Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-14 / 87. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 14. Vélemény És háttér 5 A dekrétumok nemcsak hogy érvényesek, hanem de jure a mai napig hatályosak Bűnjel itt a csillag is Hatvanhét évvel ezelőtt kezdődött az úgynevezett lakosságcsere - az eufemizmus sima kitelepítést jelentett. De maga az egész folyamat nem is ’47 áprilisában indult. LOVÁSZ ATTILA Addigra már nem volt állam- polgárságuk az itteni magyaroknak. Ezrek dolgoztak cselédként Csehországban, sokszor a már kitelepített szudétanéme- tek helyére költöztetett családoknál. S a tény, hogy a béke- szerződések a kitelepítéseket nem rendezték, nem zavart senkit. Sztálin elhíresült mondása volt akkortájt érvényben, mely szerint a nemzetiségi kérdés megoldása vagonok kérdése csupán. Április 12. lehetne egy szomorú emléknap. De ennél több. Igaz ugyan, hogy a gottwaldi bolsevik hatalom végül leállította a „lakosságcserét”, de itt is a sztálini doktrína érvényesült, mely szerint a népi demokratikus blokkban nem lehetnek olyan ellentétek, amelyek indokolnák a kitelepítéseket. A proletár internacionalizmus majd megfelelő válaszokat ád - hogy milyeneket, ma már jól tudjuk. Az emléknap azért több egy szokványos történelmi dátumnál, mert a rendszerváltást követő restitúciók idején tucatszámra szembesültek a jogszabályok szerinti jogosultak azzal, hogy igényeiket a beneši dekrétumokra vagy az akkori Szlovák Nemzeti Tanács rendeletéire hivatkozva utasítják vissza az állítólag már demokratikus bíróságok. Sokan tudtuks tudjuk, hogy a világháborút követő törvénykezést senki nem tartotta fontosnak érvényteleníteni, mégsem hittük volna, hogy mindennek a tetejére még hatályos is. Az még elviselhető, hogy érvényben marad egy okafogyott szabályozás, de hogy hatályos is maradjon? Igenis, lehet vitatéma, hogy ott és akkor dekrétumokkal és rendeletekkel irányítani egy országot mennyire volt indokolt, vitatéma lehet a Kassai Kormányprogram, és vitatkozni kell a háború utáni „győztesek” pszichózisáról is, s akkor magyarázatot kaphatunk arra, mi miért történt. De ha a vita, a magyarázat helyett a demokratikus, szabadon választott törvényhozás 2007-ben még meg is erősíti az akkori szabályozást, akkor, ad abszurdum, teljesen törvényes módon akár ma is elkobozható valakinek a vagyona, az illető kitelepíthető, eltávolítÉppen a kitelepítések, háborúk elkerülése végett indították az El) egyesítési folyamatát. Innen nézve ez megrázó. ható az országból csak nemzetisége alapján. Abszurd? Az! De tessék csak megkérdezni egy puristajogászt, mint gondol „a törvény betűjéről”, s azonnal elfelejtjük, mennyire életszerűden lenne ma a ’47-es gyakorlat. Többször megírtam e helyen, mennyire fontosak azok az európai normák, amelyek a jólétünket szolgálnák. A megszűnés előtt álló roaming-díj, vagy a nemzetközi átutalások „negy- vennyolc-órásítása” jó példák. De Európa éppen a kitelepítéshez hasonló megoldások, az erőszak, a háborúk elkerülése végett, alapvetően értékrendi szövetségként kezdte az egyesítési folyamatot. Ergo: Európa az értékek mentén egyesülő kontinens. Ebben az olvasatban megrázó, hogy Ratkó József Fábry Zoltánnak írt Táncából a „Bűnj el itt a csillag is” kezdetű strófa továbbra is igaz, és ha az értékek védelme, a gazemberségek tisztázása és történelemkönyvekbe való száműzése nem lesz napirenden, akkor időszerű marad ugyanezen vers néhány sora: „Magyar, oláh, szláv-mindigre/ ebhitű pogány,/ csűrdöngölőt járunk ma is/Ady homlokán“. Bár közvetíenül nem érintett, mégis sértve érzett polgárként ezért nem tudom éppen április 12-én - egyébként az űrhajózás napján - örömmel nézni a ragyogó csillagokat, s felhőtíenül örülni az űrkutatás időszerű eredményeinek. f Majd azt mondom^ hogy nem lesz adóemelés. Válságdíjnak fogjuk hívni! m É* L Kormányfő és pénzügyminisztere (Cartoonizer) Közvetlen adót vagy járulékot nem fizetnek, de vásárlóként áfát igen A határon túli vásárló HORBULÁKZSOLT Amitől a magyarországi parlamenti választásnál sokan tartottak, nem következett be. A szavazati joggal rendelkező határon túli magyarok nem váltak a mérleg nyelvévé. A határon túli magyarok szavazati jogát kritizálok joggal róják fel, hogy olyanok is beleszólnak az ország ügyeiben, akik nem ott élnek, nem ott adóznak, és döntésük súlyát meglehetősen közvetve érzik. A határon túliak csak „fél” szavazati jogot kaptak, kizárólag az országos listára szavazhattak, egyénire nem. Közteherviselésük pedig bonyolult kérdés. Igaz, hogy se közvetlen adót, se járulékot nem fizetnek, de vásárlóként áfát igen. Azzal, hogy Magyarországon a forgalmi adó az igazán magas, a külföldieket is megterhelik vele. A gyenge forintárfolyam viszont ennek élét jelentősen tompítja. Jól látható, hogy az eurót használó országokból, így Szlovákiából is, mikor élénkül meg a bevásárlóturizmus. A Matolcsy-féle gazdaságpolitikában hívők akár dicshimnuszokat is zenghetnének arról, milyen egyedi módon sikerült az állami terhek egy részét áthárítani a devizakülföldiek vállára, méghozzá úgy, hogy azok meg se érezzék. A határon túliak bizonyára jelentős mértékben járulnak hozzá a magyarországi határ menti kiskereskedelem fellendítéséhez. Értelemszerűen szó sincs arról, hogy a luxusszállók forgalmát emelnék, ellenben kis tételben, de folyamatosan Magyarországról szerzik be javaik kisebb-nagyobb részét. Az operába talán valóban több nem magyar ajkú külföldi jár, az viszont biztos, hogy például a magyar könyvpiacon jelentős vásárlói réteget képeznek. Az is biztos, hogy egy-egy ilyen vásárlás alkalmával nem azon gondolkodnak, hogy az ár 27%-val az államkasszát támogatják: azért vásárolnak Magyarországon, mert olcsóbb. De nem kizárólag ezért, hiszen a magyar kultúrához kötődő dolgokat csak az anyaországban lehet beszerezni. Azonban távolról sem ilyen egyszerű meghatározni a határon túliak pozícióját. A magyar állam a rendszerváltozás óta forint százmilliárdokban kifejezhető támogatásokat küldött a határon túlra. A pénzmozgás szempontjából könnyen előfordulhat, hogy a határon túli magyarok nettó nyertesek. Ezt a szempontot, sajnos vagy szerencsére, -a magyar költségvetés sohasem veszi figyelembe. KOMMENTAR Voksvadászat után S1DÓ H. ZOLTÁN A választási kampányok rózsaszín ígéretei után jöhet a rideg valóság - nálunk és Magyar- országon is. Ami konkrétan azt jelenti, hogy ismételten megszorítások, takarékossági csomagok, adóemelések kopogtatnak az ajtón. Magyarországon a kétharmad újbóli megszerzése okozta kormányzati mámor még eltart egy ideig, ráadásul éppen kapóra jött Brüsszel döntése a szabad és adómentes pálinkafőzés tiltásáról. Újfent lehet fújni a képzeletbeli szabadságharc kürtjeit, ostorozni a brüsszeli bürokratákat, mert egy hungarikumra emeltek kezet. Ám a szimbolikus politizálás után megint jön az ötletbörze: melyik ágazatot lehetne mégjobban megterhelni adóval, honnan lehetne még lecsípni a kiadásokból, mivel a választási évben lazára sikerült költségvetés készült. Hasonló a helyzet Szlovákiában is, hiszen a Fico-kormány a miniszterelnök államfői ambíciói miatt 2014-ben nem folytatta a takarékosság politikáját. A pénzügyminisztérium nem is várt sokáig: előrukkolt a gyógyszergyártók szponzori tevékenységének megadóztatásával, és újra felmerült a drágább lakóingatlanok megadóztatásának terve. Természetesen a szociális érzékenységét olyannyira hangsúlyozó Smer nem az emberek tűrőképességét teszteli. Tisztában van azzal, a 2016-os parlamenti választásokig minden évben több száz millió eurót kell megtakarítania ahhoz, hogy egyensúlyban legyen az ország pénzügyi helyzete, hogy tartani tudjuk az Európai Unió által árgus szemmel figyelt hiánycélt, és hogy ne verjük a fejünket az adósságplafonba. Ez utóbbi különösen fájdalmas lenne a kormány számára, mivel ez esetben éppen a parlamenti választás évében kellene bármi áron kiegyensúlyozott költségvetést készítenie. Viszont mit ér úgy a kampány, ha nem lehet némi cukormázzal megédesíteni a hétköznapokat... Ideje nekilátni tehát a pénzkiáramlás korlátozásának. Elismerjük, az adófegyelem megszigorítása terén mintha történtek volna jó irányba tett lépések, ez is hozott tízmilliókban mérhető összeget a konyhára. Emellett egyre jobban hirdetik a közigazgatás karcsúsítását, olcsóbbá tételét jelentő ún. ESO-reformot, amitől súlyos százmilliókat várnak. „Az ESŐ olyan, mint Columbo hadnagy felesége. Mindenki beszél róla, de még senki sem látta” - ábrándít ki bennünket Vladimír Baláž, a Szlovák Tudományos Akadémia ismert közgazdásza. A belügyminisztérium bűvészkedik a számokkal, korábban óriási megtakarítást várt az állami hivatalok összevonásától, mára viszont szerényebb lett, hiszen csak mutatóban működnek az ügyfélkapuk, a kormányablakok. Kényszerűségből kivethetnek még adót a nagyobb hengerűrtartalmú, drágának számító gépkocsikra, újra megpiszkálhatják a második nyugdíjpillér rendszerét, esetleg kitolhatják a bankadó kivezetésének határidejét. De inkább ne adjunk ötleteket a kormánynak, mert még valamelyik megtetszik. Bár nem kizárt, a végén marad a legegyszerűbb megoldásnál: a 20 százalékos áfakulcsot az előírt államháztartási hiány tavalyi teljesítése ellenére sem viszi le újra 19 százalékra - csak ezzel az egy húzással közel 200 millió euró többletbevételre tesz szert az államkassza. Az áfakulcs megtartása kézenfekvő megoldás a bajban, ám az igazán ésszerű az ország verseny- képessé tétele lenne. Ha javítanák az üzleti légkört, könnyí- tenék a cégalapítást, visszaszorítanák a korrupciót és működőképessé tennék a bíróságokat, nos, akkor felgyorsulna a gazdasági növekedés, ami több állást és ami a lényeg, magasabb adóbevételt jelentene. Csak éppen könnyebb adót emelni, mint az igazságszolgáltatás mumusát, Štefan Hara- bint megzabolázni, a munka törvénykönyvét rugalmatlanná tevő szakszervezeteket kordában tartani, az államigazgatáson belüli korrupciót kiirtani. így viszont marad a választások előtti dőzsölés, majd az azt követő adóemelés. FIGYELŐ Öngyilkos kínai vezetők Kínában a korrupció és a hivatali visszaélések ellen hirdetett harc nyomán naponta buknak le tisztségviselők, s egyre többen menekülnek emiatt öngyilkosságba. A napokban három ilyen eset történt. A polgárok leleplező feljelentéseinek megszaporodása jelentős nyomást jelent az államigazgatás, a párthivatalok és a hadsereg vezetőire. A Cajhszin Online weblap arról számolt be, hogy felakasztotta magát a panaszirodák központi állami hivatalának 58 éves helyettes vezetője, Hszü Je-an. Á sokat bírált intézménynél ellenőrzéseket tartottak. A gyanú szerint helyi, tartományi és városi vezetők rendre megvesztegették az országos hivatal vezetőit, hogy a rájuk vonatkozó feljelentéseket süllyesszék el. (MTI)
