Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-03 / 78. szám, csütörtök

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 3. www.ujszo.com OLVASÓI LEVEL A magyar magyarkártya Az elnökválasztáson a je­löltek nem játszották ki a magyarkártyát, tudván, hogy az most semmit sem hozna a konyhára, sőt inkább vinne, a kijátszó ellen hangolva a ma­gyarválasztókat. „Arra várunk, hogy melyik jelölt ígér nekünk, magya­roknak többet, aszerint ajánljuk a választóinknak, hogy kire szavazzanak a má­sodik fordulóban.” Valahogy így hangzott az egyik politi­kusunk állásfoglalása. Valaki mégis kijátszotta a magyar­kártyát. Talán még azt is el tudta volna képzelni, hogy most a jelöltek egymást túllicitálva küldik neki az ígéreteket. A jelöltek, akik eddig is kerül­ték ezt a témát, most sem mondtak semmit. És a saját, jól felfogott érdekeik szerint jól tették. Tegyük fel, hogy Robert Fico nyilvánosan ígért volna valamit. A saját tábora mély­nemzeti érzelmű részét rög­tön elveszíti. Tudta, hogy a magyar emberek bizalmát nem nyeri meg, mert azok emlékeznek arra, hogy Ján Slotával szövetkezve mit tett ellenük, vagy miért kellett Maiina Hedvignek elhagynia Szlovákiát. Hitt-e volna neki ez a politikusunk, és ajánlot­ta-e volna, hogy rá szavaz­zunk? Andrej Kiskának sem kel­lett semmit ígérnie. Ő bizto­san tudta, hogy a magyarok nem választják meg Robert Ficót köztársasági elnöknek, sőt úgy fognak szavazni, hogy ne legyen az, tehát Kiskára szavaznak. Mindezt tudtuk mi is, egyszerű, mezei polgá­rok. Tudtuk és eszerint csele­kedtünk. A politikusunk lebe­csült bennünket. Azt gondol­ta talán, hogy a szavazatunk az ő tulajdona, nem a józan eszünkre hallgatva szava­zunk, hanem az ő ajánlása alapján? Bizalmat előlegez­tünk annak, akit alig isme­rünk. A bizalom kötelez - bí­zunk benne, hogy ezt Andrej Kiska is tudja. Sárközy Dénes A polgár üzent A polgárok fittyet hányva a politikusok intelmeire olyan köztársasági elnököt válasz­tottak, aki eddig még nem mártotta bele magát a politi­kába és számtalanszor meg­ígérte, hogy továbbra is apoli- tikus marad. Ezzel azt is bi­zonyítottuk mi, polgárok, a kenyerüket a politikából biz­tosító politikusoknak, hogy az embereket nem lehet együgyű hülyéknek nézni, még akkor sem, ha a hatalom korlátlan birtokosairól van szó. Mert végül is a polgárok döntenek arról, hogy ki lehet „fönt” - a polgárok pénzén. A politikai befolyásoltság­tól való függetlenség fontos az államfő munkájában, az azonos mérce alkalmazása, a részrehajlás kerülése teszi le­hetővé az igazságos döntést. Többször volt hallható az utóbbi két hétben, hogy And­rej Kiska ezt az elvet nem adja fel. Ha így lesz, akkor orosz­lánrésze lesz a jogállam alap­jainak lerakásában Szlováki­ában, amely egyelőre csak az alkotmányban létezik. Robert Fico a támadáson kívül semmi mást nem al­kalmazott vetélytársával szemben, míg Andrej Kiska a korrekt védekezés széles re­pertoárját mutatta be, gyak­ran mosoly kíséretében. Erre kevesen képesek hideg fejjel, és belső stabilitást jelez. Kü­lönösen, ha tisztességes szándékú versenyben „golyó­záport” zúdítanak rá. Azt gondolom, hogy aki minden alap nélkül fegyvert ránt el­lenfelére, az előbb-utóbb magát találja el. Szombaton ez történt. Jóba Mihály LÖVÉSZÁROK Egy bizarr kapcsolat Az elnökválasztás eredmé­nye mindenképpen örömteli, hiszen Szlovákia térképe nem borult vörös színbe. Kiska győzött, ráadásul nem kevés magyar támogatásával. A déli járások ehhez nagyban hozzá­járultak, hiszen itt Kiska 80-90%-ra teljesített. De a szlovákiai magyar közösség erejét, tudatosságát és emlé­kezetét sem szabad alábecsül­ni, hiszen nem olyan együgyű a választópolgár, mint azt egyes politikusok gondolták. Hiába játszott két kapura az MKP elnöke, számítása nem jött be. Persze más tészta az, hogy például Berényi falujá­ban, Alsószelin 13%-os lett Fi­co támogatottsága, ami ugye nem annyira véletlen és hóna­pokkal ezelőttre eredeztethető vissza. Egy elmulasztott kér­vénybeadás 240 000 eurót is érhet, de egy kormányalapból való kompenzációnak is lehet politikai ára. Az egész affér még tavaly ősszel kezdődött. Emlékez­zünk csak vissza a megyei vá­lasztásokra. Mi volt az az ok, ami miatt az MKP a saját párt­elnökét indította a már ver­senyben lévő magyar jelölt el­len? Mi volt az az ok, ami miatt a pártelnök úr csak késlekedve kezdte el második körös kam­pányát, elmulasztva, vagy nyíltan mellőzve az ellenzék, így a Híd támogatását is. És ez­zel egyúttal előnyt biztosított vetélytársának, a smeres Tibor Mikušnak? Mi volt az oka an­nak, hogy az MKP nem kritizál­ta a smeres hátszéllel rendel­kező regnáló megyeelnököt, akinek nevéhez a magyar járá­sok hátrányos megkülönböz­tetése fűződik? Egy titokban kötött barátság? Egy üzleti ér­dekekből felépített, átlátszó vár, melynek legmagasabb tornyának legsötétebb szobá­jában most ott mosolyog Beré­nyi pártelnök úr, mint megyei alelnök. Bárdos Gyula mély vízbe dobása is csak kettős célú trükknek tűnik. Elvenni az el­lenzék esélyét egy erős jelölt mögötti felsorakozáshoz és megkoptatni a jó referenciák­kal és eséllyel rendelkező pártvezérjelölt Csemadok-el- nököt. Az, hogy ez is egy kö­vetkező szívesség lehet a Smer felé, csak a választások előtt derült ki. A pártközpont indok­lása is harmatgyenge, hiszen az elnökjelölt saját kampá­nyában nem volt elég hangos a minket érintő témákkal kap­csolatban. Az utolsó mozaik­darab a választások első köre után került a helyére. Egysze­rűen mellőzték a nagy esélyes jelölt támogatását. Aminek csőre van, sárga, to­tyog, hápog és úgy néz ki, mint egy kacsa, az többnyire kacsa is szokott lenni. Felesleges ta­gadni Fico csendes támogatá­sát Berényi oldaláról. Minden­ki látta, hallotta és főleg érez­tük. Ezért, sajnos, a „lepaktá- lás” nem kacsa, nem hamis új­sághír. Ha pedig kezdenek fel­színre kerülni a dolgok, ponto­san úgy, mint a megyei ön- kormányzati választások után, akkor azokat igenis el kell mondani, ne csodálkozzunk. Tavaly novemberben a duna- szerdahelyi kórház parkolójá­nak sorompóját a voksolás utáni hétvégén szerelték fel, megyeijóváhagyással... Nagy József, a Híd parlamenti képviselője KÁRPÁT MEDENCEI FIGYELŐ A román magyarkártya Victor Ponta román minisz­terelnök gondolt egyet, és újra elővette a magyarkártyát. Kije­lentette: a román kormány so­se fogja elfogadni az „etnikai autonómiát”, az RMDSZ-szel kötött kormányzati megálla­podás nem erről szól. A legújabb drágulás miatti közfelháborodással szembesü­lő kormányfő megadta az ön- rendelkezés igen sajátos defi­nícióját is: az autonómia a he­lyi önszerveződés gazdasági, társadalmi, kulturális, de so­sem etnikai szempontok sze­rinti fejlődését jelenti. Ponta azt is tudja, hogy az erdélyi magyarság képviselői olyan autonómiamodellt támogat­nak, amely „más országokban sem működőképes”, és hozzáfűzte: a magyarokat nem éri hátrányos megkülönbözte­tés Romániában. Érdekes az a meglátása is, hogy ,jobb meg­oldás a magyar kisebbséget a parlamentben, a kormányban, a közelünkben tartani, mint a radikalizálódás felé tolni”. Lehetne boncolgatni, mit is jelent „a közelünkben tartani” szemlélet, most azonban lé­nyegesebb a kijelentés elhang­zásának időpontja, mintsem tartalma. Mert éppen forrong az ország a drágulásözön mi­att, a kormány össztársadalmi elégededenséggel szembesül. Az újabb árhullám mögött az is látszik, a rosszul szervezett, központosított állami struktú­rák fenntartása egyre többe ke­rül, miközben a hatékonyság, az ésszerűség reménytelenül távoli, az ország alig „működő­képes”. Az örökös vesztes, a leg­inkább kiszolgáltatott eközben a mindenkori kisember, az adófizető, aki állja a számlát, akinek a rovására bármikor bármit el lehet követni. Ponta ellenben megcéloz egy olyan réteget, mely számára az állító­lagos nemzeti érdek minden­nél előbbre való, és koncként veti oda az „etnikai autonó­miára” vonatkozó szavait. Le­hangoló, kicsinyes és barátság­talangesztus. (Háromszék) Zászlós afférok Hat székelyföldi magyar fia­talt azzal gyanúsítanak, hogy megfenyegettek az interneten egy sepsiszentgyörgyi fiatalt, aki román zászlóval pózolt a magyar nemzeti ünnepen. A ti­zenéves fiúk az egyik közösségi hálón fűztek fenyegető meg­jegyzéseket a március 15-én készített fényképhez. A román tinédzser zászlóval fényképez- kedett egy téren, a háttérben a székely és magyar zászlókat lo­bogtató, ünneplő tömeg lát­szott. A rendőrség a fiatalokat előállította, és ha beigazolódik a fenyegetőzés, pénzbírságra, de akár egy évig terjedő bör­tönbüntetésre is számíthatnak. A fenyegetések miatt a román fiatal tett feljelentést. A közös­ségi hálóra kitett fotójához kö­zel ezren fűztek megjegyzése­ket, ő azt írta a vitában, hogy egyáltalán nem zavarta meg a magyarok ünneplését. Székelyföldön tavaly mind a román, mind a magyar ünne­peken előfordultak hasonló esetek. A december elsejei ro­mán nemzeti ünnep után az kapott széles sajtónyilvánossá­got, hogy egy román fiatalra azért rótt ki 500 lejes (110 eu- rós) bírságot a rendőrség, mert megzavarta a magyar adventi ünnepséget. A fiatal fellépett az adventi ünnepség szabadtéri színpadára, és ott román zász­lót lengetve azt kiabálta: ez román föld. (MTI) ^egmUmhnrégimsyarflCmeí misztikumát és szépig- ------------­ß Rendelje meg fél évre az Új Szót és megajándékozzuk négy filmmel: Hazajáró lélek, Külvárosi őrszoba, Erzsébet királyné, Machita Az ajándék értéke: 20 € Az ajánlat 2014. április 15-ig tart. Ez a lap jár Önnek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom