Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-29 / 74. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 29. Vélemény És háttér 7 Bár a szereplők nem vallhatják be, a kialakult helyzetnek több nyertese van, mint vesztese Krím mint emlék Bár épp a napokban jelentettek újabb orosz csapatösszevonásokat az ukrán határon, lecsendesedni látszik a nemzetközi sajtó érdeklődése a krími válsággal kapcsolatban. RAVASZ ÁBEL Vajon innentől minden visszaáll a régi kerékvágásba és Ukrajna ismét feledésbe merül, vagy pedig a nemzetközi közvéleményt tartósan foglakoz- tatni fogja az események alakulása keleti szomszédainknál? Két erős érv van az első kimenetel - a feledés mellett. Az első az, hogy a sajtóban és a közbeszédben jól látható időbeli tendenciái vannak az ilyen ügyeknek. Az érdeklődés jól mérhető az internetes keresések mennyiségével: ezt a Google rögzíti és elérhetővé teszi a kutatók számára. Például Szíria esetében a minta egyértelmű: augusztus 21-e, a vegyi fegyveres támadás után az addig lanyha érdeklődés hirtelen felerősödött, majd az amerikai beavatkozás felmerülése kapcsán augusztus 28-a és szeptember 11-e között tetőzött. Ez utóbbi napon Obama elnök bejelentette: diplomáciai úton próbálja rendezni a helyzetet. Ennek eredményeképpen két hetes fokozatos csökkenés után az érdeklődés visszaesett a korábbi szintre: a funkcionális nullára. Hasonló tendencia várható Ukrajna esetében is: most, hogy a történet a nyugvópont felé halad - a Krím az oroszoké és előreláthatóan az övék is marad - az érdeklődés fokozatos, de végleges csökkenése az előrejelezhető trend. A másik érv a feledés mellett a kialakult status quo jellege. Bár a szereplők nem vallhatják be, a jelenlegi krími status qu- ónak több nyertese van, mint vesztese. Az oroszok megkapták, amit akartak; az ukránok ugyan megaláztatást szenvedtek el és területet vesztettek, de „legalább” megszabadultak az ország jövőbeni orientációját folyamatosan fenyegető krími régiótól és az orosz flottától; az EU az orosz beavatkozás kapcsán magához kötheti Ukrajnát; a NATO új fontosságot kaphat tagjai szemében. A vesztesek az ukránok mellett elsősorban a krími tatárok, ám az ő érdekérvényesítő képességük korlátozott. így tehát, bár ezt a fent említett szereplők közül kevés vallhatja be közvetlenül, nagy részük a kialakult status quót elfogadhatónak tarthatja, és nem a helyzet további élezésében, hanem a felejtésben érdekelt. Van azonban egy ellenirányú tendencia is, és erre már feljebb is utaltam. Az orosz invázió új értéket adhat a tagállamok számára az EU-nak és a NATO-nak. Az európai béke védelmének feladata új nyomatékosságot kapott, és ez jó hír lehet a szorosabb integráció hívei számára. Az európai együttműködés jövőjét fojtogató, hiperracionális gazdasági perspektíva mellett újra megjelent a színen a biztonságpolitikai és az identitáspolitikai diskurzus, s erre nagy szükség van. Éppen ezért, miközben a világ nagy része a felejtés felé halad és abban érdekelt, Európának a folyamatos emlékezésre, az események észben tartására van szüksége. A történteken és a Krím sorsán már aligha lehet változtatni, de az orosz beavatkozás paradox módon egy erősebb, életképesebb Európát hozhat létre. Ha valóban képesek leszünk emlékezni. KOMMENTAR Demokrata-e a magyar? NAGY IVÁN ZSOLT Egyetlen hét maradt hátra a magyar parlamenti választásig, sok igazi talány azonban már nincs, a befutási sorrend többé-kevésbé megvan, esetleg az LMP billegése a határon okozhat még némi izgalmat. Meg persze a végső arányok, ami hát meghatározó lehet a következő négy év szempontjából. Egyfelől. Másrészt ugyanezek a számok adhatnak választ az elmúlt hetek, hónapok egyik legnagyobb kérdésére. Arra tudniillik, hogy most akkor demokrata-e a magyar, vagy sem. „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” - írta ugyanis annak idején Bibó István. És maradjunk is most ennél a definíciónál. Hiszen jogosan beszélünk arról, hogy demokratának nevezhető-e az, aki támogatja az alkotmány totális átírását (és folyamatos újbóli átírását), a fékek és egyensúlyos rendszerének gyengítését, a protekcionista politikát vagy akár a magánnyugdíj-pénztárakban lévő pénz átirányítását a központi költségvetésbe. De felvethető - nem kevesebb legitimitással -, hogy demokrata-e az, aki a 2002 és 2008 között valóban katasztrofális kormányzás szereplőit felvonultató ellenzéket akarja visszahozni, feledve borzalmas gazdaságpolitikát, nehezen értelmezhető személyzeti politikát, megannyi ferdítést. Mi több, beszélhetünk a jelző használatának jogosságáról azok esetében is, akik illegitimnek mondják annak a kormánynak a lépéseit, amely - hogy a választási rendszernek köszönhetően, vagy sem, tulajdonképpen mindegy - kétharmados parlamenti támogatással irányítja az országot. Szóval, ne menjünk bele ebbe, térjünk inkább vissza Bibó- hoz és a félelemhez. Meg a választáshoz, amely erről árulkodhat. A helyzet ugyanis az, hogy a mostanság megjelenő felmérések (de igazából már jó ideje így van ez) arról árulkodnak, hogy az a Fidesz, amely egyébként politikai és gazdasági lépéseivel feltehetőleg csomó embert akasztott ki ebben az országban, most is ugyanolyan egyértelműen a legnépszerűbb párt, mint volt négy éve. Es miként akkor, most is egyetlen kérdés tűnik jogosnak választási szerepléséről: meglesz-e ismét a kétharmada. Csakhogy erre jön az az ellenzéki válasz, hogy mindez tévedés, a Fidesz nem ennyire jó, egyszerűen rettegésben tartja az embereket, akik nem merik vállalni ellenérzéseiket, mert féltik a munkahelyüket, gyerekük jövőjét stb., stb., stb. Hát ez a talány oldódik majd meg a jövő héten. Feltételezve persze, hogy a magyarok bíznak a szavazás titkosságában - és miért ne feltételezhetnénk. Ha a Fidesz ismét elsöprő lesz, akkor a magyarok igenis szeretik az elmúlt négy év demokratikusnak azért csak erős fenntartásokkal nevezhető húzásait, de legalább nem félnek. Ha az eredmény szorosabb, akkor viszont piszok nagy baj van. Akkor ugyanis itt félelem van, a magyarok pedig gyengék ahhoz, hogy ezzel szembeszálljanak. Tehát nem demokraták. A fene se tudja, melyik a rosszabb. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Egy turista mit tehet? JUHÁS ÓZ KATALIN Lapunk eheti Utazás mellékletében olvasom, hogyÚj-Zéland remek választás azoknak, akik modern családi nyaralásra vágynak. „Szeretné megmutatni gyerekeinek, hol forgatták a Gyűrűk ura című filmet? Szereti a természetet? A hegyeket, a tavakat, az aktív vulkánokat?” Nos, most kezdek örülni annak, hogy családom tagjait mindeddig hidegen hagyta a Gyűrűk ura. A természetet szeretem, hegyek viszont bőven vannak a számítógépmonitorom háttérképén, akármennyit gyönyörködhetek bennük teljesen ingyen. A tavakat mindig is imádtam, és - hadd dicsekedjek egy kicsit - olyan mázlista vagyok, hogy a hálószobaablakom pont egy gyönyörű tóra néz. Hattyúk és vadkacsák úszkálnak benne. Reggelente, ha felkel a nap - hadd legyek költői egy kicsit - a fények karneválja szinte szivárványt fest a lelkembe. Nyáron igazi beach-hangulat van a parton, alig lehet egy pok- rócnyi szabad helyet találni, a víz selymes és tiszta, van lán- gos, csapolt Kofola, sőt vízibiciklit is lehet bérelni. Szóval remek hely, azt az apróságot leszámítva, hogy páran a kutyáikat is ott fürdetik. En jó néhány éve együtt éneklem nyaranta az Európa Kiadó zenekarral, hogy „Egy turista mit tehet? Örül neki, hogy itt lehet”. Amikor már minden ismerősöm elutazott valamelyik tengerhez, az MP3 lejátszómban gyakran szól ez a dal. Épp a minap kattintottam rá a Turisztikai Világszervezet friss jelentésére, mely szerint a fejlett világ lakosságának 53 százaléka tavaly kifejezetten üdülési céllal utazott, ha kitette a lábát otthonról, 30 százalékuk egészségügyi vagy vallási céllal, 17 százalékuk pedig szolgálati útra ment. Nos, én egyik csoportba sem tartozom, a magamfajtát nem is tartják nyilván az ilyen jelentésekben. Nekem idén is kimarad a tengerpart, pedig tavaly megfogadtam, hogy összespórolom a rá valót... Egy szintén csóró ismerősöm viszont remek ötlettel állt elő. Miért ne lehetne az ember turista a saját városában? Nézzük meg lakóhelyünket turistaszemmel! Barangoljuk be az év közben ritkán látogatott helyeket, sétálgassunk a központban, csekkoljuk le, mivel csalogatják a turistákat a múzeumok, mit lehet csinálni esténként, mit árulnak a szuvenírárusok, mi készül az éttermek konyháiban. A nap végén pedig szépen menjünk haza. Ez a projekt legjobb része, hiszen nem kell szállodára költeni. A nyár közeledtével érdemes a munkahelyi környezetet is feldobni valamelyest. Nemcsak az elengedhetetlen asztali ventilátorra gondolok, hanem például ki lehet tapétázni a falakat pálmafás-tengerpar- tos poszterekkel, a lejátszóba pedig ajánlatos valami forró, latin zenét behelyezni. Vagy a tenger zúgását. Mert bizony ilyen CD-k is léteznek már... FIGYELŐ Az orosz gáznak nincs alternatívája Nincs ésszerű alternatívája az orosz földgáz importjának Németországban Sigmar Gabriel német gazdasági és energetikai miniszter szerint. A miniszter túlzottan nem aggódik, mert Oroszország valószínűleg még az ukrajnai helyzettel kapcsolatos viták miatt sem állítaná le a gázszállítást. „Oroszország még a hidegháború legsötétebb óráiban is tiszteletben tartotta szerződéseit” - idézte Sigmar Gabriel felszólalását egy energetikai fórumon a Neue Osnabruecker Zeitung napilap. Németország erősen függ Oroszországtól, iparági szervezetek szerint az orosz gázszállítások fedezték a 2013-as német gázimport harmadát. A német E.ON és RWE szolgáltatók pedig az orosz Gaz- promtól veszik a földgáz döntő hányadát. Sigmar Gabriel azt is elmondta, hogy a BASF és az RWE német cégek orosz partnerekkel kötendő üzletei szigorúan „vállalati döntések” (azaz nem a német államra tartoznak) és „alapvetően problémamentesek”. Sigmar Gabriel a lap szerint azt is kifejtette a fórumon, hogy a jelenleg elhalasztott Nabucco gázvezeték komolytalan megoldás az orosz gázfüggőség csökkentésére, és nem erősíti az energiabiztonságot. Német közvélemény-kutatások szerint az ország lakosságának döntő többsége ellenzi az oroszokkal szembeni konkrét gazdasági szankciók bevezetését. (MTI)- Kérjük a tisztelt polgárokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a választáson. Megértésüket köszönjük. (Peter Gossányi rajza)
