Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-30 / 99. szám, szerda

6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 30. www.ujszo.com RÖVIDEN Megnyílt a Holnemvolt Park Budapest. Megnyitott és tegnap délutántól már látogató­kat is fogad a Holnemvolt Park az egykori budapesti vidám­park területén. Az új családi élményparkban állatok, műemléki játékok és szórakoztató programok várják a láto­gatókat. A régi vidámparki hagyományt folytatva használat­ra készen áll a műemléki oltalom alatt álló régi körhinta, a barlangvasút, a hullámvasút és a mesecsónak, valamint az elvarázsolt kastély és a dzsungel mesevasút. A Holnemvolt Parkba a régi vidámpark kapuján lehet bejutni, valamint az állatkertből is biztosított az átjárás a területre. Az állatkerti belépőjegyek a Holnemvolt Parkba is érvényesek, de külön is lehet jegyet váltani a parkba. (MTI) Bemutató a Komáromi Jókai Színházban Jön A velencei kalmár AJÁNLÓ Komárom. A velencei kal­már című színmű bemutatójára készülnek a Komáromi Jókai Színházban, melyet Shakes­peare 1596-ban, legterméke­nyebb darabírói korszakában, a nagy vígjátékok és nagy tra­gédiák korszakában írt. Á pre­mier május 2-án 19 órakor lesz. A mű a virágzó tengeri ke­reskedelem központjában, a nyitott, nyüzsgő, karneválos Velencében és Belmont zárt mesevilágában játszódik. Shylock, a zsidó uzsorás sze­repében Fabó Tibor lép színpad­ra. További főbb szereplők: Öllé Erik (m.v.), Bárdos Judit (m.v.), valamint Szabó Viktor. A díszle­tet Kalácska Gábor, a jelmezeket Gadus Erika tervezte, a zene­szerző Dinyés Dániel, az elő­adást Szőcs Artur rendezte. Bassanio fiatal, nemesi származású barátjától, Antoni- ótól, a velencei kalmártól egy nagyobb összeget kér kölcsön, hogy elhajózhasson Belmont- ba, és megkérhesse a szép Por­tia kezét. Antonio azonban minden vagyonát bárkáinak szállítmányaiba fektette. Fel­keresik hát a zsidó uzsorást, Shylockot. Bár Antonio koráb­ban többször kifogásolta az uzsorás lelketlen üzleteit, ami­ért Shylock neheztel is rá, most üzletet kell kötniük. Shylock feltétele: ha Antonio nem tudja időben törleszteni a kölcsönt, akkor kivághat egy fontnyi húst a testéből... (k) Jelenet az előadásból (Görözdi Szilárd felvétele) MEGEMLÉKEZÉS Akik lakoznak csendben valahol, Szomorúfűz, akikre ráhajol Akiknek sírján halvány mécses lobog, A gyötrődést azok már rég feledték, Mi sírva élünk, ők meg boldogok Fájó szívvel emlékezünk május elsején, halálának 10. évfordulóján EREGI FERENCRE (Kisudvamok). Emlékét őrzik szerettei MR141201 Jan Saudek most állítatta ki először jól ismert rekvizitumait, miközben játékfilm készül róla A hétköznapi őrült leleplezése Jan Saudek: Valerie mélységes odaadása (Képarchívum) Leleplezés címmel hirde­ti ez évi prágai kiállítását Jan Saudek, minden idők legvagányabb, legel­lentmondásosabb, de fő­képp legismertebb cseh fotográfusa. SZABÓ G. LÁSZLÓ Május 31-ig övé a Kisoldalon álló négyszintes szórakoztató­palota, a Malostránská beseda legfelső emelete, vagyis a pad­lástér, ahol szinte mindent fel­vonultat alkotói műhelye elma­radhatatlan díszletelemeiből és kellékeiből. Csak épp a kopott, mállott, salétromfoltos falát nem hozhatta el, de van a hely­színen egy ugyanolyan vászon, amely előtt bárki lefényképez- kedhet vagy bárkiről képet ké­szíthet. S ha még ahhoz is van kedve, hogy a fotót elküldje az . ott megadott címre, akkor be­nevezett egy „házi versenyre”, amelynek győztesét maga a nyolcvanadik éve előtt álló, de még mindig fickós küllemű mester nevezi meg. Saudek színházában Ilyen sem volt még, mond­hatnánk, legalábbis nem Sau­dek udvarában, ám ami még ennél is csalogatóbb, az a cím­ben szereplő leleplezés. Ki lep­lez le vajon kit vagy mit? - töp­reng a kíváncsi látogató, de amint belép a terembe, azonnal rájön, hogy nagy csodára nem várhat. Néhány világot látott fo­tó, pár kiszínezett fénykép és azok a tárgyak, rekvizitumok, amelyek Saudek stílusjegyét al­kotják. Van belőlük vagy két tu­cat, de ismerjük valamennyit. Kopott szőnyegeit, régi takaró­it, a bőrkanapét, az öblös fotelt, a vodkásüveget, a babákat, az élettelen virágcsokrokat, a ke­cses pezsgőspoharakat, a kala­pokat, a gyöngyből fűzött nyak­láncokat, a tükröket, a kést, a pisztolyt, a bilincset, a kötelet, a lángoló szablyát. Saudek most is játszik ve­lünk. Évtizedek óta jól működő színházába csalogat, ahol ugyanúgy térdre kényszerít bennünket (képeivel talán még gyóntatni is képes), mint a kiál­lítás plakátján, A nagy odaadás című fotóján egy láthatatlan férfinak behódoló érzéki szőke­séget, aki alázatosan csókol ke­zet (talán titkos) szerelmének. Humor és pátosz, irónia és ero­tika, cinizmus és hedonizmus keveredik a képeken, ott állunk a születés és a halál előszobájá­ban, a szerelem és a gyűlölet szűk mezsgyéjén, az őszinteség és a képmutatás partján, a ser­dülőkor és az öregkor küszö­bén. Bájos gyerekek, rubensi idomú nők, acéltestű férfiak kö­zött egy időtlen, ám felettébb színes, nem egyszer buja, deka­dens vagy éppen fájó, lehango­ló, lepusztult világban. Kávézó, étterem, sőt zenei klub is van a kisoldali hážban, délutánon­ként szól a dzsessz, este a rock, így aki a kiállítás után hirtelen megéhezik vagy megszomjazik, netán szórakozni vágyik, akár késő éjjelig is maradhat a nem­rég felújított palotában. Az igazi kitárulkozás Annak pedig, aki még többet akar tudni a szerethetően ex­centrikus és kedvesen exhibici­onista alkotóról, s úgy érzi, még az itt kiállított levelei, titkos val­lomásai sem engedtek teljes be­tekintést izgalmas életébe, ajánlom figyelmébe Irena Pav- lásková most készülő játékfilm­jét, A fotográfust, amelynek hő­se a Művészet és az irodalom lo­vagja címmel Párizsban kitün­tetett Jan Saudek. Vagyis a csil­lapíthatatlan vágyú szerető, a zabolázatlan férj, a sokgyerme­kes apa, de mindenekelőtt a vi­lágszerte tisztelt művész, akiről eddig csupán dokumentumfil­mek születtek. A film forgatókönyvét Irena Pavlásková és Jan Saudek közö­sen írta, és a forgatásról kiszi­várgó hírek szerint ez lesz a nagy leleplezés, itt tárulkozik ki igazán a hatalmas keblek, a szé­les tomporok, az izgató női ölek nagy étvágyú hőse, megszállott kalandora. „Mindent bevállalok, ami megtörtént velem - állítja a mű­vész -, nem titkolóztam a forga­tókönyv megírása során. A szenvedély, a siker, a szerelem ugyanúgy szerepet kapott a tör­ténetben, mint az elutasítás, az árulás és a magány. Lesz benne humor és erotika is bőven, hi­szen ez is, az is komoly mozga­tórugója volt az életemnek, és még ma is az, mert még nem haltam meg.” „Bizarr, eleven és lenyűgöző világot kell megteremtenem a kamera előtt - vélekedik Irena Pavlásková -, hiszen Saudek vi­lága nagyon is szuggesztív vi­lág, s aki csak egyszer, egyet­lenegyszer a részese lehetett, annak örökre emlékezetes ma­rad.” A címszerepet a külföldi produkciókban is kiemelkedő szerepeket játszó Karel Roden kapta, aki Saudek szerint re­mek választás a rendezőnő ré­széről. „Én csak egy hétköznapi őrült vagyok, de Roden úr majd úgy formál meg a filmben, mintha született Dosztojevsz­kij-hős lennék” - így a fotográ­fus. Az ösztönök vezérelte Dmitrij, az ész, a szellem uralta Ivan vagy a szent és tiszta Aljo- sa? Vajon kire gondol a művész? A három testvér közül melyik Karamazovra? MOZIJEGY Amerika kapitány esete a 21. századdal HORVÁTH GERGŐ Szuperhősfilmhez képest nagyon is aktuális kérdéseket feszegető és merész, helyen­ként már-már műfajidegen forgatókönyvvel tért vissza a mozikba az első Bosszúállók csapata. A politikai felhangok­tól sem mentes, a 70-es évek kémthrillereit idéző és Robert Redforddal erősítő retróat- moszféra kimondottan jót tett az Amerika kapitánynak, amely így a Marvei (és Holly­wood) jól olajozott gépezeté­be is képes volt némi meglepe­tést csempészni. A film története nem sokkal a Bosszúállók után játszódik. A terrorelhárításért és nem­zetbiztonságért felelős S.H.I.E.L.D.-et kompromittál­ta az első részben megismert Hydra szervezet, mely a hát­térben folyamatosan az új vi­lágrend kiépítésén dolgozik. Steve Rogers (Chris Evans) egyszeriben egy óriási össze­esküvés közepén találja ma­gát, miközben saját ügynök­sége hajtóvadászatot indít el­lene, rászabadítva a hősünk múltjából nem ismeretlen Tél katonáját (Sebastian Stan). A menekülés közben azonban szövetségesre talál a Fekete Özvegy (Scarlett Johannson) és Sólyom (Anthony Mackie) személyében, miközben végre Nick Fury (Samuel L. Jack- son) is megkapja a neki járó játékidőt. A szuperhősmozik esetében az első kérdés az, mivel ellen­súlyozható az egész műfajra jellemző totális tétnélküliség. Mert a szuperhős nem hal meg, és a világ sem pusztul el a filmek végére, vagyis még csak be sem kell ülnünk a terembe ahhoz, hogy ismerjünk a vég­Chris Evans (Képarchívum) kifejletei. E műfaj esetében va­lóban a megtett út számít, és ez esetben mind a rendező (Joe és Anthony Russo), mind a forgatókönyvíró élt a lehető­séggel. A biztonság/szabadság kérdéskörét feszegető (azNSA lehallgatási botrányára egye­nesen reflektáló) történet, Amerika Kapitány többdimen­zióssá érett személyisége, a Bond- és Bourne-filmeket idé­ző menekülések és hatalmi játszmák sablonos, de a Mar- vel-családfánál mégis szokat­lan komolyságot kölcsönöz­nek a filmnek. Emellett persze nem kell lemondani a megszo­kott egymondatos gégékről és CGI-orgiákról sem. Amerika kapitány a számá­ra idegen 21. századi problé­mákkal a maga naiv oldschool módján szembesül, s végül ez billenti egyértelműen pozitív irányba a mérleget, hiszen Joe és Anthony Russo (néhány he­lyen azért jócskán leülő) film­je immáron rendszerkritikus, kortárs tartalommal tölti meg az 1941-ben alapvetően pro­pagandacélokkal életre kel­tett karaktert. Amerika Kapitány - A tél ka­tonája. Amerikai kaland­film, 128 perc, 2014.

Next

/
Oldalképek
Tartalom