Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-20 / 114. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 20. Kultúra 19 Kassai Csongor a pozsonyi Új Színpad új előadásában Jozef Kroner legendás szerepét játssza Nem lehet megvesztegetni Üzlet a korzón - Kassai Csongorral (Ctibor Bachratý felvétele) Szabadságát őrizve különböző helyeken, más és más színházi produkciókban játszik Kassai Csongor. Állandó szerződés nem köti egyetlen társulathoz sem. Pár héttel ezelőtt a pozsonyi Új Színpadon volt bemutatója. Jozef Kroner legendás szerepét, Tóno Brtkót alakítja az Üzlet a korzón zenés változatában. De látható egy Duna-parti hajón is, a 3x2 című előadásban, és nemsokára ismét kamera elé áll. Alice Nellis készülő cseh filmjében ölt magára reverendát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szabadúszóként, túl a negyvenen, gondolom, már csak olyan felkérésekre mond igent, amelyek valóban érdeklik. Vagy más szempontok is szóba jöhetnek? Épp ezen dolgozom magamban. Hogy más szempontok ne legyenek. Hogy csak olyan munka részese legyek, amelyben tényleg jól érzem magam, és előbbre visz a pályán. Igen, már csak olyan szerepeket szeretnék elvállalni, melyekben érzem a kihívást. Vagy a darab minősége, vagy a partnerek, vagy a rendező által. Szeretném, ha végre benőne a fejem lágya, és minden helyzetben felnőttként döntenék, s ezt a választásaim is tükröznék. Gyereknek maradni munkaköri kötelességem, az igent vagy a nemet azonban érett fejjel szeretném kimondani. Vannak még nagyobb megingásai? Mivel olyan a természetem, és szerencsére a pályám is úgy alakult, hogy nem kell a pénzért hajtanom, nem is fordulhat elő velem, hogy egy nagyobb ösz- szeggel esetleg levesznek a lábamról. Nem megyek bele mindenféle nívótlan produkcióba. Nálam ez freudi alapon működik. Nem szeretném, ha nem szeretnének. Hadd fordítsam ezt Ady Endrére: „Szeretném, ha szeretnének.” Ugye, így gondolja? Nem engedem, hogy lelki alapon megvesztegessenek, belerángassanak egy olyan munkába, amiben aztán nem érzem jól magam. Nincs olyan, hogy ez volt az utolsó eset. Az új színpadi Üzlet a korzón hogyan szippantotta be? Felhívott Juraj Ďurdiak, a színház igazgatója, hogy lenne számomra egy szerep, Tóno Brtko. Rendben, mondtam magamban. És kik játszanának még az előadásban? - tapogatóztam. S elkezdte sorolni a neveket. Božidara Turzonovová, Zuzana Kronerová, Varga Anikó. És mikor lenne a bemutató? Mondja, hogy mikor. Az is jó, gondoltam. De csak másnap közöltem vele, hogy igen, vállalom. Meg kellett győznöm magam, hogy igen, ez olyan munka lehet, ami tovább visz. Elvégre semmi sem kötelező. A színészt nem pénzzel fogják meg, hanem szereppel. Jó esetben. Engem mindig a szerep érdekel. Én játszani akarok. Tóno Brtkóval hol tart a játékban? Háromszor játszottam a bemutató óta. Még mindig stresz- szel a helyzet. Hatalmas előadás, és ritkán megy. Havonta kétszer. Sok mindenre kell figyelni benne. A szövegre, a dalokra, az akciókra. Ráadásul minden este másvalakivel játszom, hiszen dupla szereposztásban megy a darab. Rozálie Lautmannt, az idős zsidó asszonyt, akitől Tóno Brtko átveszi az üzletet, két jeles színésznő formálja meg. Nem tudom, korfüggő-e, csak azt látom, Božidara Turzonovová mindenkinél jobban izgul az előadás előtt. Én közép- iskolásként voltam ilyen lámpalázas, amikor improvizálnom kellett. Zuzana Kronerová számára is komoly kihívás lehet a szerep, már csak az édesapja miatt is. Rajta mégsem látom az izgalom jeleit. Előadás előtt az én fejemen is sok minden átfut. Lehet, hogy ki is virágoznék, ha valaki azzal jönne hozzám, hogy este sajnos mégsem megy fel a függöny, de amint kilépek a színpadra, és látom a nézőket, már tudom, hogy nincs visszaút. Játszani kell. Jól és pontosan. Nyüván látta a filmet, Jan Kádár és Elmar Klos Oscar-dí- jas alkotását. Hosszú idő után most újra megnéztem. Van, aki nem ért egyet azzal, hogy a történet végén Tóno Brtko felakasztja magát. Nekem el kell fogadnom a döntését ahhoz, hogy el tudjam játszani. Minden alkalommal el kell hitetnem magammal, hogy nincs más lehetősége. Miután elvállaltam egy szerepet, az a feladatom, hogy belebújjak a figura bőrébe, s az ő érzelmei alapján cselekedjek. Még akkor is, ha személyesen nem értek vele egyet. Ez az alap. Más kérdés, hogy ennyi idővel a bemutató után mennyire tartok ott, ahol ő. Ha hetente legalább egyszer műsoron lenne az előadás, könnyebb dolgom lenne, így viszont csak arra tudok gondolni, hogy ezt a helyzetet is hasonlóképpen élem meg, mint amikor az Őrült nők ketrecét a vége felé már csak havonta egyszer játszottuk. Akkor is az járt a fejemben, hogy csak megcsináljam mindazt, amit a rendező a bemutató előtt kért tőlem. Hányadik évét tölti is a pályán? Diplomás színészként? A tizenhetediket. Erős volt a startja. Jan Hrebejk Oscar-jelölésig jutott Elet mindenáron című filmjével hívta fel magára a figyelmet. Két évvel a főiskola elvégzése után kaptam meg a szerepet. Saját megítélése szerint azóta miképpen alakultak a dolgai? Nem úgy csináltam meg mindent, ahogy lehetett volna. Nyilván most az örök elégedetlenség beszél belőlem. A maxi- malizmusom. De nagyon jó lehetőségeket kaptam, ez kétségtelen. Ha összevetem azzal, hogy mit játszanak, hol tartanak a pályán a főiskolai osztálytársaim, nincs okom panaszra. Fantasztikus pályát futottam be. Vannak persze dolgok, amelyeket már másképpen oldanék meg. Negyven fölött egyre inkább foglalkoztat a kérdés, hogy ura vagyok-e a pályámnak vagy az irányít engem? Hiszen már eddig is sok műfajt bevállaltam. Musicalt, fizikai színházat, alternatív előadásokat, naiv színházat, tévésorozatot, mozifilmet. Kíváncsi vagyok, milyen képe lesz rólam a közönségnek, mondjuk harminc év múlva. Az Üzlet a korzónt mindenesetre nagyon szeretem. Pedig már délben elkezd remegni a gyomrom, ha este ezt a szerepet játszom. Az első tíz perc a tűzkeresztség, akkor dől el, hogy milyen a ritmusa az aznapi előadásnak, hol kell változtatni rajta. Számolom is magamban a perceket. Olyan vagyok, mint a metronóm. Évad végéig lesz még új bemutatója? Nem. De az Üzlet...-tel párhuzamosan próbáltam Ady Hajdú hajóján a 3x2 című komédiát. Három egyfelvonásos, három különböző házaspár, három különálló történet. Ifjú nászutasokról szól az első, középkorú házaspárról a másik, a harmadik történetben pedig már két idős ember vet számot az életével. Zuza Martinková a partnerem. Alice Nellis Hét testvér, hét varjú című mesefilmjében cseh papot játszik. Magyar pap is volt már, szlovák filmben. Ez most azért lesz érdekes, mert fiatalon és öregen is meg kell őt mutatnom. Rég nem hívtak már cseh filmbe, ennek a felkérésnek most azért is örülök. RÖVIDEN Határon túli filmek bemutatója Budapest. 25 határon túli mozgóképet - természetfilmet, dokumentumfilmet, animációt, portrét, kisjátékfilmet, etűdöt, pszichológiai thrillert - vetítenek ma és holnap az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a negyedik alkalommal megrendezett Határon túli filmek bemutatóján. Látható egyebek mellett a Berlinálén elismerő oklevéllel díjazott, az elvándorlás témáját feldolgozó El című etűd; a kelet-európai gyárak magánosítását burleszkszerűen megidéző kisjátékfilm, A romlás virágai; a Dél-Gömörben élő, zárt társadalmi réteget alkotó juhpásztorok mindennapjairól szóló Pásztorok ösvényein című dokumentumfilm, valamint az alsósztregovai Madách- kastély magyar-szlovák együttműködésben megvalósult rekonstrukciójának története. A vetítések mindkét nap 16 órakor kezdődnek, a filmek másfél órás blokkokban láthatók, (ú) Az Opus és szerzői Dunaszerdahelyen Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társasága holnap 18 órától minden érdeklődőt vár az Opus idei első számának bemutatójára - a lapot a folyóirat két szerkesztője, Hizs- nyai Zoltán és Vida Gergely ismerteti. A szerzők közül felolvas Tóth László és Gágyor Péter. Helyszín: Arthe Cafe, Dunaszerdahely (Vállalkozók háza). (ú) Pelevinről Pozsonyban Pozsony. Holnap 18.30-kor kezdődik a Pozsonyi Magyar Intézetben, a Café Nappaliban (Védcölöp utca 54.) az Irodalmi Szemle májusi számának bemutatója. A lapszám főszereplője Viktor Pelevin, az egyik legismertebb kortárs orosz prózaíró, akinek szinte teljes életműve olvasható magyarul is. Az est vendége M. Nagy Miklós, az Európa Kiadó igazgatója, Pelevin fordítója, akivel a lap szerkesztői beszélgetnek, (k) MOZIJEGY Ahol az élet azúr HORVÁTH GERGŐ A Rio 2 mintapéldája annak, hogyan lehet elkápráztatni a gyerekeket minimális intellektuális energia befektetésével: zenés-táncos betétek, tarkaság, csúcsra járatott ökoterrorizmus és szájbarágós mondanivaló. A Fox 2011-ben a kék arapapagájokkal alaposan beletalált a céltábla közepébe, így az akkor 485 millió dollárt fialó animációs filmből egyszeriben franchise lett. A brazil Carlos Saldanha tehát visz- szaülhetett a rendezői székbe, emellett - akárcsak az első résznél - most is jócskán kivette a részét a forgatókönyvírásból. Talán ezért is lett a Rio 2 az idei foci világ- bajnokság mérsékelten tolakodó propagandafilmje. Persze, a labdát le kellett csapni, de nem mindegy a módja. A történet nagyjából ott folytatódik, ahol három éve abbamaradt: Azúr, Csili és három fiókájuk fajuk fennmaradása érdekében teljes védelem alatt él Rio de Janei- róban. Amikor az első részben megismert madarász házaspár, Linda és Tulio Amazonia közepén további élő példányokat fedez fel, Csili ráveszi a családot, hogy keressék meg fajtársaikat. Megérkezve Azúr, a tévéfüggő, GPS-szel navigáló városi madár komoly kihívásokkal találja szemben magát, hiszen be kell illeszkednie a vadon madarai közé, el kell fogadtatnia magát apósával, és meg kell védenie az esőerdőt az illegális fakitermelőktől. Több ismerős arc is visszatér az első részből: a dzsungel tehetségeit kutató Nico és Pedro, valamint a korábbi főellenség, a röpképtelenné vált Nigel is főhősünk után ered. A Rio 2 vitathatatlan pozitívuma a musicalbetétek remek koreográfiája. Egyedül ezek miatt nem fullad totális unalomba a film a felnőttek számára. Elnézve az animációs filmes tendenciákat, ma már elvárható, hogy egy ilyen alkotás több generációt is szórakoztatni tudjon. Erre azonban a Rio 2 képtelen: hiába a nemes eszme (természetvédelem)’ vagy a beilleszkedés körüli problémák, ezek a mézes-mázos körítés mellett semmitmondóvá válnak. A poénok többé-ke- vésbé működnek, de még így is kevesebb a humor, mint az olcsó nevettetés. Sajnos az egyébként kiváló animációs munka sem tudja felhozni a filmet, ha alapvetően belülről nincs rendben a dolog. Rio 2. Színes, amerikai családi animációs film, 102 perc (2014).
