Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-01 / 76. szám, kedd

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 1. Az elnökválasztás megerősítette azt a diagnózist, hogy az ország és a politikai elit válságban van Kiska, a válságtünet Teljesen érthető, hogy a szlovákiai társadalom fel- lélegzett a szombati el­nökválasztás után, és egy­fajta optimizmus uralko­dott el a demokrácia és a jogállam sorsát illetően. TOKÁR GÉZA Ennek oka, hogy Robert Fico miniszterelnök nemcsak, hogy nem tudta magát átmenteni az államfői tisztségbe, hanem na­gyon súlyos vereséget is szenve­dett Andrej Kiskátéi. Azonban nagy csalódás vár azokra, akik afelett örömködnek, hogy az or­szág a demokratikus érettségét bizonyító vizsgát tette le a hét­végén. Kiska hirtelen felbukka­nása és sikere csak megerősíti azt a diagnózist, hogy az ország és apolitikaielitválságbanvan, s a kiút egyelőre nem látszik. A megyei választások előtt az elemzők is hajlamosak voltak a jobboldal problémájaként jel­lemezni a politikusok iránti bi­zalom drasztikus csökkenését. Logikusnak tűnt, hiszen a meg­osztott, egymással ellenségesen viselkedő, hitelüket és arcukat vesztett pártok kiérdemelték támogatottságuk leépülését, és képtelennek bizonyultak vá­lasztóik megszólítására, moz­gósítására. Ezen a helyzeten az elnökválasztás második fordu­lója sem változtatott - Kiska nem a pártok állásfoglalásának köszönhetően, hanem inkább annak ellenére lett elnök. Sze­mélyes hitelének és Fico ag­resszív kampányának köszön­heti sikerét. A szlovákiai jobboldallal szemben a baloldal fenntartotta a stabilitás és az erő illúzióját. Csakhogy előbb a besztercebá­nyai megyei választásokon, most pedig az elnökválasztáson derült ki, hogy a válság a Sme- ren és Ficón is túlnőtt, az egész politikai elitet érinti a bizalmat­lanság. A baj nem a jobboldalon van, hanem úgy általában a po­litikusokkal. A Smer által hirde­tett stabilitás - Fico utolsó érve - csak illúzió, és az alternatívák hiányának köszönhető. Amikor van választási lehetőség, meg­roppan a kormánypárt domi­nanciája, s még a miniszterel­nök karizmája sem képes ellen­súlyozni a frusztrált tömeg sza­vazatának súlyát. A szlovákiai társadalom csa­lódott a politikusaiban. Az is­meretlen, de szalonképesnek tűnő Kiska megválasztásával tu­lajdonképpen még jól is járhat az ország, de érdemes elgon­dolkodni azon, mi lett volna, ha például Marián Kodéba vér­szemet kap és az államfői tiszt­ségre is jelölteti magát (ha a megyei választások után pánik­ba eső Fico nem sietteti az el­nökválasztás időpontjának mi­előbbi kihirdetését). Jobb is, hogy nem tudjuk. Kiskát és Kotlebát természe­tesen nem lehet és megtévesztő lenne ideológiailag összehason- lítgatni. Ám ami közös bennük, hogy új közszereplőként kerül­tek pozícióba, s legyőzték a Smer legyőzhetetlennek hitt je­lötjét. Ahagyományosjobboldal jelöltjei erre nem voltak képe­sek, és ezen pártok számára már létkérdés választ adnia az új ki­hívásokra, különben szimpati­zánsaikat végképp elcsábítja az „új”, ismereüenségére építő, hi­telesnek tűnő politikusi generá­ció. Amelynek tagjai nem feltét­lenül jobbak, mint a régi garni­túra, de egy biztos: nincsenek korrupciós ügyeik, hiszen még nem is volt lehetőségük politika­ilag korrumpálódni. (Ľubomír Kotrha karikatúrája' HURRÁÁÁ! KORMÁNYFŐ MARAD! JEGYZET Feldolgozó VERES ISTVÁN A fél biciklimet odaadnám an­nak, aki elintéz­né, hogy ezeket a napokat Ro­bert Ficóval tölthessem. A miniszterelnök a hétvégén élete legnagyobb tasliját kapta a választóktól, ezt pedig ki kell valahogy hevernie. Szombat este azt mondta, „kivesz” pár napot, megvárja, hogy meg­gyógyuljon a lába, és kielemzi a történteket. Ki tudja, hová mehetett, hogyan pihen. Be­teg lába miatt valószínűleg néma pozsonyi töltésen ko­cog, mint eddig szokta regge­lenként. Az sem valószínű, hogy valamelyik óceán partjá­ra repült- azt az imperialisták csinálják. AFico-féle proletár­erkölcsű politikus legfeljebb Horvátországba megy, vagy a Fekete-tengerhez, ott viszont most hideg van. Szólhatott volna pedig, nemrég csináltat­tam meg az autót. Hátra bepa­koltuk volna a botokat és le­megyünk a Zemplínska Šíra- vára, ha már a Nagymihályijá- rás volt az egyik, ahol a legjob­ban szerepelt. Szóval bedob­tuk volna a csirkebelet fene- kessel mondjuk harcsára, és elbeszélgetünk, milyen is az, amikor valaki egész életében azért dolgozik, hogy az or- szágnakjobb legyen, az embe­rek pedig vannak olyan hálát­lanok, hogy nem akarják őt megválasztani köztársasági elnöknek. Sokan ráadásul csak azért mentek el szavazni, hogy ne Fico legyen a befutó. De hát a nép már csak ilyen. A hata­lom nemcsak hogy tőle szár­mazik, hanem ő is veszi el. Pedig már minden ki volt talál­va. Kaliňák lett volna a minisz­terelnök, a kormány pedig még lenyomott volna két erős évet a szociális megbékélés mega stabilitás jegyében, ő pedig, a kormányfőből átlé­nyegült államfő azzal a sok ta­pasztalatával végre maga lehe­tett volna a szlovák állam. Af­féle XIV. Lajos (illetveRobert), modem szlovák Julius Caesar, aki csak azért nem lesz egy­szerre kormányfő, államfő, hadvezér és főpap, mert az al­kotmánysajnos nem engedi. Merthogy a nép megválasztot­ta volna az összes posztra - gondolhattuk eddig. Aztán ki­derült, hogy mégsem. Szlová­kia sokat tanült a Meéiar-kor- szakból, az emberek pedig, ha napi szinten nem is érdekli ő- ket a politika, felkapják a fejü­ket, ha valamelyik államférfi nem képes kordában tartani az egoját. Ez a jelölés ugyanis fő­legFicoegójárólszólt: haa Smer mást indít, talán nem mozgósítja ennyire az ellentá­bort. De Fico úgy érezte: ha megszerezheti az államfői posztot, akkor meg is kell sze­reznie . A történtek ellenére egyébként még mindig ő Szlo­vákia legtehetségesebb és leg­sikeresebb politikusa. Sok függ attól, hogyan sikerül fel­dolgoznia a hétvége élménye­it. A kínlódást nem szereti, sem az alárendelt szerepet, mind­ebből pedig arra következtet­hetünk, hogy a csúcson akarja abbahagyni. A mostaninál ma­gasabbra viszont már aligha jut. Nem lepődnék meg, ha a következő választásokon már nem indulna, helyette elcsípne valami zsíros uniós funkciót. Ez a politikusok sorsa (legaláb­bis a demokráciában). Bármi­lyen sokat (rosszat vagyjót) tesznek egy országért, előbb- utóbb a feldolgozóban végzik. KOMMENTAR A nagy pofon NAGY ANDRÁS Robert Fico politikai pályafutása legnagyobb vereségét szenvedte el a hétvégén, nagyobbat bukni már aligha fog. A történelemkönyvekbe és a politikatudományi művekbe úgy fog be­vonulni, hogy ő volt az a politikus, akit ké­nyelmes, egypárti kormánytöbbséggel a háta mögött, ciklusa felénél, az ország legnépszerűbb politikusaként legyőzött valaki, akiről két év­vel azelőtt az ország 95 százaléka még nem is hallott. Felmerül a kérdés, vajon mit röntottak el a Smer stratégái, hol számolták el magukat annyira, hogy képesek voltak bele­futni egy ekkora pofonba. Marek Maďarič kulturális minisz­ter, Fico kampányfőnöke vasárnap megpróbálta megmagya­rázni a lehetetlent. Szerinte Fico 40 százaléka nem olyan rossz, szinte megegyezik a Smer két évvel korábbi parlamen­ti eredményével, és bármely más szlovákiai párt álmodni se merhet akárcsak a megközelítéséről sem. Maďarič szerint a Smer a legjobb jelöltet állította, és erről az első pülanattól kezdve az utolsóig mindenki meg volt győződve. Míg az első állításával mélyen egyet lehet érteni, a második több sebből vérzik. Úgy tűnik, a Smerben elejétől fogva összekeverték az államfőválasztást a parlamenti választással, és mintha elfe­ledkeztek volna a 2004-es államfőválasztásról. Itt nem elég az első fordulóban elhozni a legtöbb szavazatot, a jelöltnek a második fordulóban a saját oldalára kell állítania a szavazók több mint ötven százalékát. Márpedig Fico amellett, hogy a baloldali szavazók körében a legnépszerűbb politikus, az el­lenzéki oldalon a leggyűlöltebb - és ezzel a Smerben is tisz­tában kellett lennie mindenkinek. A politikában rövid távon a gyűlölet a szeretetnél erősebb ta­pasz. A2004-es elnökválasztás azért lehetett volna intő jel a Smer számára, mert Ivan Gašparovič, az akkor éppen politi­kai hullának számító ex-HZDS-es politikus verte el a második fordulóban Vladimír Mečiart, pont ajobboldali szavazóknak köszönhetően. A Smer nyilvánosan sosem fogja bevallani, de úgy tűnik, a kormánypártnak egy kevésbé megosztó szemé­lyiséggel valószínűleg nagyobb esélye lett volna. Újra Mad’a- ričot idézném, aki szerint a választási kampányban nem csak Kiska ellen folyt lejárató kampány, Robert Ficót is minden erővel támadták. Ha a Smer más jelöltet állít, a siker valószí­nűbb lett volna. Nem biztos, hogy nyer, de nem kap ki ilyen csúnyán. Madarič szerint Fico mondta ki a végső szót, ő akart indulni, és erről senki sem akarta lebeszélni a pártban. így nyugodtan megállapítható, hogy a miniszterelnök saját hiú­ságának áldozata lett, mert elhitte, nincs olyan ember, aki mögé vele szemben felsorakozna a szavazók többsége .Nos, kiderült, hogy van, de azt is be kell ismerni, hogy ehhez óriási adag szerencse is kellett, mert egy jobboldali pártjelöltet való­színűleg legyűrt volna Fico. Bár szombaton éjszaka, a vereség elismerésének pillanatá­ban nem tűnt annyira összetörtnek, ez után a pofon után ne­hezen fogja összeszedni magát, s a hátralévő két évet nagyon keserű szájízzel kormányozza végig. FIGYELŐ Az országnak elege lett Ficóból Andrej Kiska győzelméhez az is hozzájárult, hogy a la­kosságnak egyre inkább ele­ge lett Robert Ficóból - véli egybehangzóan a cseh sajtó. Általános vélekedés, hogy az új államfőnek esélye van megváltoztatni az egyre rom­ló szlovákiai közhangulatot. A cseh Hospodárské Noviny című napüap szerint ered­ményével Kiska Orbán Viktor magyar miniszterelnök után a második legerősebb felha­talmazást kapta választóitól Közép-Európában. A szlovák társadalomnak szüksége van az új kezdés esélyére, mert az országban uralkodó köz­hangulat az ősszel nagyon veszélyes határokhoz ért a neonáci Marian Kodéba besztercebányai megyefő­nökké választásával. ,A szlovákok az elnökvá­lasztáson megálljt parancsol­tak annak a politikai stílus­nak, amely Orbán Viktor nemzeti konzervatív rend­szeréhez közelítette az orszá­got” - olvasható a Hospo- dáfské Novinyben. A lap úgy véli: az új államfő legnagyobb gyengéje politikai tapaszta­latlansága. Kiska a Mladá Fronta Dnes szerint hozzájá­rulhat a Smer és a jobboldal között évek óta dúló háború befejezéséhez, s a feleket az együttműködés felé szorít­hatja. A liberális újság rámu­tat: Kiska szociális kérdések­ben inkább a baloldalhoz, míg más területeken inkább a jobboldalhoz áll közelebb. A Lidové Noviny felveti: érdemes lenne megvizsgálni, hogy a posztkommunista or­szágokban 25 évvel a rend­szerváltás után miért kezdik az emberek újra előtérbe he­lyezni az olyan személyisé­geket, akik nem hivatásos politikusok. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom