Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-13 / 108. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 13. Kultúra 17 Prikler Mátyás négy éve a Köszönöm, jóllal járt a fesztiválon, idén producerként lesz jelen Másodszor hívták Cannes-ba Prikler Mátyás: „Sosem lehet tudni, mi sülHet ki egy-egy találkozásból " (A szerző felvétele) RÖVIDEN Az irodalom éjszakája Pozsony. Teaház, konténer, kert - ezek azok a helyszínek, ahol holnap hazai színészek európai szerzők műveiből tartanak felolvasást. Idén hatodik alkalommal rendezik meg Az irodalom éjszakája fesztivált, melybe Pozsony mellett további hat szlovákiai város - Szene, Trencsén, Zsolna, Alsókubin, Besztercebánya és Selmecbánya - kapcsolódott be. Az olvasási maratón 18 órakor kezdődik és 22 óráig tart. A fesztivál célja, hogy az olvasókat megismertesse neves európai szerzők műveivel, mégpedig különleges helyszíneken. Pozsonyban a Šafárik tértől a Lazaret utcáig terjedő szakaszon érdemes körülnézni. Az egyik legérdekesebb helyszín a Šafárik tér, ahol az érdeklődőket egy kerékpárokkal teli konténer várja. Sötétedéskor a programban részt vevő önkéntesek a kerékpárokat taposva világítanak a felolvasó színészeknek, (téhá) Politikai vihart kavart Ámosz Oz Jeruzsálem. Politikai vihart kavart Izraelben Ámosz Oz világhírű írónak a fiatal radikális zsidó telepesekről szóló kijelentése, amelyben héber neonáciknak nevezte őket. Ámosz Oz azokat a honfitársait bírálta, akik engedély nélkül alakítanak ki telepeket Ciszjordániában, és elítélte a zsidó szélsőségesek arab tulajdon elleni támadásait is. ,A szörny szemébe kell néznünk és nevén kell őt neveznünk” - mondta múlt pénteken az író Tel-Avivban, ahol 75. születésnapját ünnepelte egy kulturális eseményen. Úgy fogalmazott, nem lát különbséget a héber szélsőségesek és az európai neonácik között, talán csak annyit, hogy Izraelben ezek az emberek nacionalista képviselők támogatását is bírják. Jobboldali izraeli politikusok élesen bírálták kijelentései miatt az írót. (MTI) Tomáš Rafa (fent) és Laczkó Juli (lent) egy-egy korábbi munkája (Képarchívum) Laczkó Juli és Tomáš Rafa rendhagyó kiállítása Finom különbségek a Brämer-kúriában A holnap kezdődő can- nes-i filmfesztiválon Prikler Mátyás pozsonyi filmrendező képviseli Szlovákiát. Négy évvel ezelőtt már járt ott Köszönöm, jól című filmjével, idén pedig producerként hívták meg. JUHÁSZ KATALIN Kezdjük azzal, amit két hete mindenki láthatott a tévében. A Köszönöm, jól című filmje színészei valamennyi kategóriában elhozták a kétévente odaítélt Nap a hálóban nemzeti filmdíjat. Jana Oľ- hová és Miroslav Krobot kapta a legjobb mellékszereplő díját, a legjobb férfi főszereplő Mokos Attila lett, a legjobb női főszereplő pedig Zuzana Mauréry. Milyen érzés volt látni őket díjjal a kezükben? Négy jelölésből négy díjat kaptunk. Bevallom, ekkora sikerre nem számítottam. Miroslav Krobot két éve már megkapta ezt a díjat, Mokos Attila pedig négy éve vehette át, azt gondoltam, ez hátrány lehet. Egyébként még mindig nem tudtam megszokni azt a tényt, hogy léteznek filmes díjak. A film ugyanis nem lóverseny, szerintem nem szerencsés művészeket és alkotásokat versenyeztetni egymással, hiszen ahány néző, annyi különböző vélemény, reflexió. Azért örülök mégis az elismerésnek, mert a Szlovák Televíziós és Filmakadémiának száznál is több tagja van. Rendezők, producerek, szülészek, kritikusok, fesztiváligazgatók voksoltak, nem pedig öt-hat ember kezében volt a döntés, mint egy filmfesztiválon. Az egész ceremónia legnagyobb hozadékát abban látom, hogy az emberek figyelmét a filmekre és a filmesekre irányítja. Ez a film ünnepe, amikor a szakma az elmúlt két év termését értékeli, a közönség pedig felfigyelhet az alkotásokra. Ha valaki csak most figyelt fel a Köszönöm, jóira, hol láthatja? Tavaly decemberben jelent meg DVD-n, úgyhogy szerintem még kapható a boltokban, emellett az interneten is láthatójelképes összegért, a .týždeň hetilap honlapján. A pár hete bemutatott Slovensko 2.0, amelynek egyik producereként készül Cannes-ba, különleges kezdeményezés: tíz hazai rendező forgatott egy-egy tízperces kisfilmet arról, hogyan látják országunk elmúlt húsz évét. Ezt a filmet öt nap leforgása alatt bemutatták a mozikban, kijött DVD-n, levetítette az STV és felkerült az internetre. A szakma egyik fele elmebetegnek tartott minket, a másik fele pedig örült, hogy végre valaki páros lábbal berúgta az ajtót. A számok nagyjából minket igazoltak: nem nézték meg kevesebben a mozikban, mint a többi hazai filmet. A nézettség a szerzői filmek esetében az első héten ezer fő körül mozog, összesen pedig maximum öthatezren váltanak jegyet egy hazai alkotásra. A mi filmünket annak ellenére látták ezren az első héten, hogy a tévében 49 ezren nézték meg. A SzlovákTe- levízió programizgazatója egyébként előzetesen 15 ezres nézettséget saccolt. Ezzel az atipikus forgalmazással azt szerettük volna bizonyítani, hogy a különböző médiumok nem feltétlenül konkurenciái egymásnak, és csak használ a filmnek, ha a lehető legtöbb módon kínáljuk egyszerre. Általában mire egy-egy film bekerül a tévébe, a nézők már elfelejtik. A mozipremier reklámozása pedig a hazai alkotások esetében a legtöbbször nem túl hatékony, erre valahogy nem marad pénz és energia. A Slovensko 2.0-ról sokat beszélnek, foglalkoztatja az embereket. Én annak is örülök, ha szidják a netes kommen- telők, hiszen ez azt jelenti, hogy legalább látták, eljutott hozzájuk valamilyen módon, és van róla véleményük. A European Film Promotion szervezet minden évben 24 producert választ ki Európa országaiból, hogy a cannes-i filmfesztivál ideje alatt e- gyüttműködésbe kezdjenek. Szlovákiából idén ön utazik. Mit remél ettől a pár naptól? , Kíváncsian várom, mert sosem lehet tudni, mi sülhet ki egy-egy találkozásból. Mondok egy példát. 2010-ben voltam Uherské Hradištében, még a Köszönöm, jól rövidfilmváltozatával, egy nem kifejezetten világhírű fesztiválon. Ott valahogy egymásba botlottunk Hajdú Szabolccsal, és beszélgetni kezdtünk. A következő évben találkoztunk egy francia fesztiválon, ahol már egy konkrét projektjéről mesélt. Idén pedig befejeztünk egy filmet, amelynek én vagyok a szlovákiai ko- producere, és a Szlovák Filmalap is támogatta. Összesen nyolc szlovákiai színész szerepel benne, például Mokos Attila, Vörös Lajos és Fabó Tibor. És mindez úgy kezdődött, hogy mindketten egyazon időben egyazon helyen bolyongtunk ötezer ember között... Eurovíziós Dalfesztivál Versengő tartományok Becs. Versengés indult az ausztriai városok és tartományok között a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál rendezési jogáért, miután Conchita Wurst transzvesztita osztrák előadó győzött az idei, Koppenhágában tartott versenyen. Bécsen és a tiroli Innsbruckon kívül már bejelentkezett a rendezésre Ka- rintia és Alsó-Ausztria is. Karin- tia a Wörthersee-stadionban rendezné meg a dalversenyt, Alsó-Ausztria pedig szabadtéri fesztivált tartana. Innsbruck arra hivatkozik, hogy két téli olimpia megrendezésével „már bizonyított”. Nagy kihívást jelent azonban a költségek előteremtése, az osztrák köztévé becslése szerint az Eurovíziós Dalfesztivál megrendezése legalább 10 millió eurós nagyság- rendű kiadást jelent. Alexander Wrabetz ORF-vezérigazgató máris „össznépi erőfeszítést” sürgetett az ügyben. (MTI) AJÁNLÓ Pozsony. Rendhagyó kiállítás nyílik holnap a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában, a Brámer- kúria pincetereiben (Žižka utca 18.). Már csak azért is rendhagyó, mert ami látható lesz, az legkevésbé sem a szépségről, a művészi önkifejezésről, a formai kvalitásokról szól. A Brämer-kúriában két alkotói pozíció lép dialógusba, két társa- dalmüag elkötelezett, párbe- szédszerűen szerveződő praxis, melynek alapja nem holmi artefaktum, nem vizuális formákat és képi sablonokat reprodukál, hanem a kommunikációt esztétikai formaként kezelve emberek közti kapcsolatok meg-, illetve újrateremtését tűzi ki célul. A Budapesten élő Laczkó Juli terMINI néven reciklált hulladékból hajléktalan emberek számára (és azok aktív bevonásával) gyárt hálózsákokat, ha úgy tetszik, többfunkciós mobilhajlékokat. A zsolnai származású, Varsóban élő Tomáš Rafa videófelvételein a szegénység kultúrájának további tüneteivel szembesülhetünk: filmjei a Szlovákia-szerte egyre szaporodó, romatelepeket körbezáró szegregációs falak (olykor „sportfalként” eufemizált betonkerítések) agresszív és problematikus jelenlétére fókuszálnak. A kiállítást holnap 18.30-kor Csanda Máté, a projekt kurátora nyitja meg. (ú) SZUBJEKTÍV Csendes-ülős VERES ISTVÁN Biztosan nem én vagyok az egyetlen (hisz a Végh Balázs is ezt mondta), aki hiányérzettel ballagott le szombat éjfélkor a bátorkeszi Szent László- dűlőből a Kispál és a borz koncertje után. Persze nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha a paraszt és a csokoládé esetéről lenne ismét szó, ezért még az elején leszögezném, hogy egy Kispál-koncert nem lehet rossz. A szombati sem volt az, sőt, még azt is ki merném jelenteni, hogy egy jó koncert volt a maga módján. Felért ugyanis egy időutazással: Lovasiék az ős-Kispál dalokkal kezdték, 20-25 éves nótákkal, és hajói emlékszem, 1995-nél nem is merészkedtek tovább a disz- kográfiában. Vagyis aki a kezdetektől hallgatja a Kispált, olyan érzése lehetett, mintha egy kilencvenes évekbeli koncerten hajladozna. Elsősorban tehát a fiatalabb Kispál-rajon- góknak lehetett hiányérzetük, akik inkább a zenekar újabb szerzeményein szocializálódtak. Persze közülük is csak azoknak, akik nem az első sorokban ugrálták végig a koncertet. Áz első sorokban ugyanis (mint egy koncerten általában) tombolás volt tapasztalható, egy érettségizőnek még a zakója is elveszett. Nem baj, legalább jöhet az új. Aki viszont hátrébb állt, különösebben nem itta le magát, és életében már látott néhány Kispál-koncertet, annak egy kicsit olyan csendes-ülős partinak tűnt a szombati nosztalgiabuli. Lovasiék nem azok a zenészek, akiknek nehezükre esne elszórakoztatni ötezer embert - ezt megmutatták szombaton is. A koncert viszont valahogy nem állt össze, nem volt több, mint élőben egymás után elénekelt Kispál-dalok sora, a végére pedig ahelyett, hogy igazán felpörgették volna a hangulatot, még jobban lelassítottak. Kicsit meglepődtem, amikor a ráadásban az Előre II- léri! meg a Jutka című mélázós szerzeményeket kezdték pengetni, és már éreztem, hogy ebből nem lesz katarzis. Persze Lovasi András hónapokkal ezelőtt lenyilatkozta, hogy a feloszlott Kispál és a Borz idén nyáron csap egy nagy bulit, előtte pedig lenyomnak néhány koncertet bemelegítésképp valahol a határon túl - a rendezvényt tehát könnyű zsákmányállatként kínálta a szervezőknek. Ez a szombati koncert éppen ilyen volt: bemelegítés a nagy nyári akciókra. Ettől függetlenül örülünk neki, hogy eljöttek, mi meg elmehettünk, jóformán szimbolikus áron. De reméljük, lesz még olyan is, hogy Magyarországon tartják a bemelegítést, itt meg a nagy bulit.
