Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-01 / 50. szám, szombat
Szalon 21 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 1. Nem tudott volna teret nyerni ilyen egységes művészi koncepció, ha Spike Jonze nem lenne a film forgatókönyvírója, rendezője és producere is Nem (n)ő? Joaquin Phoenix és a szerelem (Képarchív Amikor 2003-ban bemutatták a Lost in Translation (Elveszett jelentés) című alkotást, úgy gondoltam, nincs még egy film, amely olyan pontosan ragadná meg a 21. század korszellemét, mint Sofia Coppola mesterműve. Eltelt tíz év, a technológiai fejlődés pedig olyan változásokat hozott, amelyekkel tíz évvel ezelőtt senki sem számolt. Ma pedig nincs filmalkotás, amelyben az ennek megfelelő késő modem Zeitgeist olyan jól leképeződne, mint Spike Jonze Her (A nő) című mozijában. JANKOVIČ DÁVID Tulajdonképpen sci-firől van szó, vagy - ha egészen pontosan akarok fogalmazni - romantikus sci-firől. A főhős, Theodore (Joaquin Phoenix) középkorú, magányos férfi, aki egy intelligens operációs rendszert vásárol számítógépére, amelyet arra terveztek, hogy felhasználója minden igényét kielégítse. A műfaji besorolásból már következtethetünk is a fejleményekre. (Ennek kapcsán érdemes kitérni az eredeti cím magyarra fordítása során elveszett jelentésre. Az angol ’Her’ csupán annyit jelent, ő, nőnemben, ami kifejezi, hogy személyről van szó, azt azonban nem, hogy egy nőről. A magyar cím így kissé csalóka, ugyanis tényleg nem egy nőről szól a film.) Az alkotás legalapvetőbb témáját tekintve sokban rokonítható Ridley Scott Szárnyas fejvadász és Spielberg A.l. Mesterséges értelem című filmjével: arra keresi a választ, mit is jelent pontosan embernek lenni. Ha első látásra a jelentől el- rugaszkodottnak véljük az effé- • le történetet, tévedünk: az ilyen jellegű technológia ugyanis közelebb van, mint'gondolnánk. A filmet nálunk most februárban, egy hónappal az után mutatták be, hogy az IBM bejelentette, több mint egymilliárd dollárt fektet be Watson elnevezésű, mesterséges intelligenciával rendelkező szuperszámítógépe további fejlesztésébe. A Watson (kérdés, hogy-valóban tegyünk- e elé névelőt?) mindent könyvek olvasásával tanul: érvelni, gondolkodni. Ha nem egyértelmű információkkal szembesül, fel kell oldania az ellentmondást, hozzánk, emberekhez hasonlóan. Rengeteg konkrét terv van Watson jövőbeni (ez akár az idei évet is jelentheti) fel- használására, ezek közül élen jár az orvostudomány. Watson képes lehet a világon megjelenő összes orvosi szakcikket a „fejében tartani”, a beteg teljes kortörténetével együtt, és ennek alapján személyre szabott diagnózist és kezelést javasolni bármely orvosnál hatékonyabban. Ennek fényében az is kétségessé válik, érdemes-e sci-fí- ként utalni a filmre. Tekintettel arra, hogy A nő inkább rendelkezik jelentések összefonódó mezejével, mint egy-két mindenki számára egyértelmű jelentéssel, a nézőnek magának kell kiválasztania és értelmeznie a hozzá legközelebb állókat. Egyet azonban mégis szükséges Idemelni, már csak az előbbiekhez való kapcsolódás miatt is. Egy szellemes mondás szerint nem szabad elfelejtenünk, hogy csak a telefonjaink lettek okosabbak, nem pedig mi magunk. A helyzet azonban ennél összetettebb, ugyanis az internet tömeges elterjedésével és bármikori hozzáférhetővé válásával a felhalmozódott össztudás, amelyet korábban csak a könyvek hordoztak, néhány másodperc alatt elérhetővé vált. Ezáltal mindenki részese lehet egy olyasfajta kollektív tudatnak, amellyel egy hálózatra kapcsolt szuperszámítógép - például Watson - is rendelkezik. Ezen a ponton a film erősen metafizikai húrokat pendít meg, amennyiben nemcsak elmossa az ember és a gép közti határokat, hanem párhuzamot von a halál utáni élettel mint egyfajta hálózati szerveren történő léttel. Az üyesfajta kérdésfelvetés tipikusan a mai (a tíz évvel ezelőttihez mint modemhez képest) késő modern kor terméke, és nagyon is aktuális folyamatokra reflektál. Nemcsak a film gondolatiságára jellemző azonban ez a késő modem attitűd, hanem egész esztétikájára is. A dizájn felértékelődött szerepét mutatja, hogy a belső és külső térkialakítás integráns részei a film szereplői is. Theodore ruhái színbelileg minden esetben harmonizálnak a környezetével: a magasfényű műanyag, üveg- és fémfelületek mellett a sárga, a piros, a kék és a fehér szín leképeződik a főhős ingviseletében. Ez bármiféle futurisztikus díszlet hiányában is nagyon erős atmoszférát teremt, a filmet pedig önmagában is (többszöri) megtekintésre érdemes műalkotássá avanzsálja. A képek egytől egyig precízen megkomponáltak, a zenék pedig tökéletes kísérői a vizuális élménynek. Nem véletlen, hogy a filmet a legjobb produkciós dizájnért és a legjobb filmzenéért járó Oscar-díj- ra is jelölték (emellett jelölt a legjobb film kategóriában is). Minden valószínűség szerint nem tudott volna teret nyerni egy ehhez hasonlóan egységes művészi koncepció, ha a film írója, Spike Jonze nem lenne egyben annak rendezője, producere és dalszövegszerzője is. Tagadhatatlan, hogy a film egy kreatív géniusz olyan munkája, amilyet számítógép még nagyon sokáig nem fog előállítani. VÁLOGATOTT MESEK SZÜLŐKNEK A bonbon-királykisasszony és az undi zöldségek POLGÁR ANIKÓ Ha sok szakács sürög-forog a konyhában, jobb ételre számíthatunk, vagy inkább annak az esélye nagyobb, hogy elsózzák a levest, ahogy a mondás tartja? Tulajdonképpen minden a jó szereposztástól függ. A Cerka- bella Könyvkiadó irodalmi Tej- begrízét többen főzték (egy gyerekirodalom-kutató, egy gasztroblogger és televíziós műsorvezető, egy illusztrátor), sokféle, egymástól gyakran radikálisan különböző, más-más ízű alapanyagokból, az arányokat mégis kiválóan eltalálták: érdemes belekóstolnunk. A szerkesztő hatásos eszközt választott a kortárs gyerekirodalom népszerűsítésére: az antológiát úgy tárja az olvasó elé, mint egy étlapot, melyen többféle korosztály találhat magának való fogást. Ahogy az ételek között is vannak olyanok, amelyeket könnyebben emészt a gyerekgyomor, és olyanok is, amelyeket gyermek és felnőtt együtt fogyaszthat, az olvasmányok befogadása is lehet korhoz kötött, de korhatártól független is. Az étlapon, vagyis az antológia tartalomjegyzékében fagylaltgombócok jelzik, hogy melyik korosztálynak ajánlják az adott művet, miközben a szerkesztő hangsúlyozza, hogy csak javaslatról van szó, hiszen „gyomor kérdése, ki mennyit bír befogadni”. Az étel emészthetősége kicsit műfajfüggő is, a versek és a mesék az első vagy a második kategóriába kerültek, az étkezéssel kapcsolatos esszék (Lovász Andrea meghatározásával: „gyerekirodalmi esszék”) viszont többnyire a „majdnem felnőtteknek” szánt harmadik csoportba. Az étkezés tehát a kötetkompozíciót alakító metaforaként, valamint az irodalmi művek témájaként jelenik meg a kötetben, ugyanakkor pragmatikus szinten is ott van, hiszen a versek, mesék, novellák közé valódi (az együttolvasás után a gyerekeket és felnőtteket közös főzésre csábító) receptek ékelődnek. A receptek mintegy az irodalmi művek kiegészítői, adalékul szolgálnak az elolvasott Az étkezés a kompozíciót alakító metaforaként és az irodalmi művek témájaként jelenik meg a kötetben. meséhez vagy vershez. Az összefüggést a címek is kiemelik: a csokoládétorta receptje például nem véletlenül kapja a Gyors csokoládétorta anyának címet, hanem Zágoni András Tortás meséje miatt, ebben ugyanis a torkos gyerekek megeszik az anyák napi meglepetésnek szánt, cukrászdából rendelt tortát, s apa a gyerekekkel kénytelen újat sütni. A recept után Kiss Ottó remek verse, A tortagyilkos éjszakája következik, mely a gyors és mértéktelen tortafalás következményeit ecseteli humorosan. Persze, nem csak olyan ételekről van szó a könyvben, amelyeket imádnak a gyerekek, s a szereplők sem mindig falánkak és mindenevők. A válogatósok életfilozófiáját fogalmazza meg Szécsi Noémi Vega vagyok című írása: a húsos bébiételt kiköpködő gyereket ösztönös vegetáriánusnak mondja anyu narancssárga hajú fodrásza, s ez a divatos megnevezés a hagyományosan finnyásnak mondott gyerek (aki egyébként a hús mellett „undinak” tartja a zöldségeket is) viselkedésének igazolásául szolgál. Jász Attila János bácsi, a spenót és a költészet című kisesszéjében az utált étel az egész életet meghatározó jelenséggé válik, s elfogyasztat- lanul is a költészet tápanyagául szolgál: János bácsi ugyanis, aki gyerekkorától nem eszik spenótot, nagykorában híres költő lett, s az erejét növelő spenót helyett a költészet, „a gyengék ereje” tölti fel őt energiával. Mai táplálkozási vagy fogyó- kúrázási szokásaink a mesék világára is visszahatnak. Scheer Katalin bonbon-királykisasszo- nya - aki soha nem ehette azt, amit megkívánt, mert anyukája csupa egészséges étellel táplálta - inkább kuktamanónak áll egy öregasszony mellé, akinek konyhájából „orrcsiklandó illatok” áradnak. A mesék és versek gyakran merítenek a régi és új, az irodalmi és gasztronómiai, a művészi és hétköznapi sík ütköztetéséből. Mészöly Ágnes villoni balladaformában ír verset a főzni nem nagyon szerető újkori anyukákhoz, András Sándor versében a malacra fogukat fenő dinoszauruszok elől pedig egy tudós azzal happolja el ebédjüket, hogy felvilágosítja őket: ,A ti korotokban / nem élt még malac.” A művészi és a reális közti ellentét humorral fűszerezett füozofikumát nyújtja Darvasi László gyermekregényének, a Trapiti és a Borzasztó Nyúlnak egy részlete, mely az elvont és a konkrét kolbász különbségeit ragadja meg. Az ételeknek, illetve a róluk írt irodalmi szövegeknek politikai töltetük is lehet, ezt igazolja például Markó Béla Sárkányebédje, melyben a sárkány különböző ételeket evő hét feje a társadalom egyes rétegeit jelképezi. Miközben mindenki a neki jutó ételrésszel elégedetlen („szörnyen monoton a közebéd”), csak a hetedik fej jár jól, „hiszen ő kapja az édességeket”. A Tejbegrízben számtalan ízletes csemegét találunk, a felsoroltakon kívül feltétlenül meg kell említenünk még Kukorelly Endre, Tóth Krisztina, Havasi Attila, Varró Dániel verseit és Parti Nagy Lajos meséjét. A kötetbe válogatott szerzők között egy szlovákiai magyar is van: Németh Zoltán két verse (Törött tégladarab, A bolgár kisfiú álma) a gyermeki beszédet és gondolkodást tükrözi. A törött tégladarabbal rajzolt ház legfontosabb része a konyha lesz, a barackmagok rántott hússá, a ribizliszemek pizzává alakulnak át a gyermeki fantáziában. (A ribizlis pizzát azonban a vershez társított Mautner Zsó- fia-recept révén akár az asztalunkra is varázsolhatjuk.) Tejbegríz. Finom irodalom gyerekeknek és felnőtteknek. Szerkesztette: Lovász Andrea. Receptek: Mautner Zsófia. Illusztrálta: Kismarty- Lechner Zita. Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2013. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
