Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)

2014-03-15 / 62. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 15. Vélemény És háttér 7 Növekszik az a tábor, amelyet a hagyományos kampány már nem tud megszólítani Két páfrány között Barack Obama amerikai elnök a héten két okból is ellenzéke, a republikánu­sok kereszttüzébe került. Az egyik ok, hogy politikai ellenfelei úgy vélik, rész­ben az ő „puha politikája” miatt mertek behatolni Ukrajnába az oroszok. RAVASZ ÁBEL Ez persze brutálisan leegy­szerűsített bírálat: mindenki úgy ugrál, ahogy Obama vezé­nyel, ő meg rossz tempót adott meg. Az érvelés Amerikában nem is igazán tudott áttörni a Republikánus Párttal szimpati­záló média határain, annyira egyértelmű aktuálpolitikai szí­nezete. A másik bírálat ennél jóval izgalmasabb. Oka pedig az, hogy az elnök szerepelt a Más­naposok című filmtrilógiából ismert Zack Galifianakis inter­netes műsorában. A műsor a „Két páfrány között” fantázia­nevet viseli és szándékosan ab­szurd: az előre beállított kérdé­sek és válaszok kifejezetten kí­nos szituációkat próbálnak lét­rehozni, amelyek pont a kínos­ságuk miatt viccesek. Tipiku­san az a műsor, amely valaki­nek vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem. Ezúttal, úgy tűnik, az első va­riáció valósult meg. Obama ki­fejezetten azért ment a műsor­ba, hogy a nevéhez fűződő egészségügyi reform központi weboldalát reklámozza. Az ol­dal lehetővé teszi a feliratko­zást a demokrata elnök által többévnyi kemény munkával és tárgyalással kibokszolt egész­ségügyi programba, ám a bein­dítása utáni hetekben kimon­dottan rosszul működött. Obama a műsorban - két bor­zasztóan kínos, száraz vicc kö­zött - elmondta a nézőknek: a weboldal most már működik, lehet regisztrálni. Az ered­mény: órákon belül óriási ugrás a weboldal látogatottságában. Nem meglepő módon az újon­nan érkezők zöme épp Galifia­nakis műsora miatt kattintott oda. Ez az eset is jól mutatja, mennyire növekszik az ameri­kai politikai kultúrában a szo­katlan internetes akciók szere­pe. Obama csak egy a sok kö­zül, aki kihasználja az új lehe­tőséget. A napokban Arnold Schwarzenegger kaliforniai exkormányzó is láttatta magát: azt videózta le, amint egy tankkal a lehető legkülönfé­lébb dolgokat tapos össze. Nálunk eddig nem érték el a hasonló akciók a közönség in­gerküszöbét. Az elnökválasztás kapcsán különösen rossz a kép. Miközben Csehországban Ka­réi Schwarzenberg elnökjelölt­ként kifejezetten a páffányos műsorhoz hasonló, önironikus megjelenések sorával állította maga mögé a fiatal szavazókat, felénk ilyesmivel nem próbál­kozott átütően senki, néhány formai elem lekoppintását ki­véve. Pedig nálunk is sokan vannak, akiket a tradicionális politikai marketing egyre ke­vésbé tud megszólítani. Ők azok, akik 2010-ben az SaS-ra, 2012-ben Matovičra, ősszel Kotlebára, most pedig a civil je­löltekre fognak szavazni, nem ideológiai alapon, hanem mert a lehető legtávolabbra akarnak mozdulni a politikától úgy, hogy közben élnek szavazati jogukkal. A következő elnök­nek - akárki lesz is - az ő meg­szólításuk is a feladatai közé fog tartozni, ha valóban az összes választópolgár elnöke akar lenni. Lehet, hogy ehhez szép lassan itt is be kell ülni a két páfrány közé. az elnöki palotába, hogy betöltsem a Gašparovič után tátongó űrt. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Petőfi bajusza LAMPL ZSUZSANNA tüzetesen fog-^ még azt is megtippelték^ mennyit fizethetett érte. Köz­ben az országot elárasztották az elnökjelöltek arcképei, csupa ránctalan, tetterőtől fénylő arcú, a jövőbe bizako­dón tekintő férfiú. Érdekes módon a velük készült be­szélgetésekben egyiktől sem kérdezték meg, mitől és mennyiért fiatalodtak meg (legalábbis a fotókon). Na jó, hagyjuk ezt, hiszen a mai nap nem a kinézetről szól. A mai nap egyetemes magyar ünnep, egyben ne­künk, szlováldai magyarok­nak az elnökválasztás napja. Tudjuk, hogy mindnyájunk­nak el kell menni. S bár so­kaknak ez már talán a könyö­kén jön ki, mégis fontos újra leírni, mert bár mi, magyarok, mindig is a legszorgalmasabb választópolgárok közé tartoz­tunk, az utóbbi években kissé csökkent a választási hajlan­dóságunk. A választani nem akarók elsősorban azzal ér­velnek, hogy nem érdekli őket a politika. A valóság vi­szont az, hogy a politikát nem érdekli, hogy őket érdekli-e a politika vagy sem, ugyanis a politikából származó dönté­sek, intézkedések nemcsak a választókra, hanem a nem vá­lasztókra is egyformán vo­natkoznak, amit az is bizo­nyít, hogy sokszor épp a nem választók szidják leginkább a politikát. Vagyis önmagukkal kerülnek ellentmondásba, mert akit nem érdekel a poli­tika, vajon miért szidja? Per­sze mindig és mindenben egyszerűbb másokra kenni a felelősséget, mondván, nem én, hanem ti választottátok. De a magyarok többsége nem így gondolkodik. Mert bár az utóbbi években az ő politiká­ba vetett bizalmuk is meg­rendült, többször is bizonyí­tották, van józan eszük és fe­lelősségtudatuk. A magyarok többsége ugyanis (főleg a szlovák) közvélekedéssel el­lentétben elsősorban nem nemzeti indíttatásból megy választani, hanem azért, mert felelősséget érez a jövőért. S az csak természetes, hogy azt választja, akiben a legjobban bízik, hiszen a szlovák válasz­tópolgár ugyanezt teszi. Ám a mi felelősségünk nagyobb a szlovák választópolgár fele­lősségénél. Nekünk az ország jövőjén kívül a saját jövőnket is szem előtt kell tartani, hogy magyarként élhessünk itt, nyugodtan, békében és gyarapodva. Valaki azt mondta nekem, elmegy ko­szorúzni, de az elnökválasz­tást a fiatalabbakra bízza, kü­lönben is egy szavazat ide vagy oda... Nem értem. Ko­szorúzni fontos, de nem elég. A szavazat pedig... A tenger is cseppekből áll. A teli pohár víz pedig egy csepptől csor­dul ki. Nézegetem a 166 évvel ez­előtti március képeit. Vannak hasonlóságok. Férfiak. Nyílt tekintetűek, bizakodóak. És a bajusz! Kampánycsend van, ezért si­etve közlöm: természetesen Petőfi bajszára gondolok. KOMMENTAR Elég volt! KISS TIBOR NOÉ Simon Gábort nemrég letudtuk. Az MSZP egy­kori elnökhelyettese a világ legunalmasabb poli­tikusának tűnt. Népművelő szakon végzett, ka­rakán véleménye soha, semmiről nem volt. Igazi balek. Aztán kiderült, hogy240 millió forint értékű valutát tart egy ausztriai bankszámlán. Sőt, az elmúlt napokban azt is megtudtuk, hogy Simon Gábort akár Gabriel Derdáknak is szólíthatjuk. A szoci­alista politikusnak ugyanis ezen a néven volt egy hamis, bis- sau-guineai útlevele. És atöbbi: okirat-hamisítás, további tízmilliók a tettestárs titkos széfjében. Gábrielünk azóta elő­zetes letartóztatásba került, helyreállt a világ rendje. Azt csak sejtjük, hogy Simon valójában még annál is nagyobb balek, mint amekkorának látszik, s a titkos széfben tényleg nem a sa­ját vagyonát parkoltatta, hanem másét. Például a pártét. Pedig továbbra is volna igény hiteles alternatívára, a fidesze- sek országlására lassan nem találunk szavakat. A korrupciós ügyeiknél csak az megdöbbentőbb, milyen pitiánerség és ci­nizmus jellemzi őket. A legnagyobb internetes portálokon szinte minden tizedik hír egy kormány- vagy Fidesz-közeli személy viselt dolgairól szól. Elég volna csak felsorolni a címszavakat, mondjuk az elmúlt hét eseményeit. Felcsúton fociztak: a Puskás Akadémia-Honvéd mérkőzésen a hazai rendezők leszedették a vendégszurkolók „Puskás” fel­iratú molinóját. Politikai provokáció - indokoltak Felcsúton. Inkább lehetetlen történet: Puskás 14 éven keresztül futballo­zott a Honvédban. 358 gólt lőtt Honvéd-mezben. Felcsúton ekkoriban még futballklub sem volt, de nem baj, most lesz stadion is, övék a világ. A Honvéd meg elmehet Kispestre. Ja, ha valaki esetleg a Holdon élne, s nem tudná: Felcsút a minisz­terelnök hitbizománya, hű végrehajtója a polgármester, Mé­száros Lőrinc. Lassan útlevél kell oda, a Felcsút „felemelkedé­sének” hátteréről könyvet író oknyomozó újságírónőt például - saját bevallása szerint - farkaskutyákkal, biztonsági őrökkel próbálták meg távol tartani a „témától”. A magyar abszurd másiktökéletespéldájaazuglóisztori.A kerületben két szennylap is megjelenik. Jellemző, hogy mind­kettőnek ugyanaz a címe: Elég volt! S lényegében egyformák is, csak az egyikben az MSZP ifjúsági szervezete vádolja kor­rupcióval a fideszes kerületvezetést és Papcsák Ferenc pol­gármestert, a másikban pedig a Fidesz ifjúsági szervezete vá­dolja korrupcióval (és egyéb nyalánkságokkal, mint például „erőszakos nemi közösüléssel”) a baloldal képviselőjét, Tóth Csabát. De a lényeg most következik: mindkét fél beperelte a másikat, azonban a rendőrség főosztályvezetője szerint az MSZP-s képviselőnek közszereplőként „állnia kell a kemény kritikát”, azaz Tóth feljelentése alaptalan. Amásik oldal felje­lentése viszont jogos, a^ ifjú MSZP-sek lapjában Papcsákról megjelentek miatt nyomozás indult rágalmazás gyanújával. A legnagyobb baj ezzel az egésszel a közöny. A MSZP-nek kábé másfél, a Fidesznek két és fél millió szavazója van, akik Simon Gábor és Mészáros Lőrinc ellenére is a saját pártjukra szavaznak. Mert tudják, hogy nincs más út, a rendszer ilyen korrupt, sorra termeli ki magából a Simonokat és mészáro­sokat. S a korrupt rendszer egyre több lekötelezett embert láncol magához. A Honvéd elnöke az ugyancsak Fidesz-kö­zeli Magyar Labdarúgó-szövetség vezető funkcionáriusa­ként élvez védettséget, s ne gondoljuk, hogy Papcsákot „fel­sőbb körök” utasítása alapján ne lehetne odadobni prédá­nak. Úgyhogy a lekötelezett emberek tömegei (biztonsági őrtől fociklub-tulajdonosig) inkább hallgatnak, miközben körülöttük lassan minden összeomlik. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Korlátozott szankciók? Oroszország világgazda­sági súlya és Európa függése az orosz energiahordozóktól valószínűtlenné teszi súlyos kereskedelmi szankciók be­vezetését Moszkvával szem­ben - erre jutottak londoni stratégiai elemzők. A Morgan Stanley bankcsoport befekte­tési elemzőstábja az európai és az amerikai érdekkülönb­ségeket emelte ki: az EU és Oroszország kereskedelmé­nek értéke tizenötszörösen haladja meg az amerikai­orosz kétoldalú kereskedele­mét, az uniós bankok oroszor­szági kitettsége az 5,5-szöröse az amerikai bankokénak, emellett az EU nagymérték­ben függ az orosz földgázszál­lításoktól. Oroszországnak ugyanakkor csaknem 500 mil­liárd dolláros devizatartaléka van, ami háromszorosan fe­dezi a rövid távon lejáró külső orosz adóssághányadot, emellett Oroszország adja a világkereskedelembe bekerü­lő nyersolaj 13%-át. így a gazdasági szankcióknak nem lenne gyors hatásuk. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom