Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-01 / 76. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 1. Az elnökválasztás megerősítette azt a diagnózist, hogy az ország és a politikai elit válságban van Kiska, a válságtünet Teljesen érthető, hogy a szlovákiai társadalom fel- lélegzett a szombati elnökválasztás után, és egyfajta optimizmus uralkodott el a demokrácia és a jogállam sorsát illetően. TOKÁR GÉZA Ennek oka, hogy Robert Fico miniszterelnök nemcsak, hogy nem tudta magát átmenteni az államfői tisztségbe, hanem nagyon súlyos vereséget is szenvedett Andrej Kiskátéi. Azonban nagy csalódás vár azokra, akik afelett örömködnek, hogy az ország a demokratikus érettségét bizonyító vizsgát tette le a hétvégén. Kiska hirtelen felbukkanása és sikere csak megerősíti azt a diagnózist, hogy az ország és apolitikaielitválságbanvan, s a kiút egyelőre nem látszik. A megyei választások előtt az elemzők is hajlamosak voltak a jobboldal problémájaként jellemezni a politikusok iránti bizalom drasztikus csökkenését. Logikusnak tűnt, hiszen a megosztott, egymással ellenségesen viselkedő, hitelüket és arcukat vesztett pártok kiérdemelték támogatottságuk leépülését, és képtelennek bizonyultak választóik megszólítására, mozgósítására. Ezen a helyzeten az elnökválasztás második fordulója sem változtatott - Kiska nem a pártok állásfoglalásának köszönhetően, hanem inkább annak ellenére lett elnök. Személyes hitelének és Fico agresszív kampányának köszönheti sikerét. A szlovákiai jobboldallal szemben a baloldal fenntartotta a stabilitás és az erő illúzióját. Csakhogy előbb a besztercebányai megyei választásokon, most pedig az elnökválasztáson derült ki, hogy a válság a Sme- ren és Ficón is túlnőtt, az egész politikai elitet érinti a bizalmatlanság. A baj nem a jobboldalon van, hanem úgy általában a politikusokkal. A Smer által hirdetett stabilitás - Fico utolsó érve - csak illúzió, és az alternatívák hiányának köszönhető. Amikor van választási lehetőség, megroppan a kormánypárt dominanciája, s még a miniszterelnök karizmája sem képes ellensúlyozni a frusztrált tömeg szavazatának súlyát. A szlovákiai társadalom csalódott a politikusaiban. Az ismeretlen, de szalonképesnek tűnő Kiska megválasztásával tulajdonképpen még jól is járhat az ország, de érdemes elgondolkodni azon, mi lett volna, ha például Marián Kodéba vérszemet kap és az államfői tisztségre is jelölteti magát (ha a megyei választások után pánikba eső Fico nem sietteti az elnökválasztás időpontjának mielőbbi kihirdetését). Jobb is, hogy nem tudjuk. Kiskát és Kotlebát természetesen nem lehet és megtévesztő lenne ideológiailag összehason- lítgatni. Ám ami közös bennük, hogy új közszereplőként kerültek pozícióba, s legyőzték a Smer legyőzhetetlennek hitt jelötjét. Ahagyományosjobboldal jelöltjei erre nem voltak képesek, és ezen pártok számára már létkérdés választ adnia az új kihívásokra, különben szimpatizánsaikat végképp elcsábítja az „új”, ismereüenségére építő, hitelesnek tűnő politikusi generáció. Amelynek tagjai nem feltétlenül jobbak, mint a régi garnitúra, de egy biztos: nincsenek korrupciós ügyeik, hiszen még nem is volt lehetőségük politikailag korrumpálódni. (Ľubomír Kotrha karikatúrája' HURRÁÁÁ! KORMÁNYFŐ MARAD! JEGYZET Feldolgozó VERES ISTVÁN A fél biciklimet odaadnám annak, aki elintézné, hogy ezeket a napokat Robert Ficóval tölthessem. A miniszterelnök a hétvégén élete legnagyobb tasliját kapta a választóktól, ezt pedig ki kell valahogy hevernie. Szombat este azt mondta, „kivesz” pár napot, megvárja, hogy meggyógyuljon a lába, és kielemzi a történteket. Ki tudja, hová mehetett, hogyan pihen. Beteg lába miatt valószínűleg néma pozsonyi töltésen kocog, mint eddig szokta reggelenként. Az sem valószínű, hogy valamelyik óceán partjára repült- azt az imperialisták csinálják. AFico-féle proletárerkölcsű politikus legfeljebb Horvátországba megy, vagy a Fekete-tengerhez, ott viszont most hideg van. Szólhatott volna pedig, nemrég csináltattam meg az autót. Hátra bepakoltuk volna a botokat és lemegyünk a Zemplínska Šíra- vára, ha már a Nagymihályijá- rás volt az egyik, ahol a legjobban szerepelt. Szóval bedobtuk volna a csirkebelet fene- kessel mondjuk harcsára, és elbeszélgetünk, milyen is az, amikor valaki egész életében azért dolgozik, hogy az or- szágnakjobb legyen, az emberek pedig vannak olyan hálátlanok, hogy nem akarják őt megválasztani köztársasági elnöknek. Sokan ráadásul csak azért mentek el szavazni, hogy ne Fico legyen a befutó. De hát a nép már csak ilyen. A hatalom nemcsak hogy tőle származik, hanem ő is veszi el. Pedig már minden ki volt találva. Kaliňák lett volna a miniszterelnök, a kormány pedig még lenyomott volna két erős évet a szociális megbékélés mega stabilitás jegyében, ő pedig, a kormányfőből átlényegült államfő azzal a sok tapasztalatával végre maga lehetett volna a szlovák állam. Afféle XIV. Lajos (illetveRobert), modem szlovák Julius Caesar, aki csak azért nem lesz egyszerre kormányfő, államfő, hadvezér és főpap, mert az alkotmánysajnos nem engedi. Merthogy a nép megválasztotta volna az összes posztra - gondolhattuk eddig. Aztán kiderült, hogy mégsem. Szlovákia sokat tanült a Meéiar-kor- szakból, az emberek pedig, ha napi szinten nem is érdekli ő- ket a politika, felkapják a fejüket, ha valamelyik államférfi nem képes kordában tartani az egoját. Ez a jelölés ugyanis főlegFicoegójárólszólt: haa Smer mást indít, talán nem mozgósítja ennyire az ellentábort. De Fico úgy érezte: ha megszerezheti az államfői posztot, akkor meg is kell szereznie . A történtek ellenére egyébként még mindig ő Szlovákia legtehetségesebb és legsikeresebb politikusa. Sok függ attól, hogyan sikerül feldolgoznia a hétvége élményeit. A kínlódást nem szereti, sem az alárendelt szerepet, mindebből pedig arra következtethetünk, hogy a csúcson akarja abbahagyni. A mostaninál magasabbra viszont már aligha jut. Nem lepődnék meg, ha a következő választásokon már nem indulna, helyette elcsípne valami zsíros uniós funkciót. Ez a politikusok sorsa (legalábbis a demokráciában). Bármilyen sokat (rosszat vagyjót) tesznek egy országért, előbb- utóbb a feldolgozóban végzik. KOMMENTAR A nagy pofon NAGY ANDRÁS Robert Fico politikai pályafutása legnagyobb vereségét szenvedte el a hétvégén, nagyobbat bukni már aligha fog. A történelemkönyvekbe és a politikatudományi művekbe úgy fog bevonulni, hogy ő volt az a politikus, akit kényelmes, egypárti kormánytöbbséggel a háta mögött, ciklusa felénél, az ország legnépszerűbb politikusaként legyőzött valaki, akiről két évvel azelőtt az ország 95 százaléka még nem is hallott. Felmerül a kérdés, vajon mit röntottak el a Smer stratégái, hol számolták el magukat annyira, hogy képesek voltak belefutni egy ekkora pofonba. Marek Maďarič kulturális miniszter, Fico kampányfőnöke vasárnap megpróbálta megmagyarázni a lehetetlent. Szerinte Fico 40 százaléka nem olyan rossz, szinte megegyezik a Smer két évvel korábbi parlamenti eredményével, és bármely más szlovákiai párt álmodni se merhet akárcsak a megközelítéséről sem. Maďarič szerint a Smer a legjobb jelöltet állította, és erről az első pülanattól kezdve az utolsóig mindenki meg volt győződve. Míg az első állításával mélyen egyet lehet érteni, a második több sebből vérzik. Úgy tűnik, a Smerben elejétől fogva összekeverték az államfőválasztást a parlamenti választással, és mintha elfeledkeztek volna a 2004-es államfőválasztásról. Itt nem elég az első fordulóban elhozni a legtöbb szavazatot, a jelöltnek a második fordulóban a saját oldalára kell állítania a szavazók több mint ötven százalékát. Márpedig Fico amellett, hogy a baloldali szavazók körében a legnépszerűbb politikus, az ellenzéki oldalon a leggyűlöltebb - és ezzel a Smerben is tisztában kellett lennie mindenkinek. A politikában rövid távon a gyűlölet a szeretetnél erősebb tapasz. A2004-es elnökválasztás azért lehetett volna intő jel a Smer számára, mert Ivan Gašparovič, az akkor éppen politikai hullának számító ex-HZDS-es politikus verte el a második fordulóban Vladimír Mečiart, pont ajobboldali szavazóknak köszönhetően. A Smer nyilvánosan sosem fogja bevallani, de úgy tűnik, a kormánypártnak egy kevésbé megosztó személyiséggel valószínűleg nagyobb esélye lett volna. Újra Mad’a- ričot idézném, aki szerint a választási kampányban nem csak Kiska ellen folyt lejárató kampány, Robert Ficót is minden erővel támadták. Ha a Smer más jelöltet állít, a siker valószínűbb lett volna. Nem biztos, hogy nyer, de nem kap ki ilyen csúnyán. Madarič szerint Fico mondta ki a végső szót, ő akart indulni, és erről senki sem akarta lebeszélni a pártban. így nyugodtan megállapítható, hogy a miniszterelnök saját hiúságának áldozata lett, mert elhitte, nincs olyan ember, aki mögé vele szemben felsorakozna a szavazók többsége .Nos, kiderült, hogy van, de azt is be kell ismerni, hogy ehhez óriási adag szerencse is kellett, mert egy jobboldali pártjelöltet valószínűleg legyűrt volna Fico. Bár szombaton éjszaka, a vereség elismerésének pillanatában nem tűnt annyira összetörtnek, ez után a pofon után nehezen fogja összeszedni magát, s a hátralévő két évet nagyon keserű szájízzel kormányozza végig. FIGYELŐ Az országnak elege lett Ficóból Andrej Kiska győzelméhez az is hozzájárult, hogy a lakosságnak egyre inkább elege lett Robert Ficóból - véli egybehangzóan a cseh sajtó. Általános vélekedés, hogy az új államfőnek esélye van megváltoztatni az egyre romló szlovákiai közhangulatot. A cseh Hospodárské Noviny című napüap szerint eredményével Kiska Orbán Viktor magyar miniszterelnök után a második legerősebb felhatalmazást kapta választóitól Közép-Európában. A szlovák társadalomnak szüksége van az új kezdés esélyére, mert az országban uralkodó közhangulat az ősszel nagyon veszélyes határokhoz ért a neonáci Marian Kodéba besztercebányai megyefőnökké választásával. ,A szlovákok az elnökválasztáson megálljt parancsoltak annak a politikai stílusnak, amely Orbán Viktor nemzeti konzervatív rendszeréhez közelítette az országot” - olvasható a Hospo- dáfské Novinyben. A lap úgy véli: az új államfő legnagyobb gyengéje politikai tapasztalatlansága. Kiska a Mladá Fronta Dnes szerint hozzájárulhat a Smer és a jobboldal között évek óta dúló háború befejezéséhez, s a feleket az együttműködés felé szoríthatja. A liberális újság rámutat: Kiska szociális kérdésekben inkább a baloldalhoz, míg más területeken inkább a jobboldalhoz áll közelebb. A Lidové Noviny felveti: érdemes lenne megvizsgálni, hogy a posztkommunista országokban 25 évvel a rendszerváltás után miért kezdik az emberek újra előtérbe helyezni az olyan személyiségeket, akik nem hivatásos politikusok. (MTI)
