Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-05 / 80. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 5. Szalon-hirdetés 21 m——----­— i----­M « Ivar, AfS.ÖiB •Istil' A Grand Budapest Hotel világa látszólag leképezi a miénket, de valójában kreatív termék, melyet nem korlátoznak történelmi, fizi­kai, biológiai szükségszerűségek (Képarchívum) Anderson főhajtása egy letűnt időszak korszelleme, embertípusa és filmművészete előtt Azok a boldog békeidők, avagy a nosztalgikus posztmodern Korunkban kiemelkedő kulturális esemény, ha bemutatnak egy új An- derson-fílmet. Teljesen mindegy, hogy Paul Thomasról vagy Wesről van szó - kortárs rende­zőzseni mindkettő. Míg előbbi következő filmjé­re, a Thomas Pynchon regényét vászonra vivő Beépített hibára vár­nunk kell, addig utóbbi legújabb vígjátékát, a Grand Budapest Hotelt már vetítik a mozikban. JANKOV1Č DÁVID Ha feltétlenül meg akarjuk határozni, mikor és hol játszó­dik a film, a legközelebb azzal jutunk, ha a két világháború kö­zötti békeidőben, valahol Kö- zép-Kelet-Európában helyez­zük el. De igazság szerint ezzel nem mondunk igazat. Talán ha azt mondanánk, hogy a jelzett helyen és időpontban, de egy másik, nagyon hasonló, párhu­zamos dimenzióban forog a film, akkor közelebb járnánk az igazsághoz. Wes Anderson film­jei ugyanis önmagukban zárt, saját belső törvényszerűségeik uralta világokban játszódnak. Olyanokban, melyek látszólag leképezik ugyan a miénket, de valójában kreatív termékek, melyeket nem korlátoznak tör­ténelmi, fizikai, biológiai szük­ségszerűségek. (Hasonlókép­pen: aligha jutott bárkinek va­laha eszébe megkérdezni, miért nem tűnnek fel soha rendőrök Tarantino Kill Bilijében, amely pedig leginkább egy képregény­univerzumra haj az.) Ez jut kifejezésre abban az Anderson által gyakran hasz­nált, több filmjének keretét adó technikában, amikor az egyik szereplő tulajdonképpen köny­vet olvas, amelynek tartalma a film, s ez utóbbi ebből eredően fejezetekre tagolódik. Az egyes fejezetek vizuálisan is elválnak egymástól, köztük az új fejeze­tet jelző felirat jelenik meg a filmvásznon. Ezt a - végső so­ron a brechti epikus színház ha­gyományaiból táplálkozó - posztmodern technikát alkal­mazza előszeretettel Tarantino is. A megoldás funkcióját te­kintve elmossa az egyes médi­umok közti határokat, emellett elidegenítő hatása is van, végig tudatosítani kívánja a nézőben, hogy filmet néz. Ha a posztmodern film to­vábbi fontos jellemzőit keres­sük, a külső referenciák haszná­latára, az irodalmi intertextua- litás analógiájára figyelünk fel. Ez a fajta vizuális „pastiche” szintén ismert Tarantino-véd- jegy, azonban míg ő leginkább a filmes „ponyvából” táplálkozik, Anderson jóval komolyabb al­kotásokból merít. Nehezen fe­lülmúlható a Grand Budapest Hotel azon jelenete, amelyben Willem Dafoe karakterét Mur- nau 1922-es vámpírfilmjének főszereplője, Nosferatu vizuális megfelelőjévé alakítja, és a Sza­kadt függöny című Hitchcock- film egyik jelenetének repliká­jába helyezibele. Bár Tarantinóhoz hasonlít­juk, Anderson eredetiségében semmivel sem marad el mögöt­te. A jelzett sajátosságok egy filmművészeti irányzatot jelle­meznek, noha a vonulatnak ke­vés igazán kimagasló képviselő­je akad. Andersont zárt világa egyértelműen megkülönbözteti mindenki mástól, mind stilisz- tikailag, mind tematikailag. Legújabb filmjében is feltűnnek a rá jellemző kameramozgások, vágások, a színhasználat és a már-már mániákus precizitás­sal megkomponált képek. Meg­Legújabb filmjében is feltűnnek a csak rá jel­lemző, már-már máni­ákus precizitással meg­komponált képek. történt, hogy ez utóbbival ko­rábban elvetette a sulykot, a The Life Aquatic with Steve Zis- sou képei olyan szinten össze­tettek voltak, hogy az már a be­fogadást korlátozta. (Nem a ka­rakterek kidolgozottságának hiányáról volt szó, mint ahogy azt sok kritikus állította.) A Grand Budapest Hotelben meg­találta a kényes egyensúlyt: rengeteg apró részlet van ugyan, amire figyelni lehet, de ez sosem fordul át a zavaró tar­tományba. Azoknak a kritikusoknak sem lehet egy szavuk sem, akik ko­rábban gyakorta kérték számon Andersonon a variálódás hiá­nyát (annak ellenére, hogy film­jei műfajilag medöbbentő sok­féleséget mutatnak). Talán csak egy jelenetsor akad, amely erő­sen emlékeztet a Fantastic Mr. Fox egy részére, de azt gondo­lom, az ilyesfajta önreferenciák jól illeszkednek a korábban jel­zett posztmodern gondolati­ságba. Feltűnnek másfelől a rendezőre eddig nem jellemző sötétebb tónusok (főleg vizuális téren), de a fekete humor min­den esetben tompítja ezek hatá­sát. A témában visszaköszön ugyan néhány Anderson ked­venc motívumai közül, különö­sen az árvaság, a szétesett csa­lád problémája, de inkább csak finoman a háttérben húzódik meg. Érdekes viszont ebből a szempontból a film kerete, amely bizonyos határok között többféleképpen értelmezhető, és akár a szóban forgó témába is beleilleszthető. A legerősebb motívum vi­szont az Andersonnál eddig kevéssé megjelenő nosztalgia, egyfajta főhajtás egy letűnt időszak korszelleme és ember­típusa (valamint, az utalások révén, filmművészete) előtt, sóvárgás a szertefoszlóban levő békeidők iránt. Mindenesetre a film főhőséhez hasonlóan annyit megállapíthatunk, hogy „maradt még a civilizáció hal­vány pislákolásaiból ezen a barbár vágóhídon, amit hajdan emberiségként ismertek”. Wes Andersonnak hívják. RÖVIDEN Elindult a Titanic Filmfesztivál Budapest. Tegnap elkezdődött a 21. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. A közönség április 12-éig öt budapesti helyszí­nen - az Urániában, az Örökmozgóban, a Toldi és a Puskin moziban, valamint az A38 hajón - láthatja a mustra program­ján szereplő filmeket. A kortárs nemzetközi felhozatal legfris­sebb produkcióiból válogató fesztiválon sok elsőfilmes rende­ző kap lehetőséget a bemutatkozásra, emellett idén különö­sen sok rendezőnő munkája került a mustra kínálatába. A Hul­lámtörők díjért 9 film küzd, a zsűrit Szász János filmrendező vezeti. A filmmustrán tartják pénteken Novák Erik Fekete le­ves című akcióthrillerének premierjét. (MTI) Határon túli színházak szemléje Budapest. A budapesti Thália Színházban május 7. és 11. között rendezik meg a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjét. Öt nap alatt 10 előadást láthat a közönség. A szemle nyitónapján a nagyszínpadon először a Kassai Thália Színház mutatkozik be: Egressy Zoltán sikerdarabja, a Por­tugál lesz látható, palóc nyelven, Dudás Péter rendezésében. Ezt követi a Komáromi Jókai Színház előadása, Az arany ára című „piaci játék”, amely Bereményi Géza Eldorádó című filmjének színpadi adaptációja (rendező: Bagó Bertalan). A további napokon a marosvásárhelyi Spectrum Színház, a Csíki Játékszín, az Újvidéki Színház, az Aradi Kamaraszín­ház, a nagyváradi Szigligeti Színház, a marosvásárhelyi Yo­rick Stúdió, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház egy-egy produkciója látható Budapesten. (MTI) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ BEREMENYI GÉZA AZ ARANY A RENDEZTE: BAGÓ BERTALAN MP140249 KOMAROMI SZALON a költészet napján, április 11-én, pénteken: „A SZERELEMBE BELEHAL, AKI EL” Újabb titkos történetek a magyar irodalom nagyjairól, József Attilától Kosztolányi Dezsőn át Márai Sándorig: műzsákról, szeretőkről és a szerelem sokféle arcáról. Vendég: NYÁRY KRISZTIÁN irodalomtörténész Házigazda: GAZDAG JÓZSEF újságíró Időpont: 2014. április 11., péntek, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan. Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon U SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com g*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom