Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-19 / 113. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 19- www.ujszo.com KOMMENTAR A kettő már sok VERES ISTVÁN Szlovákia lakosságának fele nem akarja, hogy Štefan Harabin ismét a Legfelsőbb Bíróság elnöke legyen, derül ki a hét végén közzétett felmérésből. Sok vagy kevés? Nem egész húsz százalék felelte azt, hogy szívesen látná ismét Harabint a főbírói székben, a többiek válaszolni sem tudtak. Sok vagy kevés? Azt, hogy az ország fele megszabadulna Harabintól, talán hamarabb elhisszük, mint azt, hogy 20 százalék szerint Harabin a megfelelő ember a megfelelő helyen. Ugyanis kevés olyan magas rangú köztisztviselő van Szlovákiában, aki annyira egyértelműen negatív megítélés alá esik, mint Harabin. Annyi rosszat hallottunk már róla, hogy ha csak a felét hisszük el, már az is elég ahhoz, hogy semmilyen poszton ne akarjuk őt látni. Az ilyesmi persze előfordul, de közben azért jót is hallani a magas beosztású tisztviselőkről. De mi jót hallottunk Harabinról az utóbbi években? Persze, a bíró munkája általában nem a nyilvánosság előtt zajlik, így megeshet, hogy Harabin kiváló tetteiről csak évszázadok múlva értesül a nyilvánosság, ha valaki addig kikeresgéli azokat a levéltárakban. Gyengén teljesít a szlovák igazságszolgáltatás, ezt tudjuk már néhány éve, évtizede. Azt is tudjuk, hogy Harabint még Mečiar ültette az igazságügyi miniszter székébe az első Fico- kormány idején, aztán a kormányváltás előtt ez a szakállas Pista bácsi megcsípte a főbírói posztot, ahonnan lehetetlenség őt kigolyózni. De hát miért kellene valakit valahonnan kigolyózni, amikor demokratikusan választották meg? Hát azért, mert akik őt demokratikusan megválasztották, azok képesek lennének őt másodszor, harmadszor, sőt negyedszer is megválasztani, hiszen amit csinál (vagy inkább nem csinál), az nekik nagyon megfelel. Ugyanebből az okból akarta a Smer 2011-ben ismét megválasztani Dobroslav Tmkát főügyésznek, és ugyanezért választotta meg a Smer nemrég Dušan Kovádkot, aki már harmadszor lett speciális ügyész. Gondoljunk csak bele: 2004-től 2019-ig ugyanaz a személy tölti be a speciális ügyész funkcióját (nyüván nagyrészt ugyanazokkal a munkatársakkal). Harabin pedig szintén főbíró lenne még öt évig. Nyilván vannak, akik azt állítják, hogy így fog megjavulni az igazságszolgáltatás, de valószínűleg ők sem azért állítanak ilyet, mert elhiszik. Mindenesetre érthetetlen, miért nem lehet korlátozni ezen posztok betöltését: egy személy csak egy megbízatási időszakot vállalhasson a főügyészi, főbírói és egyéb igazságszolgáltatási posztokon. Mert kettő már sok. Nagyon sok. FIGYELŐ Védtelen a Baltikum A NATO jelenleg nem tudná megvédeni a balti államokat egy orosz támadással szemben - írta a Der Spiegel a szövetség egy titkos jelentésére hivatkozva. Az elemzés szerint nagyjából hat hónapig tartana, mire a NATO hagyományos fegyveres erővel reagálni tudna egy orosz támadásra a Baltikumban. „Az oroszok győzelmi felvonulására se érnénk oda” - idézett a lap egy német szakértőt. A még formálódó jelentés szerint destabilizáló az Oroszország közelében fekvő NATO-tag- országokra, hogy Moszkva gyorsan és tetszőleges helyen képes regionális katonai fenyegetettséget teremteni. Ez messze ható fenyegetés az eu- roatlanti térség biztonságára. Ilyen mondatok fél éve még nem fordulhattak volna elő egy NATO-tanulmányban, de a folyamatok megkérdőjeleztek számos biztonságpolitikai alaptételt, köztük azt, hogy Közép-Európában soha többé nem lesz fegyveres konfliktus. A NATO jelenleg nem alkalmas arra, hogy teljesítse a kollektív védelemre vonatkozó kötelességét a Baltikumban. Amikor Észtország, Lettország és Litvánia 2004-ben csaúakozott, orosz részről nem mutatkozott fenyegetés és a NATO tartotta magát az oroszokkal kötött 1997-es alapszerződéshez, amely tiltja, hogy a felek növeljék a másik területével határos térségekben katonai erőiket - magyarázta Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának német elnöke, hangsúlyozva, hogy Putyin politikája változik, amire a NATO- nak választ kell adnia. Ugyanakkor az ukrajnai válság diplomáciai megoldására törekedő német kormány attól tart, hogy a Nyugat katonai stratégiájának frissítéséről szóló vitát Moszkva erőfitogtatásként értelmezheti. A német lakossággal nem lehetne elfogadtatni, hogy a NATO-t fel kell készíteni egy esetleges összecsapásra Oroszországgal. Ez azonban nem változtat a lényegen: ha a NATO nem tudná megvédeni valamely tagállamát, könnyen összeomolhat, hiszen éppen annak nem felelne meg, amiért létrehozták. Meglehet, éppen ez Putyin célja. (MTI) Brüsszel nem Moszkva, nem uniós tankok és laktanyák árnyékában járunk szavazni Egy kis putyinológia Nem értettem, miként tudott Hitler maga mellé állítani szakképzett, művelt, sokszor az elithez tartozó embereket, s megbolondítani közel 80 millió németet. Egyébként ma sem értem. Mint ahogy azokat sem, akik Putyintól várják Európa újjászületését. LOVÁSZ ATTILA Döbbenettel tapasztalom, hogy társadalomtudományi diplomával, esetleg komolyabb matematikai műveltséggel rendelkező kortársaim miként érvelnek Putyin Oroszországa mellett, ujjal mutogatva Brüsszelre, a züllött Európára, a dekadens nyugati világra, a mocskos amcsikra, mindezt esetenként - nem feltétlenül - egy kis zsidózással fűszerezve, mellé téve néhány, a neten aktuálisan futó konspirációs tant, mely szerint valakik mérgeznek, valakik ölnek, valakik meg kizsákmányolnak minket. Ehhez jön aztán Putyin - ez már az én végkövetkeztetésem -, a megmentő? Az új világ letéteményese? Aki majd megmutatja? Ä mit is? Akár virtuális térben, akár személyes kapcsolatokban egyre gyakrabban találkozom olyan értelmiségiekkel, akik simán átveszik a politikai marketing jelszavait, lózungjait, és tényként kezelik azokat. Ha X tábor lózungjaira reagálok kritikusan, azonnal besorolnak Y tábor szekértolói közé, mert, ugye, a világon csak kétfajta ember van, a miénk meg a nem miénk. A kényelmes és egyben ostoba barikádharc mindennapjaink vitakultúrájába költözött, és aki nem az X vagy az Y oldalról vagy oldalra érvel, azonnal ballib demagóg. Mert most ezt menő mondani. Ezzel szemben Putyin nem demokrata, hanem egy nagyhatalom despota vezetője. Ha valahol, akkor Oroszországban jellemző az oligarchák uralma, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” naponkénti arculcsa- pása, az ellenkezők internálása, kikészítése vagy sima eltávolítása, a csapnivaló életszínvonal. Mindez fűszerezve azzal a felismeréssel, hogy az oroszországi kisebbségek sorsáról alig tudunk valamit, a több tucatnyi nemzet némelyikének létezéséről sem - amíg valamilyen véres incidens miatt nem jelennek meg abban a nyomorult médiában (amely soha „nem hozza le”, mégis jó átvenni tőle a le nem hozottat, mint leleplező ellentétes információt, haha). A sok érveléssel szemben Brüsszel nem Moszkva, nem uniós tankok és laktanyák árnyékában járunk szavazni, a felzárkózási és fejlesztési alapok pénzét nem Brüsszelben, hanem Pozsonyban (és Pesten) nyúlták és nyúlják le, a társulási szerződésünket nem Ágcser- nyőben, félreállított vagonban, internálás és Szibéria terhe alatt tárgyaltuk meg, s bár Brüszszel a ludas a cukorgyáraink leépítésében, sem a magyar, sem a szlovák mezőgazdaságot nem az unió kényszerítette térdre, hanem mi magunk. Egészségügyi ellátásunkra szánt pénzeinkre nem idegen hatalmak, hanem saját, politikával összefonódott emberkéink tették rá a kezüket. Olyan ügyes uniós hivatalnoki gárdát még nem szült anya, amelyik képes lenne annyira degradálni a közoktatást, művelődést, művészeteket és kultúrát, mint saját oktatási és kulturális kormányzataink néhány év alatt. Mind az egész unió, mind a tagállamok ezernyi gonddal küszködnek, a Kánaán nem jött el, de még a Mariahilfer Strasse sem. De akik mindennapos és nem kicsi gondjaink megoldását Keletről, a bizantinus politikától, a nagy orosz medvétől várják, azok valahogy úgy vannak vele, mint a páciens, aki a fogfájását ciánkálival kezelné ki. A kezelés ugyan sikeres lenne, de... A szaporodó természeti katasztrófák egész nemzetgazdaságokra hatással lehetnek Vihar a büdzsében HORBULÁK ZSOLT Az új gazdasági elméletek korszakát éljük. Csalódtunk a szabad piacban, az Európai Unió felzárkóztatási politikájában, de a választók józan ítélőképességében is. Mintha nem lennének örökérvényű gazdasági tételek, és minden korszakban más lenne a helyes út. Az utóbbi esztendő természeti jelenségeit látva úgy tűnik, hogy valami gyökeresen újra kell felkészülni. Az időjárás szélsőséges kilengéseit látva egyre többek hisznek a klíma- változásban. Az időjárás természetesen folyamatosan változik, a kérdés az, hogy milyen mértékben idézi elő az emberi tevékenység. Abe- avatkozás ténye persze tagadhatatlan, negatív következményeit is látja mindenki, legfeljebb nem vesz róla tudomást. Érdekes, hogy a természetrombolás minden országban és minden kultúrában jelen van. A városiasodó Afrikában épp úgy, mint az egyre iparosodó Délkelet-Ázsiában. A természettel harmóniában élő népek idilli képe mintha csak az európai romantika találmánya lenne. Európa persze előbbre jár, a természet pusztítását már az ókorban elkezdte. A földrész nyugati felének előnye az, hogy tudatosítja a problémát, és a rövid távú haszon mellett a jövő nemzedékek érdekeit is figyelembe veszi. A Kremlben viszont már sokkal gátlástalanabbak. Az északi-sarki jégpáncél olvadását azonnal terület- és ásványszerzésre akarják kihasználni. A Standard&Poor's hitelminősítő pár napja bejelentette, hogy az értékeléseknél figyelembe fogja venni a klímaváltozást. Való igaz, hogy a természeti katasztrófák egy egész nemzetgazdaságra hatással lehetnek, lásd például a Fülöp- szigeteki áradásokat. Csakhogy a klímaváltozással kapcsolatban van „egy kis” probléma: elszenvedői egyáltalán nem mindig azok, aldk okozták. Ebben a kérdésben valóban globális hatásokról kell beszélnünk. A közgondolkodás még messze nem jutott el oda, hogy a bolygón az emberi faj érdekein kívül más élőlényekét is figyelembe vegye. Sok fényes elme még itt is kárhoztatja a környezetvédelmi előírásokat, mivel azok visszafogják a gazdasági növekedést. Sajnos a környezetvédelem az, ami mindig ráér, nem várható tehát gyökeres fordulat. Tény, hogy az időjárás szélsőségesebbé válik, de az nem bizonyított, hogy emberi tevékenység által. Várható tehát, hogy egy élelmes vállalkozó előbb-utóbb piacra dobja a viharálló, szél -által ki nem fordítható esernyőt.- Tanár úr kérem, én kikészültem. (Peter Gossányi rajza)
