Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-16 / 89. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJSZÓ 2014, ÁPRILIS 16. Vélemény És háttér 7 A gazdasági és politikai rizikók együtt sem képesek meggátolni a Putyinnal való üzletelést Atombiztos, hogy túl drága A fejlett világban jelenleg nem zajlik olyan atomerőmű-építés, ahol ne késnének az átadással és a költségek ne lépnék tűi jelentősen az eredeti tervekben szereplőket. Ennek intő jelnek kellene lennie a politikusaink számára is, de nem az. GÁL ZSOLT A mohi atomerőmű hármas és négyes blokkja befejezésének költségvetését a Szlovák Villamos Művek szóvivője szerint „3,8 milliárd euróra aktualizálták” a múlt héten. Az eredeti tervekben ennél mintegy 1 milliárd euróval kisebb összeg szerepelt, valamint az, hogy már tavaly üzembe kellett volna helyezni az utolsó blokkot is. Ehelyett most nincs garantált átadási határidő, egy nyárra ígért tanulmányból derül majd ki. A finnországi Olkiluoto erőművének hármas reaktorát 2005 nyarán kezdte el építeni a francia Areva és a német Siemens konzorciuma. A terv szerint 3 milliárd euróért 2009-ig épült volna fel. 2012 végén az Areva az eredetinek csaknem a háromszorosára, 8,5 milliárdra becsülte a végső költséget, idén februárban az átadás 2018- 2020-ig való csúszásával számoltak. Csak két példa a sorozatos késésekre és az árak elszaladására, amiknek hatással kellene lenniük a további reaktorokról álmodozó politikusokra, például a szlovák és magyar kormányfőre. De nincsenek. Mindkettő további blokkok építését tervezi az orosz Roszatommal, a paksi, illetve az apátszentmi- hályi erőműben (ez utóbbi még a jövő zenéje). Orbán Viktornak erről már szerződést is sikerült aláírnia Vlagyimir Putyin orosz államfővel, sőt megegyezés született egy 10 milliárd eu- rós, az orosz állami Vnyesekonombank által nyújtott hitelről is. Ezt az óriási (az ország nemzeti összterméke tizedének megfelelő), euróbán törlesztendő devizahitelt 2025-ig lehet felhasználni a paksi 5-ös és 6-os blokk építésére, kamatot már az idei évtől, a törlesztőrészleteket legkésőbb 2026-tól Prága azt mondta, Teme- lín bővítésében az oro- szoknem vehetnek részt. Szlovák és magyar részről is ez lett volna helyes. kell elkezdeni visszafizetni. Akkor is, ha a reaktorok még nem lesznek befejezve. Ez hatalmas rizikó, tekintettel a nemzetközi tapasztalatokra, de a devizahitel miatt is. A 21 évig tartó törlesztésnek paradox módon legkésőbb 2026. március 15-én kell megindulnia - az orosz segítséggel levert 1848^19-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Ha ez a szimbolika még nem lenne elég: a szerződés és a hitelmegállapodás a Krím félsziget megszállása, Ukrajnától való elszakítása és Oroszországhoz való csatolása idején köttetett. A cseh védelmi miniszter ennek kapcsán úgy nyilatkozott, helytelen lenne, ha orosz cégek kapnák a temel- íni atomerőmű befejezéséhez fűződő megrendeléseket. Ez lett volna a helyes válasz szlovák és magyar részről is. Csak sajnos a mi felelőtlen vezetőinket nemcsak a gazdasági rizikók nem tartják vissza, úgy látszik, az sem, hogy olyan országokkal üzleteljenek, amelyek korábban katonai agressziót követtek el velük szemben (Budapest 1956, Csehszlovákia 1968), és most ugyanezt teszik egy szomszédos országgal. AszerzőaComenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója (Ľubomír Kotrha karikatúrája' JEGYZET Újraélesztés VERES ISTVÁN Az utóbbi időben szaporodó pozsonyi piacokat igyekszem az egykori élhető, otthonos, kisvárosias Pozsony újraélesztésének egyik mozzanataként értelmezni. Mert Pozsony még mindig egy kisváros, a munkanapokon forgalmas utcákon szombaton és vasárnap alig lézeng valaki. A pozsonyiak nagy része szombat reggeli kávéja mellett azon gondolkodik, hova is menjen ebből a városból. Szülőkhöz, barátokhoz, vagy csak egy másik városba, ahol valami élet van. Nem tudom, más hogy van vele, de én az utóbbi hónapokban már azon agyalok szombat reggel, van-e piac a régi vásárcsarnokban. Ha épp nincs, akkor iszok még egy kávét, de ha van, akkor egyet sem iszok, mert tudom, hogy a csarnok piacán sokkal finomabb kávét fogok inni. És ha már ott vagyok, veszek egy hatalmas krumplis vagy töpörtyűs pogácsát. Aztán észreveszem, hogy itt a szakállas figura, akitől a múlt hónapban azt a finom almát vettem. Kérek ismét egy szatyorral, a szakállas pedig elmondja, hogy az alma valószínűleg azért olyan finom, mert a fát még a nagyapja ültette a kertjük végébe. Ha már ott vagyunk, veszünk tőle krumplit is, meg salátát. A szomszédjától meg házi sajtot, Ez az egésznek a lényege, a személyes kapcsolat a termelő és a fogyasztó között. Egyébként hihetetlen, hogy létezik egy főváros, amelynek vezetői képesek arra, hogy piacokat szüntessenek meg (az utóbbi években Pozsonyban több ilyen eset történt). Ahol piac van, ott élet van, ezt már tudták az ókori rómaiak is, és tudják az összes európai fővárosban, ahol hatalmas vásár- csarnokok működnek. Most már persze tudják a pozsonyi városi képviselők is, mert miután a régi vásárcsarnok megnyitásának tervét tavaly kínkeservesen átpréselték a közgyűlésen, és megtudták, hogy van ilyesmire igény, az Óváros hirtelen saját termelői piacot indított a Medikus kert és a Szent András temető közti utcácskában, méghozzá hetente. Persze minél több piac nyílik, annál jobb, annál kevesebb halott közterülete lesz a városnak, amely a fővárossá dózerolását máig nem tudta kiheverni. Mindenesetre május közepétől nyugodtabban kelhetünk hétvégenként, mert minden szombaton lesz piac a csarnokban. KOMMENTAR Fico és a második félidő MARIÁN LEŠKO A kormányzás félidejében a miniszterelnök súlyos vereséget szenvedett az elnöki palotáért folytatott csatában. Csalódása annál nagyobb, mivel két évig úgy kormányzott és mindent annak rendelt alá, hogy semmi se veszélyeztesse elnökválasztási győzelmét. A kérdés az, hogy egy ekkora fiaskó után a Smer és annak elnöke egyáltalán képes-e legalább részben elvégezni azt, amit megbízatási idejének első felében elmulasztott. Ha Fico győzött volna, az a Smer-kormánynak egy dologban kétségtelenül segített volna. Ha új kormány alakul új kormányfővel, átmeneti időre nem kell szigorúan tartania az államadósság szintjét, melynek túllépése szankciókat von maga után. Miután vesztett, a már két éve fennálló Fico-kor- mányra ez nem vonatkozik. Még ha a kabinetnek sikerülne is elkerülnie a legrosszabbat (az államadósság túllépi a nemzeti össztermék 57 százalékát, és kötelezően kiegyenlített költségvetést kell elfogadni), a másik verzió is majdnem ugyanolyan rossz számára. Mivel az államadósság 2014-ben biztosan meghaladja a nemzeti össztermék 55 százalékát, a kormánynak jövőre zárolnia kell a kiadások 3 százalékát, 2016-ban pedig befagyasztania a kiadásokat - és ez vonatkozik a Szociális Biztosító kiadásaira is. Mint ahogy Peter Goliáš gazdasági elemző megjegyezte, választási évben ez katasztrófa a Smer számára. Richard Ďurana, az INESS elemzője egy másik fontos tényre hívta fel a figyelmet a Fico-kormány első két évével kapcsolatban. .Amellett, amit tett, ugyanolyan fontos megnézni azt, mit nem tett meg a kormány. Semmilyen reformot nem hajtott végre az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben vagy az iskolaügyben.” A sikeres kormányok az első két évet használják ki a minél gyorsabb változtatásokra, melyek hasznot hoznak az országnak és végső soron magának a kormánynak. A Fico- kormány ezt az időszakot elfecsérelte, mert a kormányfő csakis saját, személyes érdekeivel volt elfoglalva. Mivel Fico vesztett, most a Smer választói is tudják, hogy nem azért kormányfő, mert az országot akarja irányítani, hanem azért, mert nem lehet államfő. És a választók nagy része azt is felfogta, hogy Ficónak a kormányánál és a pártjánál is sokkal fontosabb lett volna egy olyan poszt megszerzése, amely megszabadítja a kormányfői terhektől. Mindebből az a kellemetlen kérdés következik, hogy az a kormányfő, aki már nem akart kormányfő lenni, és az a pártelnök, aki már nem akart pártelnök lenni, továbbra is teljes erőbedobással tud-e teljesíteni ezeken a „nemakarom” posztokon. Van ráció Radoslav Procházka kijelentésében, hogy ha egy miniszterelnökben már az alapvető elszántság sincs meg posztja betöltéséhez, akkor az ország és a saját érdekében is távoznia kellene. Az államnak olyan kormányfőre van szüksége, aki az ország irányítását elsődleges feladatának érzi és tekinti. Nem pedig olyanra, aki csak azért kormányoz, mert a karrierje nem úgy alakult, ahogyan elképzelte. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Szadista kínzás Egyre inkább úgy fest, Ki- jev nem tud tovább ellenállni, és elveszíti az ellenőrzést a helyzet felett - írta a Neat- kariga című lett újság. Mindenekelőtt a vérontástól tart, amelyet Oroszország ürügyként használna fel egy invázióhoz. Hogy egy ilyen vérontást elkerüljön, a kijevi központi hatalom kész arra, hogy még több békát lenyeljen és saját magát, illetve az egész államot még inkább megalázza. Éppen ez az, amit Oroszország akar: hogy Ukrajna vezetői erőtlenségük miatt megalázkodjanak előtte. Moszkva nyilvánvalóan egy szadista módjára kínozza Kijevet. Úgy tűnik, az a terv, hogy Ukrajna önbecsülését hosszú időre lerombolja. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint aki még mindig úgy gondolja, hogy a Kreml a gázexportot nem használja politikai célokra, annak csak össze kell hasonlítani a Dnyeszteren túli területre, illetve az Ukrajnába szállított gáz árát. Moszkva háborús célja világos: Ukrajnát politikai és gazdasági téren megnyomorítani. Az EU és a NATO nem tudja, hogyan reagáljon a fejleményekre - írta a madridi Él País. Két lehetőségük van: vagy a háttérbe húzódnak, vagy szembeszállnak Moszkvával, felvállalva ennek hátrányait. Most kiderül, hogy azok az államok, amelyek üdvözölték a válságot elindító kijevi tüntetéseket, készek-e viselni az esetleges terheket, vagy szabad kezet adnak Moszkvának. Ez utóbbi esetben Európa újfent megmutatná, milyen jelentéktelen szerepet tölt be a világpolitikában. (MTI)
