Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-17 / 112. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 17. Vélemény És háttér 7 Egyértelművé vált, hogy a lengyelek nem találnak partnert a visegrádi országokban V4-ek Pozsonyban: temetés előtt? A pozsonyi Globsec konferencia panelbeszélgetése, amelyen a visegrádi négyek (V4) kormányfői vettek részt, élesen rámutatott a négy miniszterelnök eltérő pozícióira. RAVASZ ÁBEL Az ukrajnai helyzet egyértelművé tette, hogy a különbségek olyannyira nagyok a régió államai között, hogy ez akár a V4 jövőbeli életképességét is veszélyeztetheti. Lengyelország, élen Donald Tusk miniszterelnökkel és Ra- doslaw Sikorski külügyminiszterrel határozott álláspontot képvisel az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban. Az európai államok közül éppen a lengyelek álltak ki a legkövetkezetesebben az új kijevi kormány mellett, Moszkvával szemben. Tusk Pozsonyban is arról beszélt: nagyobb tagállami szerepvállalásra van szükség a NATO-ban. Emellett meg- feddte Orbán Viktor magyar kormányfőt a kárpátaljai autonómiával kapcsolatos kijelentései, majd az azt követő magyarázkodásai miatt. Tusk azt is számon kérte kollégáitól, hogy miért szajkózzák az orosz propagandát. Robert Fico egészen más hangnemet talált. A szlovák kormány a konfliktus kezdete óta nagyon visszafogott, nem megy szembe az orosz érdekekkel. Fico ezúttal is a további szankciók és a NATO-beli nagyobb katonai kiadások ellen foglalt állást, érveit gazdasági síkra tolva. Orbán Viktor amellett, hogy az autonómia témájában vitára kényszerült, Ficó- hoz hasonlóan a kisebb európai szerepvállalás és az oroszokkal szembeni konfrontáció visszafogása mellett érvelt. Végezetül Bohuslav Sobotka a cseheket a konfliktussal kapcsolatban eddig is jellemző szürkeséget hozta, mintha kormánya úgy gondolná: Prága elég messze van Kijevtől. Pedig 1989 előtt nem hogy Kijev, de még Moszkva sem volt messze. A pozsonyi találkozó újra fájdalmasan egyértelművé tette úgy Tusk, mint a külvilág számára, hogy ha Lengyelország aktív partnereket keres új keleti politikájához, akkor nem a többi visegrádi államban kell keresgélnie (s a jelek szerint Ha Varsó elfordul a visegrádi négyek együttműködésétől, akkor az egyben a szerveződés végét is jelentené. nem is az elsősorban a gazdasági érdekeire koncentráló Németországban). Az előző hónapokban is inkább a Varsó- Vilnius vonal együttműködése volt jellemző, és könnyen lehet, hogy a lengyel politika inkább a Baltikum felé fordul Kö- zép-Európa helyett. A V4 ma inkább csak formális szervezet, mint cselekvő testület. A négyek közül Lengyel- ország az egyetlen, amelynek - területe és népessége miatt - egyedül is van akkora súlya az európai porondon, hogy észrevegyék. Kijevben észre is vették, és nem csak az ukránok. Innentől kérdéses, hogy a Tusk-kormánynak érdemes-e a V4-es keretek közt gondolkodnia jövőbeli európai politikáját tekintve. Ha Varsó elfordul ettől az együttműködéstől, az annak végét is jelentené, hiszen a lengyelek adják a V4 lakosságának jóval több mint felét. Azt gondolom, a jelenlegi formájában nem is lenne kár érte: mi értelme egy olyan közép-európai szövetségnek, amely 25 évvel a rendszerváltás után arra sem képes, hogy egységesen kiálljon egy másik közép-európai nép európai törekvései és állami szuverenitása mellett? Nem állom meg, hogy ne válaszoljak a költői kérdésre: az égvilágon semmi. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET A nagy ho-ho-ho... JUHÁSZ KATALIN Mindig csodálattal figyeltem a horgászokat, a társadalom e különleges kasztját. Dacolva az elemekkel és a civilizáció olyan vívmányaival, mint a fagyasztott hal, kij árnak a tavakhoz, folyókhoz, és több órát töltenek mozdulatlanul egy sámlin, a felszínt bámulva. Számomra olyan ez, mint az otthoni kenyérsütés - sok felesleges macera a mindennapi betevőért. Még jobb példa a kötés-horgolás - napokat tölteni a fotelben kötőtűket csattogtatva, horgolótűvel bíbelődve, mintát figyelve, ahelyett, hogy az ember megvenné azt a pulcsit a boltban. A horgászok fél szavakból értik egymást. Elég kihallgatni egy beszélgetést a parton vagy egy szaküzletben, vevő és eladó között - csak úgy röpködnek az egyszerű halandó számára ismeretlen kifejezések. Saját magazinjaik és internetes portáljaik vannak, a horgászbotok pedig ugyanolyan választékban kaphatóak, mint a golfütők, sítalpak, vagy teniszütők, elvégre ez is egy sport, nem mindegy, milyen halra milyen bottal, úszóval és csalival mennek. Komoly elméleti tudás és gyakorlati ügyesség kell hozzá. A fárasztás nemcsak az, amikor unalmas cikket kell olvasnia az embernek, hanem az is, amikor rángatja a botot jobbra-balra. Ezekután érthetetlen, miért dobják vissza oly sokan a zsákmányt, hogy aztán elégedett mosollyal ismét bedobják a horgot. (Akik hazaviszik a halakat, azokat még csak-csak megértem.) Ami számomra az egészből a legérdekesebb, azok a horgásztörténetek. Ekkorát fogtam, ni! - közli az illető, és széttárja két karját, amekkorára csak bírja. Aztán persze jön a sztori, a hal kifogásának körülményei, a fárasztás részletei, megannyi Hemingway- történet, némi alkoholba mártva. Az iszogatás a horgászok egy részének kedvelt tevékenysége, és „sportolás” közben, egy-egy sátorozós pe- capartin csuda dolgok történnek. Egy ismerősöm és barátai mozgássérült, kerekes székes társukat felejtették a tóparton. A pityókás csapat nyugovóra tért a sátrakban, a szerencsétlen fiú pedig - szintén borgőzösen - elaludt a székében, és pirkadatkor kezdett kiabálni, hogy vigyék már be.. . S van, amikor a zsákmány kifogása után is veszélyes. A horgászat praktikusabb kategóriájának egy képviselője (aki vacsorára szánja a halakat) műanyag szatyorba rakta a zsákmányt, a biciklikormányra akasztotta és elégedetten tekert hazafelé. De olyan ügyetlenül manőverezett, hogy a hallal teli szatyor a küllők közé került, megakasztotta az első kereket, emberünk pedig három métert repült, mielőtt landolt a földúton. Ó is összezúzta magát, és a halak is feltrancsírozódtak. VENDÉGKOMMENTÁR Az orosz kapcsolat SERES LÁSZLÓ Nagy volt az öröm a Jobbik berkeiben, amikor a Kreml a Krímben kierőszakolt egy „népszavazást”, amely, láss csodát, bebizonyította, hogy az aktus jogilag tök rendben volt, gond egy szál se, csak az ukránok akadékoskodtak egy sort, ki tudj a miért, csak nem az a kis terület fáj nekik? A Jobbik első kézből követhette az eseményeket, ugyanis a Kreml meghívására (néhány más szélsőjobboldali és baloldali politikus társaságában) nem más ellenőrizte a „népszavazás” tisztaságát, mint Kovács Béla EP-képviselő. Az az ember, akiről a minap kiderült: az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentést tett ellene, amiért állítólag az unió intézményei ellen kémkedett. Ez vagy így volt, vagy nem, tény, hogy Kovács Béla kémkedés nélkül is a Putyin körül orbitális pályán keringő politikai és civil világba vezette át pártját az elmúlt években - ugyanabba a világba, amelyben a jelenlegi kétharmados magyar kormánypárt is otthonosan mozog. Innentől kezdve nem is az a kérdés, mi a helyzet Kovács Bélával meg a Jobbik Kreml-közeliségével, hanem hogy ebből a, khm, világnézetből mit tud magának a Fidesz felhasználni, ill. reciklálni. Az igazán ütőképes orosz kapcsolatot Európában ugyanis nem a szélsőjobbos Mickey Mouse-szervezeteket („Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége”) maga köré gyűjtő, az európai szélsőjobbon belül is marginalizálódó magyar rasszista párt jelenti, hanem Orbán Viktor. Hogy mást ne mondjunk, a lakosság háta mögött végigtárgyalt paksi alku eredményeként ő és b. pártja kötötte hosszú évtizedekre az orosz érdekekhez a magyar atomenergia-ellátást. T örtént például, hogy a jól sikerült krími happening után ukrán hírportálok bizonyítottnak látták, melyik ország áll valójában a Jobbik mögött. Úgy fogalmaztak, hogy „Kovács a krímihez hasonló forgatókönyvben gondolkodik Kárpátalját illetően, a Jobbik Nagy-Magyarország visszaállítását célzó projektjében”, néhányan pedig jelképesen le is pecsételték a képviselő kárpátaljai EP-irodáját, mivel az „a szeparatizmus potenciális darázsfészke.” Nem oszlatta éppenséggel ezt a gyanút egy másik Jobbik-politikus, a Magyarországon zsidólistákat vizionáló Gyöngyösi Márton sem, aki közölte: pártja külpolitikai prioritásai közül „első helyre helyezi a Kárpátalján élő magyar és ruszin kisebbségek területi autonómiája melletti kiállást.” Nem nagyon mondott mást a minap egy másik oroszbarát polgártársunk sem, eltekintve attól az apróságtól, hogy ő Magyarország miniszterelnöke. Sem a hazai, sem a határon túli magyarság szempontjából nem igazán szerencsés, ha beiktatási beszédében közli: ,A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezer magyar helyzete, melynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is.” Mondja mindezt, miközben Kelet-Ukrajnát a szemünk láttára destabilizálja a Kreml a katonaság, a titkosszolgálat és a pszichológiai hadviselés eszközeivel, és miközben valamiért (valószínűleg ez csak a véletlen műve) nem erősíti meg, hogy egyébként elemi érdekünk az erős és egységes Ukrajna. Elbizonytalanítva és kiakasztva fél Kelet-Európát, főleg a lengyeleket, akik nem hajlandók elfogadni, hogy valakik itten profitálni akarnak az ukrán entrópiából. Kovács Béla? Minek ide még Kovács Béla? A szerző a hvg.hu publicistája FIGYELŐ Talpnyalás volt a Nobel-békedíj A Fehér Ház megfeddte a norvég diplomáciát 2009- ben, amikor értesült arról, hogy Barack Obama amerikai elnöknek ítélték a Nobel- békedíjat - mondta egy norvég diplomata a Dagens című oslói lapnak. „Az ENSZ- nél töltött napjaim közül az volt a legkínosabb, amikor kihirdették, hogy Obama kapja a Nobel-békedíjat” - hangsúlyozta Morten Wetland. „Washingtonban lévő kollégámat megdorgálta Obama akkori kabinetfőnöke. Még a talpnyaló szó is elhangzott. Amikor az ENSZ székházába siettem, senki nem beszélt a díjról. Ez furcsa volt, mert az ENSZ a csevegés igazi központja. S amikor rákérdeztem a témára, az emberek csak a cipőjük orrát bámulták” - tette hozzá. A döntést azonnal sokan bírálták, elsietettnek tartva azt, hiszen Obama alig néhány hónapja volt elnök, s országa továbbra is két háborút folytatott, Irakban és Afganisztánban. (MTI)
