Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-09 / 105. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ-2014. MÁJUS 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Janiga József emlékkiállítása Nagymegyer. Janiga József festőművész halálának 10. évfordulójára emlékezve ma 18 órakor kiállítás nyílik a Csallóköz festőjének munkáiból a Nagymegyeri Városi Művelődési Központban. A kiállítást Hunčík Péter nyitja meg, közreműködik Boráros Imre színművész és Lucia Kolenčíková. A megemlékezés 17 órakor kezdődik Janiga József mellszobrának a megkoszorúzásával. (ú) Woody Allen új szereplői Los Angeles. Emma Stone és Joaquin Phoenix lesz Woody Allen új filmjének két főszereplője a Variety filmes lap szerint. A forgatás júliusban kezdődik, s az egyelőre cím nélküli film jövő nyáron kerül a mozikba. Emma Stone már dolgozott Woody Allennel a rendező Magic in the Moonlight című legutóbbi filmjében, Joaquin Phoenix azonban először forgat majd a New York-i művésszel. A Magic in the Moonlight Franciaországban készült - csakúgy, mint a rendező nagy sikerű Éjfélkor Párizsban című alkotása és idén nyáron mutatják be. A filmben Colin Firth, Marcia Gay Harden és Eileen Atkins is játszik. A rendező legutóbbi nagy sikere a Blue Jasmine volt, amelyért Cate Blanchett idén átvehette a legjobb női főszereplőnek járó Oscart. (MTI) Woody Mien legújabb felfedezettjei: Emma Stone, aki jelenleg A csodálatos Pókember 2.-ben látható a mozikban, valamint Joaquin Phoenix, aki James Cray most bemutatott The Immigrant című filmjében játssza a férfi főszerepet (Fotók: TASR/AP) Posztumusz díj Szabó Magdának Budapest. Szabó Magdának ítélték a közönségszavazatok alapján a Lélekpillangó életműdíjat; az elismeréssel idén járó mintegy 200 ezer forintból a debreceni emlékszoba múzeummá fejlesztését, a Szabó Magda-alapítvány munkáját segítenék a 2007-ben elhunyt írónő szellemi örökségének kezelői, akik a posztumusz díj átvételekor elmondták, nem csak a szavazatokat köszönik a közönségnek, hanem az írónő munkái iránti töretlen érdeklődést is. A Lélekpillangó Program magánszemélyek kezdeményezésére két éve indult azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet azokra az útmutató emberekre, akik munkásságukon keresztül haláluk után is hozzájárulnak az emberek személyiségfejlődéséhez. (MTI) Prágában bemutatták Robert Wilson rendezését, az 1914-et, amely nyugat-európai körútra indul Látványszínház groteszkben Csalódottan állnak fel a székükből azok, akik Robert Wilson új, 1914 címmel bemutatott, három országot összefogó színházi produkciójától a Švejk dramatizált változatát, netán Karl Kraus opusát, Az emberiség végnapjait várják. SZABÓ G. LÁSZLÓ A prágai Nemzeti Színházban most színre került, az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából Soňa Červená és Aleš Brezina ötletéből, Marta Ljubková librettója alapján készült előadás ugyanis sem Hašek derék katonájának több száz oldalas históriáját, sem a neves osztrák szerző tör- ténelmileckéjétnemkívántatel- jes egészében megmutatni. Mindkét műből inkább csak meríteni akart, különböző drámai helyzeteket kiemelve, egymás mellé rendezve, összefoglalva egy olyan kontrasztos (világ)- képet adni, amelyben ott a tragédiával teli múlt és az újabb tragédiákkalfenyegetőjövő. Robert Wilson korunk egyik legnagyobb színházi gondolkodója, alkotója. De nincs még egy ilyen vizuálisművész-zseni, aki színpadi efektjeiVel, fénnyel, hanggal és zenével olyan hatást gyakorol a közönségre, mint ő. A játékból, a látványból természetesen a színészeket sem hagyja ki, sőt. Elképesztő precizitással, szinte mértani pontossággal mozgatja őket. A színpadi jelek sűrű erdejében kell eligazodniuk attól függően, mikor, hol, milyen pózban nyitják vagy zárják azadottjelenetet. Ha beszélhetünk egyáltalán összefüggő történetről, akkor annyiról: két férfi, a cingár alkatú Pesszimista (Vladimír Javorský) és a sörhasú Optimista (Václav Postránecký) vezet bennünket végig a múlt század tízes éveinek Európáján, amikor egyikük azt állítja: vége a régi időknek, másikuk viszont úgy látja: civilizált országok között elképzelhetetlen a háború. Bécs persze mindig Bécs marad, Wien bleibt Wien, jelzi a könyörtelen idő (Soňa Červená), Wilson pedig a császárváros fekete-fehér látképe előtt a Reichspost osztrák napilap második kiadásából tudatja szenzációéhes bécsi polgárokkal, hogy Szarajevóban megölték a trónörököst, Ferenc Fer- dinándot és feleségét, Zsófia hercegnét. Mozaikszerben áll össze az előadás képe. Bécs belvárosából hirtelen egy kórházi szobába lépünk, ahol a sorozás zajlik, és a szimulánsok között egyszer csak feltűnik Švejk (Filip Raj- mont), aki bár reumásnak mondja magát, urát, a császárt élete utolsó pillanatáig szolgálni akarja. Die ganze tschechische Volk ist eine Simulantenbande (Szimulánsok bandája a cseh nép) - ordítja az orvos. Tiszti klub, katonai szerelvény, kaszinó, lövészárok, frontvonal, város - ezek a darabbeli helyszínek. A százéves történet színpadi tankönyvízével, a dramaturgiai klisékkel, a gondolati mélységgel (sekélységgel!) Wilson láthatóan nem törődik, őt elsősorban a látvány foglalkoztatja, s nem az, hogy miért nem tanult egy ekkora világkatasztrófából az emberiség. Itt nincsenek felismerések, kérdésfelvetések, fi- lozofálgatások, még csak meglepő észrevételek sem, amelyek esetleg új megvilágításba helyeznének bizonyos mozzanatokat. Bár világháborúról beszélünk, az események jelentős momentumai Európában zajlottak, ami az amerikai Wilson számára alig több egy izgalmas történelmi fejezetnél. Nem moRobert Wilson korunk egyik legnagyobb színházi gondolkodója. Nincs még egy ilyen vizuálisművész-zseni. ralizál, nem ás a dolgok mélyére, nem tekint a kulisszák mögé, nem merül el a milliókat érintő tragédiákban. Inkább csak konstatál, „gyorsfényképez”. Az ő színháza ilyen színház. Lenyűgöző látványszínház. Színészeit beállítja, sokszor bábként használja, a groteszk és a pantomim híveként főleg ezen a téren megismételtet, a monológokhoz pompás kontrasztokat teremt. A fronton és a tábori kórházban, ahol Švejk a legnagyobb teret kapja, felkavaró pillanatok születnek, az egyszerű katonát, a becsületes kisembert ugyanis ott állítja Wilson a történelem könyörtelen tükre elé. Ezek a jelenetek valóban megérintik a nézőt. Az előadás külön érdekessége, „magyarosan” fogalmazva: igazi unikuma Eszenyi Enikő előadásában József Attila íme, hát megleltem hazámat című verse. Természetesen magyarul, hiszen az előadásban minden közreműködő színész (cseh, szlovák, magyar) a maga nyelvén beszél végig. A nézők feliratozva kapják a fülüknek idegen szöveget. Mondanivalóját Wilson groteszkre fordította. Eszenyi Enikő pedig bravúros színészi eszközökkel „be is égeti” a nézők emlékezetébe. A prágai bemutató után előbb Linzben, ősszel a pozsonyi Nemzetiben, majd Budapesten, a Vígszínházban láthatja az előadást a közönség. Biztatásképp csak annyit: Wilson „drága mulatság”, de sok pénzt megér. A többit sajnos, ami 1914-gyel kapcsolatos, úgyis tudjuk. A közönséggel való kommunikáció hiánya miatt a nézők egy idő után kezdtek úgy viselkedni, mintha egy tökéletes musicalt néznének A perfekcionizmus csapdái, avagy Peter Gabriel a téli stadionban JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Peter Gabriel ugyanúgy öregszik, mint mi, de ezt nem venni észre rajta, mert állandóan új dolgokon töri a fejét. Ezért tűnt kissé furcsának, hogy a mostani turné középpontjába az 1986-os So című legendás album került. A Back to Front című turné 2012 szeptemberében indult Kanadában, aztán az USA következett, majd Európán szántott végig az albumon közreműködő zenészekkel megerősített produkció. Az idei állomásokat már ráadástumé- ként hirdetik, amely decemberben Dublinban, a 62. koncerttel ér majd véget. A nagy érdeklődés miatt folyamatosan újabb és újabb helyszíneket „kellett” beiktatni, így fért be Pozsony is a menetrendbe, 39. állomásként. Mostanra már óramű pontossággal működik a gépezet. A koncert minden egyes másodperce megtervezett, a dalok sorrendjétől a fénytechnikán és a „spontán” gesztusokon át a fotósok kedvéért abszolvált mozdulatokig. Szegény fotósokkal amúgyjól elbántak Pozsonyban: a koncert közepéig hátul kellett ácsorogniuk, hogy aztán három dal erejéig kattogtathassanak, majd a szervezők gyorsan kiterelték őket az épületből, miközben a nézőtéren bárki kedvére fotózhatott és videózhatott. De nézzük, mit láttunk mintegy hétezren. Aki utánajárt a ne(Juhósz László felvétele) ten, nem lepődött meg, hogy a koncert akusztikus blokkal kezdődött. Gabriel egy-egy zenész kíséretében a zongoránál ülve igyekezett meghitt atmoszférát teremteni, ez azonban egy kivilágított stadionban nem sikerülhet, mint ahogy nem is sikerült. Amikor lekapcsolták a lámpákat, beindult a fénypark és az elektronika, végre igazi koncerten érezhettük magunkat. A harmadik blokkban aztán elhangzott az ominózus album, kristálytisztán, egyetlen hamis hang nélkül. Egyébként minden koncertről CD készül, amelyet az énekes honlapján lehet megvenni. Szóval hízik Peter Gabriel bankszámlája, ahogy azt már 1986-ban, a zseniális, önironikus Big Time-ban is megénekelte. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem érdemli meg a pénzt. Hangja még mindig fantasztikus, a zenészek is szépen tették a dolgukat. Az élményt a mai stadionkoncertekhez mérten visszafogott, ám fantáziadús vizuális körítés volt hivatott tetézni. Ám mivel Gabriel csupán a koncert elején és végén kommunikált a közönséggel, a nézők egy idő után kezdtek úgy viselkedni, mintha egy tökéletes musicalt néznének. Áz egész túl steril és pontos volt ahhoz, hogy megszülethessen az igazi bulihangulat. De ezt rögtön vissza is szívom, mert nehogy már az legyen a bajom, hogy túl tökéletes produkciót kaptam... I ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 P avla Beretová, Jan Koleník és Eszenyi Enikő az 1914-ben (Szkárossy Zsuzsa felvétele)
