Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-10 / 106. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. MÁJUS 10. KÁVÉZÓ 17) Camino, almás pitével V asárnap délelőtt, még mielőtt tízet ütnének a haran­gok Kolozsvár szí­vében, egészen más arcát mutatja az óváros, mint a hét bármelyik más napján. Erő­sebb karokkal öleli magához az idegent. Többet mutat és többet ad, mint hétfőtől szombatig kü­lönböző órákban. Vasárnapra lerázza minden terhét, koloncát, visszanyeri különös fényét, va­rázsát, s mint egy jó kedvvel éb­redt, eleganciájára még mindig ügyelő idős hölgy, felöld legszebb ruháját, hogy aztán finoman ki is illatosítsa magát. „Most nézz meg! - mondja alig hallhatóan -, mert ha tüzetesen végignézel raj­tam, még láthatod a Monarchia egykori pompáját, dicső világát, fokozatosan halványuló divatját.” Kolozsvár vasárnap délelőtt lopta be magát a szívembe. Kora dél­előtt, amikor még csak ébredezett a Karolina, még régebbi nevén a Kispiac, ma Múzeum tér, s a kávé­házak teraszait még nem lepték el a turisták, az ide torkolló utcákon még nem hömpölygőn: a tömeg, az ajándékárusok még nem pakolták ki színes portékáikat. Vasárnap délelőtt a Múzeum tér az édes illatok tere. Friss kalácsok, meleg piték, helyben készült sü­temények lágy illategyvelege áll a levegőben, bár errefelé még barack­ízzel töltött perecet is árulnak. A Múzeum tér (korábbi elnevezését a város főteréről ideköltöztetett oszlopról kapta, amelyet I. Ferenc császár hitvese, Karolina Auguszta látogatásának emlékére állítottak a kolozsváriak) tavasztól őszig éli fel­fokozott életét, amikor az itteni ká­vézók, éttermek felszolgálói a kinti asztalok között róják végeláthatat­lan köreiket. Április végétől októ­ber utolsó napjaiig, amíg langyosak az esték, vagy ha netán hűvösebbek is egy kicsit, s még elég a pléd és a kirakott gyertyák melege, egészen más hangulatot áraszt a hely, mint a késő őszi vagy a téli hónapokban. De a Camino, a város legpatiná­sabb kávézója akkor is pillanatok alatt meghódítja az ide tévedt ide­gent, stílusosabban fogalmazva az erre járó vándort. Csaknem kétszáz évvel Karolina királyné kolozsvári látogatása után a téren álló egykori katonai kórház, később szülészet, majd lakóház ma páradan hangulatú kávézó. Felső szintje még felújítás alatt áll, az alsó viszont már teljes pompájában vár­ja vendégeit. Van a városban több meat kávéház, az egyik a dzsessz­korszak Amerikáját, a másik Toulouse-Lautrec Párizsát, a harmadik a mo­narchiabeli boldog békeidőket idézi, a negyedik... de még a hu­szonkettedik is egészen más. A Camino az összes közül a leg­szebb, a legkedvesebb, a legva- rázsosabb hely. Finomságaival, süteménykülönlegességeivel pedig egyszerűen non plus ultra. Utol- érheteden. Felülmúlhatadan. Le- körözheteden. Olyan málnasze­mekkel díszített és vaníliaöntettel ízesített szilvás vagy almás pitét, mint itt, e falak között, nem készí­tenek sehol a környéken. Az egye­dülálló. Az a gasztronómia Mount Everestje. Egy zarándok számára maga a régen vágyott manna. A kávéház termei, szobái, leghátsó zugai pedig nagynevű festők vász­nára illenek. A foltosra „öregített” falak, az eredeti boltívek, az üres kép­keretek, a leemelt, díszlet­elemként használt ajtók, kopogta­tók, lámpák, gyertyatartók, az antik csillárok, a lámpaburaként használt cilinderek, évszázados órák, fűszer- darálók, szódásszifonok, tálak, tá­nyérok, porcelánedények, a kecses vonalú, kék, zöld, fehér kredencek, polcok, a zöld kandalló, a diószínű zongora. Minden, ami hozzátesz a hely légköréhez, ami a hangulatot színesíti, páradan ízlésre, stílusér­zékre vall. Itt lehet nosztalgiázni, búslakodni, szerelmet vallani, örök­re elbúcsúzni, szakítani, első csókot adni, halk zenére elan- dalodni, a világ sorsát megvitat­ni, rubin teát és páragőzt élvezni, kávézgatni, olvas­gatni, vagy egyszerű­en csak hallgatni, elmélázni, lélek­ben nagy utat bejárni. Más a világ belülről nézve, és egé­szen más kint, a kávézó előtti olasz terecskén ülve. A Camino Kolozsvár érzékeny lel­ke. Meghallgat, jókedvre derít, vi­gaszt nyújt. Biztos pont a bajban, elrugaszkodási hely az örömhöz, titkos zug egy kaland kezdetéhez. Vagy egy pár órányi elrejtőzéshez. Szabó G. László Szkárossy Zsuzsa felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom