Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-29 / 98. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 29. Vélemény És háttér 7 Vajon mi tartaná vissza a hatóságokat, hogy újabb Malina-ügyeket kreáljanak? Ma Hedvig, holnap... tüntetés A szerzőnek még soha nem volt annyi munkája egy megmozdulás megszervezésével, mint a Maiina Hedvig-ügy és a szlovákiai igazságszolgáltatás állapota miatt holnapra meghirdetett tüntetéssel. TOKÁR GÉZA És most nem elsősorban a gyakorlati akadályokról van szó: szerencsére túl nagy a bekapcsolódni kívánó szervezetek listája, oly sokan éreznek különféle okokból sorsközösséget a hét és fél éve megvert nővel. Maiina Hedvig életét hét és fél éve tette pokollá Robert Fico és Robert Kaliňák, élőben közvetített televíziós adásban sikerült elkövetniük az ország történetének legszégyenletesebb karaktergyilkosságát. Az egyre zavarosabbá váló ügy fejleményeit a nyilvánosság egyre nehezebben tudja követni. Egy dolog biztos: a hatóságoknak semmi érdekük kideríteni az igazságot, két magas rangú állami vezetőt fedeznek évek óta azok kijelentései miatt - ezért nem hagyják békén Hedviget. Ha megszüntették volna a bűnvádi eljárást, az súlyos presztízsveszteséget jelentene a hatósági információkkal visszaélő és azokat kiforgató kormányfőnek és belügyminiszternek. Hedvig szerencséje a saját személyes tragédiájában ugyanakkor az, hogy ügye sokakat képes egyesíteni. Hiszen egy fiatal, akkor még egyetemista lányról volt szó, aki nem ártott senkinek, miközben őt folyamatosan bántották, befeketítették, úgy a hatóságok, mint a választott politikusok egy jól behatárolható csoportja. Hasonló, országos szolidaritás nem alakulhatott ki a szepsi romákkal, a megvert duna- szerdahelyi szurkolókkal, de még azokkal a fiatalokkal sem, akiket bőrfejűek vertek meg a nyitrai Mariatchi bár előtt. Ugyan ők is csupán „rossz időben voltak rossz helyen”, de a társadalom közönyös olvasata szerint maguknak okozták a problémákat - minek megy valaki focimeccsre, „baloldali” szórakozóhelyre, miért zajong és hangoskodik, miért nem képes úgy viselkedni, hogy ne adjon okot a megverésére? Ezek után ki merné jó szívvel rábízni az igazságszolgáltatásra a vagyonát, az életét, sorsának alakulását? A probléma súlyát akkor tudatosítjuk, ha esetleg megtör- ténikvelünk, hogy mi sem keressük a bajt, mégis megtalál minket. Elég rossz sarkon befordulni, egy nálunk erősebbel összeakadni, vagy éppen rossz társaságba keveredni. Hasonló esetekben egyjól működő államban az igazságszolgáltatásra hagyatkozhatunk. Itt ez nem működik. Milyen üzenet az állampolgároknak az, hogy egy áldozatot éveken át hatóságilag zaklatnak, hazugsággal vádolják, de még csak azt sem közlik, miben hazudott? Ezek után ki merné jó szívvel rábízni a hatóságokra a vagyonát, az életét, sorsának alakulását? Az ember nem bízhat a kormányban, a rendőrségben, az igazságszolgáltatásban, s az egyre-másra kipattanó hasonló botrányok csak erősítik ezt a bizalmatlanságot. Amíg a társadalom nem emeli fel a hangját, nem fejezi ki elégedetlenségét, mi tartaná vissza a hatóságokat, hogy újabb Malina-ügyeket kreáljanak? A tüntetés erről is szól. Ahogy a Hedvig melletti kiállásról, a magyar és a szlovák közösség gesztusáról egy nemzetisége miatt meghurcolt állampolgár felé, aki már az állampolgárságát is elveszítette. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője- Javaslom, hogy tíz év elteltével térjünk át ügyfélbeadvány-tevékenységünk papír alapú rögzítéséről a dokumentumkezelés számítógép-képernyős megjelenítésére és naptárcélú tárolására. (Peter Gossányi rajza) Az öreg kontinens térvesztése folyamatos a világban, és egyelőre megállíthatatlannak tűnik Tíz év, amelytől többet vártunk HORBULÁK ZSOLT Május 1-jén lesz tíz éve, hogy tíz újabb ország, köztük Szlovákia, tagja lett az Európai Uniónak. Ünnepelünk, de hozzá kell tenni, hogy az utóbbi években jelentősen megkopott az unió fénye. Talán a válság- kezelés miatt, talán másért, de mostanság nem „trendi” euro- optimistának lenni. Az unióban sokan csalódtak, és nem csak a keleti tagországokban. Ami a volt szocialista országokat illeti, EU-taggá válásuk nem jelentette automatikusan, hogy demokratává váltak. Brüsszeli nyomásra ugyan sok jogszabályt EU-konformmá tettek, de a napi politika, a gondolkodás, az „ügymenet” bizony még mindig a régi. Persze a Nyugathoz viszonyított lemaradás sok évszázados jelenség, ezen ilyen rövid időn belül az EU-tag- ság sem segíthet. Az unió mégis jó hivatkozási alap. Brüsszel malmai lassan őrölnek, talán túl lassan is, de előbb-utóbb mégis történik valami: nem mindig politikai nyomás, hanem diplomáciai, esetleg társadalmi. Ez mindenképpen elegánsabb megoldás, mint amiben a korábbi évtizedekben részünk volt. Amit még meg kell tanulni, az a brüsszeli nyelvezet. Az unió pénzügyi része bonyolult kérdés. Nem csak az eu- rózóna tagjainak, hanem a többi uniós tagország pénzügyeit is figyelembe kell venni. Talán azért is veszített az unió vonzerejéből, mert döntései gyakran nem konzekvensek, sok a kivétel, a gazdasági szabályozás pedig a liberálisok szerint egyenesen a szocializmust idézi. A nemzeti kisebbségeknek szintén sokkal tartozik az EU. Tíz év van olyan hosszú időszak, amit már lehet értékelni. Most már látjuk, hogy az unió nem a demokrácia végső stádiuma, hanem egy új kezdete. A csatlakozás után is sok munka vár ránk, viszont ellentétben az eurózónával, az EU megszűnéséről senki sem beszél. Ellenben az is igaz, hogy globális szempontból egyelőre kevésbé sikeres projektről van szó. Az öreg kontinens térvesztése folyamatos a világban, és mindenféle terv ellenére megállíthatatlannak tűnik. A mostani válság részben a fejlesztési pénzek csődjét is jelenti, éppen a leginkább kedvezményezettek kerültek a legnehezebb helyzetbe. A jó az lenne, ha az unió nem a „nincs más alternatíva” választása lenne, hanem valóban reális fejlődést tudna kínálni. KOMMENTÁR A jobboldal két koronahercege NAGY ANDRÁS Radoslav Procházka a hétvégén kimondta a varázsszót: megalakul a Háló (azaz a Sieť), ezen a néven kívánja bejegyezni a pártját. Elsősorban gratulálni kell az új tömörülésnek, mert más politikustársaikkal szemben ők először bejegyeztették az internetes címet, nehogy valaki gyorsan lenyúlja tőlük. Sőt körül is néztek, nem létezik-e már hasonló nevű szervezet, amit például a magyarországi Összefogás elfelejtett megtenni. Tehát az első két piros pont jár nekik, eddig egészen jól vették az „akadályokat”. Dániel Lipšic másfél évvel ezelőtt alapította meg saját pártját. Azért is nevezzük Lipšic Novájának (Nová väčšina), mert a párt nevében hivatalosam is szerepel Lipšic neve .Ezzel az apró trükkel is próbálták befolyásolni a közvélemény-kutatásokat: ha a párt elnevezésében szerepel a pártelnök neve, az némi előnyt biztosít a számukra. Egyelőre nem egyértelmű az eredmény, a közvélemény-kutatók hol a parlamenti bejutási küszöb felett, hol közvetlenül alatta mérik a Novát. Egy dolog viszont biztos, hiába a hangzatos név, idáig semmiféle többségről nem lehet beszélni a párttal kapcsolatban. Persze a májusi európai parlamenti választáson megmutathatja magát, de jó esetben is csak egy képviselőt küldhet Brüsszelbe, s ez nem sokat lendít Lipšicék helyzetén. A következő parlamenti választás pedig kétévnyi távolságra van. Pártalapításnál az egyik legfontosabb tényező az időzítés. Ebből a szempontból sokkal jobb volt Procházkáék döntése, hiszen van egy sikerélmény- Procházka elnökválasztáson elért jó eredménye -, amire még sokáig lehet hivatkozni, és aminek köszönhetően az emberek jól be tudják azonosítani a pártot. Az, hogy végül mi lesz a pártprogramban, nagyon kevés embert fog érdekelni, sokkal fontosabb lesz az, hogy Procházka hogyan tudja személyes támogatottságát áttranszformálni a párt támogatottságára. Lipšicéknek ez egyelőre csak részben sikerült, hiába van tele a párt közismert fiatal politikusokkal. Tavaly még Lipšic volt a harmadik legnépszerűbb politikus az országban, de valahogy mégsem működik a terv. Procházkáék az első pillanattól kezdve próbálják megoldani ezt a gordiuszi-csomót, ezért beszélnek hálózatról, helyi vezetőkről, önkormányzati politikusokról. Talán sikerülhet, ám Lipšicéknek a májusi EP-s választáson, Procházkáéknek pedig már az őszi önkormányzati választásokon be kell bizonyítaniuk, hogy van értelme a pártjuknak. Mert aztán már csak 2016-ban lesz lehetőség erre. Ám az még messze van, és figyelve az elmúlt években végbe menő mozgásokat, bármi megtörténhet - akár az is, hogy végül Lipšic és Procházka egy pártban köt ki. így valódi esélye lenne ajobboldalnak többséget szerezni. Ám ehhez kicsit vissza kellene fogniuk az egojukat, mert azt igazán nehéz lenne eldönteni, hogy melyiküké nagyobb. FIGYELŐ 10 év alatt 131 milliárd euró jött a térségbe Az EU 2004-es bővítése gyorsította a gazdasági növekedést és hozzájárult az életszínvonal emelkedéséhez a visegrádi országokban német és osztrák szakértők szerint. Az osztrák Erste Bank számításai szerint a Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia alkotta térségben a hazai össztermék (GDP) évente átlagosan 2,5%-kal növekedett volna az utóbbi évtizedben, ha a négy állam nem csatlakozott volna, a tagsággal viszont 3,4%-kal nőtt. A gyorsabb növekedés felerészt a 131 milliárd eurót kitevő uniós támogatásnak tulajdonítható - mondta Juraj Kotian, a bank vezető elemzője a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. A térség lakosságának vásárlóereje tíz év alatt a nyugat-európai színvonal 49%-áról 65%-ra emelkedett. A felzárkózás gyengült az utóbbi években, de ez természetes. Csekély növekedés csak Magyarországon volt tapasztalható, ahol viszont a vásárlóerő a nyugat-európai szintnek csupán 62%-ka. Ellenben Szlovákiában és Lengyelországban a lakosság jövedelme euróbán számolva egy évtized alatt megduplázódott. A Deutsche Bank elemzői szerint leginkább a három balti államban, továbbá Lengyelországban és Szlovákiában folytatódhat a felzárkózás. A kilátásokat rontja a csökkenő népesség, ezért a régió országainak fel kell készülniük arra, hogy középtávon külföldről kell pótolni a képzett munkaerőt. (MTI)
