňanskát választják meg akkor pártelnöknek... Az energikus volt igazságügyi miniszter sokkal erőteljesebb, tisztább üzenet lett volna a szavazóknak, mint Frešo. A párt alelnökei ma annyira láthatatlanok, hogy az ötből kettőt talán senki sem tud felsorolni, és csak most jutnak az eszünkbe, amikor sorban mondanak le. A pártelnök Frešo közben nem is érti, mi történik a párton belül, erre utalnak múlt heti kijelentései, melyek szerint felesleges az előrehozott kongresszus, ráér majd ősszel, nem is süllyed a hajó. Ám ha az SDKÚ azt szeretné, hogy osszanak még neki lapot az őszi önkormányzati választásokon, nagyon össze kellene kapnia magát. Rettenetesen csalóka az EP-választáson elért eredménye, amely inkább a jelöltek személyes sikerének és az alacsony részvételnek köszönhető, mint magának a pártnak. Az SDKÚ-nak valószínűleg annyi, a kérdés talán már csak az, hogy milyen hosszú lesz az agónia, és mennyire teregetik ki a párt hosszú évek során felhalmozódott szennyesét. Dzurinda és Mikloš valóban jól tette, hogy időben vette a kalapját, nekik legalább nem kell ott lenniük a mindenki számára rettentően kellemetlen végjátéknál. Valószínű, hogy a végén az SDKÚ is a HZDS sorsára jut: jóval tovább lesznek európai parlamenti képviselői, mint ameddig a párt jelen lesz a szlovák parlamentben. Furcsa szlovákiai szokás ez. Az iraki főváros síita lakói a kegyetlenkedő szunnita felkelők bevonulásától tartanak, a bagdadi szunniták pedig a fel-alá masírozó síita milíciáktól Félelem és rettegés a hétmilliós Bagdadban MTl-HÁTTÉR Mecsetekben esdeklő, imákat mormoló, komor hívek, bezárt üzletek, órákkal a kijárási tilalom előtt kiürülő utcák - ez most az iraki főváros. Bagdad lakói félelemmel és elkeseredéssel veszik számba azt az eddig elképzelhetetlennek tartott lehetőséget, hogy az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) szélsőséges harcosai elfoglalják Bagdadot. ,AUah, vezesd győzelemre seregünket” - csendült fel egy nagyra becsült síita imám fohásza az egyik bagdadi mecsetben. Mohamed Hásim al-Máliki 51 éves bagdadi síita azt mondja, „rég nem láttam ilyen szomorúnak és gondterheltnek az itt élőket.” Mindenkit meg fognak ölni Pedig mind a síita, mind a szunnita bagdadiaknak közismerten nagy az ellenálló képességük, de többen attól tartanak, hogy az ILIÁ jelentette veszély hasonló a várost a XIII. században elfoglaló mogul hordákéhoz, akik hasonlóan értelmezték az iszlamista törvényeket, mint a mai dzsihádisták, és akik a monda szerint a Tigris folyó vizét előbb a lemészárolt lakosság vérével vörösre, majd a belehajított több tízezer könyv tintájával feketére festették. A főváros még nincs közvetlen veszélyben, de a szunnita szélsőségesek térhódítása és az iraki hadsereg szégyenteljes vereségei a hétmilliós Bagdadot félelemmel töltik el. A síiták attól tartanak, hogy az ILIÁ szunnita harcosai válogatás nélkül legyilkolják őket. Bagdad szunnita lakói pedig attól tartanak, a szunniták harctéri sikerei miatt a fővárosi síita milíciák célpontjává válnak. Autók alig láthatók az utcákon, amelyek már órákkal az este tíztől érvényes kijárási tilalom előtt kiürülnek. A bagdadi repülőtérre érkező járatok félig üresek, miközben a viszonylag biztonságos északi kurd városokba tartó gépekre július végéig az összes jegy elkelt. Síita milíciák masíroznak az utcákon A városban több lett a biztonsági ellenőrző pont, a síita milíciák vallásos jelmondatokat kántáló tagjai járőröznek Bag- dad-szerte. Az állami televízió folyamatosan nacionalista dalokat, a hadsereg és a rendőri erők akcióiról készített videofelvételeket, katonának jelentkező fiatalokkal készített interjúkat sugároz, és Núri al-Máliki iraki síita miniszterelnök beszédeit közvetíti. Az egyikbagdadi köztéren hatalmas kivetítőn Ali asz-Szisztá- ni ajatolláh, a legfőbb iraki síita vallási méltóság felhívása olvasható, amelyben a szunnita felkelők elleni dzsihádra, szent háborúra szólít fel. Mindenkit emlékeztetett, hogy a szélsőségesek a bagdadi, szamarrai, nedzsefi és kerbelai szent helyek megtámadásával is fenyegetőznek. 1980 óta csak elvétve volt béke Az iraki fővárosban az elmúlt bő harminc évből alig néhányban nem voltak összetűzések: Irak 1980-1988 között Iránnal szemben viselt háborút, 1991- ben az első Öböl-háborúban Kuvaitira küldte katonáit, majd 2003-ban amerikai csapatok támadták meg az országot. Az elmúlt évtizedben, különösen 2006-2007-ben kiéleződtek a felekezeti ellentétek a síiták és szunniták között. Az összetűzések több ezer ember életét oltották ki, és teljesen átrajzolták Irak felekezeti térképét. így vált például a korábban szunnita Bagdad többségében síitavárossá. Megfélemlítik a bagdadi szunnitákat Mióta az ILIÁ elfoglalta a második legnagyobb várost, Mo- szult, és a kormányerők fegyvereiket hátrahagyva elmenekültek, tovább nőtt Bagdadban a fenyegetettség érzése. A fővárosban több ezer síita milicista, „békebrigádok” jelentek meg, és nehézfegyverekkel, aknavetőkkel és géppuskákkal felszerelkezve tartanak felvonulásokat szerte avárosban. A brigádok a 2003-ban létrehozott, Muktada asz-Szadr radikális síita hitszónokhoz hű Mahdi Hadserege újjászervezett változatai, amelyek néhány éve a véres felekezeti belháborúban élen jártak a szunniták elleni harcban. Abu Zajnab, a szervezet parancsnoka a felvonulásokról aztmondta: „Egy célunk van, a szunniták megfélemlítése”. Emellett civil ruhás, fegyveres titkosrendőrök jelentek meg a szunnita kerületekben. ,A politikusoknak eddig egy dolgot sikerült elérniük: bizalmatlanságot szítani a város síita és szunnita lakói között” - mondta a45évesJászerF árúk, a szunnita Azámíja kerület lakója. Hozzátette, hogy már megtervezte menekülési útvonalát, ha az ILIÁ bevenné a várost, vagy a síita müíciák a szunnita lakosok ellen fordulnának. ,A városban mindenfelé fegyverek vannak. Ez annak jele, mennyire ingatag a közbiztonság, és közeleg a katasztrófa”- mondta a férfi.
