Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-14 / 136. szám, szombat
Sport-grosicsgyulahalálára 23 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 14. Hatszor került az év világválogatottjába, 1999-ben minden idők tíz legjobb kapusa között volt Elment a Fekete Párduc Nyolcvannyolc éves korában tegnap elhunyt Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat kapusa. A család tájékoztatása szerint „Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20- kor, álmában, megtért Teremtőjéhez”. MT1-ÖSSZEÁLLÍTÁS Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, Bp. Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. A magyar labdarúgó-válogatott kapuját 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világ- bajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpia bajnoki címet szerzett. A Magyar Labdarúgó-szövetség honlapján olvasható megemlékezésből kiderül, hogy a kiváló kapust az újságírók hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába. Négyszer jelölték Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt. 1999-ben beválasztották minden idők tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben - az olimpiai győzelem esztendejében - az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év Labdarúgója volt. A pályafutása során Fekete Párducnak becézett sportembert az elmúlt években többször kórházban ápolták, elmondása szerint három szívinfarktus érte, az egyiknél, amikor elesett, eltört a bordája, majd többször kilyukadt a tüdeje. Családja csütörtökön közölte, hogy a szokásos kont- rollvizsgálatot követően ismét kórházban ápolják. Tegnap pedig haláláról tájékoztattak. Az Aranycsapat legendás kapusa 2011. február 4-én, 85. születésnapja alkalmából hoszta, hogy csak utánpótláskorúak szerepelhetnek a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes. Ennek ellenére már akkor is a világ- bajnokság volt a sportág csúcsa. Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk” - mondta Grosics, aki haláláig követte a futballt, de már csak televízióban, mert egészségi állapota ezt tette lehetővé. A játékosként elért kiváló eredményei mellett arra nagyon büszke volt, hogy Budapesten iskolát, Gyulán pedig labdarúgó-akadémiát nevez(Somogyi Tibor felvétele) tek el róla. Hozzátette, amikor ennek jelentőségébe belegondol, elsősorban azokra emlékezik, akik lehetővé tették számára, hogy ilyen pályafutása legyen, külön kiemelve a szüleit. „Ami tegnap történt, az nem foglalkoztat. Viszont gyermekkorom emlékei egyre élesebbek. Számomra fontos ezek újraélése. Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol visz- sza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért” - mondta három éve Grosics, akinek életéről Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm. „Ennek a közös útnak már vége" Csak Buzánszky maradt a legendás Aranycsapatból MTI-JELENTÉS A legendás Aranycsapatból - amely 1953-ban Londonban 6:3-ra verte Angliát - már csak Buzánszky Jenő él, a vele együtt 2011-ben a Nemzet Sportolói közé választott Gro- sicsot megelőzően Puskás Ferenc 2006-ban távozott az élők sorából. Buzánszky mély fájdalommal értesült barátja elvesztéséről. Az MTl-nek elmondta: péntek kora délután együtt kellett volna utaznia Grosiccsal Berlinbe. A Német Labdarúgó-szövetség ugyanis meghívta őket az 1954-es berni világbajnoki döntő 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre. „A barátom marad örökre. Együtt éltünk át szép sikereket és kudarcokat. Mindig lehetett rá számítani - mondta el telefonon a repülőgép felszállására váró Buzánszky. - A napokban kórházban volt, és mondta, hogy nem tud jönni Berlinbe velem. Reméltem, hogy felgyógyul, hazamehet, és megint mehettünk volna ünnepségekre, baráti összejövetelekre. Ennek a közös útnak most vége.” GROSICS GYULA Született: 1926. február 4., Dorog Meghalt: 2014. június 13., Budapest Sportága: labdarúgás Posztja: kapus Válogatottság: 86-3 vb-n szerepelt Klubjai - játékosként: Dorog (1943-47), MATEOSZ (1947-50), Budap. Honvéd (1950-54), Tatabánya (1956-62); edzőként: Salgótarján, Tatabánya, KSI, Kuvait Legjelentősebb eredményei játékosként - a válogatottal: olimpiai bajnok (1952, Helsinki), világbajnoki ezüstérmes (1954, Svájc), Európa- kupa győztes (1953); a Budapesti Honvéddal: háromszoros magyar bajnok Kitüntetései: a Halhatatlanok Klubjának tagja (1994), MOB Olimpiai Érdemérem (1995), Az évszázad legjobb magyar kapusa (1998), A Nemzet Sportolója (2011), Csík Ferenc-díj (2013). Világklasszisokkal játszott Grosics Gyula pályafutásáról mondta lapunknak: „Olyan élményekben volt részem, amüyeneket soha, sehol, semmilyen módon nem kaphattam volna meg az élettől, csak így, hogy az Aranycsapat tagja voltam. Ez tényleg olyan csapat volt, amely képességek dolgában messze felülmúlta a világ összes válogatottját. Örülök, hogy olyan játékosokkal játszottam együtt, akik vüágklasszisok voltak a maguk idejében. Puskás, Kocsis Sanyi, Bozsik, Hidegkúti a vüág bármely csapatában szerepelhetett volna.” A magyar fociról is beszélt a lapunknak adott interjúban Keveset mozognak a játékosok „A játékvezető mindent elkövetett, hogy ne mi nyerjünk" Hiányzik a világbajnoki cím ÖSSZEÁLLÍTÁS 2011-ben, 85. születésnapja alkalmából interjút adott az Új Szónak. Nem először nyüatko- zott lapunknak, szívesen beszélt önmagáról, a fociról. Ebből idézünk az alábbiakban. Figyeli a magyar focit? A válogatottat inkább, de csak a televízióban. Az NB I nem érdekli? Dehogynem, viszont régóta nem járok ki a mérkőzésekre. Mennyire más ma a foci, mint Gyulabácsiék idejében? Sokkal erőszakosabb és keményebb a játék. A mi időnkben nem mentek úgy az emberre, mondván, ha már nem tudom megakadályozni a labda útját, akkor legalább az ellenfelet akadályozom. Technikailag nincs sok különbség, talán annyi, hogy az akkori labdarúgásban - legalábbis nálunk, a Honvédnél és a válogatottnál gyorsabb volt a labda a pályán, kevesebbet cipelték, ezáltal felgyorsult a játék. Van még egy nagy hiba, legalábbis a magyar futballban. Keveset mozognak a játékosok, főleg a támadások alkalmával. A csatár Egy parádés mentése (alm-hu-felvétel) ÖSSZEÁLLÍTÁS Megkerestük, mit mondott Grosics Gyula az Új Szónak pályafutása legnagyobb állomásairól. A 6:3-ról és a 7:1-ről „Az angol-magyaron nem volt megbeszélve, hogy kapuscsere lesz a végén, ezért is haragudott rám többek között Sebes Gusztáv, mert soha nem egyeztettem vele, de minden olyan mérkőzésen cseréltem az utolsó 15-20 percben, amelyen biztos volt már a magyar csapat győzelme. Akkor még csak sérülés esetén lehetett kapust cserélni, hát el kellett játszani, mennyire fáj a vállam mega könyököm... A meccs után amúgy a közös vacsorán ott volt egy kilencvenes éveiben járó bácsi, aki úgy kezdte a mondandóját: „Tisztelettel köszöntőm az Ösztrák-Magyar Monarchia sportküldöttségét. ..” Életében nem látott valószínűleg futballmeccset. Oldalba bökték, megsúgták neki: „Sir, hát az Osztrák-Magyar Monarchia már 1919-ben megszűnt.” Nem zavartatta magát, de aztán már azt mondta, kedves magyar küldöttség... Azt hittem, hogy az angolok a visszavágón már olyan játékstílusban fognak játszani, ami alkalmazkodik a 4-2-4-hez, de nem! Ők a maguk WM-rendszerét erőltették. Kaptak is egyhetest.” A berni döntőről „Máig kísért az ’54-es vb-dön- tő emléke. Pontosan el tudnám mondani, az első perctől az utolsóig, mi történt a pályán, és hogyan történt. Évekig nem tértem észhez. Az a csapat nyert Nemzetek Kupáját, olimpiai bajnokságot, négy és fél évig veretlen volt. Minden okunk megvolt arra, hogy azt higgyük, ez a világbajnokság is zsebben van. Mikor vége volt a meccsnek, álltunk a dísztribün előtt, játszották a német himnuszt... Végigszaladt rajtam, hogy ezek őrültek - miért a német himnuszt játsszák előbb? A mi életünkből, a magyar labdarúgás történetéből örökre hiányozni fog az a világbajnoki cím. Nem a németek nyerték meg, hanem mi vesztettük el a vb-t. Annak a magyar csapatnak meg kellett volna verni azt a német gárdát, ráadásul a 8. percben már 2:0-ra vezettünk. Utólag azt mondom, bár ne vezetettünk volna. Esett az eső egész nap, és pálya egyre nehezebb volt. Régi vesszőparipám, évtizedek óta meggyőződésem, ha nem az angol bíró vezeti a döntőt, akkor más lett volna az eredmény. A játékvezető először megadta a németek második gólját, amelyet szabálytalanság előzött meg, aztán nem adta meg Puskás Öcsi teljesen szabályos gólját. Ez a két momentum döntően befolyásolta az eredményt. Ajá- tékvezető mindent elkövetett, hogy ne mi nyeljünk. Tudatosan vagy tudat alatt biztosan ügyködött a bíróban a 6:3-as találkozó emléke.” nem mutatja magát, megvárja, míg a játékostársát vagy felrúgják, vagy elveszik tőle a labdát, vagy elrontja... Sajnos ez jellemzi a magyar labdarúgást, elég mélyen is vagyunk a világranglistán. Orosics Gyula (1926-2014) szabb interjút adott, amelyben többek között arról vallott, hogy csatár szeretett volna lenni. „Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem” - mondta az olimpiai aranyérmes labdarúgó, aki már 14 évesen bemutatkozott az élvonalban szülővárosa, a Dorog színeiben. Arra a kérdésre, hogy elcse- rélné-e ötkarikás győzelmét a világbajnoki címre, igennel válaszolt. „1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgószövetség 1956-ban szabályoz-
