Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-20 / 92. szám, vasárnap
www.ujszo.com PRESSZÓ 2013. ÁPRILIS 20. INTERJÚ 17 L efogyott - ez az első, ami szembetűnik. A másik, hogy jó színben van. Egyik sem véletlen. Andy Kraus egy pozsonyi fitneszközpontban épp letudta aznapi adagját. „Kell a mozgás - mondja az egykori mókamester, aki a Szomszédok című sorozat Lászlójaként vált ismertté mert forgatókönyvíróként órákat ülök a számítógépnél. Mindjárt jobban érzem magam egész nap, ha reggel megmozgatom az izmaimat.” A népszerű Panelházi történetek atyja épp külföldről jött meg, oda menekült a hosszú tél elől - az egész családdal. Mióta a bazini házuk kertjében épített medencében is úszkálhatnak, nyaranta csak egyszer mennek üdülni, mert a gyerekek imádnak itthon lenni, itt is élvezik a szünidőt. A másik szabit idén a húsvéti szünetre tették át, így a gyerkőcök csak egy napot hiányoztak az iskolából. Elutazás előtt alig tudtak kihajtani az udvarból, annyi volt a hó, a Kanári-szigeteken viszont 27 fokos meleg várta a négytagú családot. Hazatérve már itthon is barátságosabb volt az idő. Kipihente magát, tele van új erővel, ötlettel? Vagy egy olyan ember, mint Andy Kraus, aki nemigen szokott tétlenkedni, a szabadság alatt sem tudja kikapcsolni az agyát? Megtanultam. Most már csak egy jegyzetfúzetkét viszek magammal, ha netán valami eget rengető dolog eszembe jutna. Annak idején javíthatadan voltam, cipeltem a notebookot, mindennap írtam, nehogy kimaradjon valami, de ebből márkigyógyultam. Rájöttem, hogy így a munkámat sem végzem el rendesen, mert a gyerekek játszani, szórakozni akarnak, ami rendben is van, elvégre azért megyünk üdülni, hogy együtt legyünk. Paradox módon, míg kisebbek voltak, jobban kellett rájuk vigyázni, most, hogy nagyobbak, erre nincs szükség, de egyre jobban igénylik, hogy velük töltsük az időt. Itthon erre kevés a lehetőség: egyrészt iskolában vannak, hazajövet meg az együtdét inkább tanulásból áll, s mindjárt este hét óra van, játszásra nem marad idő. Hétvégén sem? Szombaton és vasárnap délelőtt dolgozom, de ebéd után csak az övék vagyok. Az elmúlt években nem jól osztottam be az időmet, ma már szigorúan betartom: ez a munka, ez pedig a magánéletem. Azért is sikerült, mert már nem otthon dolgozom, hanem az irodámban. Reggel odamegyek, elvégzem, amit keÜ, semmi nem tart fel, nem vonja el a figyelmemet. Fél kettő körül felállók, elmegyek a fiamért az iskolába, s csak kivételesen ülök le otthon a számítógéphez. Néha megesik, hogy a Panelházi történetek miatt valamit gyorsan el kell intézni. De ez nem rendszeres, egy ideje otthon igazán otthon vagyok, rendet tettem magam körül. Persze, eltartott egy ideig. A terv szerint idén nyáron kezdődik új filmjének - Gyűjtő (Zberatel) - a forgatása. Amikor a telefonba azt mondta, külföldön van, azt hittem, szponzorokkal tárgyal. Nem könnyű összehozni rá a pénzt, de azzal idehaza próbálkozunk. Emiatt el is kell halasztani a forgatást, a film egy évvel később kerül a mozikba. Túl optimisták voltunk, jól indult az egész, elkészült a forgatókönyv, a színészeknek nagyon tetszett, összeállt a csapat, voltak jó médiapartnerek, úgy éreztük, képesek vagyunk rá, hogy a partnereknek a pénzükért jó ellenszolgáltatást nyújtsunk. Össze is jött valami, de egy nagyobb szponzor még hiányzik, amin így utólag nem is csodálkozom, tudván, hogy a hazai filmek nem túl nyereségesek. Mégis optimista vagyok, a készülő projekt jó: egy könnyed, de nem olcsó komédiáról van szó. Otthon vagyok ebben a műfajban, tudom, mi kell a szlovákiai nézőnek, s nagyszerű lesz aszereposztás. Állítólag vámpírokról szól - Ján Koleník főszereplésével. Utóbbi igaz, előbbi mellékes. Majo Miezga egy életunt milliárdos, nem tudja, mit kezdjen magával, ösz- szegyűjti az utolsó életben maradt vámpírt, sellőt és farkasembert, meg egy kislány szellemét, de próbálja mindezt eltitkolni a család előtt, miközben furcsa dolgok történnek, amelyek komikus szituációkat szülnek. Manapság úgyis minden lehangoló, az emberek problémákkal küzdenek, nem árt, ha ezektől a moziban legalább másfél órára megszabadulnak. Andy Kraust újabban nem nagyon látni a képernyőn. Ha egy új projekttel készülünk, sokszor megkérdezik, hogy „te is játszol benne?” A válasz ugyanaz: nem. Folyton csak Lászlóként kellene megjelennem, így könyveltek el, s azáltal, hogy sokszor ismétlik a sorozatot, állandóan így élek a köztudatban. Nem érzem azt, hogy feltédenül fel kellene tűnnöm valamelyik sorozatban. Az nem kizárt, hogy a jövőben visszatérek a képernyőre egy talkshow-ban, de csak ötvenen túl jöhet számításba. Akkorra már elegendő tapasztalatom lesz, s tudom a mércét, hogy miből mennyit. Az Uragán című kabarét követően több sorozat - Szomszédok, Panelházi történetek, Mi lenne, ha, A felszín alatt - forgatókönyve alatt áll a neve, s ezeken belül felfedezhető egy bizonyos fejlődés. Tudatos ez a szerző részéről, vagy amolyan játék? Ha az elsőt és a rákövetkezőket ösz- szevetjük, látszik, hogy különbözik a műfaj. A szerzőnek szüksége van rá, hogy időnként valami máshoz fogjon, egy kicsit kitisztítsa a fejét, aztán annál kellemesebb visszakanyarodni az előzőhöz. Most is motoszkál az agyamban, hogy visszatérjek a kabaréhoz, ez a műfaj abban csodálatos, hogy sok mindent megengedhet magának az ember. Az 0T0 2011 díj átvétele után A Panelházi történetek a legnépszerűbb hazai sorozat, öt éve szerepel a képernyőn, több mint 950 részt ért meg eddig. Miben rejlik a sikere? Abban, hogy képes elvonatkoztatva szemlélni az eseményeket, ha az alakoknak komoly feszültségeket, nagyon is emotív dolgokat kell megoldaniuk, a nézőt ez nem terheli meg. Ráadásul kitűnő a szereplőgárda, a legtöbben — példának hozhatom fél Didi Moórovát - bravúrosan meg tudják oldani a komikus és a drámai helyzeteket is. Meggyőző, ha nevet, és akkor is, ha sír. Bár most a Forr a bor ugyan túlszárnyalta nézettségben a mi sorozatunkat, de a nézőink száma nem csökkent. Az előzőt főleg a valamivel idősebbek és a vidékiek kedvelik, a Panelházi történeteket inkább a fiatalok és a városiak. Az őszi sorozat az ezredik részszel indul. Meddig lehet még életképes? Nem tudom. Igyekszünk mindig újítani, lényegében az eredeti színészekből öt-hat maradt. A panelház jó színhely, mindig elköltözhet valaki, s helyére jöhetnek újak - ősszel megint új alakok jelennek meg, ez sokat segít. S az is, hogy azokból, akikkel együtt ezeket a sztorikat kitaláljuk - négy fiatal hölgyről van szó - nagyon jó csapat állt össze. Minden hétfőn találkozunk, s megbeszéljük a következő négy részt - persze legalább két hónapra előre járunk, most már a júniusi részek készülnek. Ok is beleszólhatnak, hogy milyen irányba haladjon a történés? Persze, de tiszteletben tartják, hogy enyém a döntő szó. Ennek így kell lennie, mert enyém a felelősség is. Megesett, hogy tévedtem, de utólag beismertem, hogy az lett volna a helyes, amit ők mondtak. Egy ilyen csapatban nagyon fontos, hogy nyűt legyen, elismerje a hibát az ember, ne játssza a sértődöttet. A sikernek egyben anyagi vetüle- te is van, a szereplőknek évek óta egy biztos megélhetési forrást jelent Ez is felelősséggel jár. A Panelházi történeteken az az érdekes, hogy azok a színészek, akik más, projektekben nem voltak sikeresek, itt azok. Kevéstől kellett elbúcsúznunk azért, mert nem nyújtottak jó alakítást. Legtöbbször azért kell megválnunk egymástól, mert az általuk megtestesített alakot illetően már minden lehetőséget kimerítettünk a történeten belül, esedeg maguk mentek el, mint Nyuszi Bárta, aki másutt kapott ajánlatot. Azt, hogy valakit kiírunk a sorozatból, sokszor kellemeden beszélgetések előzik meg, de mivel jó színészeink A Panelházi történetek stúdiójában vannak, lehetőséget adunk nekik a következőkben. Most is indítunk egy új sorozatot, mivel azonban átvételről van szó, a forgatókönyv kész, csak a szlovák verziót kell elkészíteni. Ebben lehetőséget kapnak azok, akiknek a Panelházból el kellett menniük, de újak is csadakoz- nak hozzájuk. Filmben már gyerekként szerepelt Emlékszik még arra, mikor írta az első forgatókönyvét? Talán még diákkoromban a Lu- dus színházban gyerekeknek, aztán valójában a Twist rádióban kaptam hozzá kedvet - a reggeli műsorba rövid kis egyperces sztorikat írtam, ebből lett a Twister. Voltak különböző próbálkozásaim, épp nemrég találtam meg az egyiket. Nem is olyan rossz... A Panelház atyj a vámpírokkal kacérkodik (Fotók: SITA) A Szomszédok Lászlója és Ildikója magyar volt, s azóta is szinte minden sorozatban megjelenik valaki, akinek köze van hozzánk. Tudván, hogy nagyapja magyar volt, s ön is jól beszéli a nyelvünket, az az érzésem, mintha ezáltal gyakorolná. Ezt nem mondanám. A Panelházi történetek Imréjéhez Sväto Mala- chovský adta az ödetet. Láttam őt René Stúrral a tévében, s tetszett, ahogy és amit csinálnak. Megszólítottam őket azzal, hogy egy-két hónapra megpróbáljuk, ennek már jó egy éve. Más, ha magamnak írom ezeket a szerepeket, megint más így, de gondolom nem sértő, mert eddig senki nem tiltakozott. Ezt nem is szeretném... Urbán Klára
