Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)

2014-06-07 / 130. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 7. \ Vélemény És háttér 7 A magyar reklámadó miatt megszűnhetnek a szennyműsorok, de egy csomó értékes is Népelsötétítés Csütörtök este azok is megtudták, mit jelent a tervezett magyarországi reklámadó, akik eddig nem érdeklődtek iránta. JUHÁSZ KATALIN A magyar sajtó modernkori történetében példátlan összefo­gásnak voltunk tanúi. Hatvan­négy tévécsatorna, rádió, online és nyomtatott lap csatlakozott a Magyar Reklámszövetség tilta­kozásához a reklámadó beveze­tése ellen. Az RTL Klub, a TV2, sőt a kormányközeli HírTV is el­sötétült negyed órára. A rádiók a tiltakozás szövegének beolvasá­sával, a nyomtatott sajtó égy- egy üres oldallal, az online felü­letek, köztük a Magyar Nemzet Online szintén elsötétítéssel fe­jezte ki tiltakozását. A Fidesz kultúrpolitikusa, L. Simon Lász­ló hétfőn terjesztette be a reklámadóról szóló javaslatát, amely adósávokban határozza meg a reklámbevételek adóját. A 20 milliárd forintot meghaladó bevételt 40 százalékos adó ter­helné - ráadásul már idén. Az adó alapja a médiában, sajtó­ban, szabadtéri reklámhordo­zókon, járművön, nyomtatott anyagokon vagy ingatlanon, va­lamint az interneten közölt hir­detésekből származó bevétel. Az új adóból 8-10 milliárd fo­rintos bevételt várnak, a Magyar Reklámszövetség szerint vi­szont 30-40 milliárdos kárt okozna a gazdaságnak az intéz­kedés. A reklámok drágulásával csökkenne a hirdetők száma, ennek következtében népszerű tévéműsorok és közkedvelt ro­vatok szűnnének meg. Az első számú vesztes az utolsó magán­kézben lévő tévécsatorna, az RTL Klub lenne, a kis csatornák pedig akár meg is szűnhetnek. (Egy fideszes országgyűlési képviselő a minap nagyon oko­san ki is fejtette a tévében, hogy szerinte felesleges ennyi tévé- csatorna.) A reklámadó elsősorban a sa­ját gyártású, népszerű tévésoro­zatokat veszélyezteti, mint ami­lyen a Jóban-rosszban és a Bará­tok közt, valamint a tehetségku­tató show-műsorokat, amelyek népszerűsége a közelmúltban minden tervet túlszárnyalt. A jö­vőben a közösségi oldalakat is megadóztatnák, ígérte L. Simon László, és példaként említette a politikusok facebookos, illetve youtube-os hirdetéseit. Mert bi­zony ezt a hírverést sem lehet adózatlanul tűrni. Mindez bizony egy adónak ál­cázott „kivégzés”. Amelyet sze­rintem - tiltakozás ide, vagy oda - minden gond nélkül megvaló­sítanak. Mert megtehetik. Bár nálam jobban kevesen utálják a Barátok köztöt és a Jó- ban-rosszbant, most engedtes­sék meg, hogy kiálljak e soroza­tok mellett. Mert bár a két nagy kereskedelmi csatorna remek érzékkel fenyeget a népszerű so­rozatok megszűnésével, szerin­tem a legnagyobb kár az ugyan­ebből a büdzséből készülő hír- és tájékoztató műsorokat (Tények, Mokka, Napló, Aktív) érné. Rendkívüli dolog, hogy a kormánybarát Magyar Nemzet is keményen nekiment a tervek­nek. Vezércikkében arról ír, hogy „a kétharmad most való­ban rá akar lépni a sajtószabad­ság torkára. A reklámadónak ugyanis sem más értelme, sem más üzenete nincs”. Egyöntetű­en elutasítják a reklámadót a te­rületen működő szakmai szö­vetségek és egyesületek is, ame­lyek szerint a végső válasz a ma­gyar székhelyű vállalkozások külföldre költözése lehet. Az üggyel nagyon is össze­függ, hogy sorra mondanak fel az újságírók az origo.hu. hírpor- tálnál. A Hírek rovat újságírói­nak többsége otthagyja a por­tált, a videós szekció teljes gár­dája felmondott, azaz a hata­lomnak sikerült szétzúznia az egyik legfontosabb magyaror­szági hírportált. És csupán annyit kellett tennie, hogy kirú- gatta a főszerkesztőt, nem sok­kal azután, hogy az Origó nyil­vánosságra hozta Lázár János ál­lamtitkár luxusszállodás, hat éj­szakára kétmillió forintos ügyét. No comment. Nem szeretnék ma Magyarországon újságíróként dolgozni... Micike, ez a fenék nem fér a fejembe, ez a láb nem megy ki belőle! (Peter Gossányi rajza) >r> \ \ 1 \ ^ ^ / / . » 1 1 J / / I ' - l/f / JEGYZET A bűnbak PUHA JÓZSEF Menesztése után is célke­resztben van a szlovák köz­média volt munkatársa. Elkövetett egy óriási hibát, a legnépszerűbb közösségi oldalon megkérdez­te, miért ne tehetne „egy bizo­nyos dolgot” a családját meg­lopó romával. Ha valamelyik honlapon, álnév mögé bújva írja ezt, a haja szála se görbül. Sőt, jó néhányan lájkolták volna. Aki figyeli a fórumokat, főleg azokat, amelyeken ki­sebbségekről van szó, láthatja, egyre több a rasszista bejegy­zés. Talán akkor sem büntet­ték volna meg a televízióst, ha politikusként vagy mondjuk az elnöki hivatal osztályvezető­jeként mondott volna ilyesmit. Bemondóként viszont el kel­lett vinnie a balhét. Ami rend­ben is van, közszolgálati in­tézmény nem tolerálhat ilyen kijelentést, még akkor sem, ha azt egy károsult teszi. De most már bocsássunk meg neki és hagyjuk élni. Egy ilyen be­jegyzésből nem következik au­tomatikusan, hogy az illető fajgyűlölő. Afórumozókegy része viszont az. Ráadásul, ahogy lenni szokott, átestünk a ló másik oldalára. Végre van egy kirakatbábu, akibe na­gyokat lehet rúgni. Egy celeb - akiről mindent tudunk, csak azt nem, mi a foglalkozása - felszólította a kirúgott műsor­vezetőt, kéijen elnézést a ro­máktól. Ha utánanézett volna, tudná, hogy ez már megtör­tént. De az nyilván fel se me­rült benne, hogyha már idáig fajultak a dolgok, a tolvajló romának is illene megszólal­nia, bocsánatot kérnie. Lehet, hogy ő megússza, a bemondó viszont a karrierjével fizetett. Nem ismerem közelebbről a kirúgott hölgyet. Tételezzük fel, ez a munka volt az álma, s mindent megtett, hogy idáig eljusson. Óriási hibát követett el. De tegyük a szívünkre a ke­zünket: mondtunk valaha meggondolatlanul olyat, amit később megbántunk? Bizo­nyára. S ha mindannyian a munkánkkal fizettünk volna érte, kevesen dolgoznánk je­lenlegi munkahelyünkön. Ót egy életre megbélyegezték, a média kapui bezárultak előtte. Sőt, bizonyára nincs olyan cég, amely most alkalmazná. A tör­téntek kapcsán, a hibázó tele­víziós után most már ideje vol­na megbüntetni a fajgyűlöle­tüket az interneten kiélőket is, akik bárkit kedvükre gyaláz- hatnak. És persze a betörőket is illene, alďk közül sokan megússzák, vagy jelentéktelen büntetést kapnak. KOMMENTÁR Etnikai, polgári RAVASZ ÁBEL Az elmúlt hónapok választásai (megyei, elnöki, európai) legfőbb tanulsága szlovákiai magyar szempontból az, hogy legalább 2016-ig fenn­marad a gyakorlati kétpártrendszer az ország déli részén. Az is látszik már, hogy a fő törésvo­nal némileg változik: az etnikai és a polgári poli­tizálás között húzódhat. Az MKP a három szavazáson sikeresen biztosította továbbélé­sét 2012-es, sorozatban második országos választási fiaskója után is. Apárt ugyan érzékeny veszteségeket szenvedett el a megyei és az európai szinten is, voltak viszont szimbolikus győzelmei - elsősorban Berényi nagyszombati teljesítménye, illetve az, hogy a párt a legutóbbi voksoláson több szavazatot kapott a rivális Hídnál. Az MKP karakán lépése Bárdos Gyula államfői jelölésével megmozdította a párt struktúráit és hold­udvarát, mindazonáltal megmutatta az MKP, mint idea hatá­rait is: a magyarokat megszólító ellenjelölt nélkül sem sikerült maga mögött integrálnia a szlovákiai magyarság egészét. Az MKP így egy etnikai politizálást bemutató erő maradt, amely azonban az általa képviselni kívánt etnikumnak csak egy ré­szét képes megszólítani. Bár a Híd az említett választásokon sikeresen megvetette a lá­bát olyan helyeken is, ahol eddig nem volt jelen - a legfonto­sabb talán az Európai Parlament-, de a pártban nem volt ele­gendő erő, hogy délenjobban teljesítsen riválisánál. Mind­azonáltal a Híd ma is a korábbiakhoz hasonló arányokban tud­ja hozni a magyar és szlovák szavazók és politikusok elegyét, ami egyedülállóvá teszi a politikai palettán. A párt jelentősebb ideológiai változásokon ment át, mint az MKP: multietnikus erőből polgárivá igyekszik átformálni magát, s ez mélyebb és erőteljesebb jelenlétet feltételez az északi régiókban, vala­mint nagyobb odafigyelést kíván az országos szintű témákkal kapcsolatban. A Híd Lucia Žitňanská bevonásával pedig talán végre megtalálta azt a személyt, aki szlovákként hasonló hú­zónév lehet északon, mint Bugár Béla délen. Itt tartunk ma: a két párt tovább vívj a harcát a magyar szava­zók kegyeiért, és ebbe eddig jelentős mértékben sem a szlovák pártok, sem a „harmadik erő” (az új kereszténydemokrata párt) nem tudtak epizódszereplőnél komolyabban beleszólni. Ráadásul a választási eredmények és a közvélemény-kutatá­sok azt mutatj ák, csökken a mozgás a két párt tábora között, és inkább az a döntő, hogy melyik tudja jobban mobilizálni a híveit. Alacsony részvételnél (mint az európai választások) rendre az MKP a nyerő, magasabbaknál inkább a Híd erősebb. Úgy tűnik, a 2009 után kialakult szlovákiai magyar kétpárt­rendszer legalább a 2016-os parlamenti választásokig (vagy még tovább) nem változik. Ez nem csupán elitjei személyi összetételéből következik, hanem a két olyan, egymástól elté­rő vízió - az etnikai politizálás és a polgári politizálás - megje­lenítéséből is, amelyekkel szavazóik tisztában vannak, és amelyek között csökkenni látszik az átjárás esélye. FIGYELŐ Német-francia „barátság” Hetven évvel a normandi­ai partraszállás után a fran­cia lakosság szemében az or­szág legstabilabb szövetsé­gese Németország, az USA csak utána következik, Oroszország támogatottsága pedig óriásit esett. Ez derül ki egy közvélemény-kuta­tásból, amelyet a „D-day” év­fordulója alkalmából rendelt egy regionális francia lap. A francia-német páros széthú­zása ellenére a volt ellensé­ges országot a megkérdezet­tek 82%-a tekinti biztos szö­vetségesnek, ugyanúgy, mint 10 éve. Az Egyesült Ál­lamokban a megkérdezettek 77%-a bízik, 22 százalék- ponttal több, mint tíz éve, amikor Amerika támogatott­sága az iraki háború miatt megcsappant. Ezzel szem­ben az ukrajnai válság, illet­ve a Krím bekebelezése miatt Oroszország támogatottsága 26 százalékpontot esett, most csupán 13%. Sőt Orosz­ország a harmadik legfenye­getőbb ország a közvéle­mény szerint; 17%-nyian gondolják így. Oroszország után Irán (22%) és Irak (20%) következik. Tíz éve még csak a megkérdezettek 3%-a tartott Oroszországtól. A szovjet és az amerikai szerep megítélése Németor­szág 2. világháborús veresé­gében is sokat változott. Míg egy 1945-ös felmérés szerint a franciák 57%-a gondolta, hogy a győzelem a legna­gyobb mértékben a szovjetek érdeme volt, akik már 1941-től harcban álltak a németekkel, és mintegy 20 millió katonát veszítettek, most csak a megkérdezettek 23%-a véli ezt. Ezzel szem­ben most 49%-nak az a vé­leménye, hogy főleg az ame­rikai hadsereg érdeme a Harmadik Birodalom vere­sége, pedig rögtön a háború után még csak 20%-nyian gondolták így. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom