Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-10 / 132. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 10. Dzurindáék elhasználódtak, mondanivalójuk kiüresedett, s velük együtt a párt is elindult lefelé Távozás fáziskéséssel A jobboldal egykori vezető pártja, az SDKÚ leépülésének újabb fázisába érkezett azzal, hogy egykor legismertebb és leghitelesebb politikusai, Mikuláš Dzurinda és Ivan Miklós elhagyták a pártot. TOKÁR GÉZA Nem az a probléma, hogy a két politikus távozik, előfordul ilyesmi. Dzurindáék ideje a Gorilla-botrány idején járt le igazán, háttérbe szorultak és fokozatosan elveszítették maradék befolyásukat is. A párt legnagyobb baja, hogy a generációváltás sikertelennek bizonyult és nélkülözte a tudatosságot, amiben komoly szerepe volt az exkormányfőnek. Dzurinda karrierje ezzel a lépéssel szinte biztosan véget ért, lassan egy évtizeddel miniszterelnöksége után is stabilan a bizalmatlansági listák élbolyában szerepel. Miklós még reménykedhet abban, hogy valamelyik párt lát lehetőséget benne és az imázsában, annak a hírnévnek a maradványaiban, amely a páros politikai túlélését szlovákiai viszonylatban ilyen sokáig biztosította. Kettejükkel jött el a jobboldal első aranykora, az az időszak, amelyhez az ország gazdasági fellendülése és régióbeli pozícióinak megerősödése kötődik. A leosztásban Dzurinda az ügyes és tehetséges hatalmi manipulátor szerepét játszotta, aki az együttműködés szimbóluma, de közben kifinomult módszerekkel tartja sakkban és játssza ki egymás ellen a koalíciós partnereit. Tehetsége azonban mit sem ért volna, ha nincs mögötte teljesítmény, ezt pedig elsősorban a Miklós nevéhez fűződő gazdasági reformok, a szebb jövő ígérete jelentette. A két politikus tevékenysége összenőtt, kiegészítették egymást. Az SDKÚ ugyanakkor nem tudott megbirkózni azzal a problémával, hogy a fellendülésnek vesztesei is akadtak, a leszakadó régiók és a hátrányos helyzetű rétegek. A mélyülő szociális szakadék megadta a lehetőséget a Smer fel- emelkedésére, Dzurindáék pedig elhasználódtak, mondanivalójuk kiüresedett, s velük együtt a párt is elindult lefelé. Az SDKÚ mondanivalója az ezDzurindának legfeljebb csak személyes elégtétel lehet, ha látja, hogy életműve a távozásával össze is dől. redfordulón sem volt sokkal megfoghatóbb, mint ma. A különbség, hogy míg a Dzurinda- féle párthoz a szavazók hozzákapcsolták a haladás, a progresszió és a reformok fogalmát, a Frešo-vezette SDKÚ semmilyen képzettársítást nem vált ki a szavazókban. Se jövőképe, se elképzelései, s ami rosszabb, igazi szövetségesei sincsenek. Pedig nem kellett volna így alakulnia. Dzurinda tragédiája, hogy a konfliktuskeltő hatalmi játszmáit hosszú távon nem csak szlovákiai viszonylatban bukta el, az SDKÚ belső struktúrái is kicsúsztak a kezei közül. Túl sok lett a haragosa. A Gorillabotrány pedig a teljes bukás volt, biztossá vált, hogy esély sincs az együttműködésre a párt hatalmi erőközpontjai között. Frešo gyengesége, kudarcai csak következményei annak, hogy hazai pályán is túl sokan akarják a bukását, igazából senki sem érezte magáénak a politikai formációt. Haladást, progressziót elérni és reformokat megvalósítani pedig nem lehet valós politikai erő és összetartás híján. Az SDKÚ-ból mindez hiányzik, Dzurindának pedig legfeljebb csak személyes elégtétel lehet, ha látja, hogy életműve a távozásával össze is dől. Oroszország ellenséges lépésnek fogja tekinteni a NATO-erők bárminemű megerősítését Moszkva válaszol a fokozott amerikai jelenlétre MTl-HÁTTÉR Oroszország ellenséges megnyilvánulásnak fogja tekinteni a NATO-erők bárminemű megerősítését határai közelében, és válaszlépéseket tesz - jelentette ki Vlagyimir Tyitov orosz külügyminiszter-helyettes egy interjúban. Tyitov óva intett Finnország semleges státusának megváltoztatásától is. Szavai néhány nappal azután hangzottak el, hogy Barack Obama amerikai elnök az USA katonai jelenlétének növelését ígérte a Moszkva szándékai miatt aggódó kelet-európai NATO-tagoknak. „A szövetség katonai jelenlétének erősítését Oroszország határai közelében nem tudjuk másként értelmezni, mint ellenséges megnyilvánulásnak” - mondta a magas rangú orosz külügyi vezető. Számottevő NATO-erők Közép- és Kelet-Európába telepítése, még ha azt rotációs alapon hajtják is végre, közvetlenül sértené a NATO és Moszkva közötti együttműködés 1997-ben aláírt alapító okiratát - tette hozzá. Ez esetben „kénytelenek lennénk megtenni minden politikai és katonai intézkedést biztonságunk védelmére” - hangoztatta, s egyúttal a NATO-ra hárította a felelősséget az ukrán válság elmérgesedéséért. A szövetség légi járőrözési tevékenységének fokozása a balti államokban, erőinek növelése a közép-kelet-európai államokban, valamint a Feketetengeren, az orosz határok közelében végzett hadgyakorlatainak intenzívebbé tétele és az AWACS felderítő repülőgépek használata Ukrajna határai mentén mind súlyosbítja a már amúgy is bonyolult helyzetet - mondta a külügyminiszter-helyettes. ,Az a próbálkozás, hogy a NATO számára a Keletről érkező fenyegetés elrettentésének szokásos nyomvonalán keressenek új szerepet, felgyorsíthatja a fegyverkezési versenyt, ami komoly következményekkel járna az euroatlanti térség minden állama számára” -folytatta Tyitov. Közölte: Oroszország reméli, hogy Finnország ragaszkodni fog semleges státusához, amely a stabilitás fontos tényezője az észak-európai térségben. Hozzátette, „a nemzetbiztonságra és a védelmi politikára vonatkozó döntések természetesen Finnország szuverén ügye”. Ugyanakkor emlékeztetett, hogy eddig csak a finn közvélemény 20-25 százaléka támogatta az ország NATO- taggá válását, és hangsúlyozta, hogy a csatlakozásról „csakis népszavazás alapján szabadna dönteni”. KOMMENTAR Szakadozó Háló NAGY ANDRÁS Elindult az első támadáshullám Radoslav Pro- cházka ellen, Igor Matovič jó politikai érzékkel találta meg az eddigi egyetlen témát, mellyel könnyen nekimehet a Háló elnökének. De vajon miért csak Matovičot zavarja Procházka? Procházkát az elnökválasztáson elért eredményéért szinte minden politikai kommentátor az egekig magasztalta, megbocsátva neki vagy megfeledkezve eddigi hibáiról. Az igazság az, hogy a jobboldal annyira vágyik már egy olyan politikusra, aki újra integrálná, maga köré fogná a többieket, hogy hajlandó a kisebb-nagyobb hibákat megbocsátani. Természetesen a politikában ezek a hibák nem felejtődnek el, legfeljebb rövid időre söprik azokat a szőnyeg alá, hogy ha majd szükség lesz rájuk, előkerüljenek. Mivel már eltelt némi idő az elnökválasztás óta, tiszta fejjel érdemes végiggondolni, vajon miért is tudott ilyen komoly eredményt elérni az a Radoslav Procházka, aki csak pár éve van jelen a politikában, s annyira látványosat eddig nem alkotott. Alfa nevű korábbi kezdeményezése mögé nemhogy nem álltak be mások, de nagyjából senki sem értette meg, hogy pontosan mihez is akar kezdeni. Törvényjavaslatai nem különösebben emlékezetesek, retorikai képességét is csak a kampányban csillogtatta meg, nem aranyszájú parlamenti szónokként emlékszünk rá. Két évvel ezelőtt egyáltalán nem volt világos, hogy mi is szeretne lenni. Valószínűleg még maga sem tudta, éppen ezért találta ki furcsa kezdeményezését, hogy legalább arra az időre, amíg eldönti, valamennyire kitűnjön a tömegből. Elnökválasztási eredménye inkább a többi jobboldali jelölt gyengeségének, mint az ő programjának tudható be. Mostani preferenciáinál az látszik, hogy szavazói mégsem egyértelműen a többi jobboldali párttól érkeztek. Az az igazság, hogy Procházkával már megint egy olyan politikai párt kezd kiépülni, melynek politikai céljairól szinte alig lehet tudni valamit, inkább csak az elnökéről, aki nyilván arra vágyik, hogy Robert Fico legfőbb kihívója legyen. S onnan már „egyenes” út vezethet a miniszterelnöki székbe. Álomnak szép, de nem eszik olyan forrón a kását. Az eddigi felmérések alapján Procházkának leginkább Matovičéktól sikerült szavazókat elcsábítani, illetve a korábban passzív szavazók táborából is sokan beállnának mögé. Ám ez a tábor politikailag jóval instabilabb, és valószínűleg a többi jobboldali párt törzsszavazóinál jóval szkeptikusabb is. Éppen ezért Procházkának nagyon kellene vigyáznia, hogy ne kövessen el olyan hibákat, amelyeket kihasználva például Matovič könnyedén belerondíthat nagy tervébe. A mostani számlás-hazugságvizsgálós-magyarázkodós affért nézve úgy tűnik, Procházka mégsem akkora stratéga, ahogy azt előadta és a többség el is hitte neki. Pedig olyan szépen indult, ugye? FIGYELŐ Abbász tisztára mosva Előrelépésként értékelte az olasz sajtó Ferenc pápa, Simon Peresz izraeli és Mah- múd Abbász palesztin elnök vatikáni békeimáját, a kommentárok azonban a találkozó gyenge pontjaira is rámutattak. A Corriere della Sera megjegyezte, hogy a Szent Márta-ház, ahol a pápa vendégeit fogadta „a világ kapujává vált”, de más elfoglaltságra hivatkozva a találkozón nem volt jelen Riccardo Di Segni római főrabbi. Di Segni úgy nyilatkozott, a békeimát a pápa szentföldi útján kellett volna megtartani. Ä La Stam- pa szerint az egyházfő „követ dobott a béketárgyalások mocsarába” és megmozdította az állóvizet. Apápalettavi- lágdiplomácia főszereplője címmel az II Giornaléban Fiámmá Nirenstein olasz politikus azt hangoztatta, a békeima a távozás előtt álló izraeli elnök „mennybeme- nesztése” volt és Abbászt is legitimizálta. ,A békeimán mindenki pacifista lett. Abbászt semmilyen mosoda nem mosta volna tisztábbra”- írta Nirenstein. (MTI) Haszontalan demokrácia Óva int a kínai központi pártlap, a Zsenmin Zsipao a nyugati demokráciák csapdájától, a káosztól, a „színes forradalmaktól”. A kínai központi propaganda időről időre fontosnak tartja a közvéleményt meggyőzni arról, Kínának folytatnia kell megkezdett útját. Ezt alátámasztandó felhozza, hogy az elmúlt hónapokban Kijevtől Bangkokig az utcai politizálás „mély fájdalmat” eredményezett. Nyugat-Ázsiától Észak-Afri- káig sok ország zuhant a nyugati demokrácia zavaros őrületébe, amely sem boldogságot, sem stabilitást nem hozott. A kínaiaknak örülniük kell, hogy országuk kitart a sajátos kínai szocializmus mellett, mert ellenkező esetben kérdés, hogy béke lenne-e az országban. (MTI)
