Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-01 / 50. szám, szombat
Közélet 3 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 1. „Nem hiszem, hogy garancia lenne bármire egy hivatal működése során, hogy annak vezetője milyen nemzetiségű" Andrej Kiska: Aktív elnökre van szükség Robert Fico kihívója lehet a második fordulóban (Tomáš Benedikovič felvétele) Hogyan definiálná magát, mik a céljai, mit tud a szlovákiai magyarokról? Andrej Kiskával, a második fordulóba való továbbjutásra legesélyesebb államfőjelölttel beszélgettünk. LAJOS P. JÁNOS MÓZES SZABOLCS A legtöbb közvéleménykutatás alapján a második helyen szerepel, ön is esélyesként kezeli magát? A felmérések egyrészt azt mutatják, hogy Szlovákiában valóban igény mutatkozik egy független köztársasági elnökre, aki nem egyik vagy másik politikai párt, nem a, támogatóinak meghosszabbított keze. A választás harc lesz minden egyes voksért. Tudjuk, hogy a felmérések hullámzó képet mutatnak, még minden megváltozhat. Önt a jobboldali jelöltek közé sorolják. Jobboldalinak tartja magát? Nem osztályozom magamat a hagyományos jobb-bal felosztás szerint, nem vagyok politikus, nem voltam soha párttag, nekem egy kicsit idegen ez a felosztás. Tapasztalt menedzser vagyok, munkaadó, éveken keresztül ezzel foglalkoztam, most pedig évek óta a rászorulóknak segítek. Ezt a felosztást kicsit feleslegesnek tartom. Minden bizonnyal van azonban valamilyen politikai meggyőződése. Igen, ezt már sokszor elmondtam: az erős gazdaság híve vagyok. Jó feltételeket kell teremteni a munkaadóknak az új munkahelyek létrehozásához, másrészt azonban azt is hozzá kell tennem, hogy igazságos szociális támogatási rendszert kell létrehozni, amely képes gondoskodni azokról, akik a társadalom peremén élnek, és maguk már nem tudnak segíteni magukon. Tehát a „kisebb” államot támogatja? Olyan államot képzelek el, amely támogatja a vállalkozókat, megteremti működési feltételeiket, ugyanakkor igazságos szociális támogatási rendszert tart fent. Ha működőképes a gazdaságunk, akkor lesz pénzünk az egészségügyre, lesznek külföldi befektetők, az embereknek nem kell külföldön szerencsét próbálniuk, több lesz a munkahely, több adó folyik be, és valóban igazságos szociális rendszert alakíthatunk ki. Ma sajnos sok esetben nem az a kérdés, hogy hogyan élünk, hanem az, hogy hogyan éljük túl. Vegyük például Fico régi elképzelését: az egybiztosí- tós egészségbiztosítási rendszert. Ön ezeket elfogadhatónak tartja? Határozottan ellenzem az egybiztosítós rendszer kialakítását, mivel egy állami biztosító, ahogyan azt ma irányítják, csak növelné a korrupciót az egészségügyben. Fico egyik egészségügyi minisztere mondta, hogy az egybiztosítós rendszerrel a bakkecskét neveznénk ki kertésznek. Ma jól működnek a bankjaink, jók a mobilszolgáltatók, de Isten óvjon attól, hogy kórházba kerüljünk, mert olyanok a körülmények. Én tudom, hogy a köztársasági elnök nem tudja felemelni a nővérek fizetését, de hozzájárulhat ahhoz hogy mindenki, valóban mindenki hozzájusson a szükséges gyógykezeléshez, tekintet nélkül arra, hogy hol lakik és mennyit keres. Ez ma még nem működik. Egyik interjújában azt mondta, hogy önhöz közelebb áll Václav Havel filozófiája, de elismeri Václav Klaus érdemeit is. A két elnök közt jelentős különbség van, hogyan értette ezt? Havel igyekezett megvalósítani azokat az alapvető emberi értékeket, mint az igazság, a szeretet, a megbocsátás, amelyek a politikából gyakran hiányoznak. A politikában gyakran csak sértegetéssel, mocsko- lódással, gyűlölködéssel találkozunk, néha szégyellem magamat, amikor a parlamenti közvetítést nézem. Támogatta a polgári társadalom fejlődését, a nonprofit szervezeteket, amit minden kormánynak nagyra kellene értékelnie. Klaus ennek éppen ellenkezője... Igen, én sem értek egyet pl. Klausnak az Európai Unióról vallott nézeteivel, nem tartozom az euroszkeptikusok közé, ellenkezőleg, de ő olyan ember, akinek mindig van véleménye, és ezt kész megvédeni. Ha például a cseh parlamentben olyan dolgot fogadtak el, amivel nem értett egyet, akkor kiállt az emberek elé, és elmagyarázta álláspontját. Az elnöknek így kellene működnie, aktív elnökre van szükség. Az elnök feladata ugyan nem az ellentétek szítása, inkább a megoldásokat kell keresnie, de ha a kormány egy szerinte káros törvény elfogadására készül, akkor meg kell szólalnia, el kell mondania véleményét az illetékes miniszternek, a kormányfőnek, és végül az embereknek is. A politikán kívülről érkezett. Van már valamilyen kapcsolata a politikusokkal? Nincs. Csak nézem őket. A mi hagyományos politikusaink fallal veszik körül magukat itt Pozsonyban. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy milyen gondokkal küzdenek az emberek Szinnán, Rozsnyón vagy Rimaszombatban. A választások előtt megjelennek a régiókban, de addig csak saját ügyeiket intézik. Ha a konzervatív-liberális tengelyen kellene magát elhelyeznie, hová tenné a pontot? Milyen értékeket vall? Tegyen fel konkrét kérdéseket! Nem szeretem az ilyen felosztásokat. A világ nem feketefehér, néhány kérdésben konzervatív vagyok, más kérdésekben liberális. Most viszonylag vitatott téma a család védelme. Hogyan vélekedik ön a homoszexuális párok házasságáról? Ellenzem. Számomra a család alapját a férfi és a nő jelenti. Ellenzem például, hogy az azonos nemű párok gyerekeket fogadhassanak örökbe. Ellenzi a regisztrált partnerséget is? Azt el tudom képzelni, hogy rendelkezzenek bizonyos jogokkal, például betekintést kaphassanak egymás kórlapjába, halál esetén örökölhessenek egymás után. A marihuána legalizálását támogatja? Mit gondol a drogfogyasztók büntetéséről? A mi törvényünk az egyik legszigorúbb, úgy gondolom, hogy első alkalommal inkább szabálysértésnek kellene tekinteni, csak ha ismétlődik, akkor legyen bűncselekmény, és nagyon határozottan kell fellépni a terjesztőkkel szemben. Vagyonát a Triangel és a Quatro társaságok létrehozásával alapozta meg. Néhá- nyan bírálják önt azért, mert ezek a társaságok viszonylag magas kamattal adtak kölcsönt az embereknek, így ön valójában a magas kamatból szedte össze vagyonát. A Triangel és a Quatro részletfizetési társaságok, amelyekre nagyon büszke vagyok. Először a Triangel jött létre. A működési elve az volt, hogy közvetlenül a gyártótól vagy az exportőrtől szereztük be az árut, megkerültük a kis- és nagykereskedéseket, és a terméket közvetlenül a vevőhöz szállítottuk. Ez teljesen kamatmentes volt. A termékért fillérre annyit fizetett a vevő, mintha boltban vette volna meg. Ettől volt csodálatos, ezért vonzott százezreket. Ráadásul 1996-ban keletkezett, amikor a bankok még nem hittek itt az embereknek, nem adtak nekik kölcsönt. Mi tehát kamatmentes hitelt adtunk az embereknek. A Quatro később jött létre, kiskereskedelmi boltokban működött, és itt már 10 százalékos árréssel dolgoztunk, mivel a kis- és nagykereskedelmet már nem tudtuk megkerülni. Ezeket a cégeket nyolc évvel ezelőtt eladtuk a VUB Banknak, azóta is működnek. A valódi problémát az uzsoracégek jelentik, amelyek akár 22 ezer százalékos éves kamatot kérnek. Ha az ügyfél nem fizet, a végrehajtót küldik rá, aki még a tetőt is elviszi a feje fölül. Ezekkel a cégekkel már régen kellett volna valamit kezdenie a kormánynak. A kampányt miből finanszírozza? Eddig több mint 200 ezer eu- rót költöttem saját vagyonom- ból. Biztosan nem az enyém lesz a legdrágább kampány. Már kezdetben kijelentettem, hogy egy centet sem fogadok el a politikustól vagy a szponzortól, mert független elnök akarok lenni. Nem hiszem, hogy akinek mások fizették a kampányát, a megválasztása után el tud határolódni szponzoraitól. Valóban hiszek abban, hogy az országnak független elnökre van szüksége. Ha továbbjut, biztosan szüksége lesz a magyar szavazók támogatására is, e nélkül Fico ellen nem győzhet. Mit tud nekik felajánlani? Az ajánlatom minden választónak, nem csak a magyar választóknak: valóban független, valóban pártok feletti elnök akarok lenni, aki komoly gazdasági, irányítói tapasztalattal rendelkezik, akinek tapasztalata van a szociális segítségnyújtással és ismeri az emberek problémáit. Ez az ajánlatom minden választónak, mindegy, hogy kiről van szó, milyen nemzetiségű, hol lakik, milyen a bőrszíne. Ön szerint milyen problémáik vannak a magyaroknak itt Szlovákiában? Van erről valamilyen elképzelése? Természetesen. Sok délszlovákiai barátom van, gyakran járok Somorjára, Kiss Csabához a zsinagógába. Amikor erről beszélgetünk, akkor három problémakör merül fel: elsősorban annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a magyarok anyanyelvi oktatást biztosíthassanak gyerekeiknek, a második, hogy megőrizhessék hagyományaikat, kultúrájukat, és végül a harmadik az, hogy amikor elkezdődnek a választások, akkor a politikusok gyakran előhúzzák a magyarkártyát, feleslegesen ellentéteket szítanak ember és ember között. A magyarok itt akarnak élni, itt akarnak adót fizetni, itt akarják felnevelni gyerekeiket. Amíg a politikusok nem jelennek meg, nincsenek problémák. Itt laktak szüleik, itt laknak ők, azt akarják, hogy a gyerekeik is itt lakhassanak. Hamarosan újra a parlamentben lesz a kétnyelvű vasúti helynevekre vonatkozó törvény. Elnökként aláírná? Igen, aláírnám. Az MKP, a Híd és a Kerékasztal elfogadott egy kisebbségi minimum nevű dokumentumot, amely a minimális követelmények egyfajta katalógusa. Ennek része az oktatási és a kisebbségi autonómia is, ami azt jelenti, hogy az oktatási és a kulturális intézményeket a kisebbségek irányítanák. Ezzel elviekben egyetértene? Nem szeretem az olyan kifejezéseket, mint az önkormányzat és más hasonlók, ezek olyan politikusi kifejezések. Nem az érdekli őket, hogy az emberek mit akarnak. Ezt lehet, azt szabad, azt nem lehet, nem szabad - az ilyen nyelven folytatott vitát nem szeretem, ehhez nem akarok hozzászólni. Tehát nem mond sem igent, sem nemet? Ez ugyanis rendszerkérdés, most például mindegyik magyar színház más fenntartóhoz tartozik, autonómia esetén egy fenntartójuk lehetne, nem befolyásolná működésüket a politikai széljárás. Nem hiszem, hogy bármit is nyelvi, nemzetiségi alapon kellene irányítani. Én, aki köztársasági elnökként minden ember érdekét képviselni akarom, tekintet nélkül a nemzetiségükre, ezt nem így látom. Nem hiszem, hogy garancia lenne bármire egy hivatal működése során, hogy annak vezetője milyen nemzetiségű. A politikusnak olyan embernek kell lennie, aki az emberekkel találkozva képes megérteni igényeiket, helyes megoldást tud kínálni számukra. Nem nyelvi alapon történő felosztásokra, elvekre kellene összpontosítania. Vagyis inkább nem. Csak ismételni tudom, hogy az államfőnek, a politikusoknak az emberekkel, problémáikkal kellene foglalkozniuk, nem pedig nyelvi alapon, vagy a lakhelyük, bőrszínük alapján osztályozni őket. Ha egy adott régióban valamilyen csoportnak segítségre van szüksége, akkor empatikusán meg kell hallgatnia őket, meg kell keresnie a megoldást a problémájukra. Nem kellene szigorúan meghatározni, hogy ha pl. 50 százalék felett van, akkor így és így lesz. A hagyományos politikusok okozzák ezeket a problémákat.
