Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-15 / 110. szám, csütörtök
20 Sport ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 15. www.ujszo.com A Győri Audi ETO KC brazil átlövője pályafutása legszebb időszakát éli, tizenkét hónap leforgása alatt kétszer nyert BL-t, s világbajnok is lett Amorim kedvenc magyar szava a „takarítani” Támadásban megállíthatatlan, védekezésben át- törhetetlen, ráadásul mindig mosolyog. Egy év alatt gyakorlatilag mindent megnyert, pályafutása legszebb időszakát éli. Eduarda „Duda” Amorimmal, a Győri Audi ETO KC brazil kézilabdázójával beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA Egy mérkőzés van hátra a szezonból, a Ferencváros elleni bajnoki döntő visszavágója. Mennyire nehéz néhány nappal a szabadság előtt még erre koncentrálni? Nem olyan nehéz, elvégre ez a munkánk. A BL-győzelem óta mindenkinek nagyon jó a kedve, szóval egyáltalán nem terhes edzésekre járni. Persze már mindenki várja a vakációt, de készülünk a Fradi elleni csütörtöki meccsre, és reméljük, hogy győzelemmel zárjuk az idényt. A tavalyi szezon után a Győrt idén is csak egy hajszál választja el a triplától: a BL-t és a Magyar Kupát megnyerte, a bajnoki döntő első felvonásán is győzött. Nagyszerű lenne másodszor is tökéletes szezont zárni, azért az elég jó érzés, ha az ember minden tornát megnyer, ahol elindul. Igen, várom, hogy meglegyen a második tripla! Pedig az idény vereséggel indult: az első bajnokin 20:17-re kikaptak a Ferencváros otthonában. Azon a meccsen a Ferencvárosnak minden összejött, nekünk meg semmi. De lehet, hogy jót tett nekünk ez a vereség, mert rögtön az elején felébredtünk. Ha az ember rendre a Bajnokok Ligájában játszik, könnyen elbízhatja magát, de ez a vereség visszarántott minket a földre. És remélem, hogy a végén, az utolsó meccsen mi fogunk győzni! A Győr idén látszólag könnyedén diadalmaskodott minden fronton. Tényleg annyira simán ment minden, ahogy kívülről tűnt? Sosem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik. Nagyon keményen dolgozunk, remek dolog ebben a csapatban játszani. Győrben minden lány a maximumot adja ki magából az edzéseken. Ha könnyen tudunk nyerni, az csak azért lehet, mert az edzőnk jól felkészít minket, és mi magunk is mindent megteszünk azért, hogyjól felkészültek legyünk. Volt egyáltalán mélypont a szezon során? Nem igazán. A legnehezebb a BL középdöntős csoportja volt, mert folyamatosan nehéz meccseket játszottunk, egyetlen elméletileg könnyebb ellenfél sem volt. De sosem éreztük magunkat hullámvölgyben: ha néha kritizáltak is minket a szurkolók a gyengébb teljesítmény miatt, akkor is nyertünk, és végig hittünk abban, hogy a legfontosabb meccseken leszünk csúcsformában. így is történt. Tavaly egyszer kikaptak a Bajnokok Ligájában, a Valcea elleni hazai vereség azonban győzelemmel ért fel, mert továbbjutást jelentett. Idén veretlenül szerezték meg a BL- serleget. Mi változott tavaly óta? Ha minden eredményt nézünk, nincs is olyan nagy különbség, mert a tavalyi szezonban is összesen egyszer kaptunk ki, meg idén is! Mindkét szezon nagyon jól sikerült. Egyébként pedig a vereségek is hasznosak, mert azokból is tanulunk. Gondol már a következő szezonra? Néha. Előbb még ki akarom élvezni a vakációt, de azért az új idény is eszembe jut. Kihívásként gondolok rá, lesznek változások a csapatban, új játékosok érkeznek, s újra elölről kell kezdem a munkát. Tudom, hogy minden jó lesz, én is mindent meg fogok tenni azért, hogy az új játékosok beilleszkedjenek, és megint olyan jó csapatunk legyen, amely bejut a BL-döntőbe. Ez a célunk, és abban bízom, hogy az új csapattagok is hozzá fognak járulni ehhez. A védekezésben kiváló párost alkotnak Raphaelle Ter- vellel, meg is kapták az „ikertornyok” elnevezést. Tervei azonban a szezon végén befejezi. Hiányozni fog? Nagyon! Remekül megértettük egymást, egymás gondolatát is olvastuk, pontosan tudtuk, egy adott pillanatban mit fog csinálni a pályán a másik. Félszavakból is értettük egymást, még szép, hogy hiányozni fog. De szerintem nem megy messzire, és a továbbiakban is segíteni fogja a munkánkat. Tizenkét hónap leforgása alatt megnyerte kétszer a Bajnokok Ligáját, közben pedig a brazil válogatottal diadalmaskodott a világbajnokságon is. Ez élete legjobb éve? Ez pályafutásom legszebb időszaka. Nagyon jól érzem magam! Minden percet élvezek. Akkor is megvannak a boldog pillanataim a szezonban, ha nem nyerünk trófeákat, de ez az év tényleg teljes és feledhetetlen. Emlékszem mindenkire, aki hozzájárult a sikerekhez, a klubcsapatban és a válogatottban is, ezek a legszebb pillanatok a karrieremben. És remélem, lesz még sok ilyen. Mi történt a brazil kézilabdával, hogy alig néhány év leforgása alatt outsiderből világbajnokok lettek? Megmutattuk a világnak, hogy mi is tudunk kézilabdázni! Ez jó. Minden lány azt szerette volna, ha jobban szerepelünk, mindenki azon volt, hogy kikerüljön Európába, mert Brazíliában nem igazán van profi szintű kézilabda. Az európai tapasztalatokból pedig nagyon sokat tanultunk. Megtanultunk higgadtak lenni, mint az európaiak, de továbbra is szívvel játszani. Ennek a két dolognak a kombinációja tett minket sikeressé. Tudjuk, hogy továbbra sem mi vagyunk a világversenyek favoritjai, de készen állunk a harcra. A brazil válogatott edzője a dán Morten Soubak. Ő mi újat hozott a csapatba? Az európai dinamikát. Az is fontos volt, hogy korábban már nyolc éven át dolgozott brazil férficsapatoknál, vagyis beszél portugálul, és ismeri a mentalitásunkat. Nem lehet, hogy egy dán csak úgy fogja magát, és az összes dán kézi- labdás módszert megpróbálja alkalmazni Brazíliában, mert az úgy nem működne. Ezért ő vegyíti a brazil és a dán elemeket a felkészülésben és a játékban. S a legfontosabb, hogy neki köszönhetően hittünk magunkban. A brazilokat mindig leírták, de ő önbizalmat adott nekünk. Mennyit lendített a brazil női kézilabda helyzetén, hogy 2011-ben ott rendezték a világbajnokságot? Nagyon sokat. A szponzorok figyelmét is a kézilabdára irányította, rádöbbentek, hogy nem csak a foci létezik. A Bajnokok Ligája döntőjét például már ingyenesen hozzáférhető tévécsatornán lehetett nézni Brazíliában. Érezhető, hogy egyre népszerűbb lesz ez a sportág nálunk is, a vb-döntőt tízmillióan nézték. Amikor pedig megnyertük a döntőt, természetesen még több rajongót szereztünk a kézüabdának. Mennyire normális Brazíliában, hogy egy gyerek kézilabdázni kezd, nem focizni? Nem minden szülő támogatná ezt a döntést. Az én szüleim szerencsére mindig mellettem álltak, azt mondták, bármit is szeretnék csinálni, abban támogatni fognak. Ahhoz, hogy eljöjjek Európába, kellett az is, hogy tudjam, mindig lesz hová hazamennem. Éz a biztonság adta meg a bátorságot, hogy nekivágjak. Egy bolond brazil csaj voltam, aki a kézilabdát szereti, nem a focit, de úgy fest, hogy működött a dolog. Húszévesen került el Európába, a Vardar Szkopje csapatához. Mit volt a legnehezebb megszokni? A kultúrát. Teljesen mások az emberek, másképpen gondolkodnak, másképpen élik az életüket. Macedóniában úgy éreztem, az emberek sokkal hűvösebbek, nem olyan befo- gadóak, de ha az ember megérti a kultúrájukat, akkor változik a helyzet. Magyarországon eleinte negatívnak tűntek az emberek, de idővel rájöttem, hogy nagyon jó itt élni. Az adaptáció, a beilleszkedés sosem könnyű, de csak egy bizonyos ideig tart, utána már minden simán megy. A szeretteim azonban mindig ugyanúgy hiányoznak, ez nem lesz jobb az idő előrehaladtával. Van, hogy egy nehéz nap után azzal megyek haza, azt akarom, hogy itt legyen anyu, és vacsorát főzzön nekem! A barátaim is hiányoznak, néha jó lenne velük csak úgy beülni valahova. Ha egy meccs nem sikerül, az itt tragédia. Mi, brazilok, gyorsabban túllépünk az ilyesmin. De szerencsére Skype-on akármikor beszélhetek a barátokkal. Hogy áll a magyar nyelvvel? Jól! Szerintem a mindennapokban használatos frázisokat már nagyon jól ismerem, edzésen mindenki megért, legalábbis remélem, a piacon is meg tudom venni, amire szükségem van. A következő lépés az lenne, hogy magyarul nyilatkozzak, de azt még kicsit kényelmetlennek érzem. De az is el fog jönni. Van kedvenc magyar szava? Takarítani! Szerintem irtó vicces. De az is vicces volt, amikor Győrbe érkezésem után az akkori edző, Csabi (Konkoly Csaba - a szerk. megj.) rögtön egy olyan mondatot mondott magyarul, amiben benne volt egy csúnya kifejezés is, amit most nem mondok ki hangosan (Amorim csak eltátogja, h b.,. meg)... Az is nagyon viccesen hangzott. Előfordult, hogy összekevert szavakat, és mást mondott, mint amit szeretett volna? Most az jut eszembe, hogy egyszer azt akartam mondani, hogy „záró”, mert épp záróbulira készültünk, és azt mondtam, „zavaró”. A többiek meg nem értették, hogy mi a zavaró. Azt tudja, mit jelent a beceneve, a duda? Persze! Amit az autóban nyomogatnak, a nagy mellek, meg a fúvós hangszer. Sok jelentése van. Az ETO nemzetközi csapat, amelyben több kultúra és mentalitás találkozik. Hogyan lehet ezt összehangolni? Egészen különleges a csapatunk, mert senki nem lóg ki, mindenki valami pluszt hoz. Ha majd egyszer visszavonulok, elmondhatom, hogy megismertem a magyar, a norvég és kicsit a francia mentalitást is. Vannak, akik nyugodtabbak, mások temperamentumosab- bak, de mindenki kijön mindenkivel. Ön a leglazább a csapatban? Azt hiszem, igen. Az élet túl rövid ahhoz, hogy aggódjunk. Egy inteijúban azt nyilatkozta, jobban szeret védekezni, mint támadni. Miért? Igazság szerint mindkettőt szeretem. De a védekezés olyasmi, ahol te irányítasz. Remek érzés, amikor valaki ott áll előtted, és képtelen eljutni a kapuig. Azt is jó látni, amikor az ellenfél nem tud gólt lőni, és egyre idegesebb emiatt. De szeretem a támadást is, akkor lehet ünnepelni a gólt, vagy gólpasszt lehet adni... Egyszerűen imádom a kézilabdát! Edzőjük, Ambros Martin szintén a védekezés megszállottja. Ezek szerint jól kijönnek. Szerintem ez volt a legnagyobb változás, amit Ambros hozott. Azelőtt is nagyszerűen támadtunk, igazi kézilabda- show-t csináltunk, de a védelmünk nem volt túl jó. Ambros- sal azonban mindannyian száz százalékot beleadunk a védekezésbe. Ezt ugyanis te irányítod, ha hajlandó vagy csinálni, akkor tudod is csinálni, Ambros pedig segített abban, hogy erre rájöjjünk. Mi a győri klub legnagyobb erőssége? Ez egy profi egyesület, amely megbecsüli a játékosait, és értékeli is őket. Jó edzőnk van, ez nagyon fontos. A játékosoknak tényleg csak és kizárólag a kézilabdával kell törődniük, ezért működhet ilyen jól a klub. A csarnokukat jelenleg átalakítják, ezért januártól egy másik tornateremben játsz- szák a meccseiket. Befolyásolta ez valamennyire a gárdát? Nem annyira kényelmes ez így, mert januártól gyakorlatilag mintha minden meccsünket idegenben játszottuk volna. De idővel hozzászoktunk, és már az átmeneti helyünkön is otthonosan érezzük magunkat. A BL-döntőben Budapesten pedig igazán otthon érezhették magukat, hiszen tízezer ember biztatta az ETO-t. Fantasztikus volt! Nekünk nagyon jó lenne, ha tényleg minden évben Budapest lenne a női kézilabda BL Final Four- jának a házigazdája. Decemberben Magyarország és Horvátország ad otthont az Európa-bajnokság- nak? Meg fogja nézni a meccseket? Azt hiszem, hogy itt leszek Európában, mert legfeljebb egy hét szabadságot fogunk kapni, aztán már edzések lesznek. Úgyhogy természetesen fogom nézni az Eb-t, hiszen Európában játsszák a legjobb kézilabdát. Az olimpia pedig Rióban lesz. Mit vár tőle? Mindenki nagyon várja már, vb-címvédőként már sokkal nagyobb az önbizalmunk. Mindent bele fogunk adni, igazán különleges torna lesz. Többen befejezik az olimpia után, de addig mindegyikünk azon lesz, hogy Európa legjobb csapataiban játsszunk, és a lehető legjobb formában legyünk Rióra. A foci-vb stadionjai csak jóval a határidők után készültek el. Sokan aggódnak, hogy a riói olimpiára nem lesz minden készen idejében. Ez a brazil stílus, de végül úgyis minden elkészül. A foci- vb-vel szerintem nem lesz semmi probléma. Az olimpia körül már több gond lehet, mert nincs meg az infrastruktúra hozzá, a reptér szerintem nincs felkészülve annyi ember fogadására. De a stadionok meg az olimpiai falu biztosan meglesz. Az utolsó pillanatban, de meglesz. Várja már a foci-vb-t? Nem vagyok valami nagy focirajongó... De Brazíliában mindenki nézi a vb-t, ez egy nagy ünnep. Aki nem fér be a stadionba, az egy bárban nézi a meccseket. Ez nekem is jó alkalom lesz, hogy összejöjjek a barátaimmal. A BL-trófea és a mosolyogó Amorim (Fotó: Facebook)
