Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-15 / 62. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. MÁRCIUS 15. INTERJÚ 17 M ostanában gyakran látni a tévé képernyőjén. Volt idő, amikor tudomást sem vettek róla, pedig nem volt ke- - vésbé tehetséges színész. Nádasdi Péter már egyetemistaként játszott a Szlovák Nemzeti Színházban, aztán a szerződés aláírása előtt, diplomával a kezében eltűnt. Hazament Királyhelmecre. A miértre ad ugyan választ, de nem biztos, hogy az ő fejében megfogalmazódott mondatokat mások pontosan értelmezik. Csak az tudja felfogni, elfogadni, aki hasonlóan gondolkodik, akinek az élet apró dolgai, örömei fontosabbak a nagyoknál, aki nem szereti a felhajtást, aki egy kicsit rebellis, a színpad, a zene és a foci. vonzásában az élete kaotikus, de a zűrzavarban rendre, nyugalomra, megértésre, harmóniára és szeretette vágyik. Nyitott személyiség, aki önmagát is képes kívülről látni. Olyan egyszerű ez - s a mai világban mégis olyan bonyolult. Nehéz szerepet szánt magának. A Forr a bor népszerű sorozat forgatása közben tudtunk találkozni, elugrott egy pillanatra, aztán rohant vissza, este meg vonatra ült, s irány Kassa. Az utóbbi időben állandóan Pozsony és Kassa között ingázik, így van. Királyhelmec is beleesik Kassán dolgzom alháliában, majdnem mindegyik darabban főbb vagy nagyobb szerepem van. Megegyeztem Dudás Péter rendezővel, hogy Egressy Zoltán Portugál című tragikomédiájának február 13-i bemutatója előtt úgy osztjuk be az időmet, hogy tudjak forgatni is. Ha innen visszamegyek, rögtön próbálok, s még Helmec is vár rám, amely a szívügyem. A szüleim, a legjobb barátaim ott élnek, igyekszem haza. Régebben mindig futottam haza hétvégekre, most nehezen megy, mert sokszor szombaton van a forgatás. Előfordul ilyen program is: hétfő Pozsony, kedd éjszaka vissza, szerdán Kassa, csütörtökön megint Pozsony. Ez egy kicsit idegesítő. A vonatra hulla fáradtan szállsz fel, vagy még van erőd, hogy szöveget tanulj? Általában az utolsó pillanatra hagyom a dolgokat, lehet, hogy azért, mert bevált. Általában tíz-tizenöt jelenetet forgatok egy nap — van, aki többet is -, egy jelenet kb. háromoldalnyi szöveg, elképzelhető, milyen nehéz erre felkészülni. A vonatban, ha nincs partner, nincs végszó, nehéz. Ráadásul csak nemrég kerültem be a sorozatba, s mindig új partnerekkel találkozom. Azért a legtöbbjüket ismered. Az első jelenetem Emil Horváthtal volt, opponensemmel az államvizsgán, ez is furcsa. De nagyon kedves, segítőkész volt és aranyos, próbálta leplezni a meglepettségét, hogy ott lát. Nem rakott rám semmi terhet, úgy viselkedett, mint annak idején. Volt osztályfőnököd, Martin Huba viszont nem tudta megbocsátani, hogy eltűntél. Megbeszéltétek már a dolgot? Próbáltam. Annak idején aláírhattam volna a szerződést a Nemzeti Színházba. Másodikos voltam, tizennyolc és fél éves. Osztálytársaim, akik most híres és elismert színművészek, Latinák Luky, Jakab Robi, Duro Kemka, Majo Miezga, engem jöttek megnéznia Nemzetibe. Egy beugrásom volt Jelenet a Forr a bor című sorozatból (Fotók: TV Markíza és archívum) Nehéz szerepet szánt magának a Cseresznyéskert című darabban. Nagyon jól sikerült, de a következő előadásokat már úgy játszottam - valahol tudat alatt -, hogy ne kelljen aláírnom, s ott valami véget ért. Lehet, hogy nem ismertük egymást eléggé, bár én azt hittem, hiszen nagyon sokat beszélgettünk akkoriban. Nemcsak a Nemzetiből tűntél el akkor. Lázadásként vagy miként kell ezt felfogni? Beszéltem már róla. Volt egy gyerekkori nagy szerelmem, akivel tiniként annyi mindent megéltem, s ez nagyon meghatározta a létemet, s egyben nagyon-nagyon tönkretett. Akkoriban már sokat számított a zene is, elképzeltem, hogy sok ember előtt játszom, ez vezérelt, de főleg az, hogy neki, a lánynak megmutassam. Most van barátnőm, akit nagyon szeretek, akivel boldog vagyok, de be kell vallanom - hisz ez nem titok -, hogy a csalódásaim, illetve a régi szerelmeim nagyban meghatározták a későbbi színészi teljesítményemet. Egy szó, mint száz, fontos volt számomra, hogy bebizonyítsam neki, nekik: hibáztak, hibáztunk, amikor ennek az egésznek vége lett, s úgy lett vége, ahogy. Úgy hittem, hogy a honvágy vezérelt. Az is. Mivel szeptember 25-én születtem, mielőtt suliba mentem, pszichológushoz vittek. O azt mondta, oké, ezért évnyertes voltam, de mindig fiatalabb és játékosabb a társaimnál. Ez végigkísért. Királyhelmecről 17 évesen jöttem Pozsonyba, kölyökként kerültem ide, de menekültem innen, mert minden odakötött Helmechez. Amikor csak tudtam, visszamentem. Ráadásul ott volt a foci: az édesapámmal akartak tárgyalni, hogy engedjen el a királyhelmeci ifjúsági csapatból ligát játszani Tőketerebesre. Le voltam törve, mert tudtam, anyukámék nem fogják engedni, hogy veszni hagyjam a színművészetit. Egy Mérlegnek - mert ebben a jegyben születtél - kínszenvedés az ilyen döntés. A főiskolai bemutatkozáson mindenki arról áradozott, mennyire örülnek, hogy itt vannak, mert arra vágynak, hogy színészek legyenek, én meg azt mondtam, hogy most Terebesen kellene fociznom, de remélem, jól döntöttem. Mindenki sokkolva nézett rám, Huba meg mosolygott, s annyit mondott: „Majd igyekszünk, fiatalúr, hogy ne csalódjon.” Szerintem azért sem dobott ki félévkor, amikor kidobták az osztály felét. Hitt bennem. Köszönöm neki a lehetőséget. Még mindig Királyhelmec a viszonyítási pont? Legyen ez így, mert szeretem a városomat. A nagymamámra emlékezem, amikor nézem a régi képeket, tudom, milyen volt az élet, s dühít, ha azt mondják, hogy az a múlt, azt nem lehet visszahozni. Ha tudtak az emberek akkor közösségi életet élni, hiszem, hogy lehet ma is - legalább egy kicsit. Helmec a viszonyítási alap abból a szempontból, hogy ott élnek a szüleim, s remélem, sokáig együtt leszünk még. Ezért imádkozom. Rengeteget tanultam apámtól, anyámtól, a bátyámtól. A viszonyítási alap abban változott, hogy a város sok mindenben más lett, és sokat is ártottak nekem olyan emberek, akiknek közük sincs a városhoz. Elcsépelt dolgot mondok: senki nem próféta a saját hazájában. Igen. Viszont a kivétel erősíti a szabályt. Helmecen önkormányzati képviselő vagyok. A tévésorozatra való reakciókból is azt tapasztalom, hogy nagyon sokan szerettek. Igaz, vannak, akik lehet, hogy utálnak, de ezzel nem foglalkozom. Számomra fontos, hogy meg tudom mutatni, helmeci vagyok, mert onnan hoztam mindent. Azért is meglepő a szlovák média mostani „nagy felfedezése”, mert korábban is forgattál filmeket, nem is egyet: Barackliget, Szeress, vagy menj el, Vénasszonyok nyara, a bemutatásra váró Lépés a sötétben. A Barackliget robbanékony Jancsijában egy kicsit az igazi Nádasdi Péter is fellelhető? Mindig igyekszem abból meríteni, ami az adott időben történik velem. Hálás lehetek az akkori szerelmemnek, akivel nyolc évig viaskodtam. A kapcsolatunk a Barackliget forgatása előtt tört össze teljesen. Utólag köszönöm neki, mert lehet, hogy nem tudtam volna magamból kihozni azt, amit sikerült. A színészetem megpróbálom arra alapozni, hogy magamat adjam. Kiadom magamból az összes fájdalmamat, az összes örömömet, ha nézem magam utólag a vásznon, látom, mikor vagyok hiteles, és azt is, mikor nem. Ezt nehezen viselem. Lezserséged ellenére a sorozatban grófként is tudsz viselkedni. Nagyapáim voltak ilyen tartásúak - úriemberek. A szerelmi háromszög - nem a magánéletedre célzok -, a színpad, a zene és a futball ma is hatalmában tart? A focit már csak nézőként szeretem, kiöregedtem belőle. Maradt a zene, a színház és a film, most így lett három. Tizenévesen a Waterfall zenekarral kezdtem, aztán egy kis szünetet követően, az egyetem után megint összekovácsolódtunk. Szuper volt, versenyeket nyertünk, de csak nekem hiányzott, hogy nem léphettünk egy szinttel feljebb. Sok embernek akartam zenélni, de itt nem találkozott a véleményem a zenekar többi tagjával, akik gyerekkori barátaim is voltak egyben. Pesten keresztül bejutottunk egy nyolctagú nemzetközi bécsi döntőbe, ahol győzelem esetén lehetőségünk lett volna játszanunk a Práterben negyvenezer ember előtt, de a nagy kiugrás elmaradt. Aztán kiváltunk a dobos Kóbori Dáviddal, s megalakítottuk a Sémi Holsen zenekart. Kezdetben hárman voltunk, egyik barátom, Szabó Nándor csatlakozott, majd Oravec Gábor, aki a basszusgitárosunk. Utólag beszállt hozzánk Kobák Olivér, aki a zenénket írja. Elektronikus rockot játszunk. Magyarországon 2012-ben a Sima-csarnokban az első helyen végeztünk egy verseny döntőjében, amelybe előtte tízezer zenekar nevezett. Dalainkat elküldtük a Petőfi rádiónak, mégsem játszották. Érdekes, gondoltam. Most, a Forr a bor sorozat révén, remélem sikerül ismertebbé tennem a Sémi Holsen nevet! Tervezem, hogy Nela Pociskovával feléneklünk egy duettet. V Most ismertebb lettem a sorozat révén, de voltam munkanélküli is, s egy évig csapos voltam egy királyhelmeci kiskocsmában. Szóval most jól fut a szekér. Ez valahogy úgy van, hogy ott van az ember, ahol éppen lennie kell. Most ismertebb lettem a sorozat révén, de voltam munkanélküli is, s egy évig csapos voltam egy királyhelmeci kiskocsmában, ahonnan rengeteg tapasztalatot hoztam. Voltam a művelődési házban működő kulturális ifjúsági és sportosztály vezetője is - mindezért nagyon hálás vagyok. Hadd idézzem egyik korábbi nyilatkozatodat: színész vagyok, de inkább ember szeretnék maradni. Olyan, amilyen most vagyok: lelkes, nyitott, olykor kissé felelődén, de mindig olyan, aki önmagát is képes kívülről látni. Nem szántál könnyű szerepet magadnak. Nem szántam - sem a nőkkel, sem a családdal, életvitelben, bár nem vagyok drogos, sem alkoholista. Szeretek élni... Nagyon! Régen féltem a haláltól, sokszor ok nélkül elöntött a forróság, gondoltam, itt a vég. Most már tudom, nem kell félnem, sokat kaptam az élettől. Köszönöm, Istenem. Urbán Klára s Comi Holsen zenekar
