Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-22 / 116. szám, csütörtök

A juh vagy birka az egyik legősibb háziállatfajta. A hazai juhfajták őse a vad arkal juh (Ovis vignei arkal), melynek elődeink haszno­sították a gyapját, húsát és a tejét is. Ma is haszonállatként tartjuk számon, de egyre terjed hobbiál­latként való tartása is. A párosujjú pa- tások rendjébe tartozik. Köny- nyen szaporodik I természetes körülmények j között is. A hobbiszinten gazdálkodók számára a juhok ideális haszonállatok. A kisebb farmok üzemelte­tői, de a kezdők is könnyen boldogulnak a juhtartással. A család apraja-nagyja ha­mar megkedveli a kedves, J jámbor, igénytelen állatot, s főnyereményként tekint az önműködő fűnyíróként is jól bevált hobbiállatra. A juh mélyen legel, a finom szálú J füvet szinte leborotválja. TENYÉSZTENI VAGY HIZLALNI? A hobbigazdaságban a bir­kát tenyészteni vagy hizlalni is lehet. A tenyésztés abból áll, hogyjuhokat tartunk, majd a szaporulatot értéke­sítjük. Ezt nevezzük vágóbá- ' rány-előállításnak. A hizlalás esetében vágóbárányokat vásárolunk, és felhizlaljuk őket. Erre legjobb időszak a nyár, amikor a bárányok a legelőre terelhetők. A juh ugyanis kérődző, nyájban élő, legelésző állat. Sok fajtája ismert, nálunk leggyakrabban a merinó ju­hokat tartják. Jó húshozam­mal rendelkező fajta, amely a béketűrés, az alázat, az önfeláldozás jelképe. Szereti ! a társaságot, a háztájiban is érdemes legalább két állatot tartani, de kis csoportokban még jobban érzi magát. AZ IDEÁLIS JUHLEGELŐ Takarmányozása nem költséges, nem időigényes. A gyengébb legelőket is jól hasznosítja. A legelőről j mindig távolítsuk el a túlzott mennyiségű pillangóst, mert felfúvódhat tőle. Az ideális legelő gazdag bota­nikai állományú és száraz talajú. A juhok legeltetését a legelő füvének növekedésé­TÁPLÁLÉKKIECÉSZÍTŐK A birkáknak sóra, ásvá­nyi anyagokra, speciális táplálékkiegészítőkre is szükségük van. Mivel a réz veszélyes számukra, a takar­mányboltokban árult, külön a juhok számára előállított ásványianyag-keveréket szerezzük be. Az anyaju­hoknak a táplálékkiegészítő­ket a vemhesség ideje alatt, esetleg szoptatáskor vagy SZÉNÁVAL, ABRAKKAL Télen szénát is be kell sze­rezni. Egy napnál tartósabb koplalás komoly emésztési zavarokat okoz. Ugyanak­kor a túletetés is végzetes lehet. Abrakként árpát, búzát, zabot, tritikálét, eset­leg kukoricát, fehérjehordo­zókat, borsót, napraforgót - extrahált vagy hidegen préselt formában - és ipari melléktermékeket adha­tunk nekik. Utóbbiakkal vigyázni kell, mert változó a minőségük, és könnyen avasodnak, penészesednek. Az abrak túlzott etetése a bendő elsavanyodását és tejsavmérgezést okozhat, ezért folyamatosan ellen­őrizni kell. A kérődzőknek szükségük van a szerkezettel bíró rost­ra, ezért, különösen télen fontos a széna vagy a szál­fából vagy fémből. A szállás takarítását elég évente egy­szer, tavasszal elvégeznünk, amikor már elég meleg az időjárás. Átéli hónapokban a szalmával keveredett trágya melegen tartja a helyüket - ezt nevezzük mélyalmos tartásnak. Udi I rás és gázokkal szennyezett levegőjét nem szereti. Az ürülékkel szennyezett, ned­ves almot, sáros, vizes talajt nehezen viseli. A hidegebb éghajlati övezetekben szük­ség van egy zárt pajtára, de ha csak a nyári hónapok­ban szeretnénk foglalkozni a juhokkal, akkor egy fedett, elkerített akol is megteszi. Egy jól elkerített karámba a ragadozók sem hatolhat­nak be. A háztájiban egy disznóól, egy kiürült garázs, egy kihasználatlan épület is megfelelő szállás lehet. A szállás fontos tartozéka az itatóedény vagy -vödör és a szénarács, amely készülhet NYÍRÁS, EGÉSZSÉGVÉDELEM A juhokat évente legalább egyszer, rendszerint ta­vasszal meg kell nyírni az egészségük megőrzése végett. Ahol sok a birka, elektromos nyírógépet használnak. Kisebb farmon a felbérelt nyíró végezheti el a juhok nyírását. Ha nincs pénz nyírógépre, és saját kezűleg szeretnénk megnyírni a juhainkat, kézi juhnyíró ollót hasz­nálhatunk. A körömápolás is fontos fel­adat, mert a túlnőtt körmök a lábvég megbetegedésé­hez vezethetnek. A sáros út és a nedves alom sem kedvez a lábvégeknek. A sántítás oka legtöbbször a gyenge köröm. Ügyelni kell a tisztaságra, mert számos betegség gyengítheti juhainkat. A külső és belső paraziták ellen rendszeresen védeni kell őket. A juhok oltása és féregtelenítse is fontos fel­adat. Ebben az állatorvos ad megfelelő tanácsot. A juh féléves korára ivar­éretté válik. Tenyészéretté csak hónapokkal később, amikor eléri végső töme­gének 75% -át. Ivarzása (berregése) szezonális, rendszerint ősz elejére esik. Avemhességi idő 150 nap, melynek végén általában egy-két utód születik. A juh hosszú életű, életkora a 10 évet is meghaladja. Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök tői és megerősödésétől függően áprilisban lehet megkezdeni. Sáros talajú legelőt és fiatal, néhány cm-es hajtást ne legeltessünk. Az optimális legelőfű a juhok számára 10-15 cm-es, de a magasabb füvet is eredményesen lehet legeltetni. A le­geltetést késő ősszel- az időjárástól füg­gően -, általában november végén lehet befejezni. Ha kedveskedni szeretnénk állata­inknak, adjunk nekik répát- nagyon szeretik. Ajuh szinte a füvön is elél. A fű azonban nem mindig biz­tosít elegendő tápanyagot. Ezért szükség esetén dúsíta­ni kell a takarmányt széná­val, táplálékkiegészítőkkel. A friss ivóvízről is gondos­kodnunk kell. Az ivóvíz tiszta, lehetőleg 12-18°C hőmérsékletű legyen. ma etetése. Rost hiányában leáll a kérődzés és a bendő- működés, az állat elpusztul. A szalma akkor etethető, ha nem penészes vagy dohos. A penészes takarmány a penészgombák által termelt toxinok miatt vetélést és egyéb betegséget okoz. Zárt tartásnál minden ete­téskor adni kell a juhoknak szálas takarmányt. Ez lehet lucernaszéna, réti széna, za­bosbükköny, fűszéna vagy kukoricaszár. A vágóbárány­előállításhoz magasabb tápértékű kevert szénát soroljunk be a takarmánya­dagba. A juhok jól értékesí­tik az erjesztett takarmányt (kukoricaszilázs, szenázs, speciális szilázs), és szeretik a borsószalmát is. párzás idején kell beadni. A bárányoknak is adhatunk tápot, hogy intenzívebben növekedjenek és hízzanak. A takarmányokat eltérő összetételben kell etetni, attól függően, hogy szop­tató vagy vemhes anyajuh, kis-, közepes- vagy nagyrá- májú választott jerke vagy kosbárány, jerketoklyó vagy kostoklyó, esetleg vemhes jerketoklyó, pecsenyebá­rány vagy tenyészkos az állatunk. PAJTA, AKOL A birkának széltől védett, hűvös és száraz szállásra van szüksége. Az istállók pá­Ikert és udvar 2014. május • www.ujszo.com Állatfarm | y ■■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom