Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2014-04-05 / 80. szám, szombat

Kisfiúk a szimferopoli utcán. Ezek még csak játékfegyverek. (Fotó: tasr/ap)

A fiatalok nem nosztalgiáznak

M

iközben a Krímben sugárzott oroszországi hírműsorok és az azokat átvevő helyi televíziók nap mint nap arról tudósítanak, hogy az egész félsziget egy emberként, boldogan menetel Oroszországba, az utca embereitől, főleg a fiataloktól más véleményeket is hallani.

A híradókban hosszú riportokban mutatták be az orosz állampolgárságért órákon át hosszú sorokban álló krímieket. Egyikük azt mondta, „itt mindenki Oroszország-pár- ti, barátaim, hazaérkeztem”. Egy másik így beszélt: „azt akarom, hogy a gyerekeim biztonságban és rendben nőjenek fel”. Egy harmadik azt fejtegette, elege volt Ukrajnából, és az ukrán szimbólumoktól minél előbb meg akar szabadulni, egy negyedik kijelentette, „gazdaságilag, társadalmilag és barátilag is előreléptünk”.

Az MTI tudósítója azonban a múlt hétvégén Szimferopolban több olyan fiatallal találkozott, akiben nem látszik túlbuzogni ez a patriotizmus. Nem titkolják, nem ragadta őket magával annak a hivatalos propagandakampánynak a szenvedélyes hevülete, amely arról igyekezett meggyőzni a krímieket, hogy - mint egy plakátszlogen mondta - „egy lehetőség van: együtt Oroszországgal”.

Julja szerint azok szavaztak igennel a csadakozásra, akik egykor a Szovjetunióban éltek és emlékeznek a rendszeres fizetésre és juttatásokra, amelyekből ha nem is nagyon jól, de tisztességesen meg lehetett élni. Az idősebbek emlékeznek az olcsó élelmiszerekre és az ingyenes szociális szolgáltatásokra, ezzel szemben Ukrajnában sokan rendkívüli szegénységben, sőt nyomorban éltek Körükben erős a nosztalgia a Szovjetunió iránt.

A Feodoszija közelében született 25 éves lány szerint a március 16-i népszavazást megelőző lehengerlő orosz propaganda ezeket az embereket teljesen csatlakozáspártivá tette. Moszkva magasabb fizetéseket és nyugdíjakat ígért, „mi másért választották volna, mindenki jobban, több pénzből szeretne élni”. (Szimferopolban szinte nem is lehetett olyan plakátot látni, amelyik ne az Oroszország mellé állást hirdette volna.)- Édesanyám oroszbarát, határozottan kiállt a csatlakozás mellett, de én nem. Én nem éltem a Szovjetunióban, nekem nincsenek ilyen emlékeim és nincs nosztalgiám”- mondta, s azzal folytatta, hogy ő az ukrajnai Krímben született, ukrán óvodába, iskolába és egyetemre járt, Ukrajnától kapott tanulmányi támogatást, „nem értem, miért kellene most hirtelen orosz állampolgárrá válnom?”

Julja szerint lehet, hogy az Oroszországba való integrálódás folyamata hosszú és nehéz lesz, „de én ma akarok élni, nem pedig

várni, hogy esetleg véget ér ez az átmeneti periódus és egyszer talán jobb lesz”. Szkeptikus, szerinte nem lesznek 2-3-szoros fizetés- és nyugdíjemelések, ahogy azt Moszkva ígérte.

A 23 éves Pasa is úgy látja, hogy az emberek többsége a könnyebb megélhetés, a jobb életszínvonal reményében állt ki a gazdaságilag erősebb Oroszországhoz való csatlakozás mellett, „de szerintem nagyot fognak csalódni”.

Véleménye szerint „nyilván orosz érdekeltség van ebben az átalakulásban, Moszkvának szüksége van a félszigetre, talán katonai okok, az itt állomásozó flotta miatt”. Azt mondta, neki tulajdonképpen mindegy, hogy hol él, csak legyen béke és nyugalom, lehessen tanulni, dolgozni, és ismerjék el a teljesítményt.

Sem Julja, sem Pasa nem vett részt a népszavazáson, amelyen a hivatalos eredmény szerint 83 százalékos részvételi arány mellett 97 százalék támogatta a csatlakozást Oroszországhoz.

A 21 éves Aljona, aki egyetemista évfolyamtársaival együtt elment, és megszavazta a csatlakozást, azt mondta, kedvetlenné váltak. „Már kezdünk kiábrándulni, fogalmunk sincs, hogy fogunk levizsgázni az új orosz rendszerben, hol és hogyan folytatjuk a tanulmányainkat, milyen diplomát adnak majd a kezünkbe, és egyáltalán hogyan tovább?” - fogalmazott. (MTI)

A krími tatárok bizonytalannak érzik a jövőjüket, a családok körében mindennapos

beszédtéma, milyen veszélyeket jelenthet számukra, hogy Oroszország magához csatolta a Krím félszigetet. A félsziget mintegy 60 százalékét kitevő orosz népesség egyöntetű örömével szemben a krími tatárok félnek, hogy az orosz fennhatóság a félelemmel teli szovjet időket hozza vissza.

A krími tatárok nem tömbben, hanem szétszórtan élnek a félszigeten. Az MTI tudósítója a krími tatár kánság 15. században alapított egykori központjában, Bahcsiszerájban találkozott helyi krími tatár lakosokkal.

A második világháború végén a kollektív bűnösség elve alapján Közép-Ázsiába kitelepített krími tatárok tömegesen az 1980-as évek végétől kezdtek visszaköltözni hazájukba. Önkényes területfoglalásokba és házépítésekbe kezdtek, hevenyészett házsoraik láthatók - a főváros, Szimferopol külterületeihez hasonlóan - Bahcsiszeráj hatodik mikrokerületében, ahol ezernél több család él, néhány éve új mecsetet is emeltek. Aszfaltút nincs a házak között, de a közműveket az ukrán kormány pár éve bevezette az utólag törvényesített építkezéseknél.

evasztopolból láthatóan kivonul sok ukrán vállalat, és munkát jószerivel csak orosz állampolgárok találnak - mondta el a 340 ezres dél-krími városban élő magyar férfi. A kárpátaljai, beregszászi születésű István már 22 éve él az orosz fekete-tengeri flottának otthont adó városban, az Ukrajna függetlenné válását követő évben költözött a Krímbe.

Jelenleg banki pénzbegyűjtőként dolgozik, és nemrégen'közölték vele, hogy már csak néhány hétig lesz munkája. Elmondta, hogy az ukrán bankok sorra zárják be fiókjaikat a városban, és az ukrán vállalatok is távoznak az orosz fennhatóság alá került félszigetről. (Szerinte a cégek részben politikai utasításra zárnak be, illetve nem akarják kiváltani orosz működési engedélyüket.)

Az ukrán vállalatok kivonulása miatt sokan utcára kerülnek, új munkát kell keresniük.

A feleségével és két gyerekéAz alacsony, kerek képű, világos szemű és bőrű Musztafa és a magas, sötét hajú, szemű és bőrű, vastag szemöldökű Zamir elmondta, hogy népük elítéli a félsziget erőszakos orosz megszállását, egyértelműnek látják, hogy agresszió történt. (Elmondták, hogy a krími tatárok nem egységes küllemű nép, a félszigeten az évszázadok során sok nép megfordult, és ezt tükrözi sokszínűségük.)

„Az oroszok a referendumra hivatkoznak, de azt fegyverek árnyékában és visszaélések közepette tartották meg” — jelentette ki Zamir, aki katonaként szolgált Magyarországon, Esztergomban. Musztafa emlékeztetett arra, hogy a népszavazáson nem voltak jelen hivatalos megfigyelők, és a - hivatalosan közölt - 83 százalékos részvételi arányt képtelenségnek nevezte. Azt mondta, a referendum után a televízióban például azt közölték, hogy Szevaszto- polban 123 százalékos volt a részvétel, az adatot persze később korrigálták. Szerintük bizonyíték van arra, hogy voltak, akik különböző szavazóhelyeken háromszor is leadták voksukat.

Elmesélte, hogy amikor a megszállás megkezdődött, és az oroszországi katonák megjelentek a félszigeten, 83 éves nagybátyja állítólag életében először könnyekben tört ki, és azt

vei a Krímben élő István nehéz helyzetbe került, azt tapasztalta ugyanis, hogy a cégek szóba sem állnak ukrán állampolgárokkal. „Ha rövid időn belül nem váltom ki az orosz állampolgárságot, akkor munkám egyáltalán nem lesz” - mondta, és hozzátette, „ahol csak megkérdeztem, mindenhol azt mondták, hogy amíg nincs orosz igazolványom, addig nem akarnak még társalogni sem”. Elfogadja, hogy az oroszpárHáttal Szevasztopolnak

(Fotó: TASR/AP)

mondta, „most ti is meglátjátok, amit mi láttunk”. Az 1944-es kitelepítésre utalt. „El tudja képzelni, milyen, amikor közlik, hogy 15 perce van elhagyni a lakhelyét?” - kérdezte Musztafa.

,Attól nem félünk, hogy megint kiköltöztetnek bennünket, és ha kell, bár fegyvereink nincsenek, bármi áron megvédjük a házainkat”- közölte Musztafa. Szavaikból kiderült, hogy az elmúlt hetek szerintük hazug orosz propagandája után nem hisznek a krími tatároknak tett moszkvai ígéreteknek. Azt mondták, egy szó sem volt igaz például abból a szólamból, hogy a Krímben élő oroszokat bármilyen fenyegetéssel szemben meg kellett védeni, „senki nem fenyegette őket, és semmiféle provokátorok nem jöttek ide Nyugat- Ukrajnából”. (MTI)

U*Ujir "“T I

Bahcsiszeráj, Lenin utca 1913 augusztusában

(Fotó: wikimedia/Tiia Monto)

ti többség az Oroszországhoz való csatlakozást választotta, „de nagyon sok ukrán nemzetiségű meg akarja tartani ukrán állampolgárságát”. Ügy tűnik azonban, hogy „ukrán állampolgárként lassan már dolgozni sem lehet majd itt”.

Oroszország azt állítja, hogy nem kényszerít senkit erre a lépésre. István azt mondta, „eddig én is úgy gondoltam, hogy nem veszem |. fel az orosz állampolgárságot”. De rákényszerülhet arra, hogy folyamodjon érte, pedig nincs ínyére az orosz állampolgárság. „Nekem az első perctől fogva nem tetszett, ahogy Oroszország megszállta a Krímet” - tette hozzá.

Felidézte, annak idején saját szemével látta, hogy Szevasztopol- ban jelzés nélküli orosz fegyveres katonák körbezártak egy ukrán katonai egységet, az esti híradóban pedig azt hallotta, hogy ez a ^ krími önvédelmi egységek akciója volt. „Kezdettől fogva mindenhol orosz katonák voltak, nem tetszett, hogy hazudtak” - mondta. (MTI)

Állás csak orosznak van

A Krím félsziget hajdanán az orosz művészek - írók, festők, rendezők - egyik kiemelt helyének számított. Az orosz művészek számára a fekete-tengeri hegyvidék a romantikát és a kikapcsolódást jelentette. A már az orosz birodalom idején kedvelt üdülőhelynek számító félsziget szüntelenül szenvedélyeket és sajnálkozást ébresztett a bolsevikok elől száműzetésbe menekülőkben.

Mielőtt az Egyesült Államokba emigrált volna, Vaszilij Akszjonov orosz író, aki gyakran járt Koktebel üdülőhelyen, 1979-ben

Az orosz képzelet paradicsoma

az Osztrov Krim (Krím sziget) című fantasztikus regényében ide képzelte a „fehérek” egyik menedékhelyét, a szovjetekkel szembeni ellenállás egyik szigetét.

A forradalom előtt a tbc-ben szenvedő Anton Csehov író a szubtrópusi klímájú Jaltában töltötte utolsó évei nagy részét. A kutyás hölgy című elbeszélésének hősnője, Anna Szergejevna Jaltában nyaral egyedül, férjétől távol, amikor

találkozik a nős moszkvai Dmitrij Gurowal, akinek sikerül elcsábítania őt. Az egyik emlékezetes jelenetben a szerelmesek kocsin utaznak egy Orianda környéki tanyára, ahol a tengerben gyönyörködnek, amelynek monoton hangja Cse- hovot a földi élet megszakítatlan mozgására emlékezteti.

A krími Feodoszijában született 1817-ben Ivan Ajvazovszkij festőművész, aki a félsziget által megihletve több romantikus tájképet festett, ezekért a gazdag oroszok ma már dollármilliókat fizetnek. Maxim Gorkij felfedezettje, Alek- szandr Grin szovjet író, aki eltávolodott a szocialista realizmustól, hogy inkább egy általa kitalált képzeletbeli világot ábrázoljon, szintén lakóhelyéből, a Krímből merített ihletet. Novelláiban, mint például a Bíborvörös vitorlák, a nemesség és a romantikus kalandok idealizált világát eleveníti fel. A szovjet időkben a Krím eldugott helynek számított, ahová el lehetett menekülni a szigorú szabályok elől, s ahol kicsivel több volt a szabadság, mint máshol. Az emberek gyakran kempingeztek, vagy magánházaknál béreltek szállást, ahelyett, hogy a szanatóriumokat vagy a vállalati üdülőket választották volna.

A téli Jaltában játszódik az 1980as évek végén, a peresztrojka korában kultikusnak számító, Szergej Szolovjev rendezte Assza című film. A posztszovjet időszak filmjei is emléket állítanak a Krímnek. Borisz Hlebnyikov és Alekszej Po- pogregbszkij Koktebel című 2003- as filmjében apa és fia a megváltás reményében menetel a végeláthatatlan orosz síkságon át a Krím félsziget déli részén fekvő üdülő-’ hely felé. (MTI)

Bizonytalannak érzik jövőjüket a krími tatárok