Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-03 / 101. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 3. www.ujszo.com Európai filmek: 7x7 Pozsony. Jövő héten is­mét megrendezik a európai filmek 7x7 című minifesz­tiválját, amelynek során 7 európai filmet vetítenek 7 szlovákiai városban. A fesz­tivál első állomása - kedd­től - a pozsonyi Mladosť mozi lesz, ezt követően Nyitrára, Zsolnára, Besz­tercebányára, Poprádra, Eperjesre és Kassára viszik a kiválasztott mozgóképe­ket. Vetítik Christophe Gans A szépség és a ször­nyeteg című romantikus remake-jét, a Szesztolva­jokat Ken Loach rendezé­sében, Francois Ozon Fia­tal és gyönyörű című drá­máját, Alex van Warmer- dam Borgman című thrille- rét, Mikkel Norgaard Nyomtalanul című filmjét, Michal Žabka A négylevelű lóhere a király szolgálatá­ban című animációs film­jét, valamint Alex van War- merdamtól a Használha­tatlanokat. A vetítések in­gyenesek. (ú) Mediawave­ízelítő Dunaszerdahely. A ko­máromi Monostori erőd­ben zajló Mediawave Nem­zetközi Film és Zenei E- gyüttlét alkotásaiból kap­nak némi ízelítőt az alter­natív művészet iránt érdek­lődők Dunaszerdahelyen. A fesztiválra érkezett kis- filmekből a Durvacrew Art House-ban vetítenek, ahol kiállítások és zenei prog­ramok is várják a közönsé­get. Ma 18 órától Holy Olga performanszát láthatják, 19.30-tól az Overdose - Vágta egy álomért című dokumentumfilmet vetítik le. 21 órától a Kuro kollek­tíva mutatkozik be, majd Nagy András és Marcell ke­veri a talpalávalót. (k) A pozsonyi Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak munkáiból látható kiállítás a Szlovák Nemzeti Galériában Ahol fontosnak tartják a sokrétűséget Monika Owca Baranová domborművé a népszerű képregények világából építkezik Pozsony. Idén ünnepli megalakulásának 65. év­fordulóját a pozsonyi Képzőművészeti Egye­tem (VŠVU). Ebből az al­kalomból a Szlovák Nemzeti Galériában ren­deztek kiállítást Fontos a sokrétűség címmel, amely egyrészt a jubiláló oktatási intézmény tör­ténetébe enged betekin­tést, másrészt jelenlegi hallgatóinak munkáiból mutat be válogatást. TALLÓS1 BÉLA Stanislav Stankoci, az egye­tem rektora elmondta, hogy a kiállítás oktatási intézményük állapotát mutatja be. „Ötéves számadást ad arról, hol tar­tunk, mivel foglalkozunk, egy­ben pedig jelzi, milyen irányba mozdulunk el a jövőben.” Kifej­tette, nem saját maguk készí­tették elő és rendezték a tárla­tot. Ezt a feladatot a nemzeti galéria három kurátorának en­gedték át, hogy külsősök mu­tassák meg a nagyközönségnek azt, ami leginkább kifejezi az egyetem jelenlegi arculatát. Ám mivel a pozsonyi Kép­zőművészeti Egyetem idehaza a legrégibb a maga nemében, a jelene mellett valamilyen for­mában szerették volna bemu­tatni az eltelt hatvanöt évet is. Ezért a Fontos a sokrétűség című kiállítást két részre osz­tották. Az első rész a Képzőmű­vészeti Egyetem - 2014-es mo­dell címet kapta. Ez egy forma- tervezett háromdimenziós idő­térkép, amely - évekre lebont­va - statisztikai adatokkal mu­tatja be az iskola fejlődését a megalakulás évétől egészen napjainkig. A látogató e térké­pet „bebarangolva” áttekintést kap arról, hogy a pozsonyi művészeti oktatási intézmény miként tartotta a lépést a művészeti fejlődéssel. De a tér­kép eligazít azzal kapcsolatban is, hogy az egyetem milyen tan­székekkel és műhelyekkel bő­vült az idők során, amivel az új művészeti igényekhez, irá­nyokhoz alkalmazkodott és a műszaki fejlődés hozta új mé­diákra reagált. Mi több, az ér­deklődő végigböngészheti az intézményben végzett, művé­szek névsorát is, évfolyamok és tanszékek szerint kimutatva. Természetesen az oktatókról is számot ad a kiállításnak ez az eleme. Aki például kíváncsi ar­ra, hogy hazai magyar képző­művészeink közül azok, akik itt tanultak, melyik évben, milyen tanszéken végeztek, a térképen kis keresgéléssel megtalálja az információt. A kiállítás másik része - melynek címe Én, a hallgató - a diákok munkáiból válogat, és mintát mutat abból, ami az egyetemen jelenleg történik. Az Én, a hallgató cím azt az állapotot fejezi ki, amelyben az egyetemista létezik. Ezt, vagyis a tanulás állapotát az oktatók­kal és az egyetemi társakkal va­ló konfrontálódás befolyásolja, s az eredetiség keresése és a kí­sérletezés jellemzi . A kurátorok a művészeti anyag összeállításakor arra tö­rekedtek, hogy a tárlat ezt, az egyetem profilját is megrajzoló hallgatói állapotot, egyben pedig azt a sokrétűséget tük­rözze, amit az intézmény okta­tói fontosnak tartanak a formá­lódó képzőművészek nemze­dékeinek a képzésében. Az egyetem felépítését, az egyes tanszékek és műhelyek arculatát és munkáját tükrözve az Esterházy-palotában kiállí­tott műtárgykollekcióban meg­találhatók alkalmazott és auto­nóm művészeti alkotások, műépítészeti és restaurátori munkák egyaránt. A műtár­gyakból megállapítható, hogy valóban sokrétű irányultság és nyitás jellemzi a hallgatók ér­deklődését. Friss, ötletes, prog­resszív anyag látható a tárlaton. Olyan leleményesen kivitele­zett, merész, kísérletező mun­kák, amelyeken érződik, hogy kreatív, szabad szellem hozta létre őket, s alkotóikra még nem voltak hatással kommersz igé­nyek és elvárások. Szabadon mernek ötvözni műfajokat, nem vonakodnak átértelmezni régi felfogásokat, megpróbál­nak felszámolni beidegződése­ket - akár morális, akár esztéti­kai vonalon. Merik kifejezni szociális érzékenységüket és éreztetni kritikai hangjukat. A Fontos a sokrétűség című kiállítás június elsejéig látható. Az egyetem történetét bemutató háromdimenziós térkép Oto Hudec: slov Motors, 2015 (Juhász Katalin felvételei) Kicsi, sárga, de a mienk - észrevételek az egyetlen hazai magyar ifjúsági lapról, amelynek még van hova fejlődnie, de megérdemli a bizalmat Januártól új életre kelt a Mizujs?, a kamaszok magazinja JUHÁSZ KATALIN A naphosszat a neten lógó fi­ataloknak nyomtatott lapot csi­nálni nem egyszerű feladat. Nagyon kell ismernie a korosz­tályt annak, aki ilyesmibe bele­vág, és úgy kell csepegtetnie a bölcsességet, hogy a célközön­ség ne vegye észre a nevelő szándékot. Nálunk az IFI maga­zin megszűnése óta nem volt lapjuk a tizenéveseknek. Ezt az űrt kívánta betölteni a Lilium Aurum kiadó 2011-ben. A Miz­ujs? első néhány számának a megjelenése után azonban vá­ratlanul elhunyt a lap főszer­kesztője, M. Csepécz Szilvia, és a kiadónak rögtönöznie kellett. A lap múlt év decemberéig csak vergődött, ezt az időszakot fed­je inkábbjótékony homály. Az-akkori színvonalhoz ké­pest komoly előrelépés az idei négy szám, de még mindig van hova fejlődnie a szlovákiai ma­gyar kamaszok magazinjának. Elsősorban az arányokkal van problémám: mintha nem dön­tötték volna el, milyen mérték­ben akarnak oktató-nevelő te­vékenységet végezni, és meny­nyire szeretnék kielégíteni a célcsoport igényeit. Rögtön az elején tisztázzuk, hogy a Mizujs?-t nem vehetjük meg az újságosnál. „Magazi­nunkat keresd az iskolád lapter­jesztő pedagógusánál vagy a kiadónál” - áll az impresszum­ban. Ez hátránynak tűnik a „normális” lapokhoz képest, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a terjesztők komoly összegeket kémek a kiadóktól, és erre nyil­ván nem volt pénze a Lilium Áu- rumnak. A külcsín annyira színpom­pás, hogy az már-már csiricsáré. Több betűtípussal, betűnagy­sággal dolgozik a névtelen gra­fikai szerkesztő, a februári cím­lapon például nyolc betűtípust számoltam össze. Az oldalak alapszíne sokszor túl sötét, emiatt a szöveg alig olvasható. Például gyakoriak a barna ala­pon fekete betűk, vagy a szöveg alatt megbúvó rajzok, amitől egyik sem élvezhető igazán. Minden szám közepén talá­lunk egy hasznosnak szánt posztert, például az 1848-as magyar kormány tagjainak portréját vagy a Mengyelejev- féle periódusos rendszert. Ér­tem a szándékot, de nem tu­dom, hány tini ragasztja ki eze­ket a szobája falára. A tartalmat nézve kissé zavaró, hogy az írá­sok alatt nem találjuk a szerző nevét, illetve csak akkor van ott, ha diákok irodalmi próbálkozá­sai jelennek meg vagy valami­lyen műből közölnek részletet. A lapban van tudomány, technika, egy kis pszichológia, történelem, havonta egy-egy iskola bemutatása (ezeket otta­ni diákok írják, névvel), sőt ta­nulmányi verseny is, mindjárt négy tantárgyból, amelyen ba­latoni nyaralást lehet nyerni. Minden számban szerepel egy- egy angol nyelvű popsláger ma­gyar fordítása, és felbukkannak olyan témák is, mint a divat vagy a számítógépes adatbiz­tonság. Az internet előnyeit ki­használva a szerzők gyakran ajánlanak linkeket, ahol a téma iránt érdeklődők további in­formációkhoz juthatnak. Ezek azonban szinte mindig túl hosszúk, nem hinném, hogy so­kan bepötyögik őket a keresőbe. Jó rovat az Anyátok meg­mondja a frankót, ahol havonta egy-egy sztárt vagy divatos je­lenséget illet kritikával az „is­meretlen anyuka”. Ez a felnőtt nézőpont nagyon érdekes, kár, hogy nem tudjuk meg, kit rejt az Anyátok név. Hiányolom az interjúkat, a helyszíni beszámolókat (kon­certekről, sport- és egyéb verse­nyekről, rendezvényekről) a filmes rovatot vagy egy-két CD- ésDVD-ajánlót. Úgy vélem, hogy a papírra tervezett lapok még mindig ver­senyre kelhetnek a netes portá­lokkal, ha többet, eredetibbet kínálnak ezeknél. Ha alkalmaz­kodnak az „offline” életvitelhez, azaz kényelmesen lehet olvasni, jó kézben tartani őket, megfele­lők a betűméretek és ízlésesek a színek. És persze, ha a témák fel­keltik a fiatalok érdeklődését, megmozgatják a fantáziájukat. A Mizujs? jelenleg egy hosszú út elején tart, ám az idei első négy szám alapján mindenképp meg­érdemli a bizalmat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom