Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-13 / 108. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 13. Kultúra 17 Prikler Mátyás négy éve a Köszönöm, jóllal járt a fesztiválon, idén producerként lesz jelen Másodszor hívták Cannes-ba Prikler Mátyás: „Sosem lehet tudni, mi sülHet ki egy-egy talál­kozásból " (A szerző felvétele) RÖVIDEN Az irodalom éjszakája Pozsony. Teaház, konténer, kert - ezek azok a helyszínek, ahol holnap hazai színészek európai szerzők műveiből tarta­nak felolvasást. Idén hatodik alkalommal rendezik meg Az irodalom éjszakája fesztivált, melybe Pozsony mellett további hat szlovákiai város - Szene, Trencsén, Zsolna, Alsókubin, Besztercebánya és Selmecbánya - kapcsolódott be. Az olvasá­si maratón 18 órakor kezdődik és 22 óráig tart. A fesztivál cél­ja, hogy az olvasókat megismertesse neves európai szerzők műveivel, mégpedig különleges helyszíneken. Pozsonyban a Šafárik tértől a Lazaret utcáig terjedő szakaszon érdemes kö­rülnézni. Az egyik legérdekesebb helyszín a Šafárik tér, ahol az érdeklődőket egy kerékpárokkal teli konténer várja. Söté­tedéskor a programban részt vevő önkéntesek a kerékpárokat taposva világítanak a felolvasó színészeknek, (téhá) Politikai vihart kavart Ámosz Oz Jeruzsálem. Politikai vihart kavart Izraelben Ámosz Oz világhírű írónak a fiatal radikális zsidó telepesekről szóló kije­lentése, amelyben héber neonáciknak nevezte őket. Ámosz Oz azokat a honfitársait bírálta, akik engedély nélkül alakíta­nak ki telepeket Ciszjordániában, és elítélte a zsidó szélsősé­gesek arab tulajdon elleni támadásait is. ,A szörny szemébe kell néznünk és nevén kell őt neveznünk” - mondta múlt pén­teken az író Tel-Avivban, ahol 75. születésnapját ünnepelte egy kulturális eseményen. Úgy fogalmazott, nem lát különb­séget a héber szélsőségesek és az európai neonácik között, ta­lán csak annyit, hogy Izraelben ezek az emberek nacionalista képviselők támogatását is bírják. Jobboldali izraeli politiku­sok élesen bírálták kijelentései miatt az írót. (MTI) Tomáš Rafa (fent) és Laczkó Juli (lent) egy-egy korábbi munkája (Képarchívum) Laczkó Juli és Tomáš Rafa rendhagyó kiállítása Finom különbségek a Brämer-kúriában A holnap kezdődő can- nes-i filmfesztiválon Prikler Mátyás pozsonyi filmrendező képviseli Szlovákiát. Négy évvel ezelőtt már járt ott Kö­szönöm, jól című filmjé­vel, idén pedig produ­cerként hívták meg. JUHÁSZ KATALIN Kezdjük azzal, amit két he­te mindenki láthatott a tévé­ben. A Köszönöm, jól című filmje színészei valamennyi kategóriában elhozták a két­évente odaítélt Nap a hálóban nemzeti filmdíjat. Jana Oľ- hová és Miroslav Krobot kap­ta a legjobb mellékszereplő díját, a legjobb férfi főszerep­lő Mokos Attila lett, a legjobb női főszereplő pedig Zuzana Mauréry. Milyen érzés volt látni őket díjjal a kezükben? Négy jelölésből négy díjat kaptunk. Bevallom, ekkora si­kerre nem számítottam. Miro­slav Krobot két éve már meg­kapta ezt a díjat, Mokos Attila pedig négy éve vehette át, azt gondoltam, ez hátrány lehet. Egyébként még mindig nem tudtam megszokni azt a tényt, hogy léteznek filmes díjak. A film ugyanis nem lóverseny, szerintem nem szerencsés mű­vészeket és alkotásokat verse­nyeztetni egymással, hiszen ahány néző, annyi különböző vélemény, reflexió. Azért örülök mégis az elismerésnek, mert a Szlovák Televíziós és Filmaka­démiának száznál is több tagja van. Rendezők, producerek, szülészek, kritikusok, fesztivál­igazgatók voksoltak, nem pedig öt-hat ember kezében volt a döntés, mint egy filmfesztivá­lon. Az egész ceremónia legna­gyobb hozadékát abban látom, hogy az emberek figyelmét a filmekre és a filmesekre irányít­ja. Ez a film ünnepe, amikor a szakma az elmúlt két év termé­sét értékeli, a közönség pedig felfigyelhet az alkotásokra. Ha valaki csak most figyelt fel a Köszönöm, jóira, hol lát­hatja? Tavaly decemberben jelent meg DVD-n, úgyhogy szerin­tem még kapható a boltokban, emellett az interneten is látha­tójelképes összegért, a .týždeň hetilap honlapján. A pár hete bemutatott Slo­vensko 2.0, amelynek egyik producereként készül Can­nes-ba, különleges kezde­ményezés: tíz hazai rendező forgatott egy-egy tízperces kisfilmet arról, hogyan látják országunk elmúlt húsz évét. Ezt a filmet öt nap leforgása alatt bemutatták a mozikban, kijött DVD-n, levetítette az STV és felkerült az internetre. A szakma egyik fele elmebeteg­nek tartott minket, a másik fele pedig örült, hogy végre valaki páros lábbal berúgta az ajtót. A számok nagyjából minket iga­zoltak: nem nézték meg keve­sebben a mozikban, mint a töb­bi hazai filmet. A nézettség a szerzői filmek esetében az első héten ezer fő körül mozog, összesen pedig maximum öt­hatezren váltanak jegyet egy hazai alkotásra. A mi filmünket annak ellenére látták ezren az első héten, hogy a tévében 49 ezren nézték meg. A SzlovákTe- levízió programizgazatója egyébként előzetesen 15 ezres nézettséget saccolt. Ezzel az atipikus forgalmazással azt sze­rettük volna bizonyítani, hogy a különböző médiumok nem fel­tétlenül konkurenciái egymás­nak, és csak használ a filmnek, ha a lehető legtöbb módon kí­náljuk egyszerre. Általában mi­re egy-egy film bekerül a tévé­be, a nézők már elfelejtik. A mozipremier reklámozása pe­dig a hazai alkotások esetében a legtöbbször nem túl hatékony, erre valahogy nem marad pénz és energia. A Slovensko 2.0-ról sokat beszélnek, foglalkoztatja az embereket. Én annak is örü­lök, ha szidják a netes kommen- telők, hiszen ez azt jelenti, hogy legalább látták, eljutott hozzá­juk valamilyen módon, és van róla véleményük. A European Film Promoti­on szervezet minden évben 24 producert választ ki Európa országaiból, hogy a cannes-i filmfesztivál ideje alatt e- gyüttműködésbe kezdjenek. Szlovákiából idén ön utazik. Mit remél ettől a pár naptól? , Kíváncsian várom, mert so­sem lehet tudni, mi sülhet ki egy-egy találkozásból. Mondok egy példát. 2010-ben voltam Uherské Hradištében, még a Köszönöm, jól rövidfilmválto­zatával, egy nem kifejezetten világhírű fesztiválon. Ott vala­hogy egymásba botlottunk Haj­dú Szabolccsal, és beszélgetni kezdtünk. A következő évben találkoztunk egy francia feszti­válon, ahol már egy konkrét projektjéről mesélt. Idén pedig befejeztünk egy filmet, amely­nek én vagyok a szlovákiai ko- producere, és a Szlovák Film­alap is támogatta. Összesen nyolc szlovákiai színész szere­pel benne, például Mokos Atti­la, Vörös Lajos és Fabó Tibor. És mindez úgy kezdődött, hogy mindketten egyazon időben egyazon helyen bolyongtunk ötezer ember között... Eurovíziós Dalfesztivál Versengő tartományok Becs. Versengés indult az ausztriai városok és tartomá­nyok között a 2015-ös Euroví­ziós Dalfesztivál rendezési jo­gáért, miután Conchita Wurst transzvesztita osztrák előadó győzött az idei, Koppenhágá­ban tartott versenyen. Bécsen és a tiroli Innsbruckon kívül már bejelentkezett a rendezésre Ka- rintia és Alsó-Ausztria is. Karin- tia a Wörthersee-stadionban rendezné meg a dalversenyt, Alsó-Ausztria pedig szabadtéri fesztivált tartana. Innsbruck ar­ra hivatkozik, hogy két téli olimpia megrendezésével „már bizonyított”. Nagy kihívást je­lent azonban a költségek előte­remtése, az osztrák köztévé becslése szerint az Eurovíziós Dalfesztivál megrendezése leg­alább 10 millió eurós nagyság- rendű kiadást jelent. Alexander Wrabetz ORF-vezérigazgató máris „össznépi erőfeszítést” sürgetett az ügyben. (MTI) AJÁNLÓ Pozsony. Rendhagyó kiállí­tás nyílik holnap a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma po­zsonyi székházában, a Brámer- kúria pincetereiben (Žižka utca 18.). Már csak azért is rendha­gyó, mert ami látható lesz, az legkevésbé sem a szépségről, a művészi önkifejezésről, a for­mai kvalitásokról szól. A Brä­mer-kúriában két alkotói pozí­ció lép dialógusba, két társa- dalmüag elkötelezett, párbe- szédszerűen szerveződő pra­xis, melynek alapja nem holmi artefaktum, nem vizuális for­mákat és képi sablonokat rep­rodukál, hanem a kommuniká­ciót esztétikai formaként ke­zelve emberek közti kapcsola­tok meg-, illetve újrateremtését tűzi ki célul. A Budapesten élő Laczkó Juli terMINI néven reciklált hulla­dékból hajléktalan emberek számára (és azok aktív bevoná­sával) gyárt hálózsákokat, ha úgy tetszik, többfunkciós mo­bilhajlékokat. A zsolnai szár­mazású, Varsóban élő Tomáš Rafa videófelvételein a sze­génység kultúrájának további tüneteivel szembesülhetünk: filmjei a Szlovákia-szerte egyre szaporodó, romatelepeket kör­bezáró szegregációs falak (oly­kor „sportfalként” eufemizált betonkerítések) agresszív és problematikus jelenlétére fóku­szálnak. A kiállítást holnap 18.30-kor Csanda Máté, a pro­jekt kurátora nyitja meg. (ú) SZUBJEKTÍV Csendes-ülős VERES ISTVÁN Biztosan nem én vagyok az egyetlen (hisz a Végh Balázs is ezt mondta), aki hiányérzettel ballagott le szombat éjfélkor a bátorkeszi Szent László- dűlőből a Kispál és a borz kon­certje után. Persze nem aka­rom, hogy úgy tűnjön, mintha a paraszt és a csokoládé eseté­ről lenne ismét szó, ezért még az elején leszögezném, hogy egy Kispál-koncert nem lehet rossz. A szombati sem volt az, sőt, még azt is ki merném jelente­ni, hogy egy jó koncert volt a maga módján. Felért ugyanis egy időutazással: Lovasiék az ős-Kispál dalokkal kezdték, 20-25 éves nótákkal, és hajói emlékszem, 1995-nél nem is merészkedtek tovább a disz- kográfiában. Vagyis aki a kez­detektől hallgatja a Kispált, olyan érzése lehetett, mintha egy kilencvenes évekbeli kon­certen hajladozna. Elsősorban tehát a fiatalabb Kispál-rajon- góknak lehetett hiányérzetük, akik inkább a zenekar újabb szerzeményein szocializálód­tak. Persze közülük is csak azoknak, akik nem az első so­rokban ugrálták végig a kon­certet. Áz első sorokban ugyanis (mint egy koncerten általában) tombolás volt ta­pasztalható, egy érettségiző­nek még a zakója is elveszett. Nem baj, legalább jöhet az új. Aki viszont hátrébb állt, külö­nösebben nem itta le magát, és életében már látott néhány Kispál-koncertet, annak egy kicsit olyan csendes-ülős par­tinak tűnt a szombati nosztal­giabuli. Lovasiék nem azok a zené­szek, akiknek nehezükre esne elszórakoztatni ötezer embert - ezt megmutatták szombaton is. A koncert viszont valahogy nem állt össze, nem volt több, mint élőben egymás után el­énekelt Kispál-dalok sora, a végére pedig ahelyett, hogy igazán felpörgették volna a hangulatot, még jobban lelas­sítottak. Kicsit meglepődtem, amikor a ráadásban az Előre II- léri! meg a Jutka című mélázós szerzeményeket kezdték pen­getni, és már éreztem, hogy ebből nem lesz katarzis. Per­sze Lovasi András hónapokkal ezelőtt lenyilatkozta, hogy a feloszlott Kispál és a Borz idén nyáron csap egy nagy bulit, előtte pedig lenyomnak né­hány koncertet bemelegítés­képp valahol a határon túl - a rendezvényt tehát könnyű zsákmányállatként kínálta a szervezőknek. Ez a szombati koncert éppen ilyen volt: be­melegítés a nagy nyári akciók­ra. Ettől függetlenül örülünk neki, hogy eljöttek, mi meg elmehettünk, jóformán szim­bolikus áron. De reméljük, lesz még olyan is, hogy Ma­gyarországon tartják a beme­legítést, itt meg a nagy bulit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom