Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-10 / 106. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. MÁJUS 10. INTERJÚ 15 Tiboldi Mária budai lakásában (Fotók: MTI) már nincs számára újabb feladat. Ekkoriban már egészen más, új stílusú előadásokat és egyre több musicalt tűztek műsorra. A színésznő a Zene az életem című televíziós show-műsoráért nívódíjat kapott. Mint mondta, büszke Jászai-díjára, örökös tagságára az Operettszínházban és életműdíjára. A családjáról elmondta: két fia és négy unokája van, 1 évestől a 23 évesig. „Érdemes volt legyőzni a betegségeket és mindig újra kezdeni. Mindig azt mondogattam magamnak, hogy szükség van rám, talpra állok és megyek tovább” - fogalmazott, hozzátéve: ne hagyjuk, hogy a negatív erők eluralkodjanak rajtunk, próbáljuk pozitívra változtatni a rossz szokásokat, érzéseket, helyzeteket. A fiataloknak azt üzente: készen kell állni a sikerre. „Mén, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek jönnek lehetőségek.” Ha az ember azt érzi, hogy nincs lehetősége, akkor saját magának kell kitalálnia feladatokat. Könyvet írt például édesapjáról, aki testnevelő tanár volt, és a nevéhez fűződik a szolnoki kosárlabdasport megteremtése. Minden évben elmegy Szolnokra és átadja a Tiboldi Tibor-díjat, ápolja emlékét. Elmondta: szeretne darabot írni. A Dankó Rádióban elhangzott műsort írná meg: példaképéről, Blaha Lujzáról szóló önálló estje adná az alapját a szövegnek, amely kettejük életútjának párhuzamosságait fedné fel. Felidézte, hogy másik nagy kedvencéről, Alpár Gittáról, az 1930- as évek magyar származású világsztárjáról is készített önálló estet. Az itthon kevéssé ismert magyar énekesek - köztük például Eggerth Márta - emlékének megőrzését is feladatának tekinti. „Egy művész az álmában is az. Mindig arról álmodom, hogy énekelek. Ez egy nagy, örökre való elkötelezettség” - fogalmazott. „Itt vagyok most 75 évesen és tele vagyok tervekkel. Talán a Jóistennek még célja van velem. Talán nekem még valamit el kell mondanom” - fogalmazott. (MTI) öltözék radon vegyjele ugyani ► körlet közepe! äľfcNiiľ atomkut. intézete LQEQNl. Stallone bece- ► Mosolyogva gondolok vissza a bizonytalan érzésekre Volt időszak a magyarországi televíziózásban, amikor Endrei Judit már-már családtagnak számított, hiszen gyakran láttuk a képernyőn. A rendszerváltás azonban nemcsak a politikát, hanem a televíziózást is nyugatiasra alakította. Meghatározó, kedvelt és népszerű egyéniségek tűntek el a képernyőről, köztük volt Endrei Judit bemondónő is. Vele beszélgettünk. ikor fejezte be a „bemondást”? Gyermekeim születését követően teljesen önszántamból hoztam a döntést: hogy köszönöm, elég volt. Kezdtem magam nem jól érezni, a Nyugatról érkező televíziós változások miatt. Megítélésem szerint a tévé az emberi arcát veszítette el azzal, hogy megszüntette a bemondói státuszt. Ez nemcsak magyar jelenség, mert a világban rengeteg helyen alkalmazzák ugyanezt a módszert. Egy-egy műsor után a tévé hivatalos hangja elhadarja, hogy éppen mi is következik, a néző pedig vagy megérti, vagy nem. A legszembetűnőbb a bemondó hiánya akkor, amikor egy nem várt műszaki hiba miatt senki nem szól a nézőkhöz, senki sem tudatja velük, mi is történt, immár tizenöt és fél éve annak, hogy befejeztem a bemondást. Egyebek mellett újságíró iskolát is végzett. Ezt a televíziózás miatt tette? Igen, ez volt a sorrend. Véletlenül belesodródtam a televíziózásba, ahol aztán kiváló tanáraim - Fischer Sándor és Horváth János - beavattak a tévézés rejtelmeibe, illetve megszeretették velem ezt a fajta munkát. Szerencsém is volt, mivel alaptermészetemben benne van az állandó kíváncsiság, ami ehhez a szakmához elengedhetlen. Nehéz volt megszólalni a kamerák előtt? Szegeden indult a körzeti stúdió. A legendás Antal Imre volt a műsorvezető, én pedig az újonc, akit itt avattak fel. Az igazi mélyvízbe akkor pottyantam, amikor Budapesten élőben nekem kellett felkonferálnom a szegedi stúdió műsorát. Véleményem szerint szívinfarktus közeli állapotban lehettem. Főnökeim sokszor csak úgy belelöktek az új helyzetekbe. Bemondóként kezdtem, következett az iskolatévé, majd a hírolvasás és az élőműsor vezetése. Meggyőződésem, hogy tévézésre születni kell, sok elleshető, tanulható része is van, de sok minden benne ösztönös. » ... de akkor életmentő megoldásnak tűnt, hogy könyvet írjak. (Fotó: Endrei Judit albumából) Emlékszik arra, hogy melyik műsorban láthatták utoljára a nézők? Erre azért nem tudok válaszolni, mert voltak olyan műsorok is, amelyek felvételről mentek, és hiába nem voltam már a televízió dolgozója, látni azért még lehetett engem. Több magazinműsort is vezethettem, és ezek igazán üde foltjai voltak a munkámnak. Amikor kilépett, tudta, hogy mihez fog kezdeni? Nem igazán tudtam. Ma már mosolyogva gondolok vissza a bizonytalan érzésekre, a sok-sok kérdőjelre, de akkor életmentő megoldásnak tűnt, hogy könyvet írjak. Ekkor született meg az első könyvem, „Anno 2000 - ezredvégi kaleidoszkóp” volt a címe. Ereztem, hogy megtaláltam azt, amit szeretek. Boldogan tapasztaltam, hogy már az első könyvem is mennyi örömet szerzett nekem. Aztán létrehoztam a saját kiadómat. Egy ideje a könyveimnek köszönhetően sok helyre hívnak - közönségtalálkozókra, beszélgetésekre. Ezeken a találkozókon általában minden korosztály képviselteti magát. Nagyon emberi találkozások, beszélgetések kerekednek aztán ki ezekből a délutánokból. Nincs tabutéma, mindenki mindenről őszintén beszél, és külön jó érzés az is, hogy különféle dolgokban, tőlem kérnek tanácsot. Albert József
